Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)
1959-07-03 / 154. szám
4 KBI/FTMAGYARORSZAG 1959. JÓ LIUS J. PfiNTBK Gyalogjárdákat építenek Nyíregykásán Az adott szó erejével Ebben az évben az Árok, a Há- l&óczi, a Csipke és a Tűzoltó utcákon építenek korszerű, kényelmes gyalogjárdákat a megyeszékhelyen. Míg az utóbbi két ^teában korábban végeznek a munkával —- a Tűzoltó utcán már utána vannak — addig az Árok és a Rákóczi úton október végére fejezik be az építkezést. Örvendetes: a járdaépítéseknél Százesztendős örökifjú A Iowa-állambeli Mr. Carri- 'iziles a közelmúltban ünnepelte századik születésnapját. A nagy lévfördulón azonban igen kellemetlen meglepetés érte: 30 éves felesége megszökött, s üzenetet hagyott hátra, hogy elválik és tartásdíjat fog követelni hat (gyermeke számára. „Nincs más i hátra — jelentette ki a száz esz- jtendős elhagyott férj — mint I hogy újrakezdjem az életet.” Vasárnap délelőtt két ifjúsági 'ökölvívó csapatbajnoki mérkőzést | rendeznek a Stadionban. Kilenc órai kezdettel kerül sor a Nyír- egyhzi MTH—Baktalórántházi jFSK mérkőzésre. Majd ezt követően — 11 órakor — a Nyíregyházi Spartacus—Tiszadobi Gyermek- [város ifjúsági ökölvívói mérkőzések egymással. Tánesenekari est A Helyőrségi Tiszti Klub folyó \hó hetedikén, kedden este fél ki- <lenc órakor a Szabadtéri Színpadon, rossz idő esetén hat és kilenc \órakor a József Attila Művelődési Házban tánczenelcaii estet ren- \dez. Fellépnek: Kelényi és tánc- \senekara, Latabár Kálmán és La- jtcbár Árpád, Kollár Livia, Barmai Kati, Putnoki Gábor és egy 'rnyolctagú revüegyüttes. Konferál: !Halász Tivadar. nagyfokú takarékosságot akarnak elérni, hogy ebből az összegből a be nem tervezett helyeken is gyalogjárót húzzanak. A lakosság társadalmi munkával igyekszik ezt a törekvést valóra váltani. A Csipke utcán például földplanirozást és salak-elterítést végeztek ezer forintnál nagyobb értékben. Az Árok utca lakói is szorgoskodtak ezideig. Szombaton, július negyedikén este hét órakor a felsősimái kul- túrházban gyűlnek össze a környező tanyák asszonyai, a termelőszövetkezeti és egyénileg gazdálkodó parasztasszonyok. Az összejövetelnek egyetlen napirendi pontja: megalakítani a tanyabokrok asszonyainak nőtanácsát és tartalmas programot kidolgozni már a nyári hónapokra is. Az eddig lejátszott mérkőzések eredményei: Nyíregyházi MTH— Tiszadobi Gyermekváros 12:10, Vásárosnamény—Baktalórántháza 10:8. A napokban készült el a nyír- kércsi Lenin Termelőszövetkezet versenyfelhívása a pártkongresz- szus tiszteletére. Az 1958. decemberi és az 1959. március 6-i párthatározat szellemében a termelő- szövetkezet asszonyai komoly terveket valósítanak meg, A rozs vetésterületük 85 hold. A holdan- kénti 7 mázsás termésátlagot 9 mázsára, a burgonya holdanként! hozamát 60 mázsáról 80 mázsára növelik. Gondos és szakszerű- ápolással hasonlóan emelik a cukorrépa és a dohány termésátlagát. Csatlakoznak a baromfinevelé6i Miért hagyták ki Jeszenszki Ilonát a „szerepből”? Tartósan foglalkoztatta ez a kérdés a dohánygyári munkásokat. Még ma sem ismerik a választ, de beszélnek róla, mert fáj nekik. Jeszenszki Ilona ugyanis munkáslány, úgy került be az irodába. Jelentkezett a színjátszócsoportba és ott egyszerre elvették tőle a szerepet Miért? Ott is hagyta a csoportot, átment a vasútasokhoz, ott játszik. Lehet, hogy semmi különösebb dolog nem volt az eset hátterében, de megmutatta, hogy nagyon érzékenyen érinti őt a mellőztetés. Éppen ezért fogadták örömmel az új kultúr- felelős személyében Valu Jó- zsefnét, májusban, amikor az üb. tagokat újjáválasztották. Közülük való, munkásasszony. Tizenhat éves, félénk kislányként került 1947-ben a gyárba. Nyolc testvér, apa nélkül, beteg édesanyával — ez volt a múltja. Apja, — amig a háború einem szakította tőlük, —- a gyárban dolgozott egyszerű munkán. A fiatal, határozott asszony bátor pillantása már nem a régi kislányé. Sok közösségi munka, tanulás formálta gondolkozását. Ma a göngyszerraktár csoportvezetője. • • Örömmel üdvözölték munkáslányok, asszonyok, a választás után. Méhész Ilona, mozgalomhoz, és augusztus 1-től ezer darab csirkét nevelnek, melyet két kilósra felhizlalva értékesítenek. A jövő év tavaszán 500 viziszárnyast és 30 darab gyöngytyúkot vásárolnak. Az idei jövedelemből fajtiszta, 200 darabból, álló törzsállományt is kialakítanak. Hogy a baromfiállomány kezelése szakszerű legyen, az egyénileg dolgozó parasztasszonyokkal meglátogatják a nyírj ákól termelőszövetkezet baromfiállományát, és a tapasztalatokat otthon hasznosítani- fogják. Nőtanácaot alakítanak a tanyákon Ezer darab 2 kilós csirkét értékesítenek a közeljövőben a nyírkércsi Lenin Tsz tagjai Palicz Ilona, s még legalább húszán jelentkeztek a színjátszócsoportba, megcáfolva, hogy „nehéz kultúrmunkára hívni a dohánygyári munkásokat”. — Operett, operett és operett — mondja komolyan, — csak ez volt, és ez volt a baj. A színjátszócsoport legutóbb választott darabja, Fehér Klára műve már igen nagy haladás. Dehát a színjátszás nem minden. Nagyon jól tudjuk, hogy a gyár állományának egyharma- da nem végezte el a nyolc általános iskolát. Tanulni kell. Ez a fontosabb. Jelentős dolog már az is, hogy dohányipari technikumot szerveztek bent a gyárban, amelynek két évfolyama tanul, illetve az egyik már éppen a napokban tett érettségit. De jelentősebb az az elhatározás, hogy jövőre benti általános iskolát létesítenek, ahol legalább 15—20 fő végzi el alaptanulmányait, s közülük többen és mások is, tovább tanulnak. Hárman, négyen ugyan most is elvégezték az általános Iskolát a gyár kapuján kívül, de ez kevés a párt kulturális határozatának végrehajtásához. — Azt akarjuk elérni, hogy 1962-re ne legyen olyan dolgozó, aki a nyolc általánost nem végezte el! Nehéz dolog lesz, hiszen a váltott műszak sok akadályt gördít a tanulók elé. De a nehézségek teszik igazán értékessé a dohánygyáriak elhatározását. Az iskolán kívül társadalmi nevelést, oktatást is elsőrendű célként tűzték maguk elé. Az ismeretterjesztő társulattal szerződést kötve, . rendszeres előadásokatA tartanak, ahogy ők nevéifk: ;^omegelő- adásokat”. Legytóbb’ á vallás keletkezéséről. Persze,1 ez sem könnyű dolog. Műszák' után mindenki igyekszik hazafelé, legtöbben asszoflyok, várja őket a házi munka. A legutóbbi előadáson néhányan halaszthatatlan indokokat soroltak, két: kommunista asszony pedig azzal érvéit, hogy előző nap taggyűlésen vettek részt. Ez nem elfogadható álláspont. Hiszen kitől tanuljanak a pórtonkívüliek öntudatot, társadalmi kötelességtudást, ha nem a kommunistáktól? Nekik kell élenjárni mindenben. Most a pást határozatáról van szó. Emelni kell a munkásosztály politikai r és általános műveltségi, szakmai tudásának szintjét. Ebben a munkában résztvenpj .priinden párttagnak kötelessége!,,. Jól emlékeznek a „törzsgárda” tagjai, milyen kulturális' élet kezdett kibontakózni "1947- 48-ban. ■ *v«:v. s — Mikor lesz olyan JCúItúrgárdánk megint? — mondják' sokan. . T>^,T Emlékszem, a tánccsoport,.tagja voltam akokriban — mondja Valuné. — De játszottam a . színjátszócsoportban • is. - •'Volt énekkarunk! Röplabda,. kézilab- dacsapatunk, atlétikai versenyzőink. Sokkal jobban rnent minden: • ".'rvS& Emlékezni kell 'gzekre az évekre, arra a lendületre, amellyel munkához fogtak, hogy kilépjenek a Horty kor, s a háború okozta kulturális elmaradottságból. Ma sokkal könnyebb már, hiszen jó munkafeltételek, bölcsőde, napközi, étkezés, és száz más dolog könnyíti az életet a gyárban. A kulturális tervet nézegetve, látszik, hogy a szakszervezet körültekintően fogott munkához újraválasztott vezetőségi tagjaival. Arra is kiterjedt figyelmük, hogy a mozinak, színháznak is légyen gazdája, hogy szélesedjék az olvasómozgalom. 'Az elhatározás komoly. A terv ■s eleve kimondja: a kultúrcsoport tagjai havonta egyszer összeültnek, és értékelik a munkát; Fő eél, hogy minél több és mindig több munkást vonjunk be ■ a társadalmi életbe. ■■■■cxk Valamikor, hosszú évekkel ezelőtt egymás mellett faragtuk az iskola padjait. Akkoriban vidám kölyök volt, állandóan apró csínyeken törte a fejét. Egykori tanítónk azt mondta róla: „Olyan, mint az égő tűz”. Aztán kikerültünk a tintafoltcs padok közül. Ök elköltöztek. Gyöngyösön végezte a középiskolát. Évekig szinte nem is hallottam róla semmit. Budapesten találkoztunk újra. Mindketten egyetemi hallgatók voltunk, bölcsészek. Szinte rá sem ismertem Jancsiban az egykori vidám, huncut gyerekre. Mogorva, emberkerülő lett. De nem mogorvaság volt ez mégsem, utólag mostmár biztos vagyok ebben. Tény az, hogy határozottan ellenszenvesnek találtuk. Nem lehetett rávenni, hogy jöjjön ki velünk a Népstadionba egy válogatott meccsre, sona nem ivott meg velünk egy pohár sört. Állandóan a könyvtárt bújta. Sokszor késő éjszakáig feküdt a kollégiumi kisszo- bában az ágyán és olvasott, olvasott. Hiszen mindannyian olvastunk és sokat tanultunk, oe mégis tudtunk időt szakítani, hogy néha szórakozzunk is. Épp ezért nem néztük jó szemmel Jancsit. Nem tartozott közénk, úgy éreztük. Én külön haragudtam rá, hiszen annakidején testi-lelki jó pajtások voltunk, s most meg csak úgy néha-néha böffentett egyet, ha szóltam hozzá. Talán még a mai napig is neheztelnék Jancsira, ha egy véletlen közbe QZácití nem jön. Másodévesek voltunk, amikor az évfolyam részére egy kirándulást szerveztek Balassagyarmatra. Az ottani középisxo- la fiai hívtak meg bennünket nyolcnapos üdülésre, no meg egy kis sportversengésre. A mi mogorva barátunk is eljött. Magasan a legjobb sakkozó volt, és szenvedélyesen szeretett játszani. — Nem is emlékszem rá, hogy bármelyikőnk is nyert volna tőle partit. — Gyarmaton aztán kellemetlen meglepetés érte. A gimnázium egyik tanára volt az ellenfele. Szívós küzdelemben nagy meglepetésre legyőzte Jancsit, akit a vereség egészen megváltoztatott. Mert aznap este — az Ipoly partján — szalonnasütés közben egészen váratlanul megszólított, és hosszan elemezte vereségének okát. Aztán másról is szó esett. A következő napokat Szinte átbeszélgettük. A kedves kisváros idegnyugtató légköre mintha megoldotta volna a nyelvét. Megsajnáltam. Akadozó szavaiból a szülőből való kiábrándulás bontakozott ki előttem, Ahogy elkerültek városunkból, apja egy Gyöngyös környéki községbe járt ki igen gyakran, hivatalból. S egy szép napon sok veszekedés, civódás után összepakolt, és otthagyta Jancsiékat. Ettől kezdve az édesanyja tartotta el a kis családot. Jancsit és a kis húgát. Reggeltől estig dolgozott a konzervgyárban, este peáimőktáL dig otthon a két gyerekre. Barátom ekkor készült az érettségire. És szerelmes volt. Ez is csak keserűséget hozott számára. Ő felkerült Pestre és egyszer elmaradtak a lány, az „egyetlen, tündéri” lény levelei. Majd nagysokára megtudta, hogy a kislánynak komoly udvarlója van. Mindezek megmérgezték Jancsit. Elhatározta, hogy minden erejével tanulni fog. Olvasni, hogy nagyon képzett legyen, hogy dolgozhasson, hogy segíthesse az anyját. Ezért nem járt szórakozni, nem érdeklik diáktársai. Kiderült, hogy abszolút nem érdeklik az emberek. Légvárat épített magában, melyben mint egy Titán akart szerepelni. Igazságos, erős és okos ember akart lenni, s szentül hitte, hogy egyedül ő lesz képes erre. s hogy az emberek kivétel nélkül rosz- szak. Egy nagy regényt, vagy halhatatlan nagy művet akart alkotni, melyben tanítja az embereket. Ezeket mondta el, ha nem 4$ özekkel a szavakkal. Tiszta világfájdalom és kiábrándulás volt az egész fiú. Nagyon kért, hogy senkinek ne mondjam el a tőle hallottakat. Félt, hogy kinevetnék. :oK»' A későbbiekben sem változott meg. Továbbra is elmaradt diáktársaitól. Igaz, hogy velem mindenről beszélgetett, szinte minden gondjába-bajába beavatott. Rengeteget vitatkoztunk. A végzés után újra elkerültünk, semmit sem tudtunk egymásról. Két hete, hogy újból találkoztam vele, H. strandfürdőjén. Nyári szabadságából töltött itt két hetet. Nem ismertem rá. Vidáman köszöntött, és meghívott egy pohár 6Örre. Kiderült, hegy egy szolnckmegyei kisközségben tanít. Általános iskolában. Észrevette csodálkozásomat, és maga beszélt a változás okairól. — Tudod, eleinte nagyon rossz volt. A kis falu, egyszerű falusi gyerekek, és általános iskola. .. Nekem meg nagy terveim voltak. Aztán később rájöttem, hogy a gyerekek olyan hálásak tudnak lenni, és hogy az emberek azt mondják nekem: tanító úr! Jóízüt nevetett, majd folytatta. — Nem az esik jól, hogy titulálnak, hanem az, hogy elismernek és megbecsülnek. Magam sem vettem észre, mikor szerettem meg ért a kis falut, de az tény, hogy semmi pénzért nem mennék ej innen. — No, és mi lesz a nagy műveddel? — tréfálkoztam vele. — Semmi! válaszolt mosolyogva, majd komolyan folytatta. — Rájöttem, hogy a legnagyobb dolgot azzal teszem, ha a gyerekeket jól megtanítom a történelemre, ha a színjátszócsoporttai betanultatok egy új darabot... Hiszen érted? Egyszóval végleg búcsút vettem az '"’moktól. A? összes zavaros elképzeléseimtől. — mondta, és ismét nevetett, Jókedvűen, szélesen, (Bézi) „Mi, a dohányfermentáló szakszervezetének aktivistái — írja a gyári híradóban Suska Ferenc, az üb. elnöke, — adott szavunk erejére támaszkodunk, mert ez a gerince a szakszervezeti életnek.” « "v Igen, az adott szó erejével kell végrehajtani a kulturális tervet. És ebben járjanak-élői a kommunisták. Az öntudatos munkások, akiket nem aggaszt, hanem lelkesít az útközben felmerülő akadály leküzdése.-Mint Valu Józgefné mondta: — A párt nem kíván lehetetlent. Most a kulturális határozat végrehajtását kívánja. Azt tehát végre is kell hajtaniSB. sut. A HÖNAP KÖZEPÉN TARTJÁK MEG „AZ EMBER TRAGÉDIÁJA” BEMUTATÓJÁT A napokban elmaradt £ Csoko- | nai Színház vendégszereplése, Madách: Az ember tragédiája című orámai költeményének előadása. Értesülésünk szerint az előadásokat július 14-én és 15-én kedden és szerdán tartják meg a szabadtéri színpadon. A megváltott jegyek érvényesek. Itt jegyezzük meg, hogy a Csokonai Színház társulata 16-án a Bástyasétány 77 című operettet is előadja ugyancsak a szabadtéri színpadon, Ifjúsági ökölrí ró mérkőzések