Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)

1959-07-09 / 159. szám

1959. JÚLIUS 9, CSÜTÖRTÖK KELETMAGYARORSZAG S Megyénk gépállomásai 105.1 százalékra téliesítettek tavaszi tervüket A gépállomások tavaszi terv­ideje január elsejétől június 30-ig tart. A megyei igazgtóság érté­kelje az elmúlt hat hónap mun­káját, miszerint a tervezett 183 ezer normál- hold munka helyett 193 ezer normál holdat teljesíieUek a tizenhat gépállomás dolgozói. Ez a tervteljesítés 105.1 száza­léknak felel meg. Csupán két gépállomás, a demecseri és a tyu- kedi maradt adós a tervteljesí- tésseT, de számos gépállomás 115 _120 százalékra teljesítette ter­vét, mint például a nagyhalászi, fehérgyarmati, nvírmadai, vagy a vencsellői. Dicséret illeti a gépállomáso­kat a talajmunkaterv túlteljesítő- séért. Ezt a tervét valamennyi gépállomás teljesítette, megyei szinten a tervezettnél 12 ezer normálholddal munkáltak meg többet. Az eddiginél sokkal nagyobb segítséget nyújtottak a gép­állomások a növényápolásban is. A tervezett 16.800 hold helyett közel 19 ezer holdon végeztek gépi kapálást. Nemcsak mennyiségileg haladtak előre, hanem a kapálás minősége is .sokat javult. Természetesen ennek előfeltétele volt a jobb minőségű vetés. A soros vetésnél a sorok egyenességé és a csatla­kozó sorok pontossága jó volt, így a gépi művelés nem ütközött akadályba. A négyzetes vetésnél viszont még van javítani való. A tapasz­talatok azt mutatják, hogy a je­lenlegi rendszerű gépek jók, csu­pán a gépet kezelő dolgozók ügy­szeretetén és képzettségén mű­ién az öreg Gerendás suhogtat­ta szerszámát. Nyugodt tempót vett minden vágásnál, azonban arra is ügyelt, hogy túlságosan ne maradjon el a fiataloktól. Az Intéző szótlanul figyelte a munkát, majd mintegy véletle­nül; áz öreghez ficánkoltatta lovát. — Kemény menyed van, öreg — dobta meg a szóval. Az ősz ember felnézett rá. — Akár az ura* — értette meg a szót. — De te már megpuhultál — sziszegett vissza a másik, majd hangosabbra fogta a szót. — Annyira, hogy már nem bírsz rendet tartani a többiekkel. — Az öreg megijedt ezektől a szavaktól, hiszen tudta, mit je­lent az uradalomban, ha rá­mondják a cselédre: kiörege­dett Azonban tisztában volt az­zal is, hogy a fiatalabbak job­ban bírják már nála. Egy pil­lanatra talpraugrott benne az ember, nagyobbat lendült ke­zében a kasza. A következő vá­gásnál azonban már nyugodtan felelt1 —; Nem eszem én azért in­gyen a kenyeret! A másik fent, a ló hátán erősebben szorította meg az ap­ró lovagló-korbácsot. — Neeeeem? — ordított fel hirtelen üvöltve. — Akkor mu­tasd meg, mit tudsz, te rühes... Na, mire vársz? Húzd meg! Ne sajnáld Az. öreg változatlan tempóval haladt, a másik azonban ordí­tott, s pattogtatta korbácsát. — .Huuzd meg! Huuzd meg! Az öreg tempója mintha meg­gyorsult volna. Egyre erőseb­ben jajgatott a kasza minden suhintásnál* lik, hogy mindenütt jó munkát végezzenek. Most már utána va­gyunk, de bizonyára tanulság lesz a jövő évi vetéshez, hogy erre a munkára jobban fel kell készíteni az embereket. A tavaszi munka a takar- mánybstakarítás kivételével elő­készítője a gazdagabb nyári és őszi betakarításnak. Ezt az elő­készítő munkát jól végezték a gépállomások. Megkezdődött a szorgalmas munka gyümölcsének szedése, az aratás. Az év legna­gyobb munkájának tartják ezt falun. Ez így is van, hiszen sür­gős és nehéz is, különösen ott, ahol még kézi kaszával végzik. A gépállomásokon nagyon sok mú­lik, hogy ezt a munkát meggyor­sítsák és meg is könnyítsék. A régi agrotechnikai szemlélet szerint a kisparaszti gazdaságok­ban csak arra volt ilyenkor gond, A Mezőgazdasági Kiadó, figye- lembevéve a termelőszövetkezeti mozgalom nagyarányú fellendü­lését, az év elején módosította programját és fokozott segítséget ad a közös gazdaságoknak az eredményes munkához. Külön gondoltak arra a kiadó vezetői, hogy az idén alakult fiatal ter­melőszövetkezetek megfelelő szakkönyvekhez jussanak. A napokban jelent meg „Gya­korlati tanácsok mezőgazdasági termelőszövetkezeti vezetőknek1’ címmel Fejér Ferenc gazdasági tanár könyve. — Huuzd meg! Huuzd meg! Elsőnek a fiatal Gerendás en­gedte le a kaszát. Az öreg azon­ban nem vette észre. Azt sem, hogy lassanként minden arató kezében megáll a szerszám. — Valami féktelen, vad erő tom­bolt testében, s csak azt látta, hogy előtte engedelmesen ha­jolnak le a kalászok. Az üvöltés egyre artikálat- lanabbá vált. — Huuzd meg! Huuzd meg! — s közben pattogott a kor­bács, mint a gépuska. Az öreg minderről semmit sem tudott. Arról sem, hogy nyomába még egy marokszedő pattan. Csak suhintott, lendült, vágott. Job­ban, mint ahogyan ezt ereje engedte. Az emberek dermedtsn figyel­ték őket. Az intéző őrjöngő ri- koltozása újra felharsant, túl­szárnyalva az éles penge sírá­sát. — Huuzd meg!! Huuzd meg! Az öreg hirtelen nagyot len­dült, s megfordult körülötte a hatalmas gabonatábla. Az őr­jöngő intéző is elnémult, s bor­zalmas csend nyomott el min­dent. A mokány paripa resz­kető orrcimpákkal szimatolt és úgy állt, mintha gyökeret vert volna minden lába a földben. Aztán őrült nyerítéssel vágott keresztül az érett kalászokon. Sokáig nem mertek az öreg­hez nyúlni. Olyan békésen fe­küdt ott arcrabukva, mintha sütkérezne, álmodna a koradál- előtti napfényben. Balkeze gyen­géden markolta a kalászokat, melyek közül az egyik dús sze­mű, kétágú volt. A fiatal Ge­rendás először ezt tépte le, majd egy fáradt mozdulattal a kalapjához tűzte, s ekkor vette hogy a kenyérnekvalót be tud­ják takarítani. Igaz, az erő is csak erre futotta. A gépállomásoknak a csáplés előtt el kell végezni a terme­lőszövetkezetekben a tarló­hántást és a másodvetést is, mérgedig az aratással cgy- időben. Csak az a gépállomás mondhat­ja, hogy befejezte az aratást és csak akkor kezdhet hozzá a csáp- léshez, ha a körzetében minden termelőszövetkezetben elvégezte a tarlóhántást is. Ehhez a szük­séges gépek minden gépállomá­son rendelkezésre állnak, csak a szervezésen, a megfelelő irányí­táson és ellenőrzésen múlik, hogy a feladatot rendben meg­oldják. Cs. B. Nagyon keresett kiadvány a munkaegység-könyv. Először tíz­ezer, majd húszezer példányban jelent meg, legutóbb pedig már negyvenezret nyomtak belőle. Napjainkban nagyon időszerű Káppéter Iván: „Tudnivalók a mezőgazdasági építkezésről” cí­mű könyve. A „Mezőgazdaságunk a belterjesség útján” cím alatt sorozatban jelenteti meg a kiadó az Agrártudományi Egyetem to­vábbképző intézetében elhangzott előadásokat, amelyekben kiváló tudósok és gyakorlati szakembe­rek ismertetik tapasztalataikat. észre, hogy fedetlen minden cseléd feje. Aztán megfordítot­ták az öreget is. Olyan sze­rencsétlenül esett az, hogy pen­tosan a szívét járta keresztül az éles kaszavas. Az asszonyok jajgatva tördel­ték kezüket, a férfi-emberek közül pedig egy-kettő az aká­cosban válogatott. Sikerült ösz- szeróni egy hordágy-féle alkot­mányt, s aztán megindultak az uradalom felé. A többiek ismét megfogták a kaszát, látszólag olyan közönnyel, mintha semmi sem történt volna. Az aratás tovább folyt. Késő délután pedig Gerendás Bálint elmozdult a kiterített holttest mellől. '— Megnézem az aratókat — szólt csendesen az asszonynak, majd kifordult az ajtón. öreg este volt már, amikor ismét előkerült. Szótlanul meg­állt a kiterített öreg mellett, s kalapjából kihúzta a kétágú kalászt. Gyengéden, óvatosan bedugta a halott ■ zsebébe, s az asszony csak akkor vette észre, hogy az egyik ága piros. Ré­mülten nyögte: — Az intéző ..; — A férfi az ágyhoz lépett, s fáradtan hát­radűlt rajta. — Minden rendben van ... Az aratás körül is ... Olyan mély álomba zuhant, hogyha az asszony idejében fel nem pattan, a csendőrök betö­rik az ajtót. ... Még sötét volt, de a fül­ledt cselédszobákban — akik azdn az éjszakán aludtak — már ébredeztek. A hatalmas Miczkey birtokon beköszöntött az aratás második napja. Gyakorlati tanácsok termelőszövetkezeti vezetőknek Új szakkönyveXkel segíti a fiatal tsz-ek munkáját a Mezőgazdasági Kiadó A nyírbogdányi olajfinai í'tó üzemben felújítási munkák folynak. Többmillió forintot fordítanak a berendezések kor­szerűsítésére. E kép a harmin 'ötméter magas nyersolajlepá* roló tornyot mutatja. A torony oldalánál — mer.Kávvel a derekán — »lóg” a szerelő; ő illeszti össze a vezetékeket. (Hammel József felvételei) SíázÁilvenliétmillío ujjlenromat, 13.000 besúgó New York. (TASZSZ): Edgar Hoover az FBI, az Amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda igaz­gatója közölte, hogy áz FBI sze­mélyazonossági osztálya 1924. óta 152 millió ujjlenyomat t vett fel 1924-ben, amikor áz FBI meg­kezdte működését. mindössze 188.000 ujjlenyomattal rendelke­zett. A beszédes igazgató azt is kö­zölte, hogy jelenleg a rendőrőr­szobákon kívül 13.000 besúgó tá­jékoztatja at FBI-t és figyel a .gyanús amerikai állampolgárok­ra. Újjászülető gyár

Next

/
Thumbnails
Contents