Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)
1959-07-11 / 161. szám
4 KELETM AGYARORSZÁG 1959. JCLIUS 11, SZOMBAT Az AKOV versenyláblája Kéthónapos vagyok. Hídvégi Róbert és Szőke Barna készített. Ök törődnek velem. Gondoskodnak arról, hogy friss legyek. Nagy sikerem van. A bejáratnál állok. Aki belép az AKÖV udvarába, rög'ön észrevesz. Nagy és szép vagyok. A sötétben világítok, hogy az éjszaka dolgozó emberek is el tudják olvasni a Iriunkaversenyben elért szép eredményeket, amiket nírde- tek. Most Rocskó János vezet a tehergépkocsivezetök versenyében. Féltonnás kocsijával az Útfenntartó Vállalatnak szállít kövei. Jó karban tartja a kocsit. A kisebb javításokat rendszeresen elvégzi rajta Takarékoskodik az üzemanyaggal. Júniusban 47,5 százalék önköltséggel dolgozott. A kéttonnás gépkocsiknál Balogh András, a 0,75 tonnásoknál pedig Bajzáth János ért el legjobb eredményt. A taxisok versenyében Smidt Ferenc az első a JA 16—51 rendszámú taxival. Keveset ácsorgót;, sokat volt úton; óránként 57,50 forintot termelt. A MÁVAUT gépkocsik versenyében a GA 40—28-assal Kuncsik János van élen, aki a legkisebb anyagráfordítással közlekedett. Büszkén néz rám sok gépkocsivezető, akiknek a jó munkáját hirdetem. A többiek, akik lemaradtak a versenyben, már sörben is fogadtak elő tem, hogy lehagyják a mostani elsőket. Majd meglátjuk, úgy lesz-e?! CSÁSZLÓI KORTESEK Láthat-e hőrévei az ember? Moszkva, (MTI): B. Grabovszkij és I. Beljanszkij szovjet tudósok vizsgálataik során megállapították, hogy egyes alacsonyabb rendű gerinces lények képesek bőrükkel érzékelni a fényt. A tudósok elhatározták, megvizsgálják, menynyiben érzékeny az ember bőre a különböző fényhatásokra. A két szovjet tudós megállapította, hogy bizonyos gyakorlattal az ember is Képes „bőrével látni”. A kísérleteknek alávetett személyek ugyanis néhány próba után egészen pontosan meg tudták állapítani, hova vetítik a fénysugarakat, sót azt is megállapították, ha a fénysugár ereje csökkent. A két tudós folytatta kísérleteit. Azt remélik, magyarázatot kapnak a vakoknak arra a képességére, amellyel meg tudják különböztetni a tárgyakat. VÁLTOZNAK AZ IDŐK, VÁLTOZIK A FOGALMAK JELENTŐSÉGE Az Enciklopédia Britannica 1768-as kiadásában „atom” cím- iszó alatt csupán ötsoros definíció található, „szerelem“ címszó alatt azonban hétoldalas értekezést olvashatunk. Az enciklopédia legújabb kiadásában nyolc oldalt szentelnek az atom ismertetésének, a szerelem viszont semmi helyet sem kapott a kiadásban. Lent, a mélységben kavargóit az utca. Az autók széles háta fel-felcsülant. a szekér aprócska játéknak tűnt, az emberek való- szinűtlenüi kicsik, és formátlanok voltak, öt emelet magasan fonta már be az épületet a deszka háló, várva a kőműveseket — Jó lenne egyszer körülnézni a világban — mondta az állványozó munkás, s biztos kézzel vert be egy tartószeget,' köny- nyedén nekidőlve a falnak. Biztcsítókötél nem volt rajta, ki is nézett maga elé az úttestre, hogy nekem felkavarodott a gyomrom. Ő észre se vette. — Olvastam valahol, hogy aki sokat utazik, tovább él. Vagy többet cl, tudja a fene, hogy is írták. Üjabb deszkát emelt fel, pár lépést gyorsan eltávolodott. Cirkuszban nem engedném meg, azon a keskeny úton, ilyen magasságban. Biztatóan visszatekintett. — Legfőképp azért, mert szeretném látni, hogy is élnek az emberek a földön. Az újságok írják, milyen nyomorúság van' még sok helyen, Afrikában, f «1- amerikában. Hogy egész nap eür- cöl, hajtja magát a szörencsét- len néger, meg a többi, és még kajára se jut neki. De nem is lenne jó nekem ilyet látni, mert hamar kiborulok. Ha kiborulok, akkor ott tónk a csont. Mert, ha valaki dolgozik, hát a legkevesebb, hogy ehessen. Nem is lesz az soká. Én mondom. Az a néger se buta, az is ember. Gondolom, vannak köztük munkások, szakmunkások. Mert egyetemet is járt köztük sok, olvastam. Ha pedig olyan melósok LUXUS KUTYAPALOTA Peking, (Uj Kína): Tokióban — ahoi sok nyomorgó ember az utcán tplti az éjszakát 1— tizenkét millió yen költséggel fényűző, kétemeletes palotát építettek a kutyáknak. A palotában tíz kutyáról gondoskodnak. Az épületet korszerű mosdókkal, napozóval, kvarclámpákkal és egyéb vívmányokkal szerelték fel. Még ma sem árulják el, ki vesztette el a fogadást. De azt sem, ki nyerte a liter jo szatmári szilvát azzal, hogy az egyik nem hitte, a másik meg váltig fogadta,, hogy Karácsonyi Jó- zsefné, a huszonhárom holdas gazdaasszony elvállalja a nőtanács elnöki . tisztségét Császlón. Nincs mit tagadni, a nyerőnek volt több kortese. Csaknem az egész falu asszonynépe. Igen, mert azt mondták; csak akkor dolgoznak a nőtanácsban, ha Karácsonyiné kezében lesz a kormánypálca. így aztán ha nem is akarta volna, a választás rá esett. Nem volt apelláta. De hogy ezután az asszonyok mit tettek, az kiderül... Császló férfinépét nem izgatta a dolog. Hidegen hagyta őket a nőtanács megalakulása. Gondolták, úgy sem forgatja az ezután sem másképpen a történelem kerekét a faluban. Márpedig ebben nagyot tévedtek. Bizony, mert akkor néztek nagyot, amikor hol az egyik, hol a másik családban jelentette be a feleség a férjuramnak, hogy neki bizony dolga van. Gyűlésbe kell menni. Miféle gyűlésbe?! — morfondíroztak. Eleinte azért hagyták, gondolták egyszer majd megunják. Erre várhattak. S mikor a férfiak látták, hogy az asszonyok szervezkedésének a fele sem tréfa, kezdtek berzenkedni. — Meg kellene etetni a jószágot. Itt a fejes ideje... vacsora nincs, te meg gyűlésre mész?! — hangzott egyre több helyen. — Lásd el a jószágot, fejd meg te a tehenet és főzzél vacsorát! Meghökkentek, nagyot néztek. Nem tudták, mi lelte az asszonyokat. Csak bámulták felbátorodottságukat. Most kezdtek csak gondolkodni, miért is alakult meg a nőtanács. Persze a legdöntőbbről fogalmuk sem volt. Álmukban sem gondoltak volna rá.. Csak az tűnt fel a férfiaknak, hogy egy idő óta maguk készítette, divatosabb ruhát hordanak az asszonyok, varrógépet követelnek és kevesebbet segítenek a gazdasági munkában. S ahogy szaporodott á tanfolyam létszáma, melyet Tóth Józsefné a Petőfi Tsz elnökének felesége vezetett, úgy világosodtak az asszonyi fejek is. Az igények nőttek. S nem csak szabni, varrni, gomblyu- kazni tanultak meg itt az asz- szonyok, hanem mást is... Merészebbek, bátrabbak lettek. És ezt egyre több férfi észlelte. Különösen az egyik tanácskozásuk után volt ez még inkább tapasztalható, melyen „összeesküdtek” az asszonyok. Elhatározták, hogy megagitálják a férfiakat. Voltak is nagy viták a családokban, s ezt egymásnak is elmondták a férfiak. Mégsem láttak tisztán. Nem, mert amikor arról volt szó, hogy a szövetkezeti gondolat népszerűsítésében segítségüket kérték az asszonyok, így válaszoltak: — Mi nem lépjük át egymás házának küszöbét. — Majd a mi vonalunkon segítünk — jelentette ki Karácsonyiné. Más sem kellett. Egyesek elhíresztelték a faluban, hogy az asszonyok hátramozdítói a szövetkezet fejlesztésének. „Megtagadták az agitációt,” Erre aztán csattanós választ adtak a nők. Szavukat állták. Nem mentek másokhoz, de a maguk portáján rendet teremtettek. — No, Józsi lelkem, mától kezdve az öregemmel együtt téesz tagok vagyunk — újságolta Júlis néni. — Hogy, hogy — érdeklődött Tóth József az elnök. — Ügy, hogy megmondtam az öregnek, rám ne számítson a nagy munkában. Vége annak a világnak, hogy idős asszony lettemre én rakjam a kazlat. Megszűnt. De Kovács Elemér is úfieghökkent, amikor az asszony elé állt egy szép napon. — Belépünk, vagy itthagylak! És nem volt apelláta. Döntött az asszony. S így csináltak pálfordulást néhány nap alatt o r r, fent vannak köztük, mint mi, akkor ott se lesz soka, hogy más falja be, amit ők dolgoznak. Visszalépkedett. Anyagért kiabált le, s míg az jött, csigán, szusszant egyet. — Ismerem én. mit érez az ember olyankor. Valamikor asztalosinas voltam. Egy öreg, télszemű ember volt a mesterem. Szilánk verte ki a félszemit. Nem volt meló! Hát jártuk a falukat. Itt is, ott is egy-egy ajtószárny, ablakfél. Még etetővá- lyukat is csináltunk. Aludtunk, ahol. — Hát egy helyen... hol is volt már? Tudja a fene. Összekeveri az ember. Szól a kLsbíró, hogy kapkodjuk magunka , mert hivatnak a kastélyba. Na, szedi magát a mester, csak úgy ragyog a félszeme. Lesz meló! És tényleg, az ispán, vagy gazdatiszt, alkudozni kezd az öreggel, hogy csinálnánk a grófnak egy különleges szekrényt. Diófából. Nem tudom, mire jutottak, de tény, hegy nekifogtunk. Amikor meglátja az öreg a fát, szalad ahhoz a pohoshoz, s mondja neki, hegy: ember! Hiszen ez a fa csurog a víztől! „Ne törődjön avval maga, csak csinálja.’1 De mi lesz, ha összeállí juk, és elvetemedik' Szétreped? „Az nem a maga dolga. Csak m’nél előbb meglegyen a szekrény, és kész.” Elébb még kezdeni se > kart az öreg. De mondom neki, észre apus, ha vetemedik, hát vetemedik. Ha reped, reped, mi éhen nem maradunk. Ki hibája iesz? A miénk? Nem. Nahát. Két hónapig tartott. Csudál- kezik? Rengeteg munka volt azon. Faragni kellett, mert annak művésze volt a mester. Kis rózsákat, angyalokat, mindenféle haszontalanságokat véstünk. Én különösen kitűntem az öreg előtt, olyan vágtató lovakat ügyeskedtem az egyik ajtószárnyra. Aztán neki, fényizni. Csudála'osan szép szekrény kezdett kialakulni! De mar siettünk. Meet, el ne feledjem, enni is alig kaptunk. Éppen hogy! Sokszor muszáj volt apró munkát vállalni a faluban, hogy pótolni tudjuk. Nem sok híjjá volt, amikor egy reggel hozzákezdenénk, hát a legnagyobb darabja éktelenül keresztül repedt! Jön a pohos, mondja neki az öreg nagy búsan, de fajt is az nekünk, mert igazán gyönyörű darab volt, — mondja neki, hogy mi van. A pohos vakarja a fejé', s elmegy, hogy jelenti. Aztán visszatér, s legyint: „Csak csinálják, legyen már készen A repedést begip- szelik ’. Úgy is lett. Az öreg már hajnaltól számolgatott, mennyi is jár, mennyit kérjen, mert az se volt egészen kialkudva. Mi lett belőle? Az. hogy a repedést kiszámzüták belőle, a kiszámított összegnek alig a negyedét lökte elénk a pohos. Nem akartuk felvenni. Nekünk több jár! Hát nem a csendőrt akarta a nyakunkra hozni? Elég az hozzá, hogy be kellett érnünk annyival, amennyit lökött. Ingyen jutottak hozzá egy olyan gyönyörű darabhoz, amilyet csak ritkán látni. Meglóbálta a fejszét. — Idefigyeljen! Így vágnám szét a fejit annak a pohosnak, a vén zsugori gazdájával együtt! így vágnám szét a fejit annak a rohadt bitang régi úri világnak! Mert ha most megfogom a munkát, keresek. Annyit keresek, amennyit akarok! Ha megcsinálom a normát, van pénz! Ha többet csinálok? Több van! És én amit megfogok, azt megfogom! Az én feleségemet nem hallja panaszkodni, hogy nincs mit főzni, nincs mit felvennii Az én gyerekem úgy jár iskolába, hogy az én régi, öreg mesterem félszeme kidülledne, hogy úrigyerek. Három ütéssel helyére verte a nagy, nehéz szeget. Üjabb deszkasor biztosította már holnapra a kőművesek munkahelyét. — Tudja a fene — folytatta lehiggadva, —1 sok minden eszios jut az embernek. Lenézek, innen olyan jól látni mindent. Innen olyan egyszerű az egész. Mennek a kocsik, mennek az emberek. Dolgoznak, folyik az éjét. Len j a mélységben, az autók szeles háta felcsillant. Az emberek kikerülték a deszkaakadályt, s nem is tudták, hogy öt emelet magasan munkás dolgozik, felettük, SB. az asszonyok Császlóban,'' Ma már így vélekedik a tekintélyes Karácsonyi József is: ' — Tartottam magam is a dologtól. Nem, mertem nekivágni. De az asszony addig beszélt, addig magyarázott, hogy ráálltam. — Én beszéltem?! — kérdi az elnökasszony. — Rám hallgasson, ö beszélt rá, ha mondom... Alapos munkát végezték,. a császlói asszonyok. Mikor megkezdődött a munka, egyes fér-1 fiák kijelentették: t* Nem kell, hogy az asszonyok is tagok legyenek. Elég lesz egy családban egy munka- kaegység könyv. Micsoda?! Olyan zúgolódás lett, hogy még. Újból összedug-' ták a fejüket a nők. — Mi is egész emberek vagyunk. S amit mi keresünk írjak csak nekünk — jelentet-' ték ki. És Lipcsei Mónika, a bájos kis könyvelőlány alig győzte kiállítani a könyveket. — Igazuk van, néném — vélekedett ő is. Hisz így lesznek nyugdijjogosultak. S jelentkezett a hatvan éves Pintye mama, Nagy Pánié,.. és még vagy négy venketten. Cskx- nem valamennyi asszonynak külön munkaegységkonyve .van. Hogy van-e ezekben valami? Nézze meg akárki. Még az öreg Nagy Pálnénak is hetvenhat, s Pintye mamának harmineriégy. S úgy dolgoznak mint a' frata- lok... Ma már senki sem mondhatja, hogy a császlói asszonyok veszteg maradtak, amikor arról volt szó,' hogy döntsön a falu. Szövetkezeti község lett Császló, s ebben részük vart nekik is. Amikor arról volt szó, hogy az eljegyzés után a házasságot is meg kell ünnepelni, újból a nők álltak talpra. A hetven esztendős Mudri néni volt a főszakács. A nőfahács vállalta az ünnepi ebéd elké-, szításét. Négyszáz emberre sü-' főttek, főztek a nevezetes napon. A császlói lányok, menyecskék kacagva tálalták fel az ínycsiklandozó falatokat. Be- iefőzték bájukat, kedvességüket, s ezzel örökidőkre elnyerték a férfiak kegyét. Ezért járja most az a hír, hogy amit a császlói asszonyok főznek, azt nem maguk eszik meg, hanem a férfiak is, mert az eset óta azt tartják, hogy nagyon jó. Nem. bánták meg. S most már nem ellenzik, ha összedugják fejüket a nők, mert tudják, hogy; abból mindig valami okosat1 főznek ki. Farkas Kálmán. Hanglemespurádé és Jugy.uííiiemuíuíó a „Jerevánban** Július 18-án, szombaton délután öt órai kezdettel a Nyíregyházi Kiskereskedelmi Vállalat és a Vendéglátóipari Vállalat rendezésében nagyszabású hangiemtzpa- ródéra és fagylaltbemutalora kerül sor Nyíregyházán, a Jereván sörkertben. A hanglemezpzrádi keretében a legújabb táncda'ckat és könnyűzenei lemezeket hallhatják a vendégek, míg a fagylaltbemutató során az idei év kü-, lönlegességeit vonultatják fel. Aj belépés díjtalan. A bemutató t fagylaltkészítmányeket és hanglemezeket a helyszínen megvásárolhatják a sörksrt vendégei, — Rcssz idő esetén a_ nagy érdeklődésre számot tartó rendezvényt az Anna-cukrászdában tartják meg,!
