Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)
1959-07-12 / 162. szám
KELETM AG YARORSZAG 1959. JÚLIUS lg, VASÁRNAP Gondolatok a §oiánv csordáról Eléggé kedvező nyár van és ennek is estébe hajló ideje. A por olyan, hogy szinte markolni lehet. Az embercsomó a portenger- ből kijjebb igyekezve, feljebb húzódik néhány lépcsőfokkal a tanácsház bejáratánál. Ezzel viszont abbamarad a beszélgetés, amit a hivatalos dolgok elintézése után jól esett elindítani. .. A középület új, minélfogva magos is, gangos is; lépcsőiről lefelé kell nézni és ■ majdnem, hogy egyenként lehet látni a jövő csordát. Ahogy ömlik az haza Nagyecsed főutcáján. De hogy milyennek lehet látni, ne én mondjam meg. Hanem ezek az ugyancsak jószemű, alapos gondolkozású parasztok, akik a lépcsőköb állva őszintén nyilatkoznak egymás között: „Csúnya állapotban van a csorda.” „Méghogy csúnya állapotban. De szinte minden évben rosszabbul.” „Alig egy hónapja volt a kihajtás, már nincs legelő. Csak a kotut nyalhatják.” Tart még persze az ilyen és hasonló értelmű beszéd, nyílt mustrálgatás. Az egyik idősebb paraszt még olyat is mond. hogy: „...Legalább a legelő is fiadzhatna, akkor tán könnyebben lennének.” Dehát mi is ez?! A tudattal párosult felismerés alól nem lehet szabadulni! Hát igen. Most így van ez a csorda. De miért? A felszabadulás után, pontosabban mondva a nagy földosztás megindult az a másik, törvényszerű folyamat, hogy az. addig földteleneknek, vagy kevés földűeknek, akiknek azelőtt nem volt önálló jószágtart kiváltságos álmukká váltt: ^jgás állatra, fogatra szert tenni akármiképpen. Ugyanis ez lehetett alapja sokak részére az egyéni, „független" gazdálkodás megindításának. Az itt- ott megszületett borjúk a legnagyobb becsben tartásnak örvendhettek, hogy arra való korban anyjuk alól más helyre kerüljenek. Néhány év múlva rohamosan megnövekedett a szarvasmarha-állomány, s ez a növekedés is mind jobban fokozódott. Ha összekerült két parasztfiatal, tervezgetéseik elejére került két üszőborjú beszerzése, amikből tehenek lesznek majd. .. (Persze a lófogatok szama is növekedett, de ez megközelítőleg sem érte el a szarvasmarha-állomány növekedését.) A növekedés helyes volt? Igen. Alapot, bázist adott a kapott földek megműveléséhez, s általában a dolgozó parasztcsaládok biztosabb megélhetéséhez. Csak... most kezd már ez a helyzet másképpen mutatkozni. Mindenekelőtt arra, hogy az eddigi állapot szükségszerű átmeneti lehetett csupán. Ami azt jelenti; ez átmenetszerűseg olyan stádiumhoz ért, aminek további erőtett fenntartása, „örökös” átmenetire való kényszerítése most már egyáltalán nem lehet hasznos sem a termelő, sem az állam érdeke szempontjából. A kisparaszti gazda* * sag szűk keretei között nem elegendő a takarmánytermelés. A nehéz, ekét huzaté tavaszban egymást érik az olyan szekerek, amelyeken „mindössze” égy-két kéve, majdnem semmivel egyenlő tengeri kórót visz a gazda egész nap szántó két tehenének. Mire vége a szántásnak, vetésnek, boronálásnak, a tehénfogatok legtöbbje csupa csont és bőr, majdnem, hogy teljesen üresen lötyögő tőggyel. A májusi kihajtás, a legelő lenne valami, dehát amire mutathatna az valamit a jószágon, akkorra már nincs ott mit harapniok. A legeltetési bizottságnak egyáltalán nincs arra lehetősége, hogy valamiféle jó, új módszerrel hathatósan megjavítsa a legelőt. (Általában az eddigi jogosítási ösz- szeget is sokallják az állattulajdonosok.) r Es persze nem segíthet. nek már a tengerifattyazás csomói s a szűkösen porciózott zöldcsalamádé sem. Hiszen ez is csak pár hétig — legfeljebb egy Ííj berendezéseket mutat be a MEDICOR röntgen mii vek a müncheni röntgentechnikai világkiállításon Július 23—30 között Münchenben rendezik meg a IX. némzet- közi radiológiai kongresszust és ezzel egyidőben a szokásos röntgentechnikai világkiállítást. Radiológiában — s különösen' a röntgen-diagnosztikában — hazánk világviszonylatban is előkelő helyet foglal el, így szakembereink is 15 ismert radiológusunk részt vesznek a kongresszuson. A kongresszusra 47 országból több mint tízezren jelentették be érkezésüket. Hasonlóan nagy érdeklődés előzi meg a röntgentechnikai világkiállítást. A kiállításon a világ valamennyi számottevő röntgen- radiolóiai gyára — addig féltve őrzött — újdonságokkal lepi meg a szakembereket. A nyugati gyárakon kívül a szocialista országok közül Csehszlovákia és Magyar- ország állítja ki termékeit. A magyar röntgenipar gyártmányait a Medicor Röntgenművek mutatja be. Az üzem erre az alh alomra olyan új berendezéseké1 állított elő, amelyek röntgeniparunkat méltóan képvselik majd Münchenben. Medvebőr nylonból a királyi gárdának Az angol királyi gárda immár világhírű medvekucsmáit rövidesen nylonkucsmákra cserélik ki, mert „most már majdnem lehetetlenné vált a szükséges medvebőrt beszerezni". A nylonkucsmák pontos másai a medvekucsmák- nak, előállításuk azonban lényegesen olcsóbb és ami a legfontosabb — sokkal kisebb súly terheli majd a testőrök fejét.;» Amerikai próba gyéréi ek számára Egy tizenkétéves michigani fiúcska tagja akart lenni egy amerikai ifjúsági klubnak. A klub egyik „régi” tizenhárom éves tagja elmagyarázta neki, hogy a tagságot valamilyen nevezetes tettet ki kell érdemelni, egész pontosan egy tűzvészt kell „ügyesen előidézni". A „félévi vizsga“ „kitűnően” sikerült: a tűzvész százezer dolláros kárt okozott, Mester Attila: Három búcsúvers Még most is látom néha messzi képét, Fejébe nyomta kucsmáját a tél, Ügy ballag át az erdőn, néma léptén Avar sem ísörren, könnyű por se kél. Ügy ballag át a sűrű téli égen, Hosszú szakálla: szürke fellegek, Szikrát suhint a pengő fejszeélen, S fürészpora, a könnyű hó pereg. Nagyapám volt. Komor, fekete, szótlan, —» Én azt hittem, hogy nem bal meg soha. — Mohos hasábok várják elhagyottan, Mint éjbesüppedt sírkövek sora. Már nem borzongat szertefröccsent vére, Mint akkor; úgy éreztem, szédülök, Új erdő hajt a korhadt fák helyére, Tudom, hisz én is erre épülök. Tudom, hisz egyszer rám is sor kerül, — De addig van még munka bőviben Hogy ne így menjek el: fly egyedül, Mint akit nem sirat meg senki sem! Nem szól a száj — kerek szavak Dacos fogak közt alszanak, Örök mosolygó sarkain Keserű árkot mart a kín, Nem hull a vér, már nem pereg, Fölszívták mohó gyökerek, S míg csontját őrli az idő, Kezéből hajló búza nő. (jj mezőgazdasági szakkömyvek A nyár folyamán számos új mezőgazdasági szakkönyv jelenik meg. így rövidesen kiadásra kerül: Stenzinger László: „A közös gazdálkodás szervezése a makói Úttörő Termelőszövetkezetben.” Hajas—Rázsó: „Szántóföldi gépesítés." ... Gonda—Kovács: „A hibridkukorica vetőmag termesztése, előkészítése és felhasználása." Szigeti: „Sertéshizlalás önetetővel” című könyve. „ÖSSZEKÖTTETÉS HIÁNYÁBAN..." Igencsak furcsa dolgot olvastam a minap. Alig hittem a szememnek, mikor a „Keletmagyarország“ apróhirdetési rovatában látom, hogy az 1067. számú hirdetés a következőket, tálalja az olvasók elé: \ „Baleseti rokkant gépkocsi- vezető (büntetlen előélet, 44 év, gimn. érettségi) könnyebb alkalmazást keres műszaki, szervezési, kulturális és műszaki perspektívával. „összeköttetés hiányában" jeligére a Lapkiadóba.” Itt fejbeütött valami. És nem azon csodálkoztam, hogy valaki nem, dolgozik, valamilyen oknál fogva, vagy hogy egy érettségizett gépkocsivezető más munkát keres. Ami igen furcsa, ez a két szó: „Összeköttetés hiányában." Az állást kereső ezzel nyilván azt akarja a nagyközönség tudomására hozni, hogy egy állás betöltéséhez összeköttetésre van szükség. Sógorra, komára, keresztapára ... Neki pedig — bár szeretné — ez nincs. Eszembe jutott, hogy hányán és hányán élnek még ezzel a lehetőséggel: összeköttetés. Naponta keresik meg az embert ismerősök és vélt barátok, akik mindannyian azt mondják halkan magasabb állást betöltő „ismerősük” fülébe: „Tulajdonképpen semmi az egész.' De tudod, összeköttetés nélkül nem megy úgy a dolog. Neked mégiscsak nagyobb szavad van, tedd rreg ezt jó barátodnak’1! El kell gondolkozni ezen! Az biztos, hogy a mi hazánk életében óriási politikai és szerkezeti változás történt az elmúlt évek során. Szétvertük a nagytőkét, a földbirtokot, s a politikai, a gazdasági érvényesülés kulcsa a dolgozók kezébe került. De sok minden maradt ránk a múltból. A szellemi örökség, a száz és száz beidegződött szokás. Ezek közé tartozik, hogy sokan még ma is azt hiszik: érvényesülni csak az tud, akinek van összeköttetése. Akinek nincs? Az hiába érettségizik, hiába szerez diplomát, az hiába végez becsületes munkát, nem kapja meg az őt megillető helyet a társadalom ranglétráján. Mondjuk meg őszintén: manapság is van még alapja ennek a káros hiedelemnek. Halljuk itt is, ott is, hogy „jó munkakört kapott, rrert X és Y segítette oda/ mert összeköttetésé van". Lehet, hogy néhány esetben valóban így áll a helyzet. Nem vagyunk .mentesek a hibáktól, e mellett^ __igen kísért a múlt szelleme,'amikor iskolába csak nagyon kevesen kerülhettek, amikor egy napidíjas irnoki asztal megszerzéséhez is protekció kellett, összeköttetés. De tanuljuk meg végre: a mi társadalmunkban nincs szükség az ily módon való elhelyezkedésre. A mi iskoláink zsúfolva vannak a munkás és paraszt fiatalokkal, a mi üzemeink, vállalataink, intézményeink döntő többségének minden posztján egyszerű emberek egyszerű fiai ülnek, akik nem összeköttetés alapján kerültek oda. Hanem azért, mert munkájukkal, szorgalmukkal, becsületükkel érdemelték ki helyüket. A mi pártunk és az ország vezetése határozottan elítéli az olyan eseteket, amikor sógor- komaság alapján, vagy azért, mert valakinek „jó keresztapja van”, döntenek bárhol is emberek sorsa felett, emberek ügyében. Nem tűri, hogy ne kizárólag a képességei, a rátermettsége és a néphez való hűség alapján bírálják el: felvesznek-e valakit. De az, hogy szigorú intézkedéseket hoznak e törvényben nem rögzített íratlan szabály betartása érdekében, önmagában még nem elég. Arra van szükség, hogy az emberek maguk küzd-: jenek mindenütt e burzsoá erkölcsi hagyaték ellen. Meg kell tanulnia mindenkinek, hogy az „összeköttetés" elmélete nemcsak hegy nem fér össze a mi rendünk célkitűzéseivel, gyakorlatával, hanem komoly károkat okoz a szocializmus ügyének — amelynek alapelve, hogy mindenkit, a végzett munka alapján kell elbírálni. Azt hiszem a legjobban a sav .iát példamutatásunkkal segíthetjük leküzdeni az érvényesülésnek ezt a módját. Legyen továbbra tjs összeköttetés. De nem ez a fajta. Hanem az, hogy megismernek és megszeretnek valakit azért. . . mert kitűnően végzj munkáját, mert rá lehet bízni a legnehezebb feladatokat is. Ez az ideális. S ezt a harcot nem segítik a fent említett jeligés apróhirdetések. De azok sém, akik elősegítik a protekciót, élesztgetik a posvány tüzét. Sok embernek meg kell még tanulni az egyenes utakat taposni. Látniuk kell a könnyebb érvényesülést hajszoloknak is: a protekció hamis vágány, (amelyen csak ideig-óráig juthatnak további KonK? laAoa jf ___ hónapig — tart csupán, s utána jön a nagyobbacska gyermekekkel való legeltetések a dülöúta- kon, árokpartokon, gazverte tarlószántásokon. Mert ilyen körülmények között az az elv érvényesül: minél kevesebből tartani ki a jószágot, hiszen a hízó amúgyis sok tengerit „elpocsékol”, míg meghízik, a növendék bikát is jó húsban kellene leadni, meg eladni is kell valamit az adóért, ruházatért és megany- nyi mindenért — ebben a folyton igényeskedő világban. .. Aztán mégis, nem kívánatos talán a mostani tehénállomány? De igen. Még éppen hogy több is kellene belőle! Hanem. a tartásuk módján kellene változtatni. Éspedig csakis a korszerű, nagyüzemi gazdálkodás-adta lehetőségek útján. Ahol gépek végzik mindinkább a terhes munkát, s a tehenek a tervszerű, fejletteb fokú nagy gazdaságban valóban a legkiválóbb utódszaporítás, az elérhető legtöbb, jobb minőségű és főleg olcsóbb tej- és húsadás érdekében tartatnak. A kisparcellás egyénieskedéstől messze magasabb, tudományo- . sabb gazdálkodásban mind az abrak- és takarmányféleségek termése, tartósítása szinte korlátlanok, amiből végeredményben a tehéntartás után a szövetkezeti közösségnek milliós haszna lehetséges. S ebből ré- 1 szessé válhat persze az a terme- i lő is, aki most fájó szívvel nézi a sovány csordából kiváló tehe- 1 nét. És... csak küzködve tudja ' tartani immár kicsi gazdaságában. * Asztalos Bálint l
