Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)

1959-07-04 / 155. szám

1959. JÚLIUS 4, SZOMBAT KELETMAG YAROR8ZAG 5 „B Szovjetunió és az Egyesült Államok különböző társadalmi rendszerei nem akadályozhatják a két nép jószomszédi viszonyának fejlődéséi“ Frol Koziov beszéde u washingtoni országos sajtóklub villásreggelijén B nyereménysorsolás listája Washington, (TASZSZ): Az amerikai Ox'szágos Sajtóklub és a Tengerentúli Irók-elnevezésű új­ságíró szövetség csütörtökön Washington legnagyobb szállodá­jában villásreggelit adott Frol Kozlovnak, a szovjet miniszter- tanács első elnökhelyettesének tiszteletére. . .Kozlov a villásreggelin részt­vevő háromszáz neves amerikai és külföldi szemleíró és tudósító előtt beszédet mondott, amelyet a National Broadcasting Company televíziós hálózata közvetített. A szovjet minisztertanács első el­nökhelyettesének szavait meleg taps fogadta. — Ilyen nagyszámú hallgatóság előtt mint a mai, csak a legfon- tosabbrol akarok beszélni, arról, ami elsősorban nyugtalanítja né­peinket — mondotta bevezetőül Frol Kozlqv, — Ez pedig minde­nekelőtt az a kérdés, hogyan fej­lesszük és erősítsük az Egyesült Államok és a Szovjetunió kölcsö­nös megértését és barátságát, Nem engedjük, hogy az ame­rikai—szovjet kapcsolatok a hidegháború alapján fejlőd­jenek. Itt az ideje, hogy egy­szer és mindenkorra határo­zottan megjavítsuk a nem­zetközi helyzetet. A népek felvirágzását és boldo­gulását nem a fegyverkezési ver­senyre és az ellenségeskedés szí­tásának bizonytalan talajára, ha­nem a kölcsönös bizalomra, a kü­lönböző társadalmi és politikai rendszerű államok békés együtt­élésének szilárd alakjára kell építeni. — Üj, kommunista társadal­mat építünk — folytatta a to­vábbiakban Kozlov, — úgy gon­doljuk, hogy ez lesz a Földön a legigazságosabb társadalmi rend. De senkire nem kényszerítjük és nem szándékozunk rákényszerí­teni'ezt a rendszert. Ez politi­kánk ép cselekedeteink leglénye­gesebb alapja. A Szovjetunió és az Egye­sült Államok különböző tár­sadalmi rendszerei nem aka­dályozhatják a két nép jó­szomszédi és őszinte viszo­nyának fejlődését. Ezek a különbségek nem gátol­tak bennünket abban, hogy szö­vetségesek legyünk a fasizmus el­len vívott harcban, nem szabad közébünk állniuk most sem, ami­kor jóviszonyunk kialakításáért, a háborús veszély elhárításáért harcolunk. Eisenhower elnökkel folytatott megbeszélésére utalva Kozlov ki­jelentette, hogy (Folytatás a 4. oldalról) 7,305.963 varrógép 7,311.058 magnetofon 7,332.901 televízió 7,353.620 televízió 7,353.820 perzsaszőnyeg 7 356.555 rádió 7,358.844 zsúrkocsiba ép. rádió 7,360.973 kerékpár Dongó motor­ral 7,362.795 fém karóra 7.373.463 kerékpár 7,376.610 rádió 7,393.077 zongora 7,425.257 porszívógép 7.425.759 herendi lámpa ' 7,425.761 magnetofon 7,434.873 padlókefélőgép R ELŐJELŰ SZELVÉNYEK: 6,667.224 motorkerékpár oldalko­csival 6.690.463 „Ki mit szeret” vás. ut. 6,674.977 utalvány könyvekre 6,683.617 tattóéléskamra utalv; A Gödöllői Kisállattenyésztési Kutató Intézet a közeljövőben az eddiginek a négyszeresére növeli a nemesítési kísérleteknél szerep­lő baromfiállományát. A tervek szerint a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok, valamint a baromfitenyésztő mintaközösségek baromfiállományát, ahol szüksé­ges, nemesített fajtákkal cserélik ki. A Tenyészállatforgalmi Gazda­sági Iroda már jóval a keltetési gednünk. Kétségkívül sok időre és fáradságra van szükség, hogy lényeges javulást érjünk el az Egyesült Államok és a Szovjet­unió viszonyában. — A szovjet—amerikai kultu­rális és tudományos csereegyez­mények i megkötése — mondotta Kozlov — bizonyos mértékben elősegíti a megoldást. Nagy meg­elégedéssel vesszük tudomásul a tudományos és a műszaki csere szélesedését. 6,722.628 csemege ajándékkosár 6,723.106 rádió 6,725.192 lottó éléskamra ut, 6,726.182 tetőtől talpig vás ut, férfi 6,726.694 kerékpár 6,728.903 hűtőszekrény 6.729.085 kerékpár 6.742.085 kerékpár 6,759.043 „Ki mit szeret” vás. ut. 6,766.640 televízió 6,773.960 táskarádió 6,793.966 televízió 6,793.970 csemege ajándékkosár 6,806.715 Moped motorkerékpár 7,781.579 pianinó 7,808.608 rádió 7,810.185 televízió A fenti gyorslista közvetlenül a sorsolás után készült, ezért az esetleges számhibákért felelőssé­get nem vállalunk. idény befejezése előtt több tíz­ezerrel túlteljesítette szállítási ter­vét. Eddig 510 ezer naposcsibét, 55 ezer napospulykát, továbbá 32 ezer naposkacsát, 23 ezer naposli- bát és 17 ezer gyöngyös csibét szál­lítottak el a termelőszövetkezetek­nek. A százötvenezer előnevelt jércéből eddig hetvenezer érkezett meg a termelőszövetkezetek ba­romi itelepeire, a kifejlett tenyész- jércók és kakasok szállítását pe­dig a jövő hónapban kezdik meg. — Megörvendeztet bennünket az a tény is, hogy az utóbbi években bővülnek a kapcsolatok- országaink államférfiai, politiku­sai és egyszerű emberei között, Kozlov befejezésül hangoztatta, reméli, hogy a két ország és nép között kialakuló kapcsolatok azok a kis patakok, amelyek fo­lyammá duzzadva végül is meg- repesztik és elsodorják a hideg­háború jegét, Felszólalása után Kozlov vá­laszolt a jelenlévők kérdéseire, nem elegendő csupán óhajtani a békét Most jobban mint valaha, tevé­kenyen harcolni kell érte. Kozlov emlékeztetett a szovjet kormány legutóbbi intézkedései­re, amelyek a béke megszilárdí­tását és a népek jobb megértését szolgálták. Utalt arra, hogy a Szovjetunió kétmillióval csökken­tette fegyveres erőinek létszámát, csökkentette fegyverzetét, kato­nai kiadásait, megszüntette kato­nai támaszpontjait idegen álla­mok területén. — Vajon mindez — tette fel a kérdést — nem jóakaratunk bizonyítéka? — Készek vagyunk kivonni csapatainkat az NDK, Ma­gyarország, és Lengyelország területéről, ha a nyugati ha­talmak kivonják csapataikat Ny ugat - Német ország és a töb­bi európai szövetségesük or­szágából. Hajlandók vagyunk az atom- és hidrogénfegyverek teljes betiltá­sára, sőt megsemmisítésére — mondta Kozlov. — Javasoljuk to­vábbá a hagyományos fegyverzet jelentős csökkentését. Barátsági és együttműködési szerződésmeg­kötését indítványozzuk az Önök országának. Vajon mindez nem jóakaratunk bizonyítéka? Javasoljuk a meglévő katonai csoportosulások megszünteté­sét, vagy legalábbis megnem­támadási szerződés megköté­sét a NATO és a Varsói Szerződés szervezete között. Javasoljuk, hogy tegyünk pontot a második világháború után — kössük meg a német békeszerző­dést és rendezzük a nyugat-ber- * lini helyzetet. A német kérdésről A Szovjetunió Minisztertaná­csának első elnökhelyettese ezután a német és a nyugat-berlini kérdéssel összefüggő szovjet ja­vaslatokkal foglalkozott. Kijelen­tette, hogy ezek nem jelentenek ultimátumot. Javasoljuk —mond­ta Kozlov, — hogy egy vagy másfél évig paritá­sos alapon dolgozzék a két német állam képviselőiből alakított bizottság és indít­ványozzuk, hogy határozzák meg Nyugat-Berlin ideiglenes státusát. Ha ez alatt az idő alatt a néme­tek nem egyeznek meg egymás­sal és nem valósul meg a béke- szerződés, amely önmagában meg­oldaná a nyugat-berlini kérdést, ismét tárgyalásokat javaslunk er­ről a kérdésről. A Szovjetunió és az Egyesült Államok kereskedelmének fej­lesztéséről szólva Kozlov megje­gyezte, hogy jelenleg majdnem teljesen szünetelnek a két állam kereskedelmi kapcsolatai, de nem a szovjet fél hibájából. Kozlov utalt Hruscsovnak Eisgnhower- hez intézett ismeretes üzenetére, amelyben a szovjet kormány konkrét programot terjesztett elő a szovjet—amerikai kereskede­lem fejlesztésére. — Sajnos, a nemzetközi hely­zet égető kérdéseinek megoldá­sát és a kereskedelmi kapcsola­tok fejlesztését célzó javaslataink nem találtak kellő megértésre az Egyesült Államok kormánya ré­széről. De nem szabad elcsüg­Nemesített fajtákkal javítják a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok baromfiállományát De ez a tanú nem beszél. Csen­desen üldögél a szürke nővérek zárdájának kertjében, maga elé mered és nem válaszol semmire... Őrült! De miért? Mi az oka, hogy eddig jutott? Mikor az ügyész aktái fölé ha­jolva mindezt végiggondolta, az orvos lépett be, riiajd néhány perc­re rá Riviére. Donecki láthatóan örült, hogy/újra látja a franciát. Ügy érezte, hogy a legjobbkor jött. Bemutatta egymásnak ven­dégeit, és elmondta, hogy Ubryk Borbála ügye egyre homályosabb, egyre kevésbé érti a történteket. Riviére hallgatott. Az orvos hümmögött valamit az ügyész pa­naszaira, majd némi tűnődés után h'gy szólt: — Minél jobban igyekeznek i meggátolni az igazság kiderítését, annál fontosabb felfedni a való­ságot. Én mint orvos azt állítom, hogy Ubryk Borbálát irtózatos szenvedések juttatták abba az ál­lapotba, amelyben találtuk. Ub­ryk Borbála a szenvedésbe őrült bele! — Ez valószínű — szólt az ügyész —, de kit vonjunk felelős­ségre? Wróblewski doktor írásban kijelentette, hogy Zita fejedelem­asszony állítása, mely szerint Bor­bála befalazása az ő tanácsára történt volna, nem felel meg a valóságnak. —Ezen ön csodálkozik? — kér­dezte. — Wróblewski a zárda or­vosa volt. Az egyház fizette, tőlük íügött. A jó doktor mindent meg­tett a kedvükért. Amikor azon­Tordai Györgyi (2i) UBRYK BORBÁLA története ban az ügy tudomására jutott, sür­gősen biztosította magát, nehogy az igazságszolgáltatás felelősségre vonja. — Jó a logikája, doktor! — Dehogy, barátom!1 Csak reá­lisan nézem a dolgot. Ön meg van arról győződve, hogy a jog útjain járva mindenre érvényes igazsá­got talál. S azt hiszi, hogy ebben az ügyben is elérhet így ered­ményt. Én pedig tudom, hogy ezen a módon az igazságnak, egy kis hányadát sem fogja megismerni! Doktor, maga még a saját tudományomba vetett hitemben is meg akar ingatni! — Szó sincs róla! Csak szeret­ném, ha megfejtené Ubryk Bor­bála rejtélyét. Nem mintha azt hinném, hogy bármi derül is ki, az ön igen tisztelt bírósága az el­követett gaztett nagyságának meg­felelő ítéletet fog hozni. Nem! Ilyen illúzióim nincsenek! Önök, kedves ügyész uram, csak a tör­vények és jogszabályok hatalmas tárházából halászhatnak ki egy jobb vagy rosszabb formulát, amely illik az esetre, és aszerint fognak ítélkezni. Ez az ítélet le­het szigorú — amit ugyan nem hiszek —, de igazságos soha! Önök csak egyes embereket ítélhetnek el, ítéletet mondhatnak egy em­{ttegenyp bér huszonegy évig tartó befala­zásáért, de nem semmisíthetik meg azt a szellemet, amely ilyen tettek elkövetésére vezet, s nem akadályozhatják meg, hogy más emberekkel, máskor, más helyen hasonló eset ne forduljon elő. — Ügy gondolja, doktor, hogy a jog nem alkalmas a jogtalanság megtorlására? — Ügy gondolom, hogy ez a jog, ebben a társadalomban nem alkal­mas. — Hallottam, hogy amikor Le­towski püspöknek az apácák tu­domására hozták Ubryk Borbála élve eltemetését, kenetteljesen csak ennyit mondott: „Türelem­mel és némán kell tűrni Isten büntetését.” — Lám, lám.. . — jegyezte meg Riviére. — Higgy je el — folytatta az orvos —, ez az ügy, aminek a ki­bogozásával foglalkozik, nem a wesclai zárdában kezdődött, és nem is ott fog véget érni... S ha ön olyan erőjs lenne, mint Herku­les, és olyan bölcs, mint Salamon király, és összehordaná a világ valamennyi jogbölcsességét, ak­kor sem derítheti ki ezekkel az eszközökkel, a mai viszonyok kö­zött az igazságot — Kétségbeejtő, amit mond. Ezek szerint sohasem fogom tudni elkészíteni a vádiratot? — Épp oly jól fogja készíteni, mint máskor. És épp olyan ered­ményes is lesi:, mint a tijbbi... — Hát akkor? — Épp ezért semmit sem fog érni! — Gúnyolódik? — Nem! De tudja mit, fogadja el a segítségemet. Együtt köny- nyebb lesz megoldani Ubryk Bor­bála ügyét. Riviére helyeslőén bólintott, az ügyész pedig készségesen vála­szolta: i ’ Odaadom önöknek a perirato­kat, olvassák el a vallomásokat... — Minek? — vágott közbe Ri­viére. — Ügy is hazudnak, min­den szó hazugság! Az ügyész szótlanul nézett ma­ga elé. —Jöjjön, kedves barátom, szel­lőztesse ki a fejét! — szólt az orvos. Riviére elbúcsúzott tőlük az ut­cán. A doktor és az ügyész karon­fogva sétáltak a szép kora őszi estében. Elmerültek gondolataik­ban, végül az ügyész törte meg a csendet — Ki tudná megmondani, mi az igazság? Nem érintkezett Jovitta nővér senkivel apácákon és papo­kon kívül. Ha pedig ezek mind hazudnak. — Higgyje el, köztük is van be­csületes ember, csak nehéz meg­találni. Az orvos elhallgatott, s csak hosszas töprengés után szólalt meg: — Emlékszik arra a papra, akit az érsek felszólított, hogy köves­sen minket a pincébe? — Hogyne emlékeznék, ha jól tudom, Lázárnak, Lázár atyának hívják. — Lázár atya elkísért bennün­ket a pincébe. Mögöttünk haladt. Akkor nem figyeltem meg, ho­gyan viselkedett. Mikor megpil­lantottuk az ajtó mögött emelt falat és ön azt kiáltotta, hogy hozzanak csákányt, együtt men-; tvjmk érte. — Pontosabban futottunk — ve­tette közbe az ügyész. — Ügy van, futottunk. Ő veze­tett. Megmutatta, hol a kertész­ház, maga nyitotta ki az ajtaját, kezembe adta a csákányt. Futva tértünk vissza a pincébe. Nekiáll­tam a csákánnyal, de ő félretolt. Nem hagytam magam, helyet szo­rítottam. Lankadatlanul bontotta a falat, pedig nem lehet hozzá­szokva az ilyesfajta munkához... Azután mikor mi beléptünk az odúba, ő kívül maradt, mintha félt volna. Kifelé jövet elhaladtam1 előtte, lehajtotta a fejét.., (Eolytatjuíai

Next

/
Thumbnails
Contents