Kelet-Magyarország, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-17 / 114. szám

K KLETMAU V A HORSZ.AG 1959. MÄJUS 17, VASÄRNAP Érdek? Szerelem? A mai lányoknak címezve Mindjárt leszögezem: ne gon­dolják, hogy a szerelemről aka­rok ezúttal elmélkedni. De úgy gondolom, egy 17 éves fiú is beleszólhat a vitába. Én már hosszabb ideje gondolkodom azon, amit látok. Csak végig kell mennem késő délután, es- lénként a korzón — vagy a Sóstón — és újra elemtárul a kép: 14—16 éves szerelmes fiúk, lányok kéz a kézben — az sem ritka, hogy karolva — sétálnak. • Érdek, vagy szerelem? — így hangzott el a vitaindító kérdés. Én nem akarok belemélyedni: kell az anyagi is, de a tiszta érzés kilombosodhat már miná- lunk. Mégis: Az utóbbi kérdés­hez kapcsolva mondókámat, nem fér a fejembe, hogy a mai lá­nyok egyrésze — nem általáno­sítok — . könnyelmű gondolko­dású. Ma nem nehéz megismer­kedni az említett lányokkal. Pe­dig itt kezdődik már a háborí­tatlan, békés családi élet meg­alapozása. Ismerek nem egy fiút, aki olyan véleményen van: mit, a mai lányok könnyel­műek... Innen is ered szerintem hogy aztán néhányan úgy gon­dolkodnak: miért ne kössek ér- dekházaságot, hogy minél köny- nyebben legyen motorom, vagy autóm...? Érdemes ezen elgondolkodni. Ugye lányok? J. h. Nyíregyházi. Szülői „jog“-e az anyagiaskodás? A szerelem ma, és mindig megszépíti a házasságot. Éppen ezért helytelen az, hogy fiatalo­kat a szülői szigor akar erő­szakkal egymáshoz kötni. Véle­ményem és tapasztalatom sze­rint a mi szocialista rendünk nem töri le a gyermek —külö­nösen az idősebb gyermek — önállóságát. Tanácsot adjon a szülő, beszéljen őszintén gyer­mekével a hivatás és párválasz­tás kérdésében egyaránt. De ne használja fel tekintélyét erősza­kos beavatkozásra, gyermeke érzéseinek eltiprására. Hogy vi­lágra hozta gyermekét, felnevel­te fiát, lányát, ez még nem jogcím arra, hogy anyagi érdek, vagy más előnyök miatt egy nemkívánatos házasságba kény­szerítse. A szülő nerrj önmagának ne­veli a gyermekét, hanem első­sorban a társadalom számára. Már pedig a közösség egyedek­Kérdések —- Jelelclek —nyertesek Pajtások! A ma egy hete feltett kérdése­inkre is sok válasz érkezett. Ezút­tal is úgy cselekedtünk, hogy a nyertesek nevét húzás útján álla­pítottuk meg.' Eszerint a legutóbbi kérdésekre adott helyes felelete­kért Gajdos Mária Nyírgyháza, Körte utca 8, Német Antal Pap. Kossuth utca 204 és Hamicskó Klára Nyíregyháza, Simái út 4 sz. alatt lakó pajtások részesülnek könyvjutalomban. A könyveket a jövő hét folyamán postán küld­jük el. E HETI KÉT KÉRDÉSÜNK: 1. Milyen megyei kiránduló he­lyeket ismertek és mit tudtok azokról? 2. Milyen nagy ünnep lesz leg­közelebb és hogyan készültök rá? A megfejtéseket a kővetkező címre küldjétek: Keict-Magyar- ország Szerkesztősége, Nyíregyhá­za, Sztálin tér 21. A borítékra ír­játok rá: „Gyermekrovat,” bői tevődik össze. Minél több boldog ember él egy országban, annál erősebb a társadalma is. Tehát az anyák ne erőszakolják gyermekeiket komoly érzések nélküli házasságba, hanem ne­veljék úgy, hogy az önmaguk­irányította életük minden te­kintetben kifogástalanul bol­doggá tegye őket. Miután Pista és Anna „von­zalmára” nem lehet életet ala­pozni, nyíltan tárják ezt fel szüleik előtt. Fiatalok. Szóra­kozzanak, táncoljanak akár együtt, akár külön, de mondják meg, hogy házasságra nem gon­dolnak. Az anyák pedig várják ki türelemmel azt -a?, időt, ami­kor a két fiatal megtalálja azt, akivel örömmel és szívesen megosztja gondját, örömét. C. F.-né, Nyíregyháza. Záró sorúU Sok, sQk levél jött az indított vitával kapcsolatban. Csak a legérdekesebbek közlésére volt lehetőségünk. A vitát ezúttal lezárjuk G. F.-né szavaival: „Minél több boldog ember él egy országban, annál erősebb a társadalma.” Idejét múlta, el­ítélt dolog ma, a mi társadal­munkban érdekházasságra erő- szakolni a fiatalokat. Megvan­nak a feltételek mindenki szá­mára, hogy lehetőséget teremt­sen családi életének megalapo­zására. Bár lezárjuk a nyílt vi­tát, azért intő szavunkat nem hallgathatjuk el. Kicsendült va­lamennyi jóakarata. levélből, hogy az érdek és szerelem kér­désében nagy felelősség nyug­szik a szülők vállán. De a fel­növő nemzedéknek is határo­zottnak, erősnek kell lenni, hogy a múltból még ittmaradt egészségtelen szokás ritka ese­teiben is megtalálják a szüksé­ges tennivalókat. ÉRD EK ES Lehetséges-e derült égből villámcsapás? Igen, lehetséges, de nagyon rit­ka jelenség. Az esőcseppek vil­lamos töltésüek. Ha azonban a2 apró esőcseppek elpárolognak — pl. ha esés közben szárazabb le­vegőbe jutnak — a villamos töl­tés a láthatatlan vízpárában, a levegőben megmarad. Így lehet­séges ezután, hogy a vízpárában lévő villamostöltés és a földfel­szín között látható és hangot is adó kisülés jöjjön létre. Ez egy- ben bizonyíték arra, hogy a de­rült égből történő villámcsapás nem „csoda”. Hogy mennyire rit- ka jelenség, mutatja az a szólás- mondás is, hogy „úgy hatott rám, mint derült égből a villámcsa­pás'’. Mióta használják a fésűt fésülésre ? Az ősember először kezének öt újját használta a haja „rendezé­sére”, továbbá a fejbőr vakará­sára, mert ez utóbbi volt a fésű első rendeltetése. Az első fésű használata az írott történelem előtti korba nyúlik vissza, hisz őskori leleteken is láthatunk már fésűket. Az első fésűk halak bor­dáiból készültek és csak évezre­dek múlva készítettek mestersé­gesen fogazott fésűket. Miért repülnek alacsonyan a fecskék eső előtt ? A fecskék eső előtt azért re­pülnek alacsonyabban, mert a nedvesedé levegőben a táplálékul szolgáló rovarok szárnya a beszí­vódó nedvesség hatására elnehe­zül és emiatt a rovarok nem tud- nak magasabb rétegekben röpköd-' HASZNOS Jókedttű sorok Sauerbruch professzor rendkí­vül elfoglalt orvos volt. Egyszer Münchenben három orvosnöven­déket kellett levizsgáztatnia, ami­kor megszólalt a telefon, s kérték, hogy sürgősen menjen a hegyek­be, egy turistaszerencsétlenséghez. Gyors elhatározással autójába ül­tette a három megrökönyödött or­Rontó Jani és a tulipánok Rontó Jani enge­detlen, rossz fiú volt. Letöredezte a bokrok­ról a friss hajtáso­kat, abban telt örö­me, ha a parkban le­szakíthatta, s szét­szórhatta az illatozó, kedves virágokat. Naphosszat rótta az utcákat, a tereket, megtépázta a virágzó gyümölcsfákat, össze­taposta a frissen ve­tett ágyasokat. Egyik napon a vá­roska parkjában fut- kározott. Keresztül­gázolt a virágokon, s éppen a piros tulipá­nokon. Egyszercsak, mintha a földből ter­mett volna elő, egy nagyon öreg, piros­sapkás, hosszú-hosszú szakállú apóval ta­lálta magát szem­közt, aki még Jani­nál is alacsonyabb volt. Mutatóujjával fenyegette Janit: — Ejnye, ejnye fiacskám, miért bán­tod a virágokat? Jani fitymálva vá­laszolt: — Mi köze hozzá? Azt csinálom, ami jólesik, nekem senki ne parancsoljon! Ekkor aztán villá­mot szórt az apó sze­me: — Ügy?... Hát tudd meg, hogy én vagyok a tulipánok apja. Ha­talmamban áll, hogy büntetésből téged is tulipánná varázsolja­lak. S ezt meg is te­szem... Valami nagyot vil­lant, s Jani nekiló­dult a szaladásnak. Igenám, de a föld nem eresztette, fogta, húzta a lábait. Két­ségbeesve nézett kö­rül: odanőtt a tulipá­nok közé, teste inas szál volt, feje pedig jókora piros kehely. Az apó eltűnt. Jani állt, állt, aztán sírva- fakadt. Kövér liar- matcseppek peregtek le a kehelyről, s mindegyiket szomja­san itta a föld■ Az­tán gyerekek köze­ledtek. Fogócskát ját­szottak. Egyikük ép­pen a tulipánokon ro­hant keresztül. Jani rettenetes fájdalmat, nyomást érzett. Szára megtört, földre ha­jolt, s ő ott szenve­dett napokig, míg egy másik gyerek­nek meg nem akadt a szeme rajta: — Jaja de szép vi­rág, kár hogy eltörli De azért megyeic és leszakítom... S amíg a léptek közeledtek, Janit a szélnél is jobban bor­zongatta a halálféle­lem. Sikítani, ordíta­ni szeretett volna. — Csak még egy­szer lehetnék Jancsi, csak még egyszer me­hetnék haza, anyuká­hoz! Többé soha nem bántanám a virágo­kat — sóhajtotta. S abban g szempil­lantásban otthon, az ágyban találta magát. Anyukája hajolt fölé: — Ébredj te lusta­ság. mert elkésel az iskolából! Attól kezdve Jani nem bántotta a virá­gokat, sót, szorgal­masan kertészkedett és senkinek nem en­gedte, hogy letörje a fák ágait, bántsa a kedves, Mates virá­gokat... sy. í. syj vosnij vendé keket, s útközben foly­tatta a vizsgáztatást. Az első nö­vendéke feletetevel nem volt megelégedve. Megállította a ko­csit. „Tessék kiszállni, ön nem tud semmit” szólt. Hason.óképpen járt a másik növendék is, akit valahol a Felső-Bajor hegyekben hagyott teljesen lakatlan vidéken. Ezt látva a harmadik növendék dadogva megszólalt egy idő múl­va: „Professzor úr kérem, engem most azonnal tessék megbuktatni” — „Miért?” — kérdezte csodál­kozva a tudós. „Azért, mert itt egy vasútállomás van.” — hang­zott a felelet. Ez az orvosnöven­dék sikeresen levizsgázott. Az egyik professzor szokása sze­rint roppant szórakozottan álldo­gált a villamoson. Egyik kezével a fcőrfogantyúba kapaszkodott, a másikban pedig egy csomagot tar­tott. „Segíthetek önnek valami­ben?” — lépett hozzá szolgálatké­szen a kalauz. „Igen, hogyne — válaszolt kedvesen a professzor — legyen szíves addig' megfogni a fogantyút, míg előkeresem a je­gyemet.” „Na, megint csúffá tettél ben­nünket!” — korholja egy színi előadás után Kovácsné a férjét. „Hogy-hogy? Hiszen az előadás kitűnő volt” — hangzik a véde­kezés. „Az igaz, de hogy tudtál egy Schiller darabnál állandóan szerzőt kiabálni?” „Oszkár! A legelső alkalommal amikor megcsalsz, én megölöm magam!” — fenyegetőzik a kissé csapedárnak ismert Oszkár meny­asszonya. ”És — érdeklődik Osz­kár — mit fogsz tenni a máso­:j,|o’­az öltözködésről Igen sok nő és férfi gondja az? öltözködés. Ezért fordultunk a Kisker, ruházati boltjának veze­tőjéhez; feltárcsáztuk a 35—23-át. Újságíró: — Boltvezető elvtárs? Néhány hasznos és aktuális in­formációt szeretnék kérni az öl­tözködésről. .. Boltvezető: — Állok rendelke­zésére. Újságíró: — Milyen öltözködést ajánl erre a májusi időszakra? Boltvezető: — Ilyenkor még csa­lóka az idő, elkél a szövetruha. De akinek melege van, elóg, ha nylon-pulóvert, vagy nylon blúzt vesz fel. Igen jól beválnak erre az időre, amikor a gyapjú már túl meleg. Szépek, tetszetősök is, előnyük, hogy könnyen kezelhe­tők, moshatók... Újságíró: — A nyári melegben is jó a nylonholmi? Boltvezető: — Nyáron már több a panasz a nylonra, különö­sen nagy melegben, mert tartja a levegőt, nem szívja magába a test párolgását. A nylonokat ezért a legelőnyösebb ebben az idő­szakban hordani. Újságíró: — És a nyári időszak­ban milyen öltözet a legnépsze­rűbb? Boltvezető: — Nyáron a tropi­kál és a ballon válik be legin­kább. Az idén különösen nagy sikerre számíthat az impregnált ballon, meg a sanzsál, színtjátszó ballonanyag. Ez igen hálás vise-: let, elegáns, jól mosható. Kedveli: a közönség. .. Újságíró: — Férfiak az idén nyáron mit hordjanak? Boltvezető: — Korábban volt divatban a panama ing. Most: megint divatba jött. 6

Next

/
Thumbnails
Contents