Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)
1959-07-07 / 157. szám
2 KELETMAG YARORSZAG 1959. JtLIÜS 1, KEDD A MEGGAZDAGODÁS TITKA TITOK TALÁN? Sokan teszik fel önmaguknak ezt a kérdést, amikor sorsuk, életük még jobbra fordulását, a gondok lsapasz- tást latolgatják. Érthető is az, hogy minden kis családban, és az egész országban, holnap még gazdagabbak akarnak lenni az emberek/ Mert egyre többen látják már ebben az Országban, hogy a közelgő cél, a szőcializmus minden tekintetben erősödést, gazdagodást tartogat a becsületes munkavégzőknek. Tehát a kérdés napjában elhangzik: meggazdagodhatunk-e, s ha igen, milyen feltételek mellett? Bármilyen furcsán hangzik is: a „titkot” a íélesztendő fordulóján újra a fiatalok árulták el. Mert, ha valakit, akkor az ifjúságot, a holnapra felnövőket még jobban foglalkoztatja a gondtalanabb élet gondolata. CJ MILLIOMOSOK. Lehet, hogy némi túlzás van a kifejezésben, de legszívesebben ezzel a jelzővel illetjük a nyíregyházi dohányfermentálógyár 19 és egy- híján húsz éveseit. a kiszeseket. Mert figyeljük csak a dolgot! Talán egyetlen fiatal sincs ebben a gyárban sem, aki ne akarna nagyobb keresetet, szebb ruhát, fehérebb kenyeret. De úgy gondolkodtak: csak közösen érünk fillérnél többet. S már megszületett az elhatározás, hogy a „közös konyhára” írd és mondd 3 millió 300 ezer forintot takarítanak meg ötvenkilencben. Hogy miként csinálják ezt? Önköltségcsökkentéssel, munkabrigádokkal, túlteljesítéssel. Vagy vegyünk újabb példákat. A megyeszékhelybeU húsiparisok fiataljai határozták el nemrég, hogy az idei, nagyméretű üzemfejlesztés és beruházás munkáinál közel 600 . „társadalmi órát” teljesítenek. Ezreket ér ez is ha forintban gondolkodunk. Az „akö- vösök” már most is meghökkentő eredményt mutattak fel: majdcsak hét és félszáz órát dolgoztak társadalmi munkában bekötőútépítés, apró-cseprő üzemszé- pitő tevékenység érdekében. A városgazdálkodási vállalat fiataljai eddig 300 órát szorgoskodtak műszak után, és vállalásuk a 330 ezer forintos megtakarítás tekintetében sem állnak „hadi lábon”. NEM SZERENCSE kérdése manapság már az egyén boldogulása Magyarországon. Magáról mond véleményt az, aki nem látja, vagy nem akarja látni a tömegek felemelkedését. De jól is néznénk ki, ha a szocializmus ügyét Fortuna kegyeibe ajánlanánk! Teremtő munkára van szükség, mert a társadalom meggazdagodása csak így válhat mielőbb valósággá. Csakhogy egyesek azt mondják még nálunk: a lelkesedés még nem minden, mert az a fontos, hogy végső soron mit kap az egyén? Igazuk vitathatatlan, csak éppen ezek az emberek nem bíznak társaikban, az erőben, amelyet a munkáshatalom képvisel. Mert különösen az utóbbi években láthattuk számtalan jelét annak, hogy egy üzem, vagy vállalat lelkesedése forintokban csapódott le végsősoron. Forintokban, amely által kövérebb lett a munkás pénztárcája, terítettsbb az asztala. Mi hozza meg hát a sokak felemelkedését, ha nem a lelkesedés, az akarat? MINDEN A PÉNZ? Fontos, hogy a munkás a megtermelt javak után megkapja a neki járó bért. Ezzel — vajh ki cáfolhatja — nincs is baj nálunk. De láttam én már munkásembert örülni dicséret, oklevél osztásnál is. S egyre több az ilyen emberek száma. Mert nagy erő rejtőzik az elismerésben. Éppen a nyíregyházi gimnazisták bizonyították be, hogy nemcsak a közvetlen juttatás viszi előbbre a gazdagodás ügyét. Az ipari tanulók és a középiskolások Nyíregyházán egy fél év alatt közel 10 ezer társadalmi órát dolgoztak tanulás, foglalkozás után. A Kölcsey-le- ánygimnázium tanulói például egy ízben a vasárnapjukat áldozták fel, hogy az állomásra érkezett szállítmányt — két tanterem felszerelését — önszorgalommal az iskolába szállítsák. Már erre sem kellett pénztárból fizetni, gazdagabb lett az iskola, a sokszáz lány második otthona .. . Sajnálhatják, akik nem látták a lányok tekintetét, . amikor az igazgató elismerését fejezte ki nekik. AZ IRIGYEK — mert vannak még ilyenek — csak hadd ráncolják homlokukat. Itt egy új társadalom épül, új érzésű emberekkel. És a lelkesedés, amit egyre inKább a fiatalok statuálnak, átragad az idősebbekre is, lassan az egész társadalomra. Szétfosz- lanak az előítéletek, s míg a „közös konyhára” dolgozók egyre inkább gazdagabbak lesznek, szellemiekben és anyagiakban egyaránt, addig az örökké di- lemázók, a tétlenül síránko- zók az új világ mostoháivá válnak. (Angyal) A közelmúltban nyitották meg a dombrádi önkiszolgáló boltot. Háttérben a korszerűen berendezett mozi épület látszik. 1/ argáné mindig azon mester" kedett, hogy a fiatalokat összeugrassza. Ezért csalódott hát Balogh Júlis és már százszor megbánta, hogy Varga Pistához kötötte az életét. Pistához? Inkább az anyjához, hiszen ő dirigált, az anyós hordta a kalapot a fia helyett. Az anyós gőgös volt, élt benne az urhatnám- ság, a „gazdák vagyunk” elv, s bizony még az ételt is kinézte i menye szájából, olyan zsugori volt. Úgy bánt vele, mint egy setéddel. A szomszédok előtt mindenféle lustának, trehánynak elmondta. Pedig Balogh Jóska lányát úndenki tűzrőlpattant lánynak ismerte a faluban. Szakadásig dolgozta magát a tizenöt holdban is. Az arcára volt írva menynyit fáradozik. Varga Pista pirosarcú, telt keblű, ringó csi- pejű lányt kapott benne. Most meg úgy néz ki, mint a nyújtó- deszka. Sápadt, csak a nagy szemei látszanak, arca sovány lett. No, meg a méregtől, a bánattól, mert Vargáné - ha tehette — ledolgoztatta volna róla még a húst is. Azért is vetette el az anyámasszony fiával. A menyecske csak dolgozzon, ha gazdaasszony akar lenni, — mondta napjában hússzor is. Nem könnyen adják a rangot. Julist küldözgette mindenfelé, s csak —Te pedig felmész a tanácsra és megmondod, hogy beleegyezel az elköltözésbe... — Nem kell neked az a kódus! — Tudom én, hogy a földre fáj a foguk. De abból nem kapnak, míg én élek. Varga Pista alig tette ki a lábát a kiskapun házsárlos anyja már forgatta is ki a fiókokat.. A betétkönyvet kereste, amelyben már több mint harmincezer forintot gyűjtöttek a fiatalok. De nem találta sehol. Most döbbent csak meg. Ha elköltözik a menye oda lesz a pénz! Csak nem vitte el magával a könyvet Julis? S már bánta, amit a fiának mondott. Csinálta volna vissza az egész dolgot, de restellte. Megérkezett közben a két esküdt ember is, meg a szekér és Julis a testvérével. mig hurcolták az udvarra az ágyat, szekrényt, asztalt, a hivatalos emberek számolgatták, értékeltek. Nehogy több legyen az egyiknek, mint Miudenttudó gép a Mélyépítő Vállalatáéi A nehéz földmunkát már nagyobbrészt gépek segítségével végzik a t>- sz. Mélyépítő Vállalatnál. A napokban új, modern géppel, egy E—302 típusú gumikerekű exkavátorral gazdagodott a vállalat. A gép hegybontó, árokásó, kaUj 'iüsép Nyíregyházán a Makarenko utcán újabb kistelepet nyitott mega TÜZÉP. Itt a lakosság egész nap beszerezheti évi tűzelőanyágszüknalasrendszerű háromtized köbméteres markolókotró és autódaruként is használni lehet. Közel hatszázezer forintba került. A napokban állítják munkába á komorói faátrakótelep létesítésénél. kistelep ségletét. E létesítmény is könnyíteni fog a vásárlók gondján, mert nem kell ennek a résznek sem a jóval messzebb lévő tüzéptelepre kifáradni tüzelőanyagért. Ecsedj Zsigmondné, a nagy halászi maUacüzein dolgozója, nap mint nap túlteljesíti a kongresszus tiszteletére tett munkavállalását. Ez pénzben is sokat, mintegy 10—12 forintot jelent naponta. (Hammel felv.) Sóstói üzent*/ •• Versenytársak kerestetnek 1 „... Elég erősnek érezzük magunkat, nagyobb feladatokat tűzünk ki!... így kezdődik a Sóstói Virágzó Fald Termelőszövetkezet ifjúságának „kisz-jegyzőkönyve”. Harmincadikán, — alig pár napja — nagy esemény volt aa#zövet- kezetben. A kiszesek nagy fába vágták a fejszét': az egész nyíregyházi ifjúságot vetélkedésre szólították fel. A pártkongresszus tiszteletére olyan nemes elhatározásra jutottak, hogy „Ifjúsági munkabrigádot1’ alakítanak a legjobban dolgozó fiatalok közül, s a brigád lelkesíti majd a többiea másiknak. Pista csak egy jó óra múlva ment haza. Megállt a tornácon, de a bútorhoz nem nyúlt. Eljött Zsiga bácsi is, a tanácselnök, hogy ellenőrizze: rendben mennek-e a dolgok. Bezzeg, amikor a kiskapuhoz ért, nagyon elcsodálkozott. Ugyanis nem kifelé, hanem befelé hordták már a bútort. — Mi van itt? — kérdezte az egyik tanácstagot. — Nem látja elnök elvtárs?... Nézzen csak a kert végébe. Zsiga bácsi a házvége felé sétált. Nem akart hinni a szemének. Pista és Julis egymást átölelve ültek egy lócán. — No ezek szépen szét váltak. — mosolygott és fejét csóválta. Fiatalok, fiatalok. Nem zavarta őket, hanem vissza ballagott. S a szekér üresen gördült ki Var- gáék portájáról a tanácstagokkal és az elnökkel, örültek, hogy igy intéződött el a dolog. Persze azt nem tudták, miért. Bezzeg itt is az öreg Vargáné játszott közre. Mert megtudta, hogy az a bizonyos kis takarékbetétkönyv ott fityeg egy vászonzacskóban Julis nyakában. S csak azért a betétkönyvért „bocsájtotl” meg menyének. TA a jón meddig lesz nyugta Balogh Julisnak, a kubikos lányának a gazdag anyós házában? Nem tudni... Farkas Kálmán két is. Az említett brigádot legkésőbb augusztus húszadikán már „hivatalosan” is „beiktatják” munkaterületére, hogy az őszi betakarítások idején megmutathassák akaratukat, tehetségüké. Legtöbbet a termelés területén akarnak tenni. A KISZ muntate- rületén például egy holdról nyolcvan mázsa napraforgót kívánnak nyerni. Társadalmi munkával végzik el az apróbb, de összességében mégiscsak jelentős munkákat, es ezzel 300 munkaegységet takarítanak meg. A megtakarítás értékét a KISZ kasszába teszik. Tervük, hogy kilenc városi fiatalt (diákot) hívnak meg a nyári munkák idejére, akiknek rendes munkaegységelszámolást biztosítanak. Valóra váltják a régi vágyat: ebben az évben egy kiszesnek sem lesz 250-nél kevesebb munkaegysége. Kulturális és politikai téren is hasonló örvendetes. ígéreteket tettek. Támogatást kémek a városi művészeti csoportoktól, hogy próbálkozásaikat . siker koronázza: előadással, dallal, tánccal akarják felkeresni a jó szomszédokat, a városi téeszeket. Sportkört alakítanak, szakosztályokkal. Az alapfokú politikai képzés után lehetőséget adnak a tagoknak a továbbfejlődésre, stb. Az ígéret és a felhívás elhangzott. Most pedig versenytársak kerestetnek. Ki-ki a maga munka- területén kövesse a gazdaságosságot, érjen el még szebb eredményt — ez a sóstói üzenet. Ne várattasatok hát magatokra versenytárs-jelöltek, városi KISZ szervezetek! Úttörőtábor Cégénydányádon A Mátészalkai Járási Űttörő Szövetség július 20-tól két hétig tartó őrsvezetőképző tábort létesít a festői környezetű Cégénydányá- don. Száz úttörő vezető tanul itt. A járás minden úttörő csapatából négy-négy úttörő vesz részt a kiképzésben. A táborozással járó költségek nagy részét a községi tanácsok biztosítják jutalmul, mivel az úttörők a társadalmi munkákban resztvettek. Szegény Julis gyűlt a pénz, amelyet minden alkalommal ő vitt a takarékba. De ez sem volt elég. Sokszor úgy összeteremtette Julist, hogy abban meghűlt a vér. Pista meg nem szolt. Inkább még ő is az asszonyát hibáztatta. így aztán napirenden volt a veszekedés, a cívódás a Varga portán. / ulis már nem bírta tovább. Elment a tanácselnökhöz. Zsiga bácsi türelmesen hallgatta a menyecskét. — Ez családi ügy — kezdte. — Nem avatkozhatunk bele, csak ha mindketten úgy kívánjátok. Ha el akarsz költözni Pistától, segítünk a hurcolkodásban, de azt neki is akarni kell. Másképpen nem megy. Elküldte hát Pistáért a kisbí- rót. Mielőtt azonban az megmondhatta volna, hogy miért hívják a tanácsházára Pistát, az anyós már tudott mindent. Sőt! Hozzálátott a bútorok szétosztásához is. Aztán folytatta a ruhaneműkön,
