Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)
1959-07-03 / 154. szám
2 KELETMAG? ARORSZ AG 1959. TŰ LIES J, PÉNTEK A patronázsni un káról Egy kis emberség Az utcán a kora- délelőtt. nagy forgalma zajlott, amikor az egyik kapu alól nagy piros labda gurult elő. Nyomában lélék- szakadva megjelent egy kisfiú. A labda egyet-kettőt pattant a járdán, majd gonoszul az úttestre gördült, s mintha kiszámította volna, pontosan az út közepén megállt. Két személy- gépkocsi és egy motorkerékpár kerülte el a labdát. Vezetőik dühösen néztek az útszélen tanácstalan- kodó gyerekre. Mikor elsuhantak a járművek, a kisfiú megindult a labda felé, de azonnal visszaug- rott. A TITÁSZ hatalmas darukocsija közeledett dübörögve. Egyenesen a labdának. Biztos szétlapít- ja, ha átmegy fölötte. De az autókolosszus fékezett, majd néhány méterrel a labda előtt megállt. A sofőr intett a gyereknek, hógy vigye el a labdát. A fiúcska mint egy szöcske pattant ki az úttestre, s boldogan magához szorítva az elkóborolt jószágot, pillanat alatt eltűnt a kapu alatt... A sofőr elmosolyodott, s megindította a gépkocsit... — Bézi — RIVÁLISOK Helyesen járt el a nagyhalászi üzem! Mi történt bíráló cikkünk nyomán ? Lapunk júniusi számában cikket közöltünk „Tanulságos történet munkásoknak és vezetőknek” címmel. Szóvátettük, hogy a nagyhalászi kenderüzem vezetői elbocsájtottak a fegyelmi eljárás megkerülésével tíz szerződéses munkaviszonyban álló dolgozót, mert azok megszegték a szerződés különoöző pontjait. Cikkünk elítélte a szerződés megszegőit, hiszen export-munkáról volt szó, amelyet otthagytak, s fegyelmezetlenségük miatt komoly károk keletkezhettek volna. Cikkünk egyúttal — mivel elsőízben fordult elő ilyen eset — súlyosnak tartotta a kiszabott büntetést, s javasoltuk, hogy a törvényes eljárások alkalmazásával tartsanak fegyelmi tárgyalást. Az üzem vezetősége, a pártszervezeti és szakszervezeti vezetőséggel együttesen, újból tárgyalta a fentemlitett ügyet. 150 komoly munkás a vasúton A napokban „rövidnadrágos munkások” tűntek fel a nagyvasúti sínek mellett. Mintegy ISO iskolás gyermek látott munkához, főleg a sínek gyomtalanítását végezve. A nyíregyházi „repülőhíd“ mellett is dolgozott egy szakasz. Azazhogy éppen pihent, kibontva A munkások elismerték, hogy helytelenül jártak el. Az üzem vezetői a cikk megjelenése után lefolytatott fegyelmi tárgyaláson értékelték a helyzetet. A munkafegyelmet megsértő dolgozóknak írásbeli fegyelmit adtak, és 100, illetve 50 százalékos textilutalvány- megvonásban részesítették őket. A felmondás miatt munkában nem töltött napokat igazolt mulasztásnak minősítették, munkakönyvükből pedig törölték az „önkényesen kilépett” bejegyzést, és visszavették őket a gyárba. A gyár dolgozói egyöntetűen helyeselték az üzem vezetőinek eljárását, amellyel módot adtak a tíz munkásnak, hogy becsületesen, megállják helyüket a termelésben. A tíz dolgozó lelkesen végzi munkáját, s kifogás egyáltalán nem merült fel ellenük. az élelmiszeres csomagokat A rakodón ültek néhányan, lelógatva lábukat, kipattantva „apja” bicskáját, szelték a kenyeret, sonkát, szalonnát, meg az elmaradhatatlan tojásos kenyeret. Közben szemük a pályán, mit végeztek? — Aztán mit kerestek itt? — Harminckét forintot naponta — válaszolták karban. — És mire gyűlik a pénz? — Ki erre, ki arra szánja — válaszolta egyikük, mint később kiderült, Szász Gyuszi, a Vasvári gimnázium növendéke. — Én például táborozásra. Kisz táborozásra. De erre gyűjtik a legtöbben. Szemükből látszott, hogy nem csupán a pénznek örülnek, hanem magának a munkának is. Komoly férfiak lettek most néhány hétre, akik hasznos dolgokat hajtanak végre. Különböző iskolák fiai, akad alkalom, hogy ismerkedjenek, barátkozzanak. Jő lenne, ha minél több üzem teremtene hasonló alkalmat az iskolás gyermekeknek. 4 PATRONÁLÁS megyénk- ben már a felszabadulást követő években kibontakozott. Ez az egészséges mozgalom azonban az ellenforradalom hatására bizonyos mértékben háttérbe szorult, örvendetes, hogy ma már ismét egyre több üzem és vállalat köt patronázs-szerző- dést, és igyekszik felújítani kapcsolatát a régi, vagy az új termelőszövetkezetekkel. A patronázsmunka célja a két alapvető osztály, — a munkásosztály és dolgozó parasztság kapcsolatának elmélyítése, a szövetség erősítése. Társadalmi fejlődésünk jelenlegi szakaszában e mozgalom közvetlen feladata segíteni a meglévő termelőszövetkezetek politikai, gazdasági és szervezeti megszilárdítását. A megszilárdítási munka nagyságát és jelentőségét akkor értjük meg legjobban, ha arra gondolunk, hogy az új, vagy területben és létszámban nagymértékben megnövekedett termelőszövetkezetek még nem kész nagyüzemek. Ezekből szocialista mezőgazdasági nagyüzemek csak akkor lesznek, ha szocialista tartalommal töltjük meg és megfelelően segítjük azokat. A zzal, hogy az egyénileg GAZDÁLKODÓK beléptek a termelőszövetkezetbe, még nincs kész a teljes szövetkezeti gazdaság. Meg kell szervezni a nagyüzemi gazdaság vezetését. Azoknak a termelőszövetkezeti vezető embereknek, akik tegnap még egyénileg gazdálkodtak, meg kell tanulniok a szövetkezeti nagyüzem vezetését. A szövetkezeti tagokat pedig, akik tegnap még az „enyém”-ben dolgoztak, kollektív emberekké kell átformálni, A szövetkezeti tagok nevelése, öntudatának formálása, a szövetkezeti gazdaság megszilárdítása sokrétű feladat és ez szükségessé teszi a patronáló munka differenciáltságát. — A Központi Bizottság április 10-i határozata kimondja, hogy: .; az ipari üzemek, állami gazdaságok és intézmények pat- ronálásával elsősorban a vezetésben, a politikai munkában, a szakszerűségben és számviteli munkában kell sokoldalú segítséget nyújtani a termelőszövetkezetek vezetőinek és szakembereinek.” — Ezért helyes, ha a patronáló munkában az a gyakorlat alakul ki, hogy a patronáló üzem, vagy intézmény igazgatója a termelőszövetkezet elnökét, a párttitkár a tsz. pártszervezetét, a főkönyvelő a szövetkezet könyvelőjét, a mezőgazdasági- és műszaki szakemberek pedig a tsz. különböző szakembereit segítik feladatuk megoldásában. Korábban a tsz.-ek támogatása főleg gazdasági területekre korlátozódott. Egyes üzemek még ma is a különböző gazdasági segítségadásban (térítés nélküli gépek, vagy eszközök átadásában) látják a patronáló munkát. Káros jelenség, de még ma is tapasztalható, hogy egyes helyeken az üzemek dolgozóit beosztják az időszerű mezőgazdasági munkák végzésére, ka- pálási, vagy aratási munkába. Ilyen jelenségeket megyénk területén ma már csak elvétve találunk és bízunk benne, hogy a patronáló szervek a szövetkezettel közösen minél hamarabb megtalálják a segítő munkában azt az utat, amellyel a leghatásosabb segítség adására lesznék képese. A PATRONÁZSMOZGALOM jelenlegi formája sem igényli azt, hogy az üzemek ezután teljesen elzárkózzanak a gazdasági segítség- nyújtástól. Számos olyan lehetőséget tárhatnak fel saját üzemükön belül, amelyek lehetővé teszik a tsz. pillanatnyi gazdasági nehézségeinek megoldását. Helyes, ha a patronáló üzemek az elfekvő és nélkülözhető eszközöket (anyagokat, gépeket), amennyiben azok gazdaságosan felhasználhatók, önköltségi áron átadják a termelőszövetkezetnek. Helyeselni lehet a 6- Mélyépítő Vállalat segítségadását is: műszaki szakemberek és szakmunkások bevonásával a nyíregyházi Úttörő és Zalka Máté TSZ-bén tervező, építő és javító munkát végeznek. Helyes az a gyakorlat is hogy egyes üzemek a isz-ekksl kötött . kölcsönös megállapodás alapján .árúfedezet ellenében nyújtanak a tsZ-eknek anyagi- és gazdasági segítséget. Itt elsősorban az üzemi konyhák ellátásához szükséges konyhakerti árutermékekre gondolunk. Az említett vezetési, szervezeti és gazdasági segítségnyújtás mellett helyes, ha a patronáló üzemek, intézmények a fontosabb nemzetközi, vagy belpolitikai kérdésekről előadásokat is tartanak a tsz-ben. Segítik a párt- és KlSZ-szerveze- tek megalakítását, erősítését, vagy részt vállalnak a pártoktatás megszervezéséből. A patronáló csoportok legyenek egyben a munkáskultúra képviselői is. Szervezzenek műsoros esteket, sportrendezvényeket, s ez nagymértékben elő fogja segíteni a kölcsönös bizalmat, a baráti légkör kialakítását. Helyes, ha a tsz-ek a patronáló csoportok tagjait meghívják párttaggyűlésekre és közgyűlésekre, s itt a patronálok sokat tanulhatnak és felszólalásaikkal, javaslataikkal nagy segítséget tudnak nyújtani különböző vitás kérdések helyes megoldásában. Az üzemek, intézmények patronálása mellett természetesen továbbra is helyes a tsz-mozgalom egyéni patronálása olyan formában, hogy járási, megyei székhelyeken dolgozó vezető elvtársak vállalják egy-egy falu tsz-moz- galmának segítését; Megyeszerte ismert dolog, mennyire „nemszeretem” dolog volt annakidején, hogy Mérk és Vállaj egyetlen községként volt kénytelen intézni dolgait. Sehogysem fért meg „egy fedél alatt" a két falu, sok vita, huza-vona szülője lett az egyesítés. Ezért történt aztán, hogy újból kettévált Mérkvállaj. És azóta? Soha jobb barátság nem volt a két falu között! Ez pedig talán abban nyilvánul meg elsősorban, hogy néha- néha egy asztalhoz ül a mérki népfront-elnök a vállajival. Jó bor mellett kicserélik tapasztalataikat és segítenek egymásnak. Persze a vállajiak többet segítenek a mérkieknek, mint azok emezeknek. Erről magyaráz negyedórányit a pirosarcú népfronttitkár, Szalontai István tanító. Mielőtt betoppanna Kardos János, az elnök, ugyancsak dicséri. Mondván: „mindent elkövet.’ No, persze, nem kell ezt úgy értelmezni, hogy helyettük is elvégzik a munkát. Nem. Hanem a példaadással. Mert bizony nem egyszer állították már meg Kardost a mérki népfront-bizottság vezetői. „Mondd, komám, hogy csináljátok ezt? Hogy tudtátok a parasztokat „rávenni” az autóbusz-kirándulásra?” És Kardos ilyenkor büszkén magyarázza, mit tegyenek a mérki vezetők. Vitathatatlan, jó hírük van a vállaji parasztoknak a szálkái járásban. Ha van is bennük, • makacsság, és jó adag ma- radiság, azért az érdeklődéssel sem állnak hadilábon. Az új, gazdálkodási módszerek, eredmények ugyancsak izgatják fantáziájukat. De nem úgy várják a holnapot ám, mint a szájtáti em4 PATRONÁLOK LEGYE1 NEK jártasak a mezőgazdasági- termelés alapvető problémáiban és ismerjék az ezekre vonatkozó párt- és állami határozatokat. Ezek ismerete nélkül a patronáló idegenül mozcg, tapogatózik és a várt eredmény is hiányos lesz. -o: A patronázs-csoportok magszervezése nagy felelősséget ró az üzemek, intézmények párt- és gazdasági vezetőire. Célját e mozgalom: akkor éri el, ha a patronálok meghatározott céllal mennek ki a termelőszövetkezetbe és ott a helyi viszonyokról, problémákról széleskörűen tájékozódva kezdik meg munkájukat. A jólszervezett patronázsmunka hatalmas lépésekkel viheti előre szövetkezeti mozgalmunkat. Erre ipari üzemeink, állami gazdaságaink, intézményeink és vállalataink képzett és tapasztalt vezető szakemberei, egyszerű dolgozói képesek is és bízunk benne, hogy társadalmi életünk bármely területén dolgozó elvtársak és pár- tonkívüli dolgozók messzemenően segítik a termelőszövetkezeti mozgalom erősödését, részt vállalnak e nagy és megtisztelő feladat megvalósításából. Gulyás János. bér a sültgalambot, hanem elébe mennek. Tesznek is érte valamit. Hosszú téli estéken szorgalmasan forgatják a szakkönyveket, és nem ritkaság, amikor tudományos kutatókat, tapasztalt mezőgazdászokat hívnak meg magukhoz beszélgetésre. Az eredmény? Ott virít a vállaji homokon csillagfürt képében. Meg é fokozott műtrágyahasználatban mutatkozik meg. No de milyen a paraszt- ember? Csak a szemének hisz. Mert a magyarázat a nagyüzemi gazdálkodásról, az kevés. S addig izgatta fantáziájukat a dolog, míg egyszer aztán felkerekedtek. Buszt béreltek saját pénzükön, és vagy hetven vállaji gazda ünneplésen beállított az ópályi tangazdaságba. Megvizsgálták a borzderes állományt, jegyeztek, vizsgálódtak és tovább hajtattak. Átruccantak Kisváráéra a kísérleti gazdaságba. Visszafelé megálltak Szálkán. Habos sört ittak, eldanolásztak és bizony még az olyan gazdák is jól érezték magukat, mint Forgács József, akit mindenki úgy ismer a faluban, hogy kocsmakerülő ember. Hogy mi lett az eredmény? Gondolkodás, gondolkodás, gondolkodás. S bizony, közülük többen éjszakánként nem egyszer álmodtak a nagyüzemmel, a szép szarvasmarhaállománnyal, a nemesített burgonyával. Még néhány ilyen kirándulás, és máris *12920 ^ megfogyatkozik a hitetlenkedök száma. És egyre több azoké, akik maguk akarják csinálni a gyakor\ *"■ Ad illatban azt, amit láttak. Hogy ez így van, azt a tanácsháza helyiségében kifüggesztett tábla is igazolja, melyen a következő olvasható: „9 egyénileg dolgozó paraszt 35 hold földdel lépett a szövetkezeti gazdálkodás útjára.” Nem dicsekedett a népfront titkár, mások sem mondták, hogy ők törték meg az utat, de a tények mutatják: szervezik a nagyüzemi gazdálkodást. S ha ez így halad, újabb szövetkezeti fa lombosodik ki őszre Válla jón. Ennek az útját egyengetik egy újabb kirándulással. Ugyanis a népfront tervében szerepel egy jól működő termelőszövetkezeti gazdaság megtekintése is. És ilyen dolgokban érdemes is, ha követik a mérkiek a vállajiakat. — Miről beszéljek? — tekint maga elé az elnök. — A versenyről — vágja rá a tanítótitkár. — Azám. No. . . — és hozzákészülődik. Leveszi a kalapját is. — Itt a szekér — szalad be egy kislány. — Várj, lányom, megyünk mindjárt — szól a népfront-elnök. . . — Szóval mi megcsináltuk a kihívást. El is küldtük Mérkre, meg Győrtelékre, de eddig (június végéig) nem érkezett válasz. Ebből észlelhető, hogy még nincs rendben minden a két község között. Levelezési vi$ szonyban van egymással Vállaj és Mérk. Holott még mezsgye sincs közöttük. Egymásba épültek a házak, és át sem kell kurjantani a másik faluba, hogy a mérki szomszéd meghallja. Bosz- szankodnak a vállajiak. Azon tanakodnak, miért nem válaszoltak a mérkiek? Nem mond semmit Kardos. Mosolyog. „Nem mernek velünk kezdeni" — olvasni szeméből. Színigaz, hogy itt azán valóban van versenykedv. A mérkiekkel szemben pláne. Hiszen riválisok. A vállaji népfront részletesen megbeszélte a párt márciusi határozatát, s aztán pontokba foglalták a tennivalókat. Szerepel abban a tisztaudvar mozgalomtól kezdve a termelőszövetkezet fejlesztéséig sok minden. A szántóterület harminc százalékát istállótrágyázzák. A talajerő pótlás érdekében 170 mázsa pétisót, 31 mázsa kálisót és 10 mázsa szuperfoszfátot használnak fel. A tavalyihoz viszonyítva hat százalékkal több termést takarítanak be. Augusztus 20-ra befejezik a cséplést, a tarlóhántást és a másodvetést időben elvégzik. Év végéig negyvenkettővel emelik a szarvasmarha állományt, kettő- százhuszoneggyel a sertést. A száz holdra eső számosállatok számát kettővel emelik. És így tovább... Ha jön levél Márkról, ha nem jön, a vállajiak olyanok, hogy mindenképpen megvalósítják, amit tervbe vettek. Minden esetre azért várják a választ. Ki mernek-e velük állni a gátra a mérkiek és a győrtelekiek? Különösen a szomszédok véleményére kiváncsiak, mert azt tartják, hogy e dologban már nem mondhatnak punktumot a mérkiek, mint annakidején tették. Nem bizony, mert itt a tettek beszélnek. Farkas Kálmán
