Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)
1959-07-25 / 173. szám
VfI4f pr«>«c4rJ«f ' igyál kis barátom XVI. ÉVFOLYAM, 173. SZÁM Ara 50 fillér ^aPDDaüDDQDDaaDDaaDaDDDDaDcxxiDanDaDacxxKXJODr; Magasabb szinten w T T j magaslatodat ostromló társadalmunkban az embe- rek hozzászoktak, hogy fokozottan gondoskodnak róluk. Különösen a kommunistáktól várják el a figyelmességet, gondoskodást, a gondjaikkal, bajaikkal való törődést. És ez rendjén is van, hiszen az ember társas lény, s a mi társadalmunkban olyanná fejlődik szellemileg, amire még eddig nem lehetett példa. Jól esik az embernek, ha gondját, baját, de örömeit is megoszthatja másokkal. Tanácsokat kér, könnyebben eligazodik az életben. S ezekben is elsősorban a kommunistákra számítanak. Nem egy eset volt, ami- ■ kor az egyszerű munkás a párttitkárnak, az üzem kommunista mérnökének elmondta elgondolásait egy bizonyos munkafolyamat megkönnyítésével kapcsolatban, s az ötletet hasznosítva milliókat takarított meg ezzel a népi állam számára. Szerénység, figyelmesség, gondosság. Kivaló emberi tulajdonságok, melyek a kommunista embert kell. hogy elsősorban jellemezzék. Sok-sok egyszerű közkatonája él pártunknak itt a végeken, az egykori „sötét Szabolcsban”, s bizony ha ezek az emberek személyes példaadással, a falvak szétfolyó erejének egy mederbe terelésével nem küzdöttek volna azért, hogy kigyúljanak a fények az emberek fejében is, lassúbb lett volna az előrehaladás. Nekik köszönhető elsősorban, hogy milliós értékek, iskolák, napközi otthonok, óvodák, kultúrházak, orvosi lakások lettek a semmiből, ök, a párt egyszerű tagjai kezdeményezték elsőnek a kongresz- szusi munkaversenyt. Igen, mert tenni akartak a népért, a közért, az emberekért, valamennyiünkért. övezze szeretet, tisztelet és megbecsülés ezeket az embereket. Nem egy kommunistáról beszélnek úgy, mint a mándoki párttitkárról, Vincze Áron elvtársról, aki első, ha valamit tenni kell a közért, s az utolsó, ha valamiért az emberek a tenyerüket tartják. Mikor szűkében voltunk a tüzelőnek — bár ó volt akKor is az fmsz. Tüzép-telepének a vezetője — mindenki más előbbre való volt, mint saját maga. Legyenek a kommunisták ilyenek. Beregsurányban az egyik idős termelőszövetkezeti tag, brigádvezető képes volt arra, hogy a kórházat otthagyja, kockára tegye egészségét a munka miatt. Nem öncélúság, kapzsiság vezette ezeket, hanem az a kommunista meggyőződés, a szocialista humanitás elve. amelyet a párt elvár tagjaitól. Felnéznek az emberek az ilyen kommunistára. Csodálják munkabírását, mint a nyírpilisi tanácselnökét, vagy a nyírkércsi Lenin TSZ párttitkáráét. Nem feledkeznek meg az öreg tanítókról, akik nemzedékeket neveltek fel a tizen-) kilences elveken. De megszólják azokat, akik úgy a munkájukban, mint a magánéletükben nem mutatnak példát. Ezek zavarják a társadalmi morált. Szeretik a mupkások azt az igazgatót, művezetőt, párttitkárt, aki érdeklődik hogylétük felöl, meglátogatja beteg munkatársát, de legyintenek az olyan emberre, aki minderről „elfeledkezik”. Igaz, sok a munka, nagy a tempó, rohamos a fejlődés. A kommunistáknak azonban még ilyen körülmények között is gondolnia kell az emberre, a legdrágább tőkére, akik formálásával fejlődik a világ. Sajnos, vannak egyes vezetők, akik felülről, és félvállról beszélnek beosztottjaikkal, s odavetett egy-két szóval „elintézik” problémáját. Nemrég beszélte az egyik munkás, hogy falujába hazamenet bement a tanácsházára. Az elnök, a régi cselédcimbora, akivel együtt húzták az igát az uraságnál, alig akarta megismerni. Csak akkor emlékezett már, amikor a régi élményeket sorolni kezdte. Talán nem ismerte volna meg?! Hihetetlen. Csak egy kicsit „magasabban” érezte magát. Nem engedhető meg az ilyen. De az sem kommunistára jellemző tulajdonság, hogy csak azután vált szíves szót a másikkal egy alacsonyabb beosztású vezető, amikor látja, £ hogy az illetőt a part járási, megyei vezetői szívesen látják, elbeszélgetnek vele. Ez már álszerénység, képmutatás. Nagyon fontos, hogy a kommunisták necsak a munkában, de a magánéletben is ismerjék meg az embereket. Társalogjanak, szórakozzanak velük szívesen. Áll, és érvényes az MSZMP 1957. országos konferenciájának határozata, melyben szó van arról, hogv a kommunisták ápoljanak baráti kapcsolatot a pártonkívüli dolgozókkal. Ezt megtenni csak azok képesek, akik szeretik az. embereket, akik kifejlesztik magukban azokat a tulajdonságokat, amelyek hatással vannak az emberekre. Ebben állítsanak nagjmbb követelményeket, magasabb mércét maguk elé most a VII. MSZMP kongresszusára készülődve a kommunista vezetők, és a párt egyszerű katonái. Ezt követeli a fejlődés, a párt előtt álló feladatok, a nép érdeke. Kongresszusra való készülődésükben a kommunis- u ták tartózkodjanak még többet az emberek között, dolgoz- * zanak velük, éljék az ö életüket. Az emberek nem szeretik az olyan párttagot, aki előjogot akar magának szerezni. Magasabb szinten. Ez vonatkozik az emberekkel való foglalkozás módszereire, a kommunistának saját maga elé állítandó követelményekre. Csak így vívják ki napról-napra továbbra is tekintélyüket. Óriási eredmények forrása ez. És elsősorban ez, az a szerény, öntudatos magatartás, a dolgozók iránt tanúsított bizalom az, amely gazdag gyümölcsöket termett a múltban is és terem a jövőben. jLEDODmnmnDDnjDaaDmDDDaDCHJDaDamnnnnrinnni:^ 1959. JÜLIUS 25, SZOMBAT Várja az új lerményi a Nyírségi Hengermalom Itt van a cséplés ideje, és éppen ezért fordul most fokozo'tabb figyelemmel megyénk népe a malmok fel'é. Érdeklődtünk mi is a Nyírségi Hengermalomban: felkészültek-e a termény fogadására? Mint közölték, nem lesz fennakadás: a szokásos évi gépjavításokat, és szükséges teendőket időben elvégezték. Min.egy hatvanezer forintot fordítottak a nagy karbantartás alatt a rpalom felújítására, melynek során új selymeket húzlak a szitákra, az örlő- hengereket újra rovátkázták, és más szükséges munkát végeztek el. (Foto: Hammel) Hatalmas tömeg fogadta tegnap Nyíregyházán a VIT-re tartó Komszomoí-kiiidöttsógei A hír már napokkal előbb bejárta a megyeszékhelyt: jönnek a szovjet VIT-küldöttek. Fiatalok és idősebbek népes tömege jött k tegnap a kora délelőtti órákban Nyíregyháza főterére, a Bocskai út elejére, hogy magyaros vendégszeretettel, virággal, mosollyal és testvéri ké,szorítással üdvözölhesse a hosszú útról ideérkezőket. Benkei András elvtárs, a megyei pártbizottság, Mándzák János a megyei KISZ-bizottság és Biró László a városi tanács képviselőjeként jelent meg a fogadáson. Színpompás autókaraván Néhány perccel kilenc ' óra után megérkeztek az „első fecskék”:. lágy suhanással a legújabb szovjet gyártmányú Volga. szsmélykocsik gördülte« be a Kossuth-térre. Magasba lendültek a kezek, és a kocsiablakokból viszontíntegetés volt a válasz. Lengeruhás fiatal lányok, vörösnyak'Kendös úttörök rohamozták meg pillanatok alatt a kocsisort, virágokkal, ölelésekké] kedveskedve az olyannyira várt vendégeknek. Aztán a következő percekben a valóság mesébeillő képét nyújtotta a szinpompás tér. Negyven modern vonalú, halványkék autóbusz „ütött tanyát ’ a városi tanács épülete előtt. Megérkeztek a szovjet komszomolistók. A világifjúsági induló hangjai fogták át a környéket, s a vendégek még le sem szálltak a nyírségi földre, szép, tisztán csengő énekük hozzásimult a nyíregyházi zenekaréhoz. Tánc, taps, csólt Mintha korábban látott szovjet filmek epizódjai peregtek volna le, úgy kezdődött a másfél- órás nyíregyházi tartózkodás. Az ember csak .állt a széles, színes forgatagban, s azt sem tudta, melyik csoporthoz tolakodjék, hogy lásson néhány pillanatnyi produkciót is. Mert a komszomo- listák egy hatalmas színpaddá varázsolták hamarjában az egész teret: itt harmonikaszó festette alá a szívet melengető, kedves szovjet dalokat, amott népi öltözékben láncos legények bókoltak a kör közepén lengő bájos grúz leánynak, s odébb a tér pálmafáinak szomszédságában életre keitek kelet táncgyöngyszemei az ügyeskezű szovjet fiú dobperge- tése hallattán. És már fel is tört a taps, és olyan emberiek voltak a csókos gratulációk... A tolmácsok pihenője Legjobban így mondható el a feledhetetlen percek egyik legszembetűnőbb jelensége: pihenhettek a tolmácsok, mert a meleg mosolyba, a szeretetteljes pillantásokba sűrűsödött szavak a szívből valók voltak. Jó volt látni, hogy egyre több nyíregyházi fiatal, a gimnáziumok tanulói orosz szóval mutatkoztak be érdeklődtek a szovjet föld iránt, kértek címet, hogy hamar született barátságukat levelekkel ápolják ezután. De ugyanolyan boldogító volt rálesni a megille- tődött munkáslányra, ahogy virágcsokrát a komszomolista fiú kezébe adta, — nem lett volna ott dolga a tolmácsnak ... Barátok jöttek, barátok mutatkoztak be. Nyíregyháza lakossága is sokat tapasztalhatta már e barátság nemességét, de ez a tegnapi találkozás — vajon cáfolhat ja-e valaki?! — örökké emlék marad. Uzsonna és trombitaszó Az uzsonnát itt, Nyíregyházán kellett volna elkölteni az ezer kilométereken utazó küldötteknek, De hiába csalogattak a szendvicsek odabenn, a kocsikban, a komszomolisták az utolsó percig együtt maradtak a nyíregyháziakkal. Féltizenegykor aztán kürt harsant, jelezvén a továbbindu- lást, és a sofőrök még kihajoltak az ajtóablakon magyar kollegáikhoz: informáltatták magukat az út minősége felől. Aztán elégedetten vették ők is búcsút, mint a kocsikból integető komszomolisták. Két csoportban, Miskolc és Debrecen felé haladva vettek búcsút városunk népétől szovjet barátaink. — gyal — Több a vágóállat jobb a húsellátás ötezerrel több vágómarha, ötszázzal több borjú került felvásárlásra az idén, az elmúlt évhez viszonyítva. Jobb a húsellátásunk. A megyei Állatforgalmi Vállalat ez év első felében több mint huszonkétezer sertést szerződött és vásárolt fel. Az eddigi nagysúlyú zsírsertésekét inkább helyettesítik a húskeresztezett fajták, ami arra mutat, hogy a sertéshús is mind keresettebb- cikk táplálkozásunknál. De nőtt a vágásra megvásárolt lovak száma is. Az idén 700 darabbal több került elfogyasztásra, közel ezerkétszáz darab. A termelőszövetkezetek mind komolyabb mértékben kapcsolódnak be a húsellátásunk javításába, állattenyésztésük fejlődésével emelkedett hízott sertés eladásuk, 1957. évhez viszonyítva több vágómarhát, majd,nem aZ akkori mennyiség háromszorosát adták piacra. Százharmincnégy lovat is átengedtek levágásra. A jövő évre még biztatóbbak a kilátások. Erőteljesebben fokozni kell a termelőszövetkezetek borjúnevelését. A vállalat korlátlan meny- nyiségű kiválogatott borjút tud biztosítani tenyésztési és egyéb célokra. Fontos volna, hogy a termelőszövetkezetek nagyrésze, de legalább a megfelelő férőhellyel rendelkezők, — különösen, ha az egyéb adottságok is, rendelkezésre állnak, — ez akció-, val komolyabban foglalkoznának' és a megfelelő szükségletet igényelnék.
