Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)
1959-07-04 / 155. szám
1959. JÚLIUS 4, SZOMBAT KELETMAG YAROR8ZAG 5 „B Szovjetunió és az Egyesült Államok különböző társadalmi rendszerei nem akadályozhatják a két nép jószomszédi viszonyának fejlődéséi“ Frol Koziov beszéde u washingtoni országos sajtóklub villásreggelijén B nyereménysorsolás listája Washington, (TASZSZ): Az amerikai Ox'szágos Sajtóklub és a Tengerentúli Irók-elnevezésű újságíró szövetség csütörtökön Washington legnagyobb szállodájában villásreggelit adott Frol Kozlovnak, a szovjet miniszter- tanács első elnökhelyettesének tiszteletére. . .Kozlov a villásreggelin résztvevő háromszáz neves amerikai és külföldi szemleíró és tudósító előtt beszédet mondott, amelyet a National Broadcasting Company televíziós hálózata közvetített. A szovjet minisztertanács első elnökhelyettesének szavait meleg taps fogadta. — Ilyen nagyszámú hallgatóság előtt mint a mai, csak a legfon- tosabbrol akarok beszélni, arról, ami elsősorban nyugtalanítja népeinket — mondotta bevezetőül Frol Kozlqv, — Ez pedig mindenekelőtt az a kérdés, hogyan fejlesszük és erősítsük az Egyesült Államok és a Szovjetunió kölcsönös megértését és barátságát, Nem engedjük, hogy az amerikai—szovjet kapcsolatok a hidegháború alapján fejlődjenek. Itt az ideje, hogy egyszer és mindenkorra határozottan megjavítsuk a nemzetközi helyzetet. A népek felvirágzását és boldogulását nem a fegyverkezési versenyre és az ellenségeskedés szításának bizonytalan talajára, hanem a kölcsönös bizalomra, a különböző társadalmi és politikai rendszerű államok békés együttélésének szilárd alakjára kell építeni. — Üj, kommunista társadalmat építünk — folytatta a továbbiakban Kozlov, — úgy gondoljuk, hogy ez lesz a Földön a legigazságosabb társadalmi rend. De senkire nem kényszerítjük és nem szándékozunk rákényszeríteni'ezt a rendszert. Ez politikánk ép cselekedeteink leglényegesebb alapja. A Szovjetunió és az Egyesült Államok különböző társadalmi rendszerei nem akadályozhatják a két nép jószomszédi és őszinte viszonyának fejlődését. Ezek a különbségek nem gátoltak bennünket abban, hogy szövetségesek legyünk a fasizmus ellen vívott harcban, nem szabad közébünk állniuk most sem, amikor jóviszonyunk kialakításáért, a háborús veszély elhárításáért harcolunk. Eisenhower elnökkel folytatott megbeszélésére utalva Kozlov kijelentette, hogy (Folytatás a 4. oldalról) 7,305.963 varrógép 7,311.058 magnetofon 7,332.901 televízió 7,353.620 televízió 7,353.820 perzsaszőnyeg 7 356.555 rádió 7,358.844 zsúrkocsiba ép. rádió 7,360.973 kerékpár Dongó motorral 7,362.795 fém karóra 7.373.463 kerékpár 7,376.610 rádió 7,393.077 zongora 7,425.257 porszívógép 7.425.759 herendi lámpa ' 7,425.761 magnetofon 7,434.873 padlókefélőgép R ELŐJELŰ SZELVÉNYEK: 6,667.224 motorkerékpár oldalkocsival 6.690.463 „Ki mit szeret” vás. ut. 6,674.977 utalvány könyvekre 6,683.617 tattóéléskamra utalv; A Gödöllői Kisállattenyésztési Kutató Intézet a közeljövőben az eddiginek a négyszeresére növeli a nemesítési kísérleteknél szereplő baromfiállományát. A tervek szerint a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok, valamint a baromfitenyésztő mintaközösségek baromfiállományát, ahol szükséges, nemesített fajtákkal cserélik ki. A Tenyészállatforgalmi Gazdasági Iroda már jóval a keltetési gednünk. Kétségkívül sok időre és fáradságra van szükség, hogy lényeges javulást érjünk el az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonyában. — A szovjet—amerikai kulturális és tudományos csereegyezmények i megkötése — mondotta Kozlov — bizonyos mértékben elősegíti a megoldást. Nagy megelégedéssel vesszük tudomásul a tudományos és a műszaki csere szélesedését. 6,722.628 csemege ajándékkosár 6,723.106 rádió 6,725.192 lottó éléskamra ut, 6,726.182 tetőtől talpig vás ut, férfi 6,726.694 kerékpár 6,728.903 hűtőszekrény 6.729.085 kerékpár 6.742.085 kerékpár 6,759.043 „Ki mit szeret” vás. ut. 6,766.640 televízió 6,773.960 táskarádió 6,793.966 televízió 6,793.970 csemege ajándékkosár 6,806.715 Moped motorkerékpár 7,781.579 pianinó 7,808.608 rádió 7,810.185 televízió A fenti gyorslista közvetlenül a sorsolás után készült, ezért az esetleges számhibákért felelősséget nem vállalunk. idény befejezése előtt több tízezerrel túlteljesítette szállítási tervét. Eddig 510 ezer naposcsibét, 55 ezer napospulykát, továbbá 32 ezer naposkacsát, 23 ezer naposli- bát és 17 ezer gyöngyös csibét szállítottak el a termelőszövetkezeteknek. A százötvenezer előnevelt jércéből eddig hetvenezer érkezett meg a termelőszövetkezetek baromi itelepeire, a kifejlett tenyész- jércók és kakasok szállítását pedig a jövő hónapban kezdik meg. — Megörvendeztet bennünket az a tény is, hogy az utóbbi években bővülnek a kapcsolatok- országaink államférfiai, politikusai és egyszerű emberei között, Kozlov befejezésül hangoztatta, reméli, hogy a két ország és nép között kialakuló kapcsolatok azok a kis patakok, amelyek folyammá duzzadva végül is meg- repesztik és elsodorják a hidegháború jegét, Felszólalása után Kozlov válaszolt a jelenlévők kérdéseire, nem elegendő csupán óhajtani a békét Most jobban mint valaha, tevékenyen harcolni kell érte. Kozlov emlékeztetett a szovjet kormány legutóbbi intézkedéseire, amelyek a béke megszilárdítását és a népek jobb megértését szolgálták. Utalt arra, hogy a Szovjetunió kétmillióval csökkentette fegyveres erőinek létszámát, csökkentette fegyverzetét, katonai kiadásait, megszüntette katonai támaszpontjait idegen államok területén. — Vajon mindez — tette fel a kérdést — nem jóakaratunk bizonyítéka? — Készek vagyunk kivonni csapatainkat az NDK, Magyarország, és Lengyelország területéről, ha a nyugati hatalmak kivonják csapataikat Ny ugat - Német ország és a többi európai szövetségesük országából. Hajlandók vagyunk az atom- és hidrogénfegyverek teljes betiltására, sőt megsemmisítésére — mondta Kozlov. — Javasoljuk továbbá a hagyományos fegyverzet jelentős csökkentését. Barátsági és együttműködési szerződésmegkötését indítványozzuk az Önök országának. Vajon mindez nem jóakaratunk bizonyítéka? Javasoljuk a meglévő katonai csoportosulások megszüntetését, vagy legalábbis megnemtámadási szerződés megkötését a NATO és a Varsói Szerződés szervezete között. Javasoljuk, hogy tegyünk pontot a második világháború után — kössük meg a német békeszerződést és rendezzük a nyugat-ber- * lini helyzetet. A német kérdésről A Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese ezután a német és a nyugat-berlini kérdéssel összefüggő szovjet javaslatokkal foglalkozott. Kijelentette, hogy ezek nem jelentenek ultimátumot. Javasoljuk —mondta Kozlov, — hogy egy vagy másfél évig paritásos alapon dolgozzék a két német állam képviselőiből alakított bizottság és indítványozzuk, hogy határozzák meg Nyugat-Berlin ideiglenes státusát. Ha ez alatt az idő alatt a németek nem egyeznek meg egymással és nem valósul meg a béke- szerződés, amely önmagában megoldaná a nyugat-berlini kérdést, ismét tárgyalásokat javaslunk erről a kérdésről. A Szovjetunió és az Egyesült Államok kereskedelmének fejlesztéséről szólva Kozlov megjegyezte, hogy jelenleg majdnem teljesen szünetelnek a két állam kereskedelmi kapcsolatai, de nem a szovjet fél hibájából. Kozlov utalt Hruscsovnak Eisgnhower- hez intézett ismeretes üzenetére, amelyben a szovjet kormány konkrét programot terjesztett elő a szovjet—amerikai kereskedelem fejlesztésére. — Sajnos, a nemzetközi helyzet égető kérdéseinek megoldását és a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését célzó javaslataink nem találtak kellő megértésre az Egyesült Államok kormánya részéről. De nem szabad elcsügNemesített fajtákkal javítják a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok baromfiállományát De ez a tanú nem beszél. Csendesen üldögél a szürke nővérek zárdájának kertjében, maga elé mered és nem válaszol semmire... Őrült! De miért? Mi az oka, hogy eddig jutott? Mikor az ügyész aktái fölé hajolva mindezt végiggondolta, az orvos lépett be, riiajd néhány percre rá Riviére. Donecki láthatóan örült, hogy/újra látja a franciát. Ügy érezte, hogy a legjobbkor jött. Bemutatta egymásnak vendégeit, és elmondta, hogy Ubryk Borbála ügye egyre homályosabb, egyre kevésbé érti a történteket. Riviére hallgatott. Az orvos hümmögött valamit az ügyész panaszaira, majd némi tűnődés után h'gy szólt: — Minél jobban igyekeznek i meggátolni az igazság kiderítését, annál fontosabb felfedni a valóságot. Én mint orvos azt állítom, hogy Ubryk Borbálát irtózatos szenvedések juttatták abba az állapotba, amelyben találtuk. Ubryk Borbála a szenvedésbe őrült bele! — Ez valószínű — szólt az ügyész —, de kit vonjunk felelősségre? Wróblewski doktor írásban kijelentette, hogy Zita fejedelemasszony állítása, mely szerint Borbála befalazása az ő tanácsára történt volna, nem felel meg a valóságnak. —Ezen ön csodálkozik? — kérdezte. — Wróblewski a zárda orvosa volt. Az egyház fizette, tőlük íügött. A jó doktor mindent megtett a kedvükért. Amikor azonTordai Györgyi (2i) UBRYK BORBÁLA története ban az ügy tudomására jutott, sürgősen biztosította magát, nehogy az igazságszolgáltatás felelősségre vonja. — Jó a logikája, doktor! — Dehogy, barátom!1 Csak reálisan nézem a dolgot. Ön meg van arról győződve, hogy a jog útjain járva mindenre érvényes igazságot talál. S azt hiszi, hogy ebben az ügyben is elérhet így eredményt. Én pedig tudom, hogy ezen a módon az igazságnak, egy kis hányadát sem fogja megismerni! Doktor, maga még a saját tudományomba vetett hitemben is meg akar ingatni! — Szó sincs róla! Csak szeretném, ha megfejtené Ubryk Borbála rejtélyét. Nem mintha azt hinném, hogy bármi derül is ki, az ön igen tisztelt bírósága az elkövetett gaztett nagyságának megfelelő ítéletet fog hozni. Nem! Ilyen illúzióim nincsenek! Önök, kedves ügyész uram, csak a törvények és jogszabályok hatalmas tárházából halászhatnak ki egy jobb vagy rosszabb formulát, amely illik az esetre, és aszerint fognak ítélkezni. Ez az ítélet lehet szigorú — amit ugyan nem hiszek —, de igazságos soha! Önök csak egyes embereket ítélhetnek el, ítéletet mondhatnak egy em{ttegenyp bér huszonegy évig tartó befalazásáért, de nem semmisíthetik meg azt a szellemet, amely ilyen tettek elkövetésére vezet, s nem akadályozhatják meg, hogy más emberekkel, máskor, más helyen hasonló eset ne forduljon elő. — Ügy gondolja, doktor, hogy a jog nem alkalmas a jogtalanság megtorlására? — Ügy gondolom, hogy ez a jog, ebben a társadalomban nem alkalmas. — Hallottam, hogy amikor Letowski püspöknek az apácák tudomására hozták Ubryk Borbála élve eltemetését, kenetteljesen csak ennyit mondott: „Türelemmel és némán kell tűrni Isten büntetését.” — Lám, lám.. . — jegyezte meg Riviére. — Higgy je el — folytatta az orvos —, ez az ügy, aminek a kibogozásával foglalkozik, nem a wesclai zárdában kezdődött, és nem is ott fog véget érni... S ha ön olyan erőjs lenne, mint Herkules, és olyan bölcs, mint Salamon király, és összehordaná a világ valamennyi jogbölcsességét, akkor sem derítheti ki ezekkel az eszközökkel, a mai viszonyok között az igazságot — Kétségbeejtő, amit mond. Ezek szerint sohasem fogom tudni elkészíteni a vádiratot? — Épp oly jól fogja készíteni, mint máskor. És épp olyan eredményes is lesi:, mint a tijbbi... — Hát akkor? — Épp ezért semmit sem fog érni! — Gúnyolódik? — Nem! De tudja mit, fogadja el a segítségemet. Együtt köny- nyebb lesz megoldani Ubryk Borbála ügyét. Riviére helyeslőén bólintott, az ügyész pedig készségesen válaszolta: i ’ Odaadom önöknek a periratokat, olvassák el a vallomásokat... — Minek? — vágott közbe Riviére. — Ügy is hazudnak, minden szó hazugság! Az ügyész szótlanul nézett maga elé. —Jöjjön, kedves barátom, szellőztesse ki a fejét! — szólt az orvos. Riviére elbúcsúzott tőlük az utcán. A doktor és az ügyész karonfogva sétáltak a szép kora őszi estében. Elmerültek gondolataikban, végül az ügyész törte meg a csendet — Ki tudná megmondani, mi az igazság? Nem érintkezett Jovitta nővér senkivel apácákon és papokon kívül. Ha pedig ezek mind hazudnak. — Higgyje el, köztük is van becsületes ember, csak nehéz megtalálni. Az orvos elhallgatott, s csak hosszas töprengés után szólalt meg: — Emlékszik arra a papra, akit az érsek felszólított, hogy kövessen minket a pincébe? — Hogyne emlékeznék, ha jól tudom, Lázárnak, Lázár atyának hívják. — Lázár atya elkísért bennünket a pincébe. Mögöttünk haladt. Akkor nem figyeltem meg, hogyan viselkedett. Mikor megpillantottuk az ajtó mögött emelt falat és ön azt kiáltotta, hogy hozzanak csákányt, együtt men-; tvjmk érte. — Pontosabban futottunk — vetette közbe az ügyész. — Ügy van, futottunk. Ő vezetett. Megmutatta, hol a kertészház, maga nyitotta ki az ajtaját, kezembe adta a csákányt. Futva tértünk vissza a pincébe. Nekiálltam a csákánnyal, de ő félretolt. Nem hagytam magam, helyet szorítottam. Lankadatlanul bontotta a falat, pedig nem lehet hozzászokva az ilyesfajta munkához... Azután mikor mi beléptünk az odúba, ő kívül maradt, mintha félt volna. Kifelé jövet elhaladtam1 előtte, lehajtotta a fejét.., (Eolytatjuíai
