Kelet-Magyarország, 1959. június (16. évfolyam, 150-151. szám)
1959-06-28 / 150. szám
1959. JÜNIUS 28, VASÄRNAr KELETMAGYARORSZAG 3 Mi legyen a lel nem szedett újburgonyával ? Ülést tartott a Felvásárlási Operatív Bizottság A Megyei Felvásárlási Operatív Bizottság ülésén két napirend: pont szerepelt. Az egyik a kenyér- és takarmánygabona felvásárlására való felkészülés, a másik a korai burgonya felvásárlásának: helyzete. Az operatív bizottság a tapasztalatok és a Termányförgalm Vállalat jelentése nyomán megállapította, hogy a gabona felvásárlására való felkészülés jónak mondható. Az operatív bizottság határozatot hozott. arra, hogy a termelőszövetkézetek érdekében néhány járásban még tovább kell szorgalmazni a közös értékesítésre irányuló szerződéskötést. A M ÉK jelentése szerint a Korai burgonya exportja befejeződött A fagy közel két héttel késleltette Szabolcsban az újburgonya megjelenését. A késői íagyhullám nálunk a burgonya nagyrészét — ahol nem védekeztek — visszavetette. Hazánkban .sem volt mindenütt fagy, különösen nem azokban az országokban, ahová cxpcrUylünk. Így most a fagymentes helyeken már saját termésű-burgonyával látják el a lakosságot.. Ennek révén Szabolcsban több termelőnél felszedettén " még a korai csíráztatott burgóíiya és remény sincs rá, hogy a közeli napokban belföldi fogyasztásra mindenki el tudja adni. A következő napokon a MÉK elsősorban azoktól a termelőktől vásárolja fel a burgonyát, akik köztesként termelik azt. Ezzel mód nyílik a földben maradó. hosszabb tenyészidejű növény -ápolására és zavartalanul fejlődhet az illető növény is. Vetfigumó kell! De mi legyen azzal a burgonyával, amit' nem tudnak felvásárolni? Az operatív bizottság olyan javaslattal él, hogy ezekből a burgonyákból állítsanak elö a termelők vetősáfcgad , gumót. Teichmann Vilmos kutató kísérletei azt igazolják, hogy a Gül- baba burgonya leromlása júliusban következik be, amikor a száron keresztül kapja a fertőzést. » Ha július elején a burgonya szárát feltépik a termelők, akkor nagyértékű vetőgumótchetnek szert a burgonyából. korai Ezért ajánlja az operatív bizottság a termelőknek, hogy tanulmányozzák Teichmann Vilmos módszerét, mert ezáltal sokat javíthatnak megyénk Gülbaba ve*- tőgumóellátásán, továbbá jó bevételre tehetnek szert, Cs. B. Növeli állatállományát a gégéiiyi Ady Endre Ts»z A gégényi Ady Endre Termelőszövetkezet tagjai, egyre több gondot fordítanak arra, hogy minél jövedelmezőbbé tegyék gazdaságukat. Ennek érdekében határozták el, hogy növelni fogják állatállományukat. Nemrégiben például 11 darab jól tejelő tehenet vásároltak. Ugyancsak a közelmúltban kezdtékJmpg 160 darab sertés hizlalását Ebből augusztus első telében 100 darabot már át A négyszázezredik csibe „érkezése Híradó« a raálcszalkai csibckcltctő állomásról fi A mátészalkai csibekeltető ez évi munkáját februárban kezdte cl. Az első .fecskék”, pontosabban az első csibéié február huszonnegyedikén kezdtek el csipogni. Számszerint 7787 darab. A továbbiakban egyre több csibe kelt ki, s június harmincadikén a négyszázezredik csibe kopogtatja majd meg a tojáshéjat. Majdnem félmillió , csibe néhány hónap alatt! A négyszázezredik „érkező" tiszteletére nem rendeznek ugyan ünnepséget, mindenesetre ezzel a számmal a csibekeltető már teljesíteni fogja ez évi tervét. Előreláthatólag szeptember 'első napjáig — az időjárástól és a kereslettől függően —- fognak üzemelni. Ez idő alatt mintegy 150 ezer darab csibe fog kikelni, s mindez már terven felül! A csibék mellett a tavaszi hónapokban 16715 kacsát, 1074 libát és 519 darab pulykát keltettek ki. 130 ezer csibe — terven felül A csibekelető dolgozói a napokban állították össze kongresz- szusi felajánlásukat. Ennek során legfontosabb feladatuknak a „minőség javítását”, azaz a tsz-eknél fajtiszta tenyésztörzsek kialakítását, valamint a termelőszövetkezetek baromfitenyésztésének patrenálását tartják. További feladatuk, hogy a terven felüli 150 ezer darab csibe kikelését biztosítsák, s továbbra is tartani tudják a 74.7 százalékos átlagkelést. A továbbiakban gondot fordítanak az önköltségcsökkentésre, az áramtakarékosságra, s igyekeznek a gépkocsik kihasz- lását, s a szállítást az eddiginél jobban összehangolni. S/ÍTes jófanácsok Az állomás dolgozóinak feladata nem szűnik meg a csibék kikelésével. Sok esetben ekkor kerülnek a legnehezebb helyzetbe. Ugyanis a magánemberek gyakran közelharcot vívnak, hogy néhány darab csibéhez jussanak. Ahhoz pedig nincs türelmük, hogy a földművesszövetkezet útján vásárolják meg a baromfit. Ilymódon kivárják, mikor egy- egy nagyobb csoport kikelt, s a szállítandó csibékből akarnak kapni. Ilyenkor aztán van melegük a keltető dolgozóinak. Ennél komolyabb és sokkal fontosabb feladatot is jelent a termelőszövetkezetek patronálása. A keltető állomás a kiadott csibék felnevelésében is állandóan segíti a termelőszövetkezeteket. A szakemberek szinte naponként látogatnak ki hozzájuk tanáccsal,, útmutatással. Eddig két termelőszövetkezet vásárolt tőlük nagyobb mennyiségben csibéket. A mátészalkai Zalka Máté TSZ 8100, a szamostatárfalvi Ady TSZ pedig 6500 darabot. A gondos munka eredménye nem is maradt el. A két tsz-ből eddig négyszáz darab csibét adtak exportra. Az állomás ezen túlmenően a háziasszonyokat, az egyéni baromfitenyésztőket Is segíti, s bármikor meg ez elnök szívesen szolgál .tanáccsal, felvilágosítással. Az állomás .eddigi eredményei igen szépek, s ezek még jelentősebbek, ha figyelembe vesszük, hogy az állomás építkezése még nem fejeződött be teljesen, s így sok nehézség leküzdése mellett kellett munkáját végezni. Az állomás vezetője szerint: ha a telep teljesen rendben lesz, ez a közeljövőben eredményeiket emelni, s munkájukat segíteni fogja. Tanító és tanítvány is adnak az Adatforgalmi Villalatnak. A termelőszövetkezet tagjai ezenkívül még 10 darab szarvasmarha hizlalására is kötöttek szerződést. Eg y vállalat padkázása a pecsenyekacsa körül A Sóstóhegy! Virágzó Föld Termelőszövetkezet azzal a szándékkal fogott be nevelésre 300 darab kacsát, hogy azt állami vállalatnak pecsenyekacsa^ ként adja cl. Az előírások szerint hozzáfogtak a különleges tartási módhoz. Vettek 15 mázsa baromfitápol cs Errát is, hogy minél sikeresebb legyen an kacsa hizlalása. A kacsák kilenc hetes koruk-* ,a elérték a 2 kilós súlyt. Ek- kor kimentek a Baromfifeldolgozó Vállalat nyíregyházi kirendeltségétől és kiválogattak 2®#,j darab kacsát a háromszálból,) azzal, hogy az megfelelő, d# néhány napig meg tartsa a szö-é vetkezet és akkor jönnek érte* /V megbeszélt napra elő is kéJ szítették a kacsákat, éheztet-» lék stb. A vezetőség egy félnap pig ült az irodában, várta, hogy majd megy az átvevő. Végr# hosszú várakozás után jelentet*' le a baromfigondozó, hogy kint volt az átvevő. Felkapott vagy) három kacsát és azt mondta:' „ezek tokosak”, de azzal el ia ment. Ha a baromfigondozó nem jelenti a vezetőségnek hogy ott jártak, még a mai napig is vár.' hatják az átvevőt. Furcsa dolog — ha kényes portéka is a pecsenyekacsa, —>j hogy ami egyik nap még jó, a® néhány nap múlva már nem megfelelő. De még ha ilyen csoda meg is esik, legalább az illetékes vezetőkkel beszélnék meg a problémát. Hasonló ügy-, intézésből nem kérnek a mi (ermelőszövetkeze leink. Cs. B,j szükség, mert a fürge kis könyvelő, Erzsiké ekkora kint termett. sfno* :■ — Az elnök elvtárs az istállóban van, ellik az' egyik tehenünk, tessék odamenni — igazította útba Mártont. Nem volt mit tenni, támasztóra rántotta a motort és elindult az istálló felé. Közben gondolkozott — mikor is látott ő utoljára eilest? Pedig hogy szerette valamikor a jószágot, az apja tehenész volt az uraságnál. Az a másé volt, mégis szerette. A kisborjút éppen korpával akarta beszórni a tehenész, hogy az anyja jobban nyalja. Eszébe jutott, hogy az elnököt keresi, mindjárt elkezdett vitatkozni és nem engedte a kisborjút bekenni. Végül is azt mondta neki a tehenész, hogy az elnök most ment ki a szérűs- kertbe, a lucernakazlazásnál van. Az elnöknek már ott is hült helyét lelte. Néhány szót váltott az emberekkel, majd elővette a nöteszét és valamit beirt. A kazalrakók a gyümölcsösbe igazították, a permetezőkhöz. i . De régen láttam ilyen szép &vü'frií51ósöst — mondta félhangosan, ahogy a kertbe lépett. A permetezők itt is öt perce látták az elnököt a kert végében lévő cukorrépa földre menni. A cukorrépaföldről a legelőre, majd a másik tanyára mént, ahol a sertések és a naposcsibék voltak. Délután három óra is elmúlt, amikorra visszavergődött az irodába. Az oldaltáska szíjára volt fűzve a motoros mellény, a sapka, a pulóver és a gumipárnás, tenyérnyi ablakos motoros szemüveg is. Az elnök az iroda előtti hűvösön várta a homlokát törölgető osztály- vezetőt. Csodálkozott, hogy nem is látja olyan dühösnek, mint amilyennek gondolta. Mintha mi sem történt volna, köszöntötték egymást, és mentek az irodába, ahol Márton elkezdte sorolni a látottakat. Nem engedte a borjút korpával beszórni, mert az egészségtelen. A1 íriss lucernakazalba nyársat dugatott, hogy ellenőrizni tudják, nem melegszik-e be. A gyümölcsösben gyönyörű munkát végeztek a permetezők, de a következő permetezésnél már félezerelék nikotint is keverjenek be. Megfelelő sűrűre hagyják a cukorrépát, , lehet vágni a lóherét is holnap, de nem helyes, amit a tehenész végez a legelővel. Egyszerre felszabadította az egészet. Hiába adták ki körlevélben, hogy szakaszosan legeltessenek... Már villanyt gyújtottak az irodában — közben megérkeztek a brigádvezetők és még néhány tag is — de a beszélgetés csak folyt. Végül nyolc óra tájban azzal állt elő az osztályvezető, hogy az elnök nem is volt sehol a határban, de a tagokat jól betanította. — Hogy volt, mint volt, ne firtassuk. Érdemes volt-e a motorról leszállni, vagy nem? — kérdezte nevetve az elnök. — Hasznos volt — mondta az osztályvezető. Búcsúzás után az eperfa alatt kereste Márton a motorját, de bíz azt nem lelte, — Hát ez mit jelentsen? — kérdezte gyanakodva. — Gyalog megyünk a földművesszövetkezetbe, egy pohár sört meginni a mai sikeres találkozásunk emlékére. ■ ragadta karon az elnök a motorról leszállított Mártont. Csikós Balázs. Rácz Lajos szakoktató tanítványai már komoly vízvezetékszerelést végeznek a* Arany János utcai építkezéseknél. (Foto: Hammel) Márton bátyánk virrasztása Ügy mondták, hogy ez öreg Márton még vénségére sem tudott ellenállni az italnak. Egyszóval „jó” részeges volt az öreg. Hiába kérte az anyjuk, hogy ne így, ne úgy... az öreg csak azt hajtogatta: — Addig iszok, ameddig bírok. Erre a vén2sszony azzal fenyegette meg, hogy megmérgezi magát. — Jó, csak mérgezd — szokta mondani ilyenkor a vén pogány, s el volt intézve minden. Egy este alaposan bepityókázva baktatott? haza az öreg Ahogy belép,, a házba, látja, hogy az I öregasszony ott fék- ' szik az ágyon lepedővel letakarva, s körülötte három-négy fekete ruhába öltözött vénasszony jajong. — Megmérgezte szegény magát — mondták Mártonnak, s közben összebazsalyogtak, mert Mártonná csak ■tetette a halált. Márton hümmögött, pis- gott... Az öregasszonyok szedelőzködtek, s búcsúzóul meghagyták: — Gondoskodjék kend a temetes- ről, meg virasszon szegény megboldogult felett tisztességesen, ahogy illik. A mi Mártonunk, egyedül maradva a halottal, tett-vett egy darabig, aztán benyúlt a, zsebé be, s kihúzott egy lapos üve- .get. Szopogatni kezdte. Végülis virágot kedve kerekedett, S elkezdte öregesen dünnyögni: „Beszegődtem Tarnócára bojtárnak, Jó dóga van...” Nem jutott tovább, mert a vén- asszony felült az ágyon, és szigorú hangon megszólalt: — Aki virraszt, az ne danojjon! — és vIsjs- szafeküdt. Mártonnak torkán akadt a1 szó, kiejtette kezéből az üvegei, kékre,1 zöldre változott. Nagy; nehezen tudta oaa* dünnyögni a vénás®-; szonynak: —' Aki; meghótt, az pedig né‘ beszéljen. — ■ ■ Ahogy mondják, a* eset , után az öreg: Mártonba nem Tehet1 belediktálni egyetlen'1 pohárka italt sem. NY- K.
