Kelet-Magyarország, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-14 / 111. szám

1939. MÁJUS 14, CSÜTÖRTÖK KRLETMAOT A RORS/-ÁG 3 Hogyan készül a kenyér ? Akik a It'gjobh kenyerei sütik a Tárosban NYÍREGYHÁZÁN, a Zsdánov utcán van a II. számú pékség, ahol az „öregok” brigádja és az „ifik” brigádja minőségi verseny­ben van. Jelenleg az ifiké a j,babér”, áprilisban és május el­ső tíz napjában ők értek el jobb eredményeket. Az ifik tizenhatan vannak és valamennyien KISZ- tagok. Jóni Sándor a brigád veze­tőjük, aki apáskodik az ifi csa* Iádban. Egy hónapja váltak kü­lön-a fiatalok az öreg szakmun­kásoktól és kötöttek munkaver­seny szerződést az „öregekkel”, Rozsnyai József brigádjával, Limlom mentesítés EZEN A HÉTEN éjszaka dol­goznak az ifik a pékségben. Este hét .órakor kezd munkához Ben- kei Kálmán szitás, hogy nyolcra, mire Jóni Sándor bejön, kezdeni lehessen a dagasztást. A • raktár­ból talicskán kihordja a 80 má­zsa kenyérnekvaló lisztet, és a zsákokból a villanyerővel műkö­dő szita garatjába önti. S hogy mi minden van a lisztben! — Nagyon kell ám a szitálás, rpert sokminden kerül ki a zsá­kokból! — mondja a szitás. — Különösen a csereliszteknél for­dul elő sok idegen tárgy. A fel­öntő garatban a rostély fel fogja a tojást, evőkanalat, és kisebb edények is akadnak. Ezeket nyil­Ncgyc/ci* darab két! KÉT DAGASZTÓGÉP DOL­GOZIK. Egyenként három em­ber munkáját végzi el a gép. — Még. pedig nagyon nehéz munkát! — jegyzi meg Jóni. — Nem leányálom a dagasztás! Egy-egy dagasztó csészében négy mázsa kenyérnek való tészta készül és szinte nyög a gép, ahogy a gépkar dagaszt. Az em­ber segít a gépnek: oda tolja a kar alá a tésztát, ha kemény, ak­kor vízzel hígít' és kellő időben sóz és keleszt. Jóni Sándornak sok évi tapasztalata van, tudja ho- gj'an''lehet ízletes, jó kenyeret sütni. — Hogy mi a jó minőség tit­ka? Nagyon fontos a jó időbeosz­tás. Nem lehet lazsálni a pék­ségben, mert a csészékből kifut­hat a tészta, a szakajtóból a nyerskenyér, s ha a kemence nincs jól fütve, akkor rosszul sül ván a gazdasszonyok a .lisztes­zsákban felejtették, vagy a cse­rélő boltban nem vigyáztak. A malmokból hozott lisz sem men­tes idegen anyagoktól. Ezt magam is láttam. A szitá- láskor nagy kosár búzaszem,, pa­pírok, plombák, zsákdarabok s egyéb holmik maradtak a szitá­ban. A liszt minőségéről a brigád- vezető is véleményt mondott: — A nagykállói, tiszalöki, nagy halászi és a kisvárdai malom őr­leményéből szeretünk sütni, tőlük kapjuk a legjobb minőségű'lisz­tet. Viszont a nyírbátori malom lisztjére csak azt mondhatom, hogy „tűrhető”. tilos kenyeret sütnek legen kétkiló 23 dekára egészíti. Kell a váltás, mert bizony a mun­kás csuklója reggelre nagyon megérzi azt, hogy 80 mázsa-ke­nyeret adagoltak ki. Szalagrendszerben dolgoznak. Dcnka Miki és Kozma Miska ve­szi kézbe a kimért kenyérnek- valót; gyúrják, hajtogatják, vek- nyialakúra formázzák, aztán p szakajtókosárbá teszik a kelesztő kocsira. „ „Virgolás, abslagolás, vislizés,. féngli...” —: ilyen német szava­kat hallani tennelés közben a pékségben. Értenek a szakma régi nyelvén, s úgy látszik, jobban, esik az idegen szót kimóndani, mint az előbbiek helyett azt, hogy „feladás, formázás” ' stb. Fontos, hogy tudják miről van szó. . A KEMENCEMUNKÁSOK tíz­kor kezdenek sütni. Krámos Istr- vánnak és két vetőtársának közre­működnek az adagolók: a sütő­és meg is éghet a kenyér. Vi­gyázni kell a kelesztésre.a da- gasztásra', és arra is, hogy a víz, meg a levegő hőmérséklete megfelelő legyen. A- TÁBLAMUNKÁSGK kilenc őrára jönnek. Fehér trikóban, rö­vid nadrágban, papucsban, fülig lisztesen dolgoznak a táblánál. A fehér sapka alól mosolyog a piros arcuk. Csillog a szemük, mikor mondják, hogy „büszke va­gyok a szakmára, arra, hogy az ifi brigádban dolgozom Jóni szaktárssal!” Nádasdi Bandi és Borsi Miska egymást váltják a reszorton: az egyik „kicsipi” a kétkilós kenyér­nek való tészta adagot a dagasz­tócsészéből, a másik pedig a mér­lapátra helyezik a szakajtóból a nyers kenyeret, s a vetők a hosz- szúnyelü vetőlapáttal ügyesen bánva a kemencébe tolják. Az egyik kemencében 400 hőfo­kon 7—8 percig sül a kenyér', „héjjazik", aztán kiszedik és víz­zel megmosdatják. A mosdatás háromszor ismétlődik, s ettől kap szép fényt a kenyér. A másik ke­mencében 220 fokon 50 percig sül ropogósra, pirosra, ízletesre. Téglási István berakó és Resán Mihály kisütő bizony megizzad­nak a kemencék mellett, mire reggelre a 4000 darab kétkilós kenyér kikerül a kemencékből a raktárba, és Bozsó László minő­ségi ellenőr ízlelés és vizsgázás után kimondja, hogy „vihetik elő­adni”. Ö értékeli a brigád mun­kájának minőségét. Az Ilik túltesznek az öregeken ifi brigád bizonyult jobbnak. Öt százalékkal jobb minőségi .ered­ményt értek el és a tisztasági eredményük is jobb. A két brigád munkaversenye a pékségben egy hónap alatt a faj- lagnorma egy százalékos csök­kentéséhez, több mázsa liszt és jelentős mennyiségű élesztő, só megtakarításhoz, valamint közel 4000 forint értékű fűtőanyag meg­takarításhoz vezetett. Hoszták elvtárs, a sütőipari vállalat igaz­gatója különösen büszke az ifi- brigádra, akik ez idő szerint a legjobb minőségű kenyeret sütik a városban. O. A. Kovács János, a MÉK gyü- mölcstermeltetési osztályának dolgozója 1959. március 17-én került a fényeslitkei Fürst Sándor Termelőszövetkezetbe, ahol azóta állandó jellegű patronázsmunkát végez. Az alábbiakban a szövetkezetben . végzett munkájáról készített jelentéseit közöljük. AMI A MEGISMERKEDÉST il­leti, nem veit nehéz dolgom, mert a szövetkezetben a vezetőség, és a tagok jó része régi ismerős. Kivé­tel az a félszáz uj tag volt, akik zárszámadás óta léptek a szövet­kezés útjára. A termelőszövetke­zetünk — már csak úgy esik. job­ban, ha azt írom, hogy a miénk — az elmúlt esztendőben jól meg­alapozta a gazdálkodását és na­gyon szívesen vették az én segít­ségemet is. Amikor ide kerültem, a szövet­kezet termelési , tervét tanulmá­nyoztam át. Az, 510 holdas szö­vetkezeti gazdaságban az idén, a régiek mellett 130 hold évelő és egyéves pillangós takarmányfélét telepítettünk. Kell ez a szaporodó jószágállománynak. Nagy haszná­ra vált a szövetkezetnek a komo­réival való egyesülés. A gyü­mölcstermelésre berendezkedett szövetkezet így most már nagyobb szántóterületen gazdálkodik és bővült az állattenyésztés is. Per­sze a jelenlegi állatállományt to­vább kell növelni és növeljük is. JAVASLATAIM KÖZÖTT el­sőnek a gyümölcsös alapos rend­behozása szerepelt. A Szabó, Ba­logh és Tudja brigád jó munkát végzett a termő gyümölcsfák ápo­lásánál. Hozzákezcitünk egy tizen­öt holdas fiatal gyümölcsös tele­pítéséhez is. A három brigád kö­zösen ültette a fákat. Utána az elültetett fák metszését magya­ráztam meg a brigádok tagjainak, de nem csak úgy elméletben, ha­nem magam végeztem el a met­szést, hogy lássák; a szakszerű koronaalakítás már az első évben kezdődik. A gyümölcstermelő bri­gádok között versenyt szervez­tünk a minőségi termelésre, az exportképes áru előállítására. Nem feledkeztünk meg itt a ver­seny anyagi alapjáról, a jutalma­zásról sem. Jutalomként 5000, 3000, 2000 forintot tűztünk ki bri­gádonként. Mindennap a versenytáblára írják a brigádok munkájának ér­tékelését: a tervteljesítést, az anyagnorma csökkentést, a mi­nőséget, a tisztaságot és megta? karításokat. Egy hónap alatt az Kulturális jegyzetek nyírbátoritól (Tudósítónktól.) A nyírbátori járási könyvtár a közeljövőben egy kiadványt kí­ván megjelentetni, melynek célja az, hogy a község, illetve a járás írással foglalkozó tehetségeit egy törzsgárdába gyűjtse, az írásaikat megfelelő formában propagálja, magukat pedig az olvasóközön­séggel megismertesse. A kiad­ványban helyet kapnak versek, novellák, tanulmányok, mese­gyűjtések', műfordítások stb. Ha­sonló kiadvány szerkesztésén dolgozik a mátészalkai járási könyvtár is. Mindkét kiadvány, különös súlyt helyez a fiatalok írásaira. ★ A nyírbátori járási könyvtár a közeli napokban közel 30 ezer forintos megyei támogatással új, ízléses berendezési tárgyakat ka­pott. Most már világos, szép ol­vasótermük van — és új köl­csönző helyiségük. Az olvasók szívesen kölcsönöznek könyveket és diafiimeket a könyvtárból, AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSBEN már több mint egy hónapja beve­zettük az egyedi takarmányozást, aminek eredményeként a 18 te­hénnél az igen alacsony 789 liter­ről 1684-re emelkedett a termelés. A további hozamnövelés érdeké­ben a szépszámú pillangós 'tábla mellett a legelőt fejtrágyáztuk és 52 holdon vetünk hibridkukoricát. Azért akad néha bosszúság is. Nem mindig belső, hanem külső j okok miatt. A gyümölcsös egy j részére úgy terveztük sütőtököt vetünk köztesként. Honnan sze­rezhetünk be tökmagot, mint a hazájából, Nagydobosról? Kértük is az ottani „eíemeszt”, hogy küld­jön magot. Háromszor is rekla­máltuk, míg végre aztán elég ké­sőn megérkezett a kívánt szállít­mány. Sztálinvárosbcm lépnek fel az ökörltói táncosok A Kohászati Szakszervezet ren­dezésében országos tánc-fesztivál lesz Sztáli Óvárosban július 4-én és 5-én. Hazánk legjobb nép. táncosai vetélkednek majd e tán­cos-seregszemlén, és bemutatják népünk és más népek tanckultú- rájának legszebb kincseit. Megyénkből az ököritóiak lép­nek fel a találkozón és megcsil­logtatják a „Fergeteges” minden erejét, szépségét és . báját. Sürget a mezei munka, azért szorgalmasan készülődnek. A do­logban megnehezült lábak fel­frissülnek, rugalmasak lesznek, ha a zenészek megpendítik húr­jukon a sokat hallott, de ezred­szer is tízezredszer is vérpezsdítő dallamokat. „Gém-daru, gém- iaru, gém-darú-gém.” S elindul a nyolc pár. A deresedő család­apák együtt rakják ki a taktu­sokat a nemrég még alig pely- hedző állú legényekkel. A lányok pedig a fiatalságtól, az erőtől duzzadóan hol lágyan, hol férfias keménységgel adják meg a tánc' ízét, savát a párjaik és a zene­diktálta ütemre. Az ököritóiak nem vallanak szégyent a táncfesztiválon és ;egy országos új elismeréssel gazda­gítják megyénk becsület-tárát. „A fényeslitkei Hirst Sándor Tsz-ból jelenteni“ Ami a munkafegyelmet illeti, itt is volt tennivaló. A tagok, akik érdekelve voltak a dologban, nem szívesen vették, hogy bevezettük a fegyelemsértőkkel szemben a munkaegységlevonást. Az eltelt idő alatt foganatosított fegyelmi eljárások alapján szüléiéit és a munkaegységkimutatásen külön piros tintával feltűntetett 64 mun­kaegység levonása igen jó hatás­sal volt a fegyelemre. Ugyancsak meggondolja valaki, hogy egy fél- decivel' is többet igyon a kelleté­nél. A VEZETÉS, úgy tapasztalom jó kezekben van. Az elnök rugal­mas, fiatal szakember. Kovács. Ti­bor könyvelő a járástól jött a szö­vetkezetbe, a brigádvezetők és a' vezetőségi tagok szintén iegiobo akaratukkal segítenek a szövetke­zet életének a te* ábbi javításá­ban. A termelőszövetkezet tagjai — ha akad is néha egy-egy kis koeódás — mindannyian becsüle­tes munkásemberek, akik között jól érzem magam. Látszik, hogy egy akarattal igyekeznek felvirá­goztatni a Fürst Sándor Termelő­szövetkezetet. KOVÁCS JÁNOS Kicsit bosszantó. hogy a nyár közeledtével újra feléled egy avatott nyíregyházi „betegség”, az időzavar. Volt már sok bajunk vele, de úgy látszik' mégsem elegendő. Mert. Egyre többen szeretnének ki­jutni a Sóstóra. Érthető, hogy e célból odaállnak a villamos jegy­pénztárhoz és jegyet váltanak. Az is természetes, hogy megkell várni az érkező villamost és re­mélni, hogy a két kocsiban lesz a számunkra egy ici-pici hely. (Mindenesetre igyekszünk még mozgásában elkapni- a „nyitot­tat”...!) Aztán „kényelmesen” összeszorulunk s várjuk a masi­niszta szívének ellágyulását, hogy talán útnak indítja a - villamost. Sajnos nem így történik. Mert baj van az idővel. A kisvonatot ugyanis be kell várni a végállo­másról, előreengedni és csak az­tán indulhatunk a Beloiannisz térről. . . Ez eddig rendben van. De az már fölöttébb sokak fájdalma, hogy nem egy ízben félóráig kell a tűző napon epedve várni a soronlévő vonatot. Csak kérdez­zük az illetékeseket: mennyi idő alatt teheti meg a kisvonat a vá­roson át vivő útját? Mert, hogy félórára nincs szüksége, azt mindannyian tudjuk. ★ Megnyílt a Jereván kerthelyi­ség a nyíregyháziak nem kis örömére. Most pedig, hogy mele­gebb, kellemesebb napok voltak, alig találtunk üres helyet az asz­talok körül. Azonban hiába re­ménykedik a „boldog” asztalra­talált vendég, hogy néhány órá­ra, percre elfelejti napi gond­jait, kikapcsolódik egy kicsit. Nem, korántsincs így. Leül a vendég, aztán — ahogy lenni szokott — vár. Igaz, hogy később is várnia kell, de ez nem tesz semmit, legalább tovább hallja a zenét. Csak éppen ne­gyedóra után kezd nyughatatlan lenni, míg a szomszéd asztalok­nál jóízűen szürcsölik a sört. Mert a pincér még a láthatáron sincs. Aztán a huszadik perc felé mégis megérkezik, mondja, hogy mit parancsol és tovalibben. For­dul aztán a tele tálcával, csak éppen mindig középen, s külö­nösképp legtöbbször -„elfeledke­zik” a szélen ülőkről. Nem válik a vendéglátóipar di­csőségére, hogy a Jereván kert­helyiségben félóránál is többet kell várni — egy pohár sörre. Ha kevés a kiszolgáló, állítsanak be többet, hiszen manapság úgyis itt a legnagyobb a forgalom. S ha ezt megtették, figyelmeztessék a kiszolgálókat,, hogy — ha ne­hezükre is esik— tartsanak sor­rendet! Akkor talán nem írják rá a jövőben a söröspoharat tartó papírlap hátára ezt a szöveget: „Amíg itt egy pohár sört meg­kapsz — nagyapa lesz belőled.” Csak jószándékból figyelmezte­tünk. —gyal— Tavasz.. t (Csikós lelv.)

Next

/
Thumbnails
Contents