Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)

1959-07-02 / 153. szám

1953. JCLUlg- 2. CSÜTÖRTÖK KELETMAGTAKOKSZÁG 3 Qíyát'l e.iő­Bő választék Az égen alacsonyan úszó kö­vér esőfelhőket terelget a szel­lő. A hpdgszi határban a kuko­rica léVelél szomjasan isázák a lehulló cseppeket, s vezetik le a tövekhez az éltető vizet. A búzafé}%k:£eí nehezül ve bólogat­nak efsá'í’gult száraikon; fnmt az érett férfikor delelőjén lévő, sokat - látott emberek. Mintha mondanák: Hadd essen az eső, hadd nőjön, ami még zsenge... A pajta oldalán egyhangúan motoznak a ferdén hulló eső- ezernek?'-Bent, a hevenyészetten odevétett"" hereszénán emberek hevernek. Ilyenkor esőben, pi­hen a kasza, a kapa, pihennek az emberek. Biri bácsi nagy pipájából eregeti a füstöt, az öreg Repclik szemére borított kalappal nagyokat hallgat. Iván Ferenc, a szövetkezeti juhász viszi a szót. — Ügy vót, két éve, hogy bevezettettem a villanyt — mondja éppen a juhász. — Ak­kor még az államiba' dolgoz­tam.'. De, a csudába, csak saj­náltam érte a pénzt. Most mán néni hagyom tovább. Keil az, no. Három körte lesz, meg egy konnektor... A beszéddel nem nagyon sike- riilt-hergelni a többit, mert van rbá^.giftilanya Darabánt', bácsi- r#^ri?o:'Sz°yátinak is, meg még háromnak az ottlevők kö- .tóiü:..-----­■9i ÖXSltJ zül. A szó legjobban Replik- nét, Mariska nénit, üti meg, aki hallani se akar a villanyról. . -— Megélték a régi öregek száz évet is a mécses mellett, nekem is jó a lámpa. Majd ha ezek akarják — bök Mariska néni a mellette heverő tíz éves fia felé — akkor vezettessék. — Az én apám is lehúzott heivenhármat az életusny mé­csessel — védi az igazát Iván — de arra nem vitte, hogy a saját kunyhójában világítson ve­le, mert nem vót neki. Pn is vászon kantusba’ jártam még tizenkét éves koromba is. Ma­ga tán. ráadná most a fiára7 — vágja ki diadalmasan a juhász. Biri néni is. közbeszól: — Ugyan, vászongatya? Azt. mond­játok meg nekem, hogy méknek vót, paraszt jánynak kosztirnos ruhája? Meg dájeros haja, mi? Egynek de. Erre az igazságra bizony hall­gatnak egyet. Mert mit lehet mondani? Briné folytatja: — Nálunk most még az emberem csinálja nekem a muzsikát, citerával. De higgyétek el, bizisten jobban esik az .evés. is, ha jó cigány­hegedűt hallok. Be én, ősszel bevezettetem magam is a vil­lanyt. Rohodi emlékeztető Darabánt Péter bácsi már nem fiatal ember. Hallgatta, hall­gatta a vitatkozást, míg aztán ő is közbeszólt. — Ugyan Mariska — irányoz­ta a beszédet Repelikné felé — hogy tudsz olyan makacs len­ni. Én már úgy vagyok vele, ha áramszünet jön, meg kell gyújtani a lámpát, hát nem bí­rom a szagát neki. Mindég ki­viszem a tornácra, oszt ott fú­jom el. Jobb az a villony, én azt mondom neked. Repeiiknét nem olyan asz- szonynak ismerik. Hodászon, hogy kevesett kapott volna ott., ahol a nyelvet osztogatták (az emberénk biztosan azért jutott kevesebb). Ostromolják, még azt is mondják neki, hogy ne hozzon szégyent a szövetkezet­beliekre az ósdiságával, de ő csak mondja a magáét: nem és nem. Iván már ugratja is: — Meglássa, én jövőre már a két kutyámnak is veszek egy telepes rádiót, osztán maga is jön majd hallgatózni, oda, ki az erdőbe. Jót nevettek a csipkelődésen, megértik ők egymást nagyon jól. És a beszédet más kerékvá­gásba terelik. Az asszonyok is íegdessák az ételhordó szilkék kantárjait, indulóskodnának. Kint a nyári eső pedig még mindig hull, egyre csak hull, hogy áz elvetett zengek hadd növekedjenek... S. A. és udvarias kiszolgálás várja a vevőket a Vásárosnaincnyi föíd.rrüvesszövetkezeti áruházban. (Foto: Hammel) Igen jól jövedelmező • üzemág lett' megyénk termelőszövetkeze­teinél a szavasmarha hizlalása. 4478 darab szarvasmarha meg- hizlalását vették tervbe Szabolcs- Szatrr.ár megye tsz-ei. Ezzel a mennyiséggel nemcsak jövedel­müket akarták lényegesen fokez- ni, de a jobb áruellátást is elő­segítik. Az eddigi eredmények bi­zakodásra adnak okot: a tervből valóság lesz. Június elejéig több, mint ezer darabot adtak le a szövetkezetek, és a ’ hátralévő időszakban 4549 szerződtetett szarvasmarhát indítanak útra a falvak szövetkezetek talajjavítás két és fél­ezer HOLDON Megyénk területén 2527 katasz­teri hold talajjavítását tervezték erre az évre a termelőszövetke­zetek. Ebből 914 hold szikes,! 1613 pedig savanyú talaj. Eddigi mintegy 2200 holdra kötték megi a szerződést a talajjavító válla-: lattal. Csupán emlékeztető c kép arra, hogy a közelmúltban ÍRohodon milyen nagy tűzvész pusztított s figyelmeztető, hogy akadályozzuk meg a tűzkárok keletkezését. : (Hammel József felvétele) Hogyan védik a társadalom vagyonát a mátészalkai járásban? A társadalom vagyona, a közös tulajdon az az érték, amiért mindannyian megdolgozunk, s ami a jövő építése, a szocializ­mus gazdasági bázisa. Nem mindegy tehát,. hogyan kezeljük, hogyan őrizzük és hogyan gya­rapítjuk ezt a vagyont. A közös tulajdon új erkölcsöt alakít ki ná­lunk', azt az erkölcsöt, amit a má­tészalkai járásban is sokhelyütt •tapasztalhattunk: az emberek úgy vigyáznak az állam vagyoná­ra, mint a sajátjukéra, s,megve­téssel fordulnak el azoktól, akik megkárosítják a társadalmat. Az előző évekhez képest nagy javulás tapasztalható a járásban meglátja Gergelyt, átkiáltja tréfásan: — Te András. .. beleálljunk a tiédbe is? Gergely András felkapta a fejét, aztán sután, kényszere­detten elmosolyodott. —• Levágom én magam is — kiáltott vissza keserű szájízzel. — Ez ám az aratás, komám! — hallatszik még Máté hangja, majd kanyarodik s lassan eltá­volodik a gép. Gérgely elgondolkozva nézett Utánuk, aztán hol az asszonyra, hbl óé előtte fekvő táblára ve­tetté'tekintetét. Várta, tán szól majd valamit az asszony, de az dolgozott tovább szótlanul. Csak tíkkadt lihegését hallotta. Mát leszállt a nap, szürkülni kezdett, amikor hazafelé indul­tak.' lötyögött velük a szekér, szó azonban nem esett köztük. Csak akkor szólalt meg az em­ber, ’amikor befordultak a ka­pun: —" Fáj-e a lábad? — 'Kém jobban, mint máskor — tért'ki az asszony a magya­rázkodás elől. Látta, valami rágja <cz ember bensejét, minek terhelje még a maga bajával is? Csák "'tikkor nyomkodta meg visszeres lábait, amikor másfe­lé nézett az ember. Kimerültén zuhantak ágyba, Gergely András szemére azon­ban a fáradtság ellenére sem jött álom. Ezer gondolat for­dult meg a fejében, s nyitott szemei előtt elvonult egész ed­digi életük. Mi volt az eddig? Munka ragyásig, látástól-vaku- lásig. Közben lassan elkoptak, elnyűvödtek egymás mellett. Kivált az asszony. A gyerekek. élete már merőben más. Az egyik, a fiú rádiószerelő lett, Marika tanítónő lesz, csak a ki­sebbik van még itthon. — Nem jól van ez így, — döbbent rá a felismerésre. — El kell rendeznünk az. életün­ket. Másképpen kell élnünk, mint eddig! — csapott fel ben­ne a gondolat. S ha egy napon kijelentené, hogy márpedig ő belép a közösbe, ugyan ki vet­hetné a szemére? Ott jó szívvel fogadnák, neki meg nem kelle­ne szégyenkeznie senki előtt. Őszintén, bátran nézhetne azok­nak a szemébe, akik bizalom­mal vannak iránta, a falu egylK vezetőembere iránt. S ha a já­rási, megyei vezetőemberekkel beszélget, nem kell szégyenkez­nie, ha a termelőszövetkezet dolga jön szóba. Igaz, nem tel­tek neki szemrehányást soha, nem vágták a fejéhez, hogy maradi, múltbakapaszkodó em­ber. Pedig az volt. Tudta jól. Hát most majd másként lesz. Kissé fáradtan ébredt reggel. Reggeli után befogott, aztán in­dultak újra a határba. Ültek a szekéren és az aranyszínbe öl­tözött mezöt nézték. Egyszer odaszólt az asszonynak az em­ber: — Még a mai napon beszélek Mátéval... — Miért? — nézett rá kér­dőn az asszony. ■ — A magunk dolgáról — fe­lelte az ember. — Az éjjel úgy döntöttem, hogy betakarítás után belépünk a közösbe. Ott a helyünk. Mert nem akarlak tönkretenni, mert nem akarom, hogy vsak éljünk, magunk sem tudjuk, miért... Ügy látom, ott más les? az életünk. — Ahogy gondolja, András, — mondta az asszony halkan. Megértette emberéi és nem el­lenkezett. Gergely András meg úgy érezte, mázsás teher sza­kad le róla és most már nyu­godt, nagyon nyugodt a lelkiis- mercte. Mint az olyan gyermek­nek,' aki jól felelt a‘vizsgán. Fonyó János a társadalmi tulajdon védelme terén. Csökkent a lopások, visszaélések száma ~ s csökkentek a károk is. Ehhez járultak a kiszabott bírósági íté­letek, de elsősorban a szervezett megelőző munka. A rendőrség és az ügyészség előadásokat tartott a kereskedelmi, vállalati, ipari szer­vek és külön a termelőszövetkeze­ti, állami gazdasági, gépállomási mezőgazdasági intézmények veze­tői részére. A károk a társadalmi tulajdonban nagyrészt ezért csök­kentek. Míg 1958. januárjában 43.500 forinttal, s 1958. februárjá­ban 32.833 forinttal károsították meg garázda és korrupt szemé­lyek a társadalmi tulajdont, ad­dig 1959. januárjában 19.264, feb­ruárban pedig csupán 6430 forint a járásban a társadalom kára. Különösen a termelőszövetkezetekben van nagy javulás IA szövetkezetek fejlődése, szilár- dulása, a közös tulajdon erkölcse megváltoztatta a falusi embert. S ez nemcsak az iktatókönyvekből, hanem’ a szövetkezeteknél meg­tartott vizsgálatokból is kiderül. A járásban az idén Lengyel De­zső boltvezető sorozatos visszaélé­sei a legkirívóbbak a társadalmi tulajdon elleni bűntények közül: I Lengyel 1955-től 1 sorozatos lellár- i hamisításokat követett el, s így [ 125.000 forinttal károsította meg a társadalmat. Tetteiért felelni fog. a legtöbb hiba a földműves- szövetkezeteknél fordul elő A hibák oka, hogy olyan szemé­lyeket ■ állítanak a boltok élére, vagy vagyonkezelésre, akk fel­adatukat nem tudják ellátni. Pél­dául NyirparasZnyan Kiss Istvánt alkalmazták felvásárlónak, aki képtelen- volt rjiunkája" ellátására. Jól látták ezt a szövetkezet veze­tőig mégsem váltották le, csak ak­kor, amikor Kiss Istvánnak 11 ezer forintos hiánya keletkezett, A szövetkezet vezetői félnek- a „nepszéfütlen” feladatoktól, fél­nek attól, hogy a nem odavaló embereket • leváltsák. így történ-. hetett meg az is, hogy -Tiborszál-.! láson sorozatosan olyan embere-í két alkalmaztak bolt kezelőnek,.; akik beosztásukkal visszaélve 291 ezer forinton felüli értéket sík-1 kasztottak. Az is előfordul, hogy eleve nem- kívánatos személyeket alkalmaz-] nak mint például a hajdani szál-] kai Kék macska volt tulajdoné-; sát, Brunnerszki Jáncsnét, akit: Szálkán a Halászcsárdába tettek1 pénztárosnak. ---­Több probléma adódik abból is, hogy a tanácsi és vállalati keres­kedelmi szervek kijzött nincs meg a kellő összhang, s igy a lelkiis- ’ meretlen boltkezelők a zavaros­ban tudnak halászni. n nyirkátal eset Nyírkátán tavaly nagy port vert fel a szövetkezeti visszaélés ügye. E téren rendet teremtettek, azon­ban igen sok visszaélésre derült fény azóta a helyi tanácsnál is. Tóth János volt vb. titkár nyolc hónapi börtönbüntetést kapott, mert sok dolgozót becsapva .a szerződésaláírásokhoz jogtalanul pénzeket vett fel • azzal, hogy ren­dezi az illetéket. Ugyancsak Ba­log Gusztáv, volt tanácselnök korrupciók sorozatáért 11 hónaci börtönbüntetést kapott. A község' dolgozói megnyugvással fogadták: az ítéleteket,, s bíznak az állam­ban, mely. minden visszaélést meg­torol. ■ Sok a tennivaló még a közös vagyon védelmében: szigorú ítéle­tek, a társadalom megve.tése-sújt-' ják a bűnösöket — de mindány- nyiunkr.ak össze kell fognunk* hogy megvédjük tulajdonunkat. Ha bárki bárhol hibát észlel, nem mehet el csukott szentekkel mel­lette. Tenni kell, azonnal csele­kedni. Ez létérdekünk... • z.Győri Illés György 4 és félezer szarvasmarhát hizlalnak a menye termelőszövetkezetei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents