Kelet-Magyarország, 1959. augusztus (16. évfolyam, 184-207. szám)
1959-08-02 / 185. szám
&UftÍ%itjCL «moüan Csikós Balázs útijegyzeíei (1) Könnyebb 4oígom volna útijegyzetet írni valamelyik csendes- óceáni szigetről, ahol magyar láb még nem érin'ette a part fövenyét, ahonnan magyar nyelven még soha nem szállt honvágyó sóhaj a Duna—Tisza tájára. Akkor nem kellene majdcsak minden mondat telén mégállnom és azt mondani magamnak: hiszen ezt már sokan megírtak, szebben, jobban. Ez így is van. Ehhez még hozzá kell adnom, hogy i amcsi éló nemzedékek a könyvek ezreiből ismerhetik meg Oroszországot, a Szovjetuniót, Százezrek járlak kint a két világháború idején és nálunk hasonlóan orosz foglyok, szovjet katonák. A felszabadulás óta pedig az ott tanuló diákok, a küldöttségek, turisták, üdülök tízezrei hoztak hírt. a szovjet földitől, az ott élő emberekről. Csak a mostani turistavonatunk 330 magyart vitt szovjet földre, köztük 17 szabolcsit. Ezek a fékező gondolatok azonban tízszeres, százszoros hajtóerővel találják szembe magukat, amely erő nem engedi, hogy le'egyem a, tollat anélkül, hogy valamit ne ifjak, ha még olyan szürke és olyan kicsinyke is. mint egy homokszemcse abban a hatalmas piramisban, amit a Szovjetunióban eddig járt magyarok raktak. Vajon Polinézia valamelyik egzotikus szigete adott volna csak századannyi szépet, mint az az ország, ahol megvalósult a szocializmus és mái: a kommunizmus építésén fáradoznak. Fáradoznak...? Hősiesen küzdenek. A jövőbe látni mindig szereltek volna az emberek. Itt arra is módunk nyílt. Láttuk azt az ú'at, amit meg kell tennünk, hogy utolérjük a Szovjetuniót és hogy utólérjük, ezt a XXI. kongresszus szögezte 1 le, amikor. Hruscsov elvtárs he- jeíente'te: a kommunizmusba egyszerre fogunk érni. Ausért is írok erről az országról, mert akik egy, vagy két éve jártak ott, azok bizony már Követendő példa: Ebben az évben 5200 forintért vásároltak könyvet községfejlesztési alapból a penyigeiek A penyigei községi tanács a községfejlesztési tervben megszavazó:! összegből ötezer forintot fordított a községi könyvtár fejlesztésére. Ebben a hónapban már megvásárolták a könyveket 5200 forint értékben. A penyigei könyvtár eddig 300 kötet könyvvel rendelkezik — többségében magyar klasszikusok műveivel és mezőgazdasági szakkönyvekkel, valamint a legújabb szovjet szép- irodalpm termékeivel. A könyvek megvásárlása óta minden héten pénteken és szombaton este tartanak könyvtári órákat. A dolgozók érdeklődése igen nagy, szívfesen látogatják a könyvtárat s visznek haza olvasnivalót. A községi tanács végrehajtó bizottságának tervei szerint a jövő évben .tovább fejlasztik könyvtárukat- .ugyancsak községfejlesztési alapból. sok mindenre nem ismernének rá. Kievben például egy napot töltöttünk. Reggel, amikor rneg- érkez ünk, a tizenegyedik emeletén dolgozlak annak a monumentális épületnek, ami a Moszkva szálló nevet kapja és amikor este búcsúztunk, már a tizenkettedik emelet falai mu1 attak a csillag«: k felé, arra, ahol majd a huszadik emelet lesz és a torony. Nem is filozofálgatok tovább, mert a bevezető írásával úgy elidőzöm, hogy az én írásom is „szakállas' híradás lesz. Július első he ét töltöttük a Szovjetunióban, de úgy hiszem, azóta már sok mindent kellene pótolnom egy korhű jegyzethez. Csak mást ne mondjak: a két geofizikai rakéta fellövése. (Lehet, mire ez az írás megjelenik már a harmadikat is fellövik) Mi, szabolcsiak szerencsésebbek voltunk, mint akik Pestről indultak. Vagy jó öt órával többet tölthettünk a Szovje unióban. A menetrendszerű moszkvai gyorssal mentünk Csapig, ők pedig kűlönvonafclal csak éjfél tájban értek minket utói. Sokán megpróbálták már leírni, hogy milyen érzés a szülőföldet elhagyni, különösen először elhagyni, így én nem is próbálkozom vele. Csak annyit jegyzek meg, hogy a harmincig inn ült az öreg a ház előtt lV a reggeli napsütésben. Ült a padkán es nézett az elvonuló szekerek után. Kiszáradt, csun- tcs kezeit a térdén nyugtatta. Néha felemelte, hogy mutatóujjával megbökje kalapja szélét. Aszerint, hogy köszömek-e a szekeresek, vagy sem. Márpedig a szekeresek köszöngéttek: — Pálinkás, békességes jóreggelt, Bálint bátya! íznk-e a szabadság? — vetették oda az ülésről. Mert öreg Mócza Bálint, a Lozsa sertésgondozója a mai nappal szabadságon van. Végleges szabadságon. Vagyis nyugdíjban. Rászolgált, mar erre a maga nyolcvannégy esztendejével az öreg lélek emberségesen. Kereken tíz esztendőt töltött a közösben és úgy gondozta a jószágot, hogy nemcsak öt, hanem az egész szövetkezetét is dicsérték érte. Az igazat megvallva, nem gondolt ő még a nyugdíjazásra. A tegnapi napon is azzal a szándékkal ballagott megszokott munkahelyére, hogy a dolgát elvégezze. Csakhogy . . . Hát igen . . . Az történt, hogy kihullt a kezéből a munka. Tett-veü a jószág körül, nyúlt a vödörért, amikor hirtelen valami szédülés fogta el, a derekába meg fájdalom hasított. Egy pillanatra, — vagy percre tán — úgy is maradt, meggörnyedten. Homlokát kiverte a veríték s arcának rózsás színe elhalványodott. Úgy hozták haza, szekéren. Orvost hívtak hozzá,, aki alaposan megvizsgálta. Az orvos csak nézte, nézte az öreget' elgondolkozva,’ aztán megszólalt csendesen: Már tető alatt van a fürdő rw*I» i «#■ «• Miissalokon egynéhány fokos melegben is egymás határa tapadva álltunk az ablakoknál, rögtön Záhonytól kezdve. A diplomaták, vagy a külkereskedelem emberei bizonyára társalogva, talán alva is at tudnak menni a határon, de nekünk, kezdő utazóknak ennél sokkal nagyobb izgalmunk volt. Kívánom, hogy ez az érzést — amit nem tudok leírni — hasonló körülmények között mindenki tapasztalhassa.. Az első cirilbeíüs írást rögtön a Tisza-híd túlsó végénél olvastuk egy színes kövekből kirakot1 hatalmas táblán. Közepén feliér kövekből Picasso galambja, két oldalt a mindnyájunk által ismert „mir” es „druzsba“’ szavak. Meghatottságunk csak fokozódott annak láttán, hogy e hatalmas ország fiai, ahoi egyazon időben hasad a hajnak és a másik végén az országnak búcsúzik a lemenő Nap, ezek az emberek, akik egyedül is kétszázniilllóan vannak, a béke és a barátság szavával üdvözlik az idegent. A határátlépés méghatottöágában nem sokáig időzhet tünk, mert a csapi állomás annyi kellemes meglepetéseiéi szolgált, hogy elég volt azzal megbirkóznunk. Mintha a vonatokat és az állomást is az ország nagyságához szabták volna. A velünk befutó gőzös úgy aránylott az ott pöfögő masinákhoz, mint a „nyíri vonat” a mi 424-esünkhöz. Az udvarias és igen rövid vámformalitások után egy polcokkal, vasállványokkal teli helyiségbe vezettek bennünket, hogy lerakjuk csomagjainkat. Többen azt vártáit, hogy sorszámot, szóval valami papírt kapunk a leadott táskákról. Látva zavarunkat, a ruhatáros magyarul szólt hozzánk: legyünk csak nyugodtan, ha egy hétig nem megyünk érte, akkor is ott talál- juk meg, amit o.thagytunk, ahová letettük. Itthon talán még akadt volna méltatankodó, de külföldón legfeljebb azt mondja az ember: úgy Iá szik itt ez a szokás. Es nem is olyan rossz szokás... (Folytatjuk.) Ez év eleién rövid hirt adtunk arról, hogy a tiszalökiek a község- fejlesztés összegéből ebben az évben a közegészségügyi helyzeten akarnak javítani. Így határozták 3l, hogy korszerű közsági "fürdőt építenek a jobb tisztálkodási le- netöségek biztosítása érdekében. ;\z elhatározásból kézzelfogható eredmény lett: a tiszaiak! vásártér szélén modern vcna'ú, elől faragott cszlcpú fürdő ékeskedik. A demecseri színjátszócsoport 16 tagja kirándult a Bükkbe. A csoport 10 napig járta a Bükk csodálatos tájait, megmásztak a Bálványt és voltak a Szalajka völgyében. Ómassán, a kis hegyi falu lakóinak kérésére, előadták a „Vén bakancsos és fia, a huszár“’ című darabot. A helyi kiszisták virágcsokorral köszönték az előadást és a szép estét. Serény munka folyik a fehér- gyarmati Győzhe ellen Brigád Termelőszövetkezet 27 holdas konyhakertészelében. A kertészetben dolgozó munkacsapat tagjai nagy szakértelemmel és gondusJVlegáliapították egy meteor sebességét A csillagászat történetében először sikerült megállapítani egy lezuhanó meteor sebességét. A kérdéses meteor Csehszlovákiában esett le. Szerencsés véletlen folytán két különböző csehszlovákiai megfigyelő állomáson ugyanabban az időpontban fényképezték le a nagy fényerejű meteort és a két felvétel alapján sikerült kiszámítani a sebességet: a meteor másodpercenként 20.9 kilométeres sebességgel száguldott a Föld felé, A medencés fürdő tatarozásához, is a végső munkák elvégzéséhez hamarosan hozzákezdenek hogy céljuk vágülis valóra váljék: az ív végén decemberben át akarják adni a lakosság pénzén és szorgalmán társadalmi munkáján létrehozott közös fürdőt. Mint a já- rási tanács illetékeseitől megtudtuk: a fürdő az átadás napjáig félmiilió forint körüli összeget igényel Tiszalők lakosságától. Nagy élményük volt a demecserieknek, hogy Csipkéskúton láthatták egy készülő új magyar film: a „Megfelelő ember” felvé- teleit, s elbeszélgettek a film szereplőivel, Feleki Kamii, al, Tompa Sándorral és Koletár Kálmánnal. A demecseri színjátszók felejthetetlen élményekkel gazdagodtak. Sággal végzik munkájukat és e2 meg is Iá szik a zöldségféléken. A termelőszövetkezet tagjai a gondos munka eredményeként az eddig tervezett 169.000 forint helyett 180.000 forintos bevételre számítanak. Növényi magvak jobban fejűdnek vörös fényben Többféle növény, így pl. a dohánymag csírázni " kezd a vörös fény hatására. P. V. Wells angol kutató szerint ennek oka az, hogy a vörös fény hullámhossza nagyobb és melyebben hatol be a talajba pl. a kék fénynél, amely hamarabb szétszóródik. Ezzel magyarázható, hogy mélyebben fekvő növényi magvak a talajban csírázni kezdenek, mivel a vörös fénysugarak lehatolnak hozzájuk. Demecseri színjátszók a Blikkben Száznyolcvanezer forint bevétel zöldségfélék bői — Hát... nagy baj nincs, Bálint bácsi, dolgoznia azonban a mai naptól kezdve nem szabad. Ha jól vigyáz magára, ei- eidegéihet még sokáig, — mondta barátságosán, tíá. ezért üldögél most öreg Mócza Bálint a kispaclKan. lViert egyéb dolga nincs. Hej, pedig szívesen dolgozna még. Betyár, a kivénhedt házőrző komondor ott kushad előtie, lantot. Tekintetet hói az eiporozó szekerekre, hol a gazdájára veti. Nem érti a doigou Fei is mordul néha, min(na csak figyelmeztetni akarná a gazdát regi kötelességére, de az ember nem mozdul. Csak a kalapját pöccint- geti. Feltápászkodik a vén komondor, odaáll a gazda elé, nézi hosszasan, aztán elvakkant- ja magát, hegy ml lesz hát? Munkába is kéne menni... Közben elcsendesedik az utca. Elvonultak a szekerek, a gyalogszerrel igyekvők is, csak az öreg ü.dögél mozdulat-anul. Betyár a fogait vicsorítja, mert mégsem járja, hogy mialatt mások munkába igyekeznek, az ö gazdája itthon henyéljen Mi lesz akkor az ő hivatalával? — Ne morogj mán, te buta jószág! — szólt rá a gazda. — Hát nem érted? Elvénültem, s most csak üldögélek. Nékém ezután már csak ez a dolgom. Ketten őrizzük a házat, hallod-e? — beszélt a kutyához. Ebben aztán meg is nyugodott a vén komondor. Bólintoit hozzá beleegyezően, majd újra letelepedett az ember elé. Nehezen múlt az idő. Az öreg nem szokta meg a telienseget s lám, most erre van kárhoztatva. Felállt néha, körüljárta a házat, majd újra a padkára ült. Hiaöfc, na ... Ez éhen már nem tehet semmit. Csak ne lenne ilyen rettenetesen egyedül. Nincs mellette senki. Se asszonya — meghalt már vagy húsz esztendeje — se gyereke. Két fia volt. Odaveszlek a világháborúban. Csak ez a ven kutyája van, a Betyár. — Jobb az ilyen magányosnak, ha meghal... — dünnyögte nekikeseredve, majd felállt megint. Ment végig az udvaron, s a körtefa alatt letört ágat talált. Nyögve hajolt le érte. Kezébe vette, vizsgálgatta, — No, ezt kifaragjuk szépen — fordult a kutyához, aztán bicskát vett elő. Nagy gonddal kezdte el a faragást. Szipka lesz az, vagy tán más, még maga sem tudta. Mindegy az, csak az idő teljék vele, — gondolta. Annyira elmerült a faragásba, hogy észre sem vette, delet harangoznak. Azt sem hallotta, hogy nyílik a kiskapu. Csak akkor eszmélt, amikor a vén komondor felugrott mellőle és hangos ugatásba kezdett. — Mi az, te... — kapta fel a fejét, de mosoly suhant át az arcán nyomban. Mert a kiskapun két leány lépett be az udvarra s hozzá igyekeztek egyenesen. A Dózsa leányai ezek, —* ismerte fel őket. — Hát ti mi járatban vagytok? — érdeklődött szelíden. — Meghoztuk az ebédet, Bálint bácsi, — hangzott a válasz. — Tessék ebédelni, mi addig kitakarítjuk a szobát, — tették még hozzá. — Micsoda? — nyílt csodálkozásra az öreg nyugdíjas szeme. — Amíg Bálint bácsi megebédel, rendbetesszük egy kicsit a házat, — mondta Csere Annus nevetve. — Hát ki mondta nektek, hogy ebéddel traktáljatok, meg hogy kitakarítsatok nálam? — értetlenkedett az. öreg. — Nem mondta ezt nekünk senki. Tudjuk mi magunktól is, hogy nincs Bálint bácsinak rajtunk kívül senkije, — volt a válasz. Nem felelt már erre az öreg, csak könnyes tekintetével simogatta a két lányt. S hallgatott. A szeretetnek erre az áradására nem tudott mit mondani. A leányok terítetten a tornácon, ő meg csak engedte, hogy asztalhoz vezessék, mint a gyermeket. Asztalhoz ült. S mialatt lassan kanalazni kezdte az ételt, megcsóválta néha a fejét, majd mosolyba simult az arca. Érezte, hogy nincs egyedül, hogy törődnek vele és boldog volt. Nagyon boldog. Fonyo János. § A NYUGALOM NAPJAf
