Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)

1959-07-31 / 183. szám

i

Az embereket nevelni kell

IV e gondoljunk itt szólamra, " vagy iskolás módszerekre. Naponta, és mindenütt neveljük egymást, mi emberek. Neveljük azzal'. is, nogy a villamoson helyet k.er a kalauznő a „kismamának"; hogy megszóljuk, ha a vásárolt árunak valami luoaja van, és ezer más alkalommal. Persze, céltudatosabb formáiban is folyik a ne- velés, és még ezek sem iskolás módszerek: gyűléseken, bírálatokkal, dicséretekkel, megbeszéléseken, ■ előadásokkal, és a sok más többi között könyvvel, filmmel, színpadi rendezvényekkel, a művészet eszközeivel. Az embereket nevelni kell, nem szűnhet meg a nevelés az iskolás kor meghaladtával, s ez még csak nem is . új gondolat.- Már kétezer évvel ezelőtt görög költők fáradoztak a cél érdekében, s ezentúl minden kor kihasznált minden eszközt, hogy úgy nevelje az embereket, ahogyan az időbeli elképzelések szóltak. Természetesen ezek az elképzelések többnyire az uralkodó, elnyomó osztályok érdekeit szolgálták, s itt gondoljunk csak az ókereszténységre. Pál apostol eufézusbeliekhez írt levele VI. 5. 7. részében írja: „Ti szolgák — értve alatta a rabszolgákat, — engedelmesek legyetek a ti test szerint való uratoknak félelemmel és rettegéssel, szíveteknek egyenességében .;Vagy arra, miként igyekezett a magyar arisztokrácia magának megnyerni az értelmiséget s elidegeníteni a munkásosztálytól, miként olto- gatta a sovinizmust, avagy a fasizmus a fajgyűlölétet. Ezek a törekvések nyilvánvalóan ember- és népellenesek voltak, és végzetes tragédiákhoz vezettek.

IVf ennyivel inkább indokolt, hogy éppen a mi társadalmunk foglalkozzék az emberek nevelésével mindenre kiterjedően, most már a szó igaz értelmében! Ha volt erre joga valaha is társadalomnak, az ' csak a mi társadalmunk lehet, amely zászlajára egy olyan eszme szavát irta, amely nemességében, az ember boldogulására való törekvésében, az ember jogainak biztosításában, a. világrend kialakításában egyedülálló, egyetlen igaz, jó volt és marad a földön. Nemhogy indokolt, hanem történelmi hivatása a mi társadalmunknak, az emberek nevelése. Elsősorban azzal, hegy 'kiirtsa az emberi főkből a múlt súlyos tévesz- méit, amelyek kisebb-nagyobb mértékben ma is jelen vannak. És talán éppen azért vannak

még jelen, mert hajlamosak voltunk eddig a nevelés gondolatát leszűkíteni iskolás módszereltre, tehát olyanokra, ahol kimondottan tanulási céllal gyűlnek össze az emberek. Általánosítani, persze, nem lehet. De nem voltak olyan kulturális szakemberek, akik az emberek eszmei, politikai nevelését kizárólagosan a szemináriumokra bízták? Nem voltak pedagógusok, akik az erkölcsi nevelést az egyházak feladatkörének tekintették? És nem voltak pártfunkcionáriusolt, akik egyáltalán a nevelést harmadrangú kérdésnek tekintették, mondván, hogy az emberek „már át vannak nevelve”? Iskoláinkban sürgős szüksége mutatkozik az erkölcstan órák, illetve az erkölcsi nevelés valamilyen formájú rendszeres megvalósításának. Mind jobb és szervezettebb lesz az ismeretterjesztés, a különböző előadások hálózata. És még ami fontos: egyre szélesebbkörű rétegekhez szóló maga a nevelés. És ez így van rendjén, mert a legelső és legfontosabb feladatai közé tartozik társadalmunknak az emberek nevelése.

IV em lehet tehát leszűkíte1 ni erre, vagy arra a módozatra a tudat, a gondolkozás formálását. Nem lehet eléggé találékonynak lenni, hogy hol, milyen módszerekkel kell hatni az emberekre, egymásra, hogy végsősoron kialakuljon a kommunista társadalom.

A kereszténység vallási meggyőződésének másokra való erőszakolása érdekében a történelem egyik legvéresebb háborúját indította, a vallásháborút. István király — akit az egyház szentnek ismer el, — a kereszténység elterjesztésének érdekében borzalmas kínzatá- sokat végeztetett a pogány magyarok között. Hitler milliókat törült le a föld színéről őrült rögeszméje gyakorlatában. A világ történetében szinte következetesen az erőszak hatalmával küzdöttek egy-egy eszme megvalósításáért. — Csakhogy mindezeknél a cél nem az ember volt, nem az ember maga, az ember boldogsága. Ezek nem lehetnek példák egyetlen mai társadalom előtt sem, (bár úgy tűnik, nyugaton mégis példák: lásd az újraéledő fasizmust). Itt is pusztán azért- említettük, mert még ma is tartja magát az a nevetséges nézet egyes emberek előtt, hogy a nevelés mindig az emberek magánügye volt. Menander görög színpadi szerző 2200 évvel ezelőtt megírta az Embergyűlölő című darabját a többi száz között, és már 2200 évvel ezelőtt megdöntötte az emberek nevelésének magánügy-voltáról

szóló oktalan gondolkozásmódját, viselkedését, kapcsolatát a társadalommal, tehát nem lehet magánügyként kezelni, ezért a türelmes meggyőzés eszközeivel számtalan módját kell találni .nevelésűknek.

IV y íregyházán a közelmúlt-' i V ban két igen szép, komoly előadást rendezett a debreceni Csokonai Színház. Az egyik Madách müve, Az ember tragédiája volt, a másik Verdi operája, a Rigoletto. Az első, a dráma, két este telt házat vonzott. A másikon alig féiház gyűlt össze, egyetlen estén. Miért?

Azért, mert a dráma beleivódott az emberek tudatába még , iskolás korukban, — a közönség zömmel értelmiségi és al- ■ kalmazott volt, — másrészt a múlt rendszer Madách művét félremagyarázta a tömegek előtt, s így a vallásos emberek sorait is mozgósította. A Rigoletto halhatatlan zenéjét

még nem tanulták meg értékelni a nép széles rétegei, hiszen a zene alig egy évtizede lelt csak a népé. Mi a tanulsága ennek a két estének?

Az, hogy a múlt rendszer alaposan kihasznált minden lehetőséget az emberek saját szájaíze -szerint való neveléséért, illetve félreneveléséért. És a mi társadalmunknak nagyon sokat kell még táradni a hibák helyrehozásán.

Az embereket nevelni kell, nagy gonddal, fontosságának teljes tudatában. Az emberiség történetének sok tévelygése után végre helyes úton halad egy társadalom, a kommunizmus felé. Gyorsítsuk meg az utat, hogy révbe érjen a sokat szenvedett, jövőt építő ember.

S. B.

Jó! bsvált a 14—16 éves fiafaiak továbbképzéséi szolgáló iskolatípus

A Művelődésügyi Minisztériumban elmondották a Magyar Távira*! Iroda munkatársának, hogy a fővárosban és a vidéken a múlt év utolsó hónapjaiban és 1959. elején néhány helyen kísérleti jelleggel megnyíltak a 14—16 éves fiatalok továbDképző iskolái. Az első néhányhónapos tanítási időszak — amely júniusban zárult — tapasztalatait felhasználják a kötelező jellegű továbbképző iskolák megindításánál, amelyre a Minisztertanács határozata értelmében az idén őszre kerül sor.

Budapes'en, valamint vidéken összesen 40 továbbképző iskola működött az elmúlt hónapokban. Az általános iskolára épülő iskolatípus a kísérleti időszakban jól

vizsgázott. Bebizonyította, hegy- szükség van azoknak a 14-—16 éves fiataloknak a továbbképzésére, akik az általános iskola után nem jelentkeztek ipari tanulónak és nem folytatják tanulmá-' nyaikat a középiskolákban sem. I Ősszel 130 új továbbképző iskolában kezdődik meg a tanítás. Országszerte 12.000 14—16 éves fiatalt vonnak be az általános is-( kólára épülő oktatásba, ez a szám! a következő években 110*000-re növekszik. Az iskolák számára egységes tantervet dolgoznak ki három változatban. Külön- tantervet állítanak össze az ipari jellegű, a gyümölcs, a szőlő- - és a Zöldségtermesztő, valamint a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó vidékeken működő továbbképző iskoláknak.

Építési tájékoztató szolgálatot

állít fel a Mezőgazdasági Kiállításon az Építésügyi Minisztérium a termelőszövetkezeteknek

A mezőgazdaság szocialista átalakulása nagyarányú építkezésekkel jár. A kétszázmillió forintos szarvasmarha-istállőépí ési programon kívül is hagyon sok az építkezés az űj termelőszövetkezetekben. Ezt a münkát segíti az Építésügyi Minisztérium azzal, hogy az idei Országos Mezőgazda- sági Kiállításon építészeti bemutatót rendez. Tájékoztatja a kö-' zös gazdálkodás útjára lépő parasztságot a szövetkezeti gazdaságok épületeinek helyes telepítéséről, a beruházások jó megszervezéséről, a szövetkezeti majorok épületeinek terveiről, a lakóépü-i letek típusairól, az építési anyagokról és szerkezetekről. "■'■•I

Patronáiók segítettek hordani a Sápár! téesznek

Szeszélyes a nyár. A kánikulai hőséget gyakran váltcgatja az eső. Bajban vannak miatta a téeszek. A sok eső akadályozza őket a hordásban, a cséplési előkészüle- ' tekben. A nyíregyházi Ságvári Tsz-bcn is gondot okozott a gabonakeresztek aszlagba hordása. Kevés fogattal rendelkeztek ahhoz, hogy gyorsan végezzenek a sürgős munkával.

A téeszt patronáló vállalatok

segítették. Vasárnap hajnaű^in hosszú fegatos karaván ment i , a téesz földjére. A Belsped Vállalat 12 fogattal a MÉK Vállalat öt fogattal, a Városgazdálködási.Válr! lalat tizenöt foga'.tal, egy tehergépkocsival es egy ketpótkocsis vontatóval segített a téesznek

asztagba hordani négyezer kérészt gabonát. A murika végeztével a tsz megvendégelte a társadalmi munkát végző . fogatosokat.

Tordai György:

IJBRYK

(41)

BORBÁLA TÖRTÉNETE

(Kegeny)

1870- február 24-én meghalt Ub- ryk Borbála, anélkül, hogy egy percre is megvilágosodott volna elméje, anélkül, hogy maga vádolhatta volna kínzóit. „Bizonyítékok hiányában" felmentették az ügy összes vadlottait és az eljárást megszüntették. Pé er kősziklája erős volt, pedig itt-ott már mutatkoztak repedések rajta. Ismét azok győztek, akik az egyház oltalma alatt voltak, s akik most is épp olyan távol álltak az emberiességtől, mint az inkvizíció füstölgő máglyái idején.

Ubryk Borbála ügyének védelmezői mégsem szenvedtek teljes vereséget. Az Osztrák—Magyar Monarchia minden tartományában, de egész Európában sokat foglalkoztak szóban és írásban az esettel, s az ítélethozatal után még fokozódott a felháborodás. Nem lehet bírói ítéletekkel megsemmisíteni az igazságot, nem lehet huzamos ideig megtéveszteni az embereket, félrevezetni a népet és féken tartani jogos haragját!!

Amikor elterjedt a wesolai zárdában történtek hire — 1869 júliusában — négyezer ember tüntetett Krakkóban, és igazságos ítéletet követelt. Az „Esti Lap" írja a tüntetésről: „Megkísérlik

erőszakkal betörni a karmeliták zárdájába, ce a ka onaságtól visszanyomva a jezsuita és a többi zárdák felé vonultak, betörték az ablakoka», s tettleg bántalmazták a jezsuiták főnökét. 41 csendzavaró elfogatott.” A hatóságok és a liberális lapok arra intik a népet, hogy óvakodjék a „kihágásoktól’“.

A helytartótanácshoz számos

beadványt intéztek, amelyekben felszólították a hatalom szerveit, hogy távolítsák el a jezsuitákat és a karmelita szerzeteseket Galíciából. „A jezsuiták — írják az egyik petícióban —, mint általánosan el van ismerve, a butaság és az erkölcstelenség forrásai.” Prágában és Becsben is beadványokkal ostromolták a hatóságokat melyekben a zárdák feloszlatását követelték. A felháborodás lángja magasra csapott. Még egyházi személyek is megbélyegezték a krakkói esetet. Spitaal kanonok a holland hadsereg egyik tisztjéhez intézett levelében ezt írja: „Szemtanúja voltam ezen embertelen bűnténynek, és mondhatom, hogy nemcsak én, hanem mindnyájan mélyen meg voltunk sértve, és felette elszomorodtunk ezen tett miatt..(Vasárnapi Újság, 1869 augusztus 22. Egy rotterdami lap nyomán.)

Nem kis port vért fel Ubryk Borbála pere hazánkban is. A liberális sajtó hónapokon át cikkezett az esetről. Követel lék az egyház büntető hatáskörének csökkentését.. A politikusok arra hasz.- nálták fel a történteket, hogy a dualizmus Magyarországának konkrét társadalmi problémáiról, a zsarnok habsburgi uralom politikájáról eltereljék az emberek figyelmét. Ezt szánták villámhárítónak, de nem nagyon vált be. S amikor az áltáluk felidéze t hangulat kezdett ellenük fordulni, minden erővel igyekeztek lecsillapítani a tömegek . mozgolódását, megbélyegezni azokat, akik további következtetéseket vontak le az Ubryk-ügyről. A felvert hullámok azonban nem egykönnyen

törtek még. A sajtóból és a ponyvára került irodalomból széles tömegek ismertek meg Ubryk Borbála történetét. Urményi Lajos, Mártonffy Frigyes, majd Bihari Géza könyvei sokezres példányszámban fogytak el. Apácanaptár jelent meg, drámát adtak eló a városligeti színkörben Ubryk Borbáláról, arcképeit terjesztették, teleragasztották vele az egyházi intézmények falait. Ijedten irta a „Magyarország és a Nagyvilág”, hogy „mindenki a krakkói apáca ügyét tárgyalja.” Pénzküidemá- nyek érkeztek Ubryk Borbála számára, sőt még az ügy feljelentőjét is jutalmazni akarták. Miskolcon a „baloldali kör“’ kérvényt nyújtott be az országgyűléshez a zárdák és kolostorok feloszlatása ügyében.

Ubryk Borbála — vagy ahogyan népiesen mondták, „Ugrik Borbála” •— neve jó ideig az egyház elleni harc zászlajául szolgált hazánkban is. Azután lassan-lassan elfelejtették szomorú történetét, de a nevére még ma is emlékeznek idős emberek.

Talán arra a kérdésre vár még feleletet az olvasó, hogy mennyire ragaszkodik a könyv a történeti hűséghez.

A per eredeti irataihoz nem juthattam hozzá, csak a hazai, nagyrészt korabeli irodalomra támaszkodhattam. Ezek a munkák nem teljesen egyformán adják elő a tör.énetet. Igyekeztem kiválasztani azokat az eseményeket, amelyeket több forrás, köztük a sajtó is megerősít. Szerepelnek a könyvben képzelt figurák és kitalált események is. A neveket sem egyöntetűen adják meg a források. Gratianus pátert Lewto> vicz atya néven is emlegetik a sajtóban, Lázár atya • neve sehol sem fordul elő. Bihari Géza Ubryk Borbáláról írott kis könyvében egy fiatal szerzetes szerep«!, aki feljelentette a hatóságoknál a krakkói kolostorban történt eseCéf* a „Vasárnapi Üjság” 1869 augusz-1 tus 1-i száma szerint pedig éjy, Gonsierowski nevű kereskedő! volt a feljelentő. A kereskedő egy pap rokonától hallotta Bordája' történetét, akinek Lewkovicz karmelita szerzetes mondta el. Leyf-! kovicz páter hosszabb ideig jtölt gyóntató a zárdában. Hírül adja! a lap azt is, hogy Lewkovicz páter két nappal az eset felfedezése' után „a czarnai zárdában rögtöni; halállal kimúlt, s már rögtön más-' nap el is temették. Különös vélet-! len, ha véletlen!’“ Bár a történeti egyes részleteiről, a szereplők sza-j vainál vannak eltérések, Ubryk1 Borbála befalazásának tényében,; idejében és az esettel kapcsolatos; lényegesebb momentumokban megegyeznek a különböző fórra-1 sok, s ezeken én sem változtattam, A bécsi kormány az egyház hatalmát kor Iá.ózó látszat-intézkedéseit azért hozta, hogy a fellángolt népharagot lecsillapítsa. Ezek Komolytalanságát .mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az intézkedésekkel egy időben kitüntette a pápai nunciust annak elismeréséül, hogy közbenjárására megöl- , dóaott a kellemetlen krakkói ügy, Ubryk Borbála pere kiáltó példája volt az igazságtalanságnak és jog iprásnak. Ezért csatasorba állította mindazokat, akik a jogtalanság, zsarnokság, embertelenség ellen küzdöttek. Ez a csapat akkor még kicsiny volt, de nap-j ról napra nőtt, és megtalálta a( szabadsághoz és az igazsághoz ve-: zető egyetlen helyes utat.

A szerző'

VEGE