Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)

1959-07-30 / 182. szám

A nyugatiak hátra léptek Kommentárok a genfi értekezletről Költségvetési vita az országgyűlésben Géni, (MTI): A genfi külügy­miniszteri értekezlet keddi fej­leményét — a berlini kérdés ideiglenes megoldásával foglalko­zó szovjet, illetőleg nyugati ok­mányok kicserélését — egymás­nak ellentmondó hangnemben értékelik az angol és az ameri­kai hírmagyarázók. A Reuter genfi tudósítója sze­rint a külügyminiszteri értekez­lethez közelálló körökben a ked­di gyors haladás felélesztett? a reményt, hogy a hét végéig körvonalazgat- ják azt » megegyezést, amely megnyitja az utat a csúcsta­lálkozó felé. Az AP hírmagyarázója viszont azokra a nyugati diplomatákra hivatakozik, akik a keddi ese­mény után is úgy látják, hogy nem jav.ult a tárgyalásokkal el­érhető megegyezés lehetősége. boridon, (MTI): Az angol alsó­ház kedden megkezdte a nyasza- földi helyzet kivizsgálásával meg­bízott kormánybizo'tság jelentésé­nek megvitatását. Ez a jelentés tényeket sorol fel az angol gyar­mati hatóságok a színesbőrű la­kossággal szemben tanúsítót kí­méletlen bánásmódjáról. Ismere­tes, hogy Nyaszaföld lakossága márciusban függetlenségi mozgal­mat indított és követeli, hogy az ország lépjen ki a Rhodézia és Nyaszaföld államszövetségből. Kedd délután James Callghan munkáspárti képviselő követelte a bebörtönzött nygszaföldiek hala­déktalan szabadonbocsátását és annak lehetővé tételét, hogy Nya­szaföld kiléphessen az államszö­vetségből. Indítványoz'a, hogy ha­ladéktalanul bocsátkozzanak tár­gyalásokba a törzsek vezetőivel, a Nyaszaföldön letelepedett euró­paiakkal és a politikai foglyokkal. Callghan élesen elítél'e Lennox Boyd gyarmatügyi politikáját és követelte lemondását. Ezeknek a köröknek nagyrésze úgy képzeli el a haladást az ér­tekezleten — amelynek befejező­dését a jövő hét végére jósolják, — hogy a Szovjetunió engedmé­nye ad új fordulatot a tárgyalá­soknak. Moszkva, (TASZSZ): Naumov, a Pravda genfi tudósítója hír- magyarázatot fűz a külügyminisz­teri értekezlet fejleményeihez. A külügyminiszterek nemhiva­talos találkozóikon tárgyaltak Nyugat-Berlin ideiglenes státusá­nak kérdéséről. Az értekezlethez közelálló körök megelégedéssel állapítják meg, hogy a nyugati küldöttek — kierőszakolt kéthe­tes szócsata után végre konkrét kérdésekről tárgyalnak. Ez a szovjet küldöttség érdeme. — Ugyanis a Szovjetunió javasolta, hogy a berlini kérdést párhuza­mosan vizsgálják meg a né­Hasonló értelemben nyilatko­zott John Stonehouse munkáspár­ti képviselő is. aki néhány hónap­pal ezelőtt tanulmányúton volt Nyaszaföldön és akit a való hely­zetről adott sajtónyilatkozatai mia'-t a gyarmati hatóságok ki is utasítottak az államszövetség terü­letéről. Stonehouse szintén szor­galmazta a gyarmatügyi miniszter távozását. A vita rendkívül feszült légkört teremtett az alsóházban, különö­sen amikor Bevan szólalt fel. Bevan a munkáspárti képvise­lők lelkes helyeslése mellett hang­súlyozta, hogy az afrikaiak élesen ellenzik az államszövetséget és csupán azért kényszerültek erő­szakhoz folyamodni, mert nem volt lehetőségük ellenzéki magatartá­sukat alkotmányos módon kife­jezni. Bevan erélyesen követel'e Banda letartóztatott neves afrikai politikus haladéktalan szabadon­bocsátását és a gyarmatügyi mi­niszter lemondását. Lennox Boyd gyarmatügyi mi­met vegyesbizottság létreho­zásának kérdésével. Mint a tudósító a továbbiakban kiemeli, genfi megfigyelők cso­dálkozásukat fejezüc ki amiatt, hogy a nyugati hatalmak a genfi kérdésben elfoglalt álláspontja is­mét komoly változáson ment át, mégpedig rossz érelemben, ugya­nis hátra léptek a legfontosabb kérdésekben: a nyugat-berlini an­gol, amerikai és francia megszál­ló csapatok létszámának kérdésé­ben. Június 16-i javaslataik ma­gukban foglalják annak lehetősé­gét, hogy bizonyos feltételek mel­leit csökkentik a szóbanforgó csa­patok létszámát. Most viszont hallani sem akarnak róla. Kitar­tanak régi álláspontjuk mellett, a nyugat-berlini területen a Német Demokratikus Köztársaság és más szocialista országok ellen kifejtett felforgató tevékenység megszün­tetésének kérdésében is. niszter visszautasította Bevan tá­madásait és a bizottsági jelentés ellen foglalt állás'. Az alsóház késő esti órákban 317 szavazattal 254 ellenében el­utasította a bizottsági jelentést. Bécs, (TASZSZ): A Sebastian­téren kedden megnyílt a Nemzet­közi Diák Klub. Itt találkoznak a VIT-re érkezeit egyetemi és főis­kolai hallgatók, tudományos és népszerű filmeket mutatnak be. Az előcsarnokban könyvkiállítás mutatja be a tudományok legkü­lönbözőbb ágaival foglalkozó könyveket. Az ifjú filmművészek csoportjá­ban több mint 40 ország képvise­lői hallgatták meg a francia, a nyugatnémet, az argentin és a lengyel előadók beszámolóit. A diákok kedden nagy tudó­sokkal találkoznak. „A tudomány és az emberiség száz év múlva1’ Folytatás a 2. oldalról) Gácsi Miklós képviselő az 1958. évi költségvetésről szóló jelentés nehézipari részéhez szólt hozzá. A törvényjavaslatot elfogadta. A következő felszólaló, Papp Károly Zala megyei képviselő a kőolajipari problémákról beszélt. Papp Károly az 1958. évi költ­ségvetés zárszámadását a Zala megyei országgyűlési képviselők és a maga nevében elfogadta. Ezután Kállai Gyula, az MsZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter szólalt fel a törvényjavaslat vitájában. Kállai Gyula hozzászólásának részletes ismertetésére holnapi számunk­ban térünk vissza. Bondor József országgyűlési kép­viselő részletesen beszámolt Sztá- linváros, a Dunai Vasmű dolgo­zóinak eredményes munkájáról. Bondor József végül bejelentet­te, hogy az 1958. évi zárszám­adásról szóló jelentést elfogadja és az országgyűlésnek elfogadás­ra ajánlja. Mészöly Gyula, a Kecskeméti Mezőgazdasági Kutató Intézet igazgatója a mezőgazdasági okta­tásról és kutatásról beszélt. A feladatokról szólva hangoz­tatta, hogy nagy gondot kell for­dítani az egyes termelési ágak címmel Bemal angol, Oparin és Blagonravov szovjet tudósok tar­tottak előadást. Kasszem iraki miniszterelnök üdvözlő üzenetet küldött a hete­dik VIT ifjúságának. Sz. G Lapin bécsi szovjet nagy­követ fogadást adott a szovjet VIT-küldötteég tiszteletére. A fogadáson megjelentek Pitter- mann osztrák kancellár, Kreisky külügyminiszter, Aíritsch bel­ügyminiszter, Slavik bécsi alpol­gármester, az osztrák kulturális élet sok képviselője, továbbá az egyes küldöttségek vezetői, a dip­lomáciai testület tagjai. komplex gépesítésére, valamint, az országos jelentőségű témák' komplex, azaz összefüggésükbe» történő vizsgálatára. Az 1958. évi költségvetés vég­rehajtásáról szóló jelentést a Bács-Kiskún megyei képviselő- csoport nevében elfogadásra aján-' lotta. Fodróczi Lajos képviselő az 1958-as állami költségvetés vég­rehajtásának mezőgazdasági vo­natkozásával foglalkozott. Han­goztatta, hogy pártunk agrárté­zisei megerősítették a termelőszö­vetkezeti mozgalmat, s erősödtek és szilárdultak az állami gazda-; ságok és gépállomások is. A kö­zös gazdaságokban mind az irá­nyítómunka, mind a munkafe­gyelem egyre javul. Az 1958. évi költségvetés vég-« rehajtásáról szóló jelentést el­fogadta. Straub Gyula képviselő a múlt] évi költségvetésről szóló jelentés kulturális vonatkozásaival, főként az oktatásüggyel foglalkozott. — Mint elmondotta, egyedül a Mű­velődésügyi Minisztérium fel­ügyelete alá tartozó intézmények- • nek több mint 4.5 milliárdot, juttatott az elmúlt évi költség-1 vetés. Ezután dr. Antos István pénz­ügyminiszter válaSzolt a vitában^ elhangzottakra. Az országgyűlés az 1958. évi! költségvetés végrehajtásáról szó­ló jelentés jóváhagyására vonat­kozó törvényjavaslatot egyhan­gúlag elfogadta. Ezután Dinnyés Lajos, az or­szággyűlés alelnöke bezárta a tanácskozást. Az országgyűlés ma délelőtti tíz órakor folytatja munkáját, j Napirenden szerepel a polgári törvénykönyvről szóló törvény- javaslat, amelynek előadója Nez- vál Ferenc igazságügyminiszter. A parlament mai ülésén kerül ser az interpellációkra. S^z darab sertést adnak át az idén a nagydobos! Petőfi Tsz tagjai A nyaszaföld! vita rendkívül feszült légkört teremtett az angol alsóházban Megnyílt Becsben a Nemzetközi Diák Klub Hírek a hetedik VIT-ről Tordai György: UBRYK BORBÁLA TÖRTÉNETE (Kegeny) (40) A beteg most elhallgatott, s merően a mennyezetre nézett. A Mária-templom szobrát Látta a fehérre meszelt mennyezeten... Látta a dús, aranyszőke hajat, a halvány, kedves arcot. Mária ma­gas homloka fölött glória lagyo- gott és keskeny szájának ívelt szegletében megjelent a rég nem látott mosoly... • Mária volt! De nem az égi, ha­nem a földi. Az orvos hiába kérdezgette, Lá­zár hallgatott. Végre, mint aki mély alomból ébred, megszólalt: — Maga az, doktor? — Igen, ér, vagyok. Jobban ér­zi magát? Adok valami gyógy­szert. Lázár csendesen válaszolt: — Nem kell gyógyszer, doktor... Ami nekem fáj, arra nincsen gyógyszer... — De hát mi bántja, páter? Beszéljen. — Szerettem egy leányt — kezdte Lázár. — Nem is szeret­tem, több volt az annál, sokkal több! Szóval ki sem lehet fejez­ni... Felült az ágyban. Az orvos megigazította a párnáját. — Tíz éve történt... Varsóból, ahol irodalmat tanultam, vissza­tértem Bielskóba, szülővárosom­ba, atyámhoz, testvéreimhez. Azt hittem, minden út nyitva áll előt­tem, és tele voltam a végzőit diák almaival. De az ot'honi szegény­ség csakhamar eloszlatta álmai­mat. A jövőrr, bizonytalan volt. Mégsem adtam fel a reményt, s minden szabad órámban . olvas- ga'tam, tanultam. Egy nap a szomszéd ház kert­jében bájos fiatal leányt pillan­tottam meg. Vidáman labdázott egy kisfiúval, s közben csilingel­ve nevetett. Nevetett akkor is amikor átrepült a labda a kerí­tésen, és könyvem mellől felkelve visszahajitottam. így kezdődött. Ezután sokat voltunk együtt. Megmutattam könyveimet, verseket olvastam fel neki. Alkonyaikor sétálgattunk a hegyen, melynek csak derekáig kúsztak fel a szőlők, egyébként kopár volt. Nem másztunk tel a csúcsig, mert Mária hamar kifá­radt és zihálva lélegzett. A hegy­oldalról néztük a falu kanyargós utcáit, a lassan baktató szekere­ket, a kis házakat, amelyekben a szegénység lako t. Kéz a kézben jöttünk lefelé. Mária könnyű kis ruhája lebegett a szélben, s aranyszőke haja vállára omlott. Mária gyakran énekelt nekem. Különösen egy dalt szerettem amely a kedvesről szólt, aki har­colni ment. Sokat beszélgettünk, tervez­gettünk a jövőnkről. Csodálatos terveket szőttünk, amelyek, soha­sem valósultak meg... Rózsaszí­nű szemi végén keresztül láttunk mindent, mert nagyen szerettük egymást. Elképzeltük, hol lakunk majd, berendeztük a szobánkat, még vitáztunk is azon, hogy mit hová teszünk! Álmodozás közben gyorsan telt az idő, elröppent a nyár. Még voltak ugyan szép, derűs napow., de Mária már nehezen jött fel a hegyre. Köhögött, s egyre jobban zihált a melle. Egy nap azután nem jött... Én mentem el hozza. Az ágyban fe­küdt és láztól tüzelt az arca. Vé­kony, át1 els/ő kezét kezembe vet­tem, és meséltem neki, hogy fel­vidítsam. Felidéztem a nyáron szövögetett gyönyörű álmokat, ki­színeztem boldog jövőnket. Min­dent, mindent elmondtam, mint aki pár ólában akar ósszesűríteni egy egész életet. De ö csak nézett, szomorúan nézett. Később azt kérte, hogy Heine verseiből olvassak fel... Olvas- am, míg elszenderedett, rnajd óvatosan kiosontam a szobából. Akkor délután láttam utoljára. Másnap korán reggel virágot küldtem neki kis levéllel, de ezt már sohase kapta meg... Máriát a városba vilték, és egy hét múlva jött a hír, hogy meg­halt. Elsirattum egyetlen és utol­só nagy szerelmemet, s Mária emlékét örökre a szívembe zár­am. Bánatom később sem enyhült. Szerzetesnek mentem, azt remél­tem, hogy a papi hivatásban, a kolostor csendjében vigaszt talá­lok. Igyekeztem , nem gondolni többé Máriára. De amikor meg­hallottam Borbála énekét, azt a dalt, amelyet Mária énekelt, fel­támadt bennem a mélyen el eme­tett érzés: Mária iránti szerel­mem. Az orvos mélyen meghatódva fogta meg Lázár kezét. — Barátom, ön egy nagy ügy szolgála', ában áll. Az igazságért, az emberségért harcol. Küzdje le bánatát, akarjon élni, az életért! Harcoljon az emberek ügyéért. E harcban megtalálja az élet értel­mét, s akkor majd szomorúság nélkül gondolhat Máriára. Merít­sen erőt abból, hogy szükségük van önre azoknak, akik boldogsá­got, szabadságot akarnak kivívni a földön. x Az orvos elhallgatott. Lázár atya nem válaszolt. Csendesen, nyugodt, megbékélt arccal feküd", mintha elszunnyadt volna. UTÓSZÓ Hiába volt a becsületes embe- lek minden igyekezete, a hazug­ság kerekedett felül, s elvérzett az igazság. Az ügy csigalassúsággal járta a feilebbvheli bíróságokat. Az oszt-1 rák törvényhozás labirintusában tévelyegtek az akták, míg aztán értelmüket elveszítve, eljutottak a végállomáshoz, a poros irattárba, i A „békebeli monarchiában’’ ez nem volt egyedülálló eset, hason­ló sorsra jutóit minden, ami csak egy szemernyit is séltette a hatal­masok érdekeit. A főtörvényszék 1869. decembe­rében hozott végzés: az Ubryk­ügyben. Ez mindössze egy rövid mondatból állt: „Bizonyítékok hiá­nyában az eljárás megszünteten­dő!” (Folytatjuk.) A tavalyinál magasabb, jövede­lemre szeretnének szert tenni a nagydobosi Petőfi Termelőszövet­kezet tagjai. Ennek érdekében 110 darab sertés hizlalására kötöttek szerződést. Ebből 50 darabot már át is adtak, az év végéig pedig; újabb 50 darab sertést adhatnak’ át. A termelőszövetkezetben csak a sertéshizlalással mintegy 140 ezer- forint bevételt könyvelhet­nek el az idén. A meleg mérséklődik Várható időjárás csütörtök es­tig : felhőátvonulások, sokfelé eső­vel, zivatarral. Mérsékelt, helyen­ként élénkebb déli, délnyugati, később nyugati szél. A hőmérsék­let a Dunántúlon már jelentéke­nyen csökken. Várhaló legmaga­sabb nappali hőmérséklet csütör­tökön keleten 26—31, nyugaton 19—24 fok között. Távolabbi kilátások: a meleg' keleten is megszűnik, további! esők, zivatarok lesznek. Az állványokon. — Bocsánat egy percre. — Aki mindenről tud. — A tárgyalóteremből. — Debre-, ceni tudósítónk jelenti. — Híradás Tiszaadonyból. — Kedvelt meló-' diák. s

Next

/
Thumbnails
Contents