Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)
1959-07-28 / 180. szám
Nem magáncélú szórakozás ! A legtöbb üzemi, községi kultúrotthon szakkörei között megemlíti a totószakkört is. — Hogyne, van, működik — s ez a legtöbb, amit mondani tudnak róla. Általában négy-öt. tíz tagja van egy-egy szakkörnek, szakkör vezetővel, aki rendszerint havi tiszteletdíjban részesül, s a tanfolyamokon a hallgatók megismerkednek a fényképezés alapismeretéivel. De tulajdonképpen miért is vannak ezek a szakkörök? Azért, hogy megtanuljanak az emberek fényeképezni. így ez magában, helyes. Csakhogy, ha felbontjuk itt a tudás fogalmát; egészen furcsa képet kapunk megyénk sok-sok l'oto- kiubjának életéröl. Mert kiderül, hogy az üzemi, községi fo- tcszakkörök nem tanítanak egyebet, mint technikát, a fényképezőgép kezelését, a nagyítást, a vegyszereket, s ha mindezt ismeri a tag. akkor már mehet haza, s készítheti családja és ismerősei számára halomra a sablonos fényképeket. Ez lenne a cél? Nem. Ez nem lehet igazi oka annak, amiért a kultúrotlho- nok súlyos ezer forintokat áldoznak évente, megyei viszonylatban több tízezer forintot. (Még eddig senki sem számolta össze,) Dehát akkor mi? Talán azért szervezték ezeket a szakköröket, hogy időnként fényképeket készítsenek egy-egy előadásról; amit a művelődési otthon színjátszói rendeztek, vagy az élenjáró munkásokról jól- rcsszul sikerült portrét? (Mert ilyen tablókat is láttunk porosodni, még néhány éveseket is.) Nem egyszerűbb és főként nem olcsóbb, ha mindezt fényképész ktsz-szel, vagy egy-két kitűnő amatőr fotóssal csináltatják meg'? Persze, egyszerűbb. De hát, akkor minek jöttek létre a szakkörök? No, természetesen azért, hogy az arra ked.vet érzők megtanuljanak fényképezni. S itt meg kell mondanunk, hogy nem cspán a technika az, amit az amatőrnek tanulnia kell, sőt ez a kevesebb. Hanem tanulnia kell a látásmódot, a tamaválasztást, a stiiusérzéket, a fényképezés gyakorlati tartalmát, hogy mit, miért és hogyan fényképezzünk? Mert enélkül a legtökéletesebb technikával sem fesz jó amatőr a kezdő fényképész. Eleget tettek-e ennek a fotószakkörök? Nagyon kevés kivételtől eltekintve, nem! Bizony, nem! Mert igen sok helyen semmiféle szakköri élet nem folyik, csak egyénenként használják a felszerelést, kényükre, kedvükre, sőt vannak helyek, ahol egyáltalán 116111 ÍS iläSZiidijktli cLZj gépeket. A fetoszakkörök életrehívá- sát az a gondolat ösztönözte, hogy a fényképezni szeretők megtanuljanak nézni, látni a mi világunkban, felismerjék életünk ezernyi csodálatos jelenségét, szépségét. S ezt a fénykép adta lehetőség keretein belül tolmácsolni tudják családjuk, ismerőseik és a kiállításokon át szélesebb embercsoportoknak. Megvolna rá a lehetőség? Meg! Csak éppen ki kellene használni. A megyei fctokiállításck tanúskodnak róla, hogy fotoklubokból ritkán érkeznek pályázatok, s évek gyakorlatával rendelkező járási művelődési házakból, nagy üzemi, községi kultúrhá- zakból egyetlen felvétel sem jön. Miért nem? Miért nem iáttunk járásonként a sok-sok szakkör életét bizonyító, haladó eszmei tartalmú kiállítást? Miért nem segíígetiék ezt az üzemek foícssakkörei sem? És végül: ki, mikor és hogyan vizs- , gálta meg a fotoszakklirök ilyen irányú, tehát eszmei, politikai munkásságát? Ezekre a kérdésekre ?z illetékes szerveknek a gyakorlatban kell megadniuk a választ. S. B. Egymásért... IZ-eresek valakit. Azért alkal- *■' matlankodom hátha tudnának segíteni, vagy legalább tanácsot adni. Egy régi harcos ársam után kutatok évek óta. Együtt szolgáltunk Cataróban, ezen a hajón, ott voltunk a matrózfelke- lésnél. Azóta se találkoztunk. Írtam én már mindenüvé, de nincs semmi hír, semmi nyom. Mit gondolnak sikerül megtalálnom...? Rokkant, veterán mondta ez*, kezében szorongatva a híres cata- rói-felkelésről írott könyvet, tengerész képeket. Akkor erőtől duzzadó dalia voh, a földközi tenger vándora, most négyévtized múltán erejétől megfoszott óriás, akit márcsak az emlékek tüzelnek fel, meg az unokák hancúrozása. Több mint negyven év telt el. S az idős újfehár'.ói kcmmun:sta még mindig nem felejtette el egykori harcostársát. Keresi, kutatja és titkon reméli, egyszer rábukkan. — Nem is olyan lehetetlen — tűnődött el egy percre, — hiszmág a tavalyokba leltem rá az egyikre, s milyen véletlenül. Egy újság hasábjain találtam rá, a veteránok arcképei között.. . És szentül hiszi, hegy egyszer jelentkezik Mihajló, akiről negyven éve semmit nem tud A többiekről annál többet, azokról, akiket megk'mált a két világháború és elkerült a be egség. Számontartja, hogy a miskolci veterán barátját most nagyon gyötri a reuma, a székes- fehérvári most a Fekete-tenger partján üdül, a szegedinek most nősül a fia, biztos meghívják, vajon milyen ajándékot vigyen... Naponta hoz levelet a posta Budapestről, Miskolcról, Szegedről, még Csehszlovákiából is. Az idős harcosok együtt maradtak, nem szakadtak el egymástól. Most is olyan melegen szorítják egymás kézé*, mint húsz, harminc, vagy negyven évvel ezelőtt. A z elvtársi barátság kiállta az idők próbáját a viharban is. Voltak nehéz napok, az önként vállalt küzdelmek áldozatokkal jártak. Egye.len vigyázatlan lépés, egyetlen elvétett szó veszélybe sodorhatta a másikat. Nagyon kellett vigyázni és őszintén kelje t szeretni egymást. Ha még is megtörtént a baj? Titkon összerakták a filléreket, a kellettnél több veritek hullott és jutott kenyér azok asztalára, akiknek nem volt kenyérkereső.... Ilyenekre mondják: olyan ember, aki a falatot is oda adja a szájából. Sok, nagyon sok ilyen ember volt és van napjainkban is. Ma másak a viszonyok, másak a körülmények. De ki állítaná, hogy hétköznapjaink közepet e égy árnyalattal is halványabb lett a/ elvtársi összetartozás, az elvtársi szerete* mécse? Ki merné cáfolni, hogy másod, vagy harmadrendű kérdés a kommunisták egymáshoz való viszonyának fejlődése, s nem lényeges eleme a pártszervezet erejének? Sokször most is azon múlik minden: mennyire ismerik egymást a kommunisták, milyen a bizalmuk kölcsönösen, mire képesek egymásért. Keresik-e olyan kitartóan és rajongóan egymást, mint idős veteránunk. A mi párttagjaink zömét nem választják el kilométerek, ismeretlen országrészek. Bizonyos, a többségük elvtársi közösségben él, nem hanyagolja el az éltető kapcsolatokat. Augusztusi filmújdonságok Nyíregyházán Augusztusban is számos érdekes filmújdonság kerül bemutatásra Nyíregyházán. A Béke-moziban augusztus 6— 12-ig vetítik a „Kenyér, szerelem, fantázia” című olasz filmet. A film második részé, a „Szerelem, kenyér, féltékenység” szeptemberben kerül bemutatásra. A film főszereplője Gina Lcllcbrigitta. A következő új film a Békében 13—19-ig „A csend világa” című francia film lesz a tengeralatti világról. Kísérő műsora „A Szajna találkozása Párizzsal ’. 20— 26-ig három és félórás szovjet filmet vetítenek. Címe.: Rendkívüli történet.” A film az 1953-ban elrabolt szovjet tankhajó történetét eleveníti fel. 27-től szeptember 2-ig a „Bclcnd április” című magyar filmvígjátákot vetíti a Béke. szövetkezet idős tagjait. Gurzó András ugyancsak tíz éve tagja a szövetkezetnek. Most a het- vennegyedik esztendejét tapossa. Ö a közös gazdaság sertésgon- dazója. Szorgalmasan, lelkiismeretesen dolgozik a közösben. Magas kora ellenére 37.000 forintot keresett az elmúlt évben. Talán a szorgalmát irigyli tőle Jáger? Mert odaállt az idős ember elé, aztán felelősségre vonta: — Miért nem megy már nyugdíjba, öregapám? Mit eszi itt a fene? Nem, hagyták békén a szövetkezet egy harmadik idősebb tagját sem, a nyolcvanegy esztendős Kocsik Mihály bácsit. Kocsik Mihály bácsi alapító tagja volt a szövetkezetnek. Keményen, szorgalmasan és becsületesen dolgozott mindig a közösben. Azóta csökkent a munkaereje és a tagság úgy határozott, hogy nem hagyja magára az öreget. Havonta 13 munkaegységet szavaztak meg részére. Nyugodtan éldegél belőle. mert az elmúlt évben 105 forintot fizettek egy munkaegységre; A szövetkezetiek gondoskodását azzal hálálja meg az idős Kocsik Mihály, hogy időnként megjelenik a gazdaságban és dolgozgat. Mindig kerül egy kis munkája. Azt mondja, any- nyira megszokta már a munkát, hogy nehéz anélkül élnie. A szövetkezethez tartozik és osztozni akar a szövetkezetiekkel örömben — és bánatban. Becsülik is érte a termelőszövetkezet öntudatos tagjai, csak a három jómadár szemében volt szálka az öreg nagy szorgalma. — Mit pepecsel itt? Nem veszi észre, hogy csak láb alatt van? Miért nem megy haza? — mondták. A termelőszövetkezet tagjai termesztésen felháborodnak a három jómadár viselkedésén. Csak helyeselni lehet a termelőszövetkezet vezetőségének intézkedését. A három jóbarátot egyelőre „szabadságra” küldték. Gondolkozzanak helytelen magatartásukon és tanulják meg tisztelni az öregeket. Különösen azokat, akik ott voltak a termelőszövetkezeti m:zg£ lom megszületésénél és mind . a mai napig kitartottak melierte. Ritnyák és társainak viseliís- dése nem általános jelenség, de nem árt felfigyelni iá. A termelőszövetkezetek idős tagjai abban a biztos tudató, n élne.; hogy a közösben megbecsülik munkájukat, nyugodt öregségük lesz és félelem nélkül élhetik le hátralévő éveiket. Sokan emlékeznek még arra, mii yen veit a munkából kiöregedett emberek élete sok egyéni gazdaságban. A fiatalok követeltél: „jussukat” és amikor megkapták, könyörtelenül félrelökték az öregeket. Nem egy hetven attól sem riadtak vissza, hogy az örökség reményében gyorsítsák az öregek halálát. Mert könyörtelen volt az élet a kapitalizmusban és kegyetlenné tette az embert a kor kegyetlensége. Ma mindez már a múlté és nem szabad engednünk, hogy éppen a közös gazdaságban keserítsek el az öregek életét. Gondoljuk csak a,: mindenki megöregszik egyszer. Ma még szaporán, mondhatni hetykén lépdelünk, de múlik fejünk felett az idő és egys-.er elnehezülnek majd a lépteink. 3 akad-e közülünk valaki, akinek őrömet jelentene, ha úgy beszélnek majd velük, mint ahogyan ifjabb Ritnyák András és Két társa beszélt a szövetkezet' idős tagjaival? Az eljövendő ifjúság úgy bánik majd "elünk, mint ahogyan mi bánunk üregjeinkkel. S ha elgondolkozott ezer. valaki, írásom elérti célját.' Fonyó János. ta38t; A Gorkij-mozi . új' filmjei augusztus 1-től 12-ig a „Malva’’ című, Gorkij novellájából készült film, 13-tól 16-ig a „Kantoni megbízatás” című kínai, továbbá 26-tól szeptember 2-ig a „Mi ketten egyedül” című olasz vígjáték lesznek. A Dózsa-moziban is vetítenek új filmeket: 6-tól 12-ig „Sortűz az égben” cimű jugoszláv parti-, zántörténet, 13-tól 19-ig „Kis detektívek” című szovjet, 27-től szeptember 2-ig „Fiatal férjek” című olasz filmek kerülnek itt bemutatásra. A szélesvásznú Kert-mozi új filmjei: 13-tól 19-ig a „Brych polgár” című csehszlovák film, 20- tól 26-ig a „Szerelem csütörtök” című magyar filmvígjáték, továbbá 27-től szeptember 2-ig az „Aranyszimfonia” című látványos osztrák jégrevűfilm. Ot évi börtönt kapott egy elvetemült férfi A nyíregyházi járásbíróság ítélkezett Papp Károly 62 éves, 10 gyermekes családapa bestiális bűntettében. Papp 1959. május 27-én a dudvát szedő V. Ilona nevű 11 éves kislányt és annak öt esztendős húgát egy elhagyatott helyre csalta és. a 11 esztendős kislányon erőszakot követett el. A kislány az erőszak következtében gyulladásos betegséget is kapott. A bíróság Papp Károlyt elvetemült tettéért öt évi börtönbüntetésre ítélte és hat esztendőre eltiltotta egyes jogainak gyakorlásától. Nem taszítja el őket semmi egymástól, az sem, hogy kitartóan és1 jó indulattal nyesegetik hibáikat,! botlásaikat. Ez csak rövid ideig okozhat gondo*, amíg felismerik, a legszentebb elvtársi kötelesség; megelőzni a félrelépéseket. E barátság közös elveken alapszik* nincs nála emberibb barátság. /''sakhogy a mindennapok íra- mában akadnak későn érkezett látcga ók, ■megíratlan levelek, viszonzás nélkül hagyott köszönések. Megesik; valaki néhány-, nap nem jelentkezik, és fel sem tűnik, nem hiányzik senkinek,: Csak akkor üt szíven, mikor már késő, vagy majdnem késő. Emberek jönnek, emberek mennek. Néhány évig együtt munkálkodnak, járják a községeket, a járásokat, a megyét, a várost, s egyszer máshová szólítják őket. S ekkor? Megszakad a szál. Marad égy közömbös kalapemelés, egy udvariassági „hogy vagy”. Megmarad-e minden esetben a jó elvtársi viszony, ha az igazgatói széket fel kell cserélni az esztergapaddal, vagy megfordítva, a kalapácsot. a tollal? Nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk; az esetek többségében megmarad. Ez így van jól. Ám elvétve szolgál a gyakorlat olyan' példával is, mikor az alacsonyába posztra helyezett igazgató,' művezető, vagy agronómus alacso- njabb megbecsülést, rajongást kap régi cimboráitól, mint előzőleg. S a régi kenyerespajtás is szórakozott néha, ha beül uj hí-1 vatalába, a gépkocsiba. Ezek esnek a legrosszabbul. Minden nap eltűnik egy lap a naptárról. S meg lehet, egy csöp- pel se ismertük meg jobban ama-, sik elvtársat ma, mint tegnap. Egyes helyeken csak a taggyűlé- ■ sen, pártcsoport-értekezlete.n ke- ■ hűlnek ‘közelségbe az emberek. • . no", •. Hiányos a hivatalos összejöveteleken kívüli találkozás. A magánéletben, a családok viszonyában sokszor a véletlené, az ■ alkalomszerűségé a szó. Kevésbé ismerjük egymás jó és rossz vonásait, egy-egy odavetett, meggondolatlan megjegyzés többet árt, mint' használ. Olykor egy szó, egy lépés elég lenne, s mennyivel közelebb éreznénk magunkat egymáshoz. .. ' r enni valamit egymásért. Ez az elvtársi kapcsolatok elsőrangú kútfője. Néhány, párt-1 szervezet már tett is egyet mást e kútfő megalkotásáért. A mátészalkai községi pártszervezet hívja meg azoka*, akik már tíz esztendeje, vagy ettől is régebben párttagok. Ez helyes lépés. Másutt azok jönnek össze, akik egy községben, városban közösen alakították meg a pár szervezetet, több évig együtt dolgoztak. Ez is kövétendő. E találkozók újra felelevenítik a régi baráíságot és a további kapcsolatok ápolói lesz- . nek. Hasonlóan jó szolgálatot tenne, ha a városban, járási székhelyeken, nagyobb községekben gondolkodnának azon, hogyan lehetne a pártházakban, pártbizot'Ságokon pártklubokat berendezni, ahol a kommunisták családjukkal és a pártonkívüli elvtársakkal kellemes órákat törhetnének, . Ezek a klubok az olvasás, szórakozás mellett jól segítenék .a célt,! a kommunista közösség összeme-1 legedését. Lehet és kell tenni valamit. És esténként, a munka szüneté-, ben nem árt néhány percet eltűnődni: mit te tem ma az elv- társamért, mit tettünk egymásért, a közösségért... Páll Géza 1959. JŰLIUS 28, KEDD hbüfcl MAO* AttOltSZ.AU ó
