Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)

1959-07-25 / 173. szám

4 KEEETMAGYASŰftbZAG 1959. JtjLIUS 25, SZÓMBA! Az igazságos ífélef Beszélgetés egy népi ülnökkel i Nem is olyan régen történt. A 'bírósági tárgya'áson egy apa állt szemközt a fiával. Ki akarta la- koltatni s közös lakásból. A lány. !testvér is az apa mellett tanús- 1 kodott, bizonygatva, hogy a fia nem ad enni az apának, rosszul i bánik vele. Ékkor az egyik népi ülnök fellette a kérdést az apa 'mellett tanúskodó asszonynak: — Ha testvére rosszul bánik az |édesapjukkal, ön miért nem ve- jszi magához, vagy miért nem köl- itözik ön oda? A kérdés nyomán kiderült, hogy |*t fiú — aki szintén többgyerme- Jkes családapa, nem bánik rosszul I a szülővel, s jogtalanul akarták ki udni a lakásból. Megállapítot­ták, hogy bizony az Öreg sem an­gyal, gyakran felóntöget a garat­ra, s ilyenkor szinte k.birhatatla- nul kötekedik. Végül a bíró igaz­ságos ítéletet hozott; a fiú csa­ládjával együtt jogosan lakhat a lakásban. A népi ülnöknek is sze­repe volt az igazságos ítélet meg­születésében, segítséget nyújtott a bírónak. Az ülnököt Racskó Mihályné- nak hívják. Kicsit csodálkozva fogad bennünket Szántó K óv ács János utcai lakásában. Határozott, szíves mosolyú idősebb asszony. Nevetve mondja; Embereit a bíróság előtt — Nem tréfadolog ez — mond­ja Racskóné. — Vagy , elítélni, yagy felmenteni... de minden­képpen dönteni kell. Hány ember állá már előttünk könnyezve, s úgy kérte: „Ne csukjanak börtön­be, o'.thon vár a családom! keres­nem kell szamukra! A munkám- •mal fogom bebizonyítani, hogy ; rendes ember vagyok...” S ne­künk ítélkeznünk kell! Ilyenkor 'számunkra nincs ismerős, nincs testvér, csak egy dolog állhat előt­tünk; kideríteni az igazságot. — Szív és lélek kell ehhez. Racskóné már több mint nyolc megtalálni ; S itthon, a szerény, de kedves kis lakásba is sokszor bekopog­nak hozzá a szomszédok, gyakran az idegenek is egy kis „igazsá- ■ gért”. Az utca apró emberkéi, a gyerekek pedig szinte a nap min­éve eljár a bírósági tárgyalások­ra. Korábban a Döhányfermen'á- lóban dolgozott. Munkakörénél fogva ott is emberekkel foglalko­zott. Az üzem dolgozói és vezetői jelölték, ők küldték a tárgyalóte­rembe. Munkáját közmegbecsü­lésre végez'e, s biztosak voltak benne, hogy az igazság templo­mában is megállja a helyét. Ez 1951-ben volt, s azóta , megszakí­tós nélkül a bíró mellett harcol az emberekért. Ölyan jó érzés ta­lálkozni emberekkel, akik gyak­ran megállítják az utcán, s meg­köszönik, hogy segített nékik i helyes ni at den percében ostromolják. Nevet­ve meséli, hogy tegnapelőtt is éj­féli három óráig hímzett babaru­hákat. Egy kislánynak csinált először, s mivel az apróságok is megkövetelik Racskó.' nénitől az igazságot, a többiek is jöttek, s azoknak is kellett babaruhukU hímezni. S az apróságokkal ‘s úgy foglalkozik, hogy azokat egymás szere etére. őszinteségre tanítja. Racskóné hosszabb ideje nem dol­gozik az üzemben. Beteg. De be­tegsége nem tudja megakadályoz­ni, hogy népi ülnöki feladatát ne lássa el. Milyen egyszerűen hangzik ez a szó: népi ülnök, és milyen nehéz a feladat! A tárgyalások alkalmá­val a mindennapi élet áll előttük. Igazságot kell szolgáltatniuk, tör­vényeinknek kell érvényt szerez­ni. Emberek felett ítélkezni. Igaza vart Racskónénak. A leg­találóbb szavakat mondta: S2Ív és lélek kell ehhez! ARA Piros váliapon három arany- csillag ragyog. Tanulással, tu­dással, tartós szorgalommal sze­rez e meg Korcndán Gábor. Ti­zennyolc éve szolgál a MÁV- nál. Rendelkező forgalmista a nyíregyházi állomáson. Felettesei mondják róla, hogy példamutató a pontosságban, élenjár a feladatok teljes téré­ben. Gyorsan intézkedik, szaba­tosan adja a szolgálati j asitá- sökat. Felelős pOS2tőn dolgozik. Nem szabad tévednie, nibáznia, mert az emberek életébe kerül­het. Az utazóközönség igénye a MAV-val szemben elsősorban az. hogy a vonatok kényelmesen, balesetmentesén és puncsán közlekedjenek. Nos hát a ren­delkező forgalmista mindezért dolgozik. És azért is, hogy az állomásra érkezett téherárut minél gyorsabban kirakják a vagonokból, s hogy a tehervo- natck is mene'rendszerinti pon­tossággal és gazdaságosan köz­lekedjenek. KOrondán Gábor rendszerint a szolgálat-átvétel előtt egy órá­val az állomáson van. A kocsi- mesterekkel bejárja a pályaud­vart. Számításba veszi, hogy milyen kocsiparkkal rendelke­zik, milyen árukat kell kirak­ni, tehervonatokat továbbítani. A fűtőházból megtudja, hány A Lottó nyerőszámai s 13, 26, 45, 77, 86 A SO. játékhéten 3,524.067 szel­vény érkezett a Sportfogadási, é: Lcttóigazgatóságra. Ennek meg­felelően egy-egy n verőosztályra 1.321.525 forint nyeremény jut. Gárdonyban az agárdi nádfedsles isárdábsn nagy. érdeklődéssel megtartott sorsoláson a követke­ző számokat húzták ki: 13, 26, 45, 77, 86. Készülnek a tankönyvek Kilencmillió példányt nyomtatnak az új tanévre A tanév kezdetét megelőző idő­szakban mindig nagy feladatok megoldását követelik a nyom­dáktól. Az idén 'is kilencmillió példányban kell kéoz.tsniök tan­könyveket a különböző iskolák számára. Az állami nyomdaipar 1700 tonna papírt használ fel a tankönyvekhez. — valamennyi könyvnyomda részt vesz ebben a munkában, még a helyiipari-vál­lalatok is. A nyomdák dolgozói a kongresszusi versenyben igyekez­nek helytállni. A tankönyvek 60 százaléka júliusig elkészült, a munka dandárja azonban még tart, júliusban és augusztusban kell átadniok a további 40 száza­lékot. NYCSILLAGOS mozdony áll rendelkezésre cs a személyzettel mi a helyzet? Jók-e a v.iltók és a jelzők? A mens irányítótól megkérdezi, hogy merre milyen vonatok vannak mozgásban, érkezőben, távozóban és a következő tizen­két órára mi van betervezve? Az állomásépület emeletén, a rendelkezőben teljesít szolgála­tot. Ér.ésitéseket kap és utasí­tásokat ad A szolgálati helye­ken dolgozókat telefonon irá­nyítja. Közel féleSerszef telefo­nál a tizenkét óra alatt. „Átha­ladást kér a záhonyi . tehervo­nat. .„Állítsák szabadra a jel­zőt. .„A 8227-es vonatot „ ha­dik vágányra engedjék...” „In­dítani kell a szalk.ai személyt..." .Folyvást így megy' ez. Az állomásén, a kijáratnál verssnytábla hirdeti az eredmé­nyeket. A „B csoport második negyedévi teljesítése 107 száza­lék, első a versenyben. . Ez Korcndán Gábor csoportja. Jól szolgálták az utazóközönséget: a vonatokat menetrend szerint in­dították az állomásról. A terve­zettnél rövidebb idő alatt „moz­gatták” 9 teherkocsikat. Keve­sebb ideig tartózkodtak a vona­tok az állomáson, ami hozzájá­rult a kocsiforduló meggyorsítá­sához. Sok pénzt takarító tak meg a népgazdaságnak. A három aranycsillagos vas­utas sokszor megizzad és elfá­rad a munkában. Az utasok ezt nem látják, csak azt, hogy mégy a hosszú tehervonat, robog a gyorsvonat és ú'jában szabadra állnak a jefcök, sorompókat zárnak, vasutas dolgozók szalu­tálnak. A rendelkező forgalmi szolgálattevő, Körondán Gábor is tiszteleg az utasoknak, ezút­tal nagyon boldogan, mert meg­kapta a „Kiváló vasutas” kitün­tetést. .. O. A. (36) BORBÁLA TÖRTÉNETE {Regény) Az elnök megadta az ügyész­nek a kérdezés jogát. — Ágota nővér — kezdte Do- necki — úgy tudom, hogy ön sze­rette Ubfyk Borbálát. Mi volt az oka, hogy olyan jó barátság fej­lődött ki kettőjük között? — Hasonló érzésű volt, mint én — válaszolta Ágota. — Szeret­te a virágokat, buzgó volt az imádkozásban .;. — S mi bontotta meg a jó vi­szonyt? Ágota némi gondolkozás után kijelentette' — Bűnt követett el Krisztus és az egyház ellen! — Milyen bűftt, Ágota lőréi’? — Hát... a legnagyobb, bűnt... szemérmetlen vágyakat táplált... — Ki iránt? — Egy férfi iránt... valami... *— elnyelte a szót. — Nem tu­dom. .. egy férfi iránt! — Sohasem beszélt magának erről Borbála? Ágota bizonytalan hangon vála­szolt : — Beszélt... de nem sokat... azután nem voltunk már bizal­mas viszonyban... — Mit mondott önnek szerel­méről ? — Hát csak azt, hogy megis­merkedett, egy férfivel... — Hol? Hol ismerte meg? — A patikában... A kolostor patikájában... — ön sohasem látta ezt a fér­fit?, — t>e...' egyszer, amikor be­mentem a patikába Borbálához... — Ez s2 a férfi? — mutatott rá hirtelen az ügyész Dimitrijre. UBRYK Ágota elvesztette eddigi meg­fontoltságát, amikor rápillantott a hallgatóság első soraiban ülő férfira. — Nem... nem tudom... nem emlékszem... régen volt... — Ágota nővér, emlékszik arra az üzenetre, amit ön juttatott ki Dimitrijnek, amikór Borbálát elő­ször bezárták? — Nem... nem emlékszem. — Maga közölte Dimitrijjsl, hogy Borbálát bezárták? Ágota nem válaszolt. Lehajtct- 'a tejét és hallgatott. — Ágota nővér, önnek ugyebár élpanaszolta Borbála, hogy Gra- tianus atya erőszakot követért el rajta? Nézzen rám! ön akkor fel­szólalt az érdekében és ezért bün­tetést kapott?! Ágota percekig szótlanul állt, aztán sóhajszerű hang tört íei a torkából: — Így völt. —- Mondja el részletesen, ho­gyan történt1..-. — Borbála beteg volt... lázas és félrebeszéít... Az ördög szállta meg... Így mondták... Gratia- nus atya űzte ki belőle... Nagyon sírt és szenvedett... Akkor én... 2i'a fejedelemasszonyhoz fordul­tam, hegy könyörüljön i^ajta... helyezze vissza a szobájába,., — Nem volt a szobájában? — Nem... — Hol volt? Ágota kezével lefelé mutatott. — A pincében? — Ott! — Mit mondott a fejedelemasz­szonynak? — Azt hiszem, túl éles szavak­kal mondtam meg, hogy nem he­lyeslem Borbála... bezá... bün­tetését. .. — Igazságtalannak tartotta? — Nem... igen... annak tar­tottam. .. — Zita fejedelemasszony ezért büntette meg magát? — Ezért! Azt mondta, hogy párját fogóm a bűnösnek... — Tényleg pártját fogta a bű­nösnek! — jelentette ki az Ügyész. Ágota félcsattant: — Nem volt bűnös! — Nem volt? — kérdezte rava­szul az ügyész. — Nem volt... ártatlan volt... Dimitrij szerelte... de... nejrem elmondta... A védő felugrott helyéről és felháborodottan kiáltotta Gonec- kinek: — Tiltakozom, hogy egy '.Pácá­tól ilyesmit kérdezzenek! Donecki rá sé hedérített. — Tiszta volt Borbála szerei­mé? — Igen! — Kérem a bíróságot, hogy vesse ezt a vallomást össze Zita fejedelemasszony és több tanú vallomásával, mely Szerint bűnös szerelmi viszony volt Borbála és Dimitrij között. Felhívom a bí­róság figyelmét aria az apróság­ra is, hogy elmeháboTOdottat gya­núsítanak azzal, hogy ilyen vi­szonyt folytatott egy épeszű, nor­mális férfival... A hallgatóság soraiban halk nevetés hallatszott. — Továbbá kérem a bírósagot, hogy vegye figyelembe a törvény- széki orvos jelentését, amely sze­rint Bcí-bála nem érin étien... A védő és a hallgatóság sorai­ban ülő papok vadul Kiáltozni kezdtek: — Gyalázat! Nyilvános tárgya­láson így beszélni egy szerzetes- nőről. — Néhány pap felállt és tüntetőén elhagyta a tárgyalási termet. Donecki gúnyos mosollyal for­dult a hallgatóság felé: — Gyalázat! Nem tudom nn a gyalázat: egy eimeháborodott nőn erőszakot elkövetni, vagy erről beszélni ? Azután újra Ágotához fordult: — Milyen büntetést kapott ón? — összeszido.t a fejedelem asz­szony. — Nem zárták sötétzárkába? — De igen! — válaszolt az apá­ca. — Mennyi időre zárták bé és hová? — A pincébe. Két hétre. — Borbála mellé? — A mellette levő kamrába... — Miért nem hívott orvost Zi­ta fejedelemasszony, amikor Bor­bála beteg volt? — Mert Gratianus -atya szt mondta, hogy az ördög ellen csak papnak van hatalma. — Szóval egyszer sem kereste fel orvos a beteget? — Nem! — Biztos ebben? — Borbála mondotta nekem... — Tisztelt bíróság! Emlékeze­tükbe idézem önöknek Wróbltfws- ki doktor vallomását, aki azt állí­totta. hogy megvizsgálta a bete­get és őrültnek találta. A védő tajtékozva kiáltotta: — Hamis vallomással gyanúsít­ja a köztiszteletben álló Wrób- iewski doktort!... Tiltakozom! Donecki a védő felé fordult és meghajolt. — Védő uram! Minden tiszte­letem Wróblewski doktoré. Bizo­nyára csak ’ rosszul emlékezett, amikor a nyila'kozatot írta... Ké­rem a bíróságot, hogy módosítsa Wróblewski doktor vallomásának ezt a részét, amelyet csak azért tehetett, mert előrehaladott köra és közismert süketsége miatt egyes dGlgokat rosszul értelme­zett,. ­(Folytatjuk.) mancs könnyű dolgunk felruházva. Komoly segítséget kell nyújtaniok a bírónak az igazság kiderítésében. Különös fi­gyelemmel kell kísérniük a tanúk vallomásait, mert bizony sók eset­ben előfordul, hogy a vé kések hamis tanúzással próbálják men­teni magukat. Olyan is előfordul, hegy a vádlott hozzátartozói a tárgyalás szünetében, vagy után méginvitálják égy „feketére” az ülnököké1, s csodálkoznak, hogy visszautasítják a ,.szíves” meghí­vást. « tárgyalásokon. Majd komolyra |fordítja a szót: — Minden Héle- ! !tét azzal a tudattal hozunk, hogy i az igazságos legyen. Mindent íi- i gyelembe kell .vennünk, hiszen ’ emberekről van szó. Emberek sor­sáról. Én aludni sem tudnék, 1 egyáltalán nem is tudom, mi len- I ne velem, ha egyszer tévesen ítél- 1 keznér.k. De ilyen még nem for- ■ dúlt elő. i , A továbbiakban a népi ülnó- i kök feladatáról beszél. Fontos sze- írepük van, bírói jogkörrel vannak ■ Tordai Györgyt

Next

/
Thumbnails
Contents