Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)

1959-07-17 / 166. szám

2 KELETMAGÍ ARORSZAG 1953. JULIETS If, FENTEK Izmosodik a szakszervezetek kulturális munkája Tripsdnszki Jenő elvtár«, az SXM'l titkárának nyilatkozata Fontos és mélyreható változást követelt a szakszervezetek munká­jában is a párt kulturális hatá­rozatának megjelenése. Trip­sánszki Jenő elvtársat, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsának ■titkárát, kerestük fel, aki ezzel kapcsolatban a következőket mon­dotta: — A leggyorsabb és legerőtel­jesebb változás könyvtáraink munkájában következett be az eltelt viszonylag rövid idő alatt. Komoly, hibák voltak az üzemi könyvtárak életében. Elavult, rosszul válogatott könyveket tá­roltak sokhelyütt, könyvtárosuk nem volt, egyszóval a könyvtár használatlanul hevert. A megyei könyvtár segítségével felülvizs­gáltuk az összes könyvtárakat, megnéztük, kik a könyvtárosok. Azokat a könyvtárakat, ahol sem az anyagi, sem a személyi fel­tételek biztosítva nem voltak, — megszüntettük. Itt letéti könyv­tárakat szerveztünk. Ma az SZMT-nek .mintegy 100 ezer fo­rint értékű könyvállománya van, s harminc üzemet lát el hasznos válogatott olvasnivalóval, feledkeznek. Pedig a tudat for­málása, alakítása a munkásosz­tály fontos feladata a parasztság­gal szemben. A város és falu kö­zötti különbség megszüntetése ér­dekében az anyagi feltételek mind szélesebb köre nyílik, a mezőgazdaság ' szocialista átfor­málódásával, a szövetkezetek ala­kulásával, A dolgozó parasztok tudatában is létre kell jönnie az átformálódásnak, s ebben éppen kulturális téren, van a . legtöbb lehetőség és. feladat. Jöl működő üzemi öntevékeny csoportok gya­koribb látogatására lenne szük­ség falvainkban, s ha egy-egy ilyen cs.oport védnökséget vállal­na egy-egy termelőszövetkezet kulturális életének fejlesztéséért. Az állami szervekkel karöltve több ismeretterjesztes, több poli­tikai és szakmai tanfolyam ren­dezése valósulhatna meg. A párt kulturális tézisei hosz- szü időre megszabják a szakszer­vezeti szervek kulturális felada­tát us. Az egyik — eddig meg­mutatkozó — legnagyobb ered­mény, hogy a kulturális munka az üzemi bizottságokon belül töb­bé már nem csupán egy ember, a kultúrfelelő® feladata lett, ha­nem az egész bizottságé. így erőteljesebben láthatnak hozzá a tézisek gyakorlati megvalósításá­hoz szakszervezeteink is. S. B. Műveltebb munkásokat!-— Már eddig is vannak ered­ményei a szakszervezet okta­tásért folyó munkájának, de ko­rántsem kielégítőek. Tiszavasvá- riban, az Alkaloidában például 60 fó vesz részt általános és közép­iskolai oktatásban. Egy osztályt teljes mértékben a gyár dolgo­zóiból szerveztek, üzemi iskolát létesítettek. De az Alkaloidához hasonlóan még nem sok helyen találunk ekkora mérvű megmoz­dulást. — A továbbiakban a legfonto­sabb feladatuk a szakszervezeti szerveknek, hogy a munkásosz­tály általános kulturális helyzete emelkedjék. Cél: műveltebb mun­kások dolgozzanak céltudatosab­ban társadalmunk jövőjéért. Kí­vánatos, hogy minél többen ve­gyenek részt szervezett oktatás­ban, a politikai és szakmai tan­folyamokon, ismeretterjesztő elő­adásokon. El kell érnünk, hogy minden üzemben havonta két al­kalommal tartsanak politikai, szakmai ismereteket bővítő elő­adást! A szórakoztatás sem öncél —• Helyes módszernek tartom az üzemi közönségszervezést, kül­ső színházi, film és más előadá­sokra. Nem tudom, e hasznos munkát miért hanyagolták el a legtöbb üzemben, az utóbbi években. Bár voltak hibái, s ez rendszerint az üzemi közönség- szervező személyéből fakadt. Az ugyanis, hogy sok esetben gics- eses, alacsonyszínvonalú előadá­sokra mozgósította dolgozó tár­sait. Megtörtént, hogy hivatásos művészek nem kívánatos darabo­kat, előadásokat mutattak be megyénkben, ami aztán csalódást okozott, s a későbbiekben befo­lyásolta a közönségszervezést. — Vagy fordítva: hasznos, komoly előadásra a közönségszervező lel­kiismeretlen módon nem hívta fel a dolgozók figyelmét, mert ő sem látta át, hogy éppen ez eset­ben lenne' fontos. Így történt, hogy „nagy nevekkel” beharan­gozott könnyű fajú műsorokra sok üzem „benevezett”, míg a komoly előadásokra mély hallga­tás volt a válasz. Szerintem, — a hibák kiküszöbölésével, a közön­ségszervezők személyének gondos kiválasztásával, — életre kell kelteni ismét az üzemi közönség- szervezést. Hiszen a szórakozta­tás sem lehet öncél, maguk az üzemek öntevékeny csoportjaik­kal is olyan témákat válassza­nak, amelyek segítik az emberek gondolkodásmódjának helyes ki­alakítását, Márciusban a Műve­lődésügyi Minisztériumban olyan ígéret hangzott el, hogy változni fog — jó irányba, — a hivatásos társulatok műsorpolitikája. Ez máris érezhető a színházak elő­adásain. Ez jórészt megkönnyíti az üzemi közönségszervezők mun­káját. Nem a bevétel a döntő — De megváltozott ez a Mik­lós! Milyen beképzelt leit! — mondogatták egyre gyakrabban a Petrikovics brigád tagjai bri- gádtársukról, Molnár Miklósról a gumijavító üzemben. Pedig a valóságban más toll a helyzet. Miklós egyáltalán nem volt beképzelt. Éppen ellenkező­leg, elkeseredett volt. Egész nap mást sem tett, mint kente a gu­miragasztó oldatot az autógumi­köpenyekre. Túlságosan könnyű­nek találta feladatát. Máskor a csiszolókoronggal végezte a bor­zolást, vagy a sütőházhoz osz­tották be munkára. Inkább lett volna most is ott a 45 fokos hőségben, minthogy olyan mun­kát végezzen naphosszat, amit Darkó Laci, a másodéves tanuló is játszva megcsinál. Kimondhatatlanul sajnálta, hogy ott kellett hagyni a jó re­szortot. Azt mondták „vállalati érdek’‘ kívánja úgy, de ő tudta, hogy a visszafeleselés miatt van minden. A fiúk viselkedésének is ez az oka. Nem olyan barátsá­gosak hozzá, mint regen. Nem ér­te meg a szóváltás ezt a következ­ményt. De hát a szakmára, a tudásra más is büszke a bri­gádban! Minek mondtak olyat, ami sértő volt!... Hej, pedig a brigád minden tagja jó barát­ja volt, s most ez a barátság el­romlott. Ez fájt neki a legjob­ban. Mindezt persze szégyelte bárki előtt is bevallani. Szótla­nul, szinte gépiesen végezte' munkáját. Amióta meg észre­vette, hogy barátai összesúgnak mögötte, kerülni kezdte őket. Nem szólt hozzájuk. Megtudta, hogy a brigádveze­tő és a többiek őnélküle mentek el szórakozni. Ügy érezte, hogy betelt a pohár, nincs az üzem­ben tovább maradása. Másnap, alighogy megkezdődött a regge­li műszak, odaállt Kantor Pál elé. — El akarok menni az üzem- bői! —- szolt határozott hangon. — Ugyanakkor változást aka­runk elérni a műsorpolitika szem­pontjából a kultúrházaknál is. Ezek, a bevétel fokozása céljá­ból sokszor eltértek attól, hogy a kultúrház maradék^ilanul a mű­veltség háza legyen'. Nem a be­160 üzem és isi ■— Nagyon hasznos az a vi­szony, amely megyénkben 160 üzem és iskola között áll fenn. Ez nem egyéb, mint kétoldalú szerződés, egyfelől a politechni­kai oktatás segítésére, másfelől a kulturális munka szervezésére. — Üzemeink megyei viszonylatban többszázezer forintot áldoztak arra, hogy iskoláknak politechni­kai oktatási feltételeket teremt­senek. A Vulkán a kisvárdai gimnáziumban rendezett be fém­A város és a I — Érdekes és tanulságos dolog megvizsgálni az üzemek és a fal­vak, a munkások és a dolgozó parasztok kapcsolatát. Szinte Wunden Üzem vállalta már, hogy élő kapcsolatot létesít a falvak dolgozóival, főként a termelőszö­vetkezetekkel, A tiszavasvári ál­vétel a döntő! Az ilyen irányú bevételt már a tervezésnél le­csípjük, mint tettük azt a nyír- madai MEDOSZ kultúrotthon esetében, nehogy a túl magasra tervezett ilyen bevétel hajszo­lása a helyes műsorpolitika ro­vására történjék. tola szerződése megmunkáló műhelyt, az összes szerszámokkal, a tiszavasvári Al­kaloida 36 iskolát látott el vegyi anyagokkal és felszereléssel a kí­sérletekhez. Az anyagiakon felül még nagyobb az erkölcsi segít­ségnyújtás, a szakemberek társa­dalmi munkája útján. Mindezért az iskolák kulturális segítséggel válaszolnak, főként pedagógusaik személyében. E kapcsolatokat to­vább kell erősíteni és bővíteni! álu kapcsolata lami gazdaság a község szövetke­zeti dolgozóit sok mindennel se­gíti, vetőmaggal, gépjavítással, általában anyagi segítséggel. S ez nem csak itt van így. és nem csak itt van így az sem, hogy a kulturális segitsegnyújtasro-l meg­Miért hetedik kongresszus? Válasz több érdeklődőnek Az elmúlt hetekben különféle tájékoztatókban és sajtócikkek­ben úgy emlegették az ősz fo­lyamán összeülő kongresszust, mint pártunk VII. kongresszu­sát. Ezzel kapcsolatban többen érdeklődtek, hogy miért beszé­lünk hetedik kongresszusról és miért nem az SZKP I. kong­resszusáról? Sőt ilyen feltevés­sel is találkozunk: Ha az MSZMP-ét a MDP egyenes foly­tatásának tekintjük, akkor most a negyedik kongresszus követ­kezik, mivel az 1948-as egyesü­lési kongresszus volt az első, 1951-bsn a második és 1954-ben volt a harmadik kongresszus. Ezek a felvetések helytelenek, mert pártunk elnevezésével hoz­zák kapcsolatba a kongresszus sorszámozását. A párt elneve­zése természetesen fontos dolog, mert ez összefügg a sajátos tör­ténelmi körülményekkel, de nem a név a párt lényege, ha­nem a tartalma, amelyet a prog­ram, és a szervezeti szabályzat, a párt határozatai és egész gya­korlata juttatnak kifejezésre. A mi pártunk programja, szerve­zeti szabályzata és egész gya­korlata a marxizmus—leniniz- mus elméletén alapszik. Szerve­zeti szabályzatunk kimondja: „A Magyar Szocialista Munkás­párt kommunista párt, a mun­kásosztály élcsapata, a dolgozó nép pártja.” S ez azt is jelenti, hogy pártunk része a nemzet­közi munkásmozgalomnak, s mint ilyen, örököse és tovább­fejlesztője történelmünk haladó eszméinek, munkásmozgalmunk forradalmi hagyományainak. Pártunk neve a történelem fo­lyamán többször is változott, de lényege mindenkor a marxiz­mus— leninizmus tanításainak megvalósítására vonatkozott. 1918. november 20-án Buda­pesten, egy Városmajor-utcai magánlakásban alakult meg ha­zánkban az első marxista—le­ninista típusú párt, a Kommu­nisták Magyarországi Pártja. A párt neve a félszabadulás után Magyar Kommunista Párt lett, majd 1948. június 12—14-én az egyesüléskor Magyar Dolgozók Pártja nevet vette fel és 1956- ban az ellenforradalom tűzében kapta mai nevét. Négy külön­böző név, de tartalmilag egyet­len kommunista pártról van szó, végső céljául mindegyik a szocializmus megvalósítását és a kommunista társadalom fel­építését tűzte ki. Mindezek indokolják, hogy az 1918 után megtartott valameny- nyi kongresszust pártunk kong­resszusának ismerjük el és to­vábbfejlődésünk számára ve­gyük figyelembe pártunk 40 éves harcait, tapasztalatait. Pártunk négy évtizedes harcá­ban nemcsak az MDP három kongresszusa jelentős, hanem valamennyi. Ezért számozzuk a következő sorrendben pártunk kongresszusait: I. kongresszus 1925. Bécs, II. kongresszus 1930. Moszkva, III. kongresszus 1945. Budapest, IV. kongresszus 1948. (egyesülési), V. kongresszus 1951. évi, VI. kongresszus 1954. évi. Az ez év őszén összeülő tehat csakis a VII. kongresszus lehet, (Za) A részlegvezetőt meglepte a bejelentés. Miután végighallgat­ta a szakmunkás indokait, szemrehányóan szólt: — Azt hittem, hogy megma­radsz üzemünknél! Dátom, hogy tévedtem... Hát nem érzed, hogy a mi kollektívánk olyan, mint egy nagy család? Nem lá­tod, hogy te távolodtál el ettől a családtól a vélt sérelmeid miatt?!... Aki igy viselkedik, nem várhat baráti érzéseket a kollektívától... Hiába volt minden. Másnap reggel az igazgató hi­vatta Miklóst. — Foglalj helyet. Hallom el akarsz menni tőlünk. Hát nem jó itt neked a Finommechani­kánál?... Hét éle itt dogozol. Megkeresed a havi 1800 forintot, meg a kétezret is. Mi lett veled most egyszerre? __ Nem tetsze­nek az emberek, nem hallgatsz a tapasztaltabbak tanácsára, megmakacsolod magadat és odébb akarsz állni. Itt hagyod a barátaidat?... — Nincsenek barátaim! — vá­laszolta Miklós. — És Kormos Jóska?... Kán­tor Pali?.,. meg a többiek... Nem válaszolt. Még aznap Vizi István üzem­vezető beszélt a brigádban dol­gozó párttagokkal. — Nem valami ragyogóan fog­lalkoztok a dolgozók egyéni problémáival, elvtársak! — álla­pította meg. — Itt van például Molnár Miklós. Becsületesen dolgozott és most el akar men­ni. Foglalkozzatok vele nagyobb szeretettel, hisz egy emberről van szó. Elengedhetnénk, és dolgoz­hatna másútt, de kérdés, hogy megtalálná-e ott azt, ami itt hiányzik neki, a barátait? Délután a részlegvezető szegő­dött Miklós mellé. — Gyere focizni! A nösembe- rek csapatában játszhatsz a nőt­lenek elten. E[várjy.k, hogy net hagyj minket cserben! Jó lest egy kicsit kiruccanni a munka után. Meccs végén a Tölgyesbe megyünk majd sörözni... — Nem érek rá! — hangzott a kitérő válasz. A részlegvezető nem tágított. Az üzem életéről, a tervekről és a munkáról beszélt neki. Aztán a brigádra terelte a szót, a kol­lektíva életére. S Miklós észre sem vette, hogy milyen színeseit hallgatja a beszédet. Kedvetlenül ment a meccsre, Főleg azért ment, mert az igaz­gató érte jött a műszak végén es megvárta. A pályán azonban megváltozott a hangulata. Most látta csak, hogy barátai nem. változtak meg, sőt éppen olyan vidámak és barátságosak hozzá, mint azelőtt. Talán mégis 5 lett volna hibás? __ — Gyere, Miklós, igyunk egy pohár sört! — hallotta a háta- mögött a meccs után a brigád­vezető szavát. Ment a társasággal és a sói mellett megindult a beszélgetés. — Mondd csak, Miklós — for­dult hozzá hirtelen a brigádve­zető, — tényleg el akartál men­ni tőlünk? Még nem tudta, hogy tájon Miklós megváltoztatta-e elhatáro­zását, de azért ő már múltidöben beszélt erről. Köréjük sereglet­tek a brigád többi tagjai. Moso­lyogtak, barátságosak voltak és koccintottak Miklóssal. Jól érez­te magát, kimondhatatlanul jól. A szíve köré valami különös me-> leg lopakodott. — Hát igen, azt gondoltam és mondtam is... a valóságban azonban... A brigádvezető barátságosan vállára csapott. egyik kezével és koccintásra nyújtotta a söröspo­harat. — Szóval maradsz?! Igent bólintott Miklós és csil­logó szemmel egyszuszra kúttá, a sört a poharából, O. A­Sérfődöfíség

Next

/
Thumbnails
Contents