Kelet-Magyarország, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-01 / 101. szám
4 KEI-ETMAGYAROR^iMr, im >*.'.!f'S » PÉNTEK MUNKASPORTRE A szabadtéri színpad zöldbe borult fái halk susogással szemlélik a szökőkút körül folyó munkálatokat. Mintha minden kalapácsütcsre bólintanának egyet a zsengelevelű ágak. Megnyugtató csend és munkazaj uralkodik. Ellentétek, de nem ütik egymást. Itt ismerkedtem meg Borsi Ferenc vízvezeték- ős központifűtés-szerelővel. Q (lÉtktiznapok Rövid szünetet enged meg a munkája. Egy kis padra ülünk beszélgetni. Középmagas, barnaarcú, jókedvű mosolyú fiatalember. Mindössze huszonnyolc éves, s íiatal kora ellenére a legjobb szakmunkások között emlegetik. A tanulók „nagyfőnöke”. Már két éve, hogy a keze alatt vannak, hogy tanítEGY TANFOLYAM SIKERE JÁRMIBAN Jármi község nőtanácsának szervezésében, a mátészalkai kul- túrház segítségével szabó-varró tanfolyam folyt. A tanfolyam olyan sikerrel zárult, hogy a tagok kérésére ősszel haladó tanfolyamot is indítanak. „CSIPKERÓZSIKA“ NYlRMADÁN A Csipkerózsika című mesejátékot mutatták be Nyírmadán az általános iskola növendékei, Pesti Pálné tanárnő rendezésében. Mind a játék, mind a kitűnő díszletek tcijes illúziót keltettek, valóságos meseországot varázsoltak a színpadra. A tanév végéig az iskolások együttese Öfehértón, Apagyon és Nyíregyházán is előadja a mesejátékot. JÁRÁSI TÜZOLTÓVERSENY LESZ NYlRCSAHOLYBAN Járási tűzoltóversenyt rendeznek május 24-én Nvírcsaholyban, mintegy félszáz községi tűzoltócsapat részvételével. A szerelési és gyorsasági versenyt délelőtt bonyolítják le. délben a versenyzők közös ebéden vesznek részt. A hála jelképe tlj nevet kapott egy tér Kótaj- ban: „Tizenkilencesek tere” lett az állomás melletti szépen bekerített, parkírozott tér. A hálás gyermekek, unokák márvány emlékművet állítottak Tizenkilenc halottainak, üldözöttéinek. gatja őket a szakma minden csinja-binjéra. Szereti a foglalkozását, s mégis kétszer akart már felmondani. Az indokról hátravetett fejjel nevetve beszél: — Sok baj van ezekkel az ördögadtákkal. Nem úgy csinálják a dolgokat, ahogy én szeretném. Sokat idegeskedtem velük. Azt akarom, hogy mire felszabadulnak, tudjanak is. Mindkétszer miattuk akartam visszamenni a régi brigádomba. De aztán csak nem tudtam megtenni. Beszélgetés közben oda-oda- sandit az „ördögadtákra”. hogy jól csínálják-e a szökőkút körvezetékének és porlasztófuvó- kájának szerelését. A hétköznapokról, a munkájáról nincs is több mindanivalója, csak annyi, hogy nagyon szereti. Még szerencse, hogy véletlenül az is Kiderül: a színház összes gépészeti munkáit az ő irányításával végzik. (Innen a szabadtéritől is oda mennek vissza dolgozni.) Azért, hogy félig-med- dig oktató szakmunkás, rengeteget és felelősségteljesen keli dolgoznia. Munkával telnek a hétköznapok, s ezt tartja természetesnek. fiz otthon, a család Reggel hétkor munkába áll, s este nyolc órakor Kemecsén leszáll a vonatról. Otthon. Onnan jár be minden nap dolgozni. Megnyugtató érzés számára, hogy a napi fáradalmak után kisfiával eljátszadozhat. A kétéves Ferikével. Most a legaranyosabb, már kezd beszélgetni. Korábban az asszonykája is dolgozott, de mióta a kisfiú megszületett, nem engedi. Szerényen, de jól így is meg tudnak élni, egy fizetésből. Havi átlagban 1800—1900 forintot keres, öreg édesanyjával együtt négyen ki tudnak jönni belőle. — Nem azt mondom, hogy több nem kel no el, de én panaszkodni sem panaszkodom. Meg vagyok elégedve a keresettel. Még mozira is jut belőle, bér erre ritkán kerül sor. Nem igen járunk szórakozni. A gyerektől nem lehet. Külön-külön pedig nem ér semmit. Inkább a rádiót nyajjga- tom, ha időm engedi. Mert azért otthon is van mit csinálni. Még vasárnap is akad tennivaló néha-néha. Persze ritkán múlik el Ke- mecöén olyan futballmeccs, hogy meg ne nézné. S hogy sokat bosszankodik, az egyedül a ke- mecsei labdarúgókon múlik. Így telnek az ünnepnapok, vasárnapok, s minden hétfőn reggel újra kezdi a hetet, a munkát. fi tervek A munkát. Minden reggel jókedvűen kezdi, s fejezi be este. Mert a kis családért, a kis Ferikéért dolgozik. És kicsit becsület dolgának is tartja. Most is nagyon fog örülni a két tiszteletjegynek, melyet a színház megnyitó előadására kap majd. Jóleső érzéssel tölti el az a tudat, hogy munkájának gyümölcsét ő is élvezi, s hogy kifogástalan munkát adott ki a kezéből. Egyszerű szavakkal, minden nagyzolás nélkül vélekedik a jövőről. Idővel szeretne egy kis családi házat építeni. Megtakarított pénzből, meg kölcsönből... ahogy majd sikerül. Egy kedves kis fészket, ahol majd öreg napjaikban is eléldegélnek. Ez tulajdonképpen minden terve. No és az, hogy ezután is tudása legjavával akar dolgozni, hogy esténként nyugodt szívvel játszogathasson a kis Ferikével... (Bizi) s f I Mester Attila: Ünnepi köszöntő § Ma szebben gyűlt a hajnalpír az égen, S vörösen, büszkén", © ünnepelni hív, x Ma szebb a fény az emberek szemében, fi Szárnyas y> a dal és X i dobbanó a szív. q Kamasz szelek köszöntik lelkesedve. Az új tavaszt, X a sodró x életet, $ Május! Örök tüzedben fényesedve, ,, Hagyd, hogy 7» ma téged s ünnepeljelek. Vj Minden, mi él, ma ünnepeljen téged Vörös, szerelmes, büszke hónapunk, Erünkbe fusson, — friss erő — a véred, S minden szépüljön. lombosodva érted, Minden ragyogjon, tündökölve • néked, Virágos, zengő, harcos hónapunk, Feszülő szárnnyal röppenjen elébed, Testvéri szívből dobbanó dalunk. — Ó, keljetek, ó érjelek, Alvó vetéseink, Peregjetek, peregjetek, Telt búzaszemeink, Ö, fák, ti lombosodjatok, — Erőnk is így telik, — Dús, dús gyümölcsöt adjatok. Virágzó kertjeink, Ti városok, ti gyújtsatok Ünnepi fényeket. Kamasz szelek, ti hozzatok Pezisditő éneket. > Szívek, ti dallal teljetek, S ragyogjatok szemek, * Ö, éljetek, ó, éljetek, Ti dolgos emberek! g Belenézek Pista bácsi szemébe, s ahogy dóznit húz elő az olajos nadrágzsebéből és új- jai közé illeszti, elémterül a tenyere is. Rágyújtunk, nagyot szívunk, s a íüsiéregeiessei Kiszabadulnak a szavak is, De én csak nézem, felváltva, hol a tekintetét, hol meg a barnabőrű tenyerét. Azt mondták az „übén”, Tóth Illés Pista bácsit keressem meg, az egyik legrégibb munkást, ő majd tud nekem mondani újságba való dolgokat. Megállunk a Vulkán udvarán, távolabb a vasszagú öntöde épületétől, kerek virágágy mellett. Dicsérjük a cigarettát, Pista bácsi is ..tervet” szív. igaz, hegy ez drágább valamivel, de a többit nem bírja. Csak úgy kiván- cs'skodom, nehéz-e a munka? Mosolyog. — Vegyesen. Mikor mit csinál az ember... Nvutjodl a hangja, mint az egész egyénisége. Középmagas, vagy inkább alacsony ember, és nem kis bánatárn a széles kabát is alig ér össze a gombolásnál. Hajlamos a hízásra, ilyenfajta, pedig most. isd é- tázik, nehogy komolyabb baj legyen a szívével. Üjabb kérdésemre a tekintete válaszol, amely messzire réved, a pléhte- tőkön túlra. A zaceos kávé. Meg a szakadt rövidnadrág. Erre emlékszik legjobban inasidejéből. Hogy szalad az idő, éppen negyven éve szegődött él! Nem is úgy van, jóval korábban. Az apja mellett kezdte. Nem bírta egyedül az „öreg”, segíteni kellett iskola helyett, nagy volt a család. Egy híján tíz. •—■ Hat éven át„ itatták velem utálatig a zaccot. De keserves idő.. ! Munka, éhezés, utána meg háború — ez a fiatalsága. Tizennégy után már őt is besorozták, csak szökve menekült. Aztán eljött tizenkilenc, őt Kisvárdán találta, ott élte húsz éve legszebb napjait. Munkásgárdista lett, kenyeret, meg ruhát adott a szegényeknek, amiért később nagy áfát fizettettek a fehér románok, meg Horthy. — Bujdostunk, de kézreke- rültünk. Azt kérdezte, sokét dolgoztam-e életemben? Tudja mit jelentett akkor ez a szó: ..Debrecen, Nyúlás barak”? Mint megjegyzettek, oda kerültünk munkaszolgálatra. Még most is bizsereg a talpam, ha rágondolok. Mezítláb, kopasztó hőségben furikeltunk a kátránygyár udvarán. Ügy hígyje meg, tizenegy kemény hónapig... Szabadulása után nősült a semmire. Vasmunkás volt, de vasmunka egy makulányi se, hát házalni járt. Hol a tőzegtelepen dolgozott, hol a nagygazdák szőlőjében, de legtöbbször sehol. Pedig jöttek a gyerekek is. Keresztelt és temetett huszonegytől harminckilencig. Hat éhes száj volt már odahaza — négy közben meghalt — amikor a kiavárdai Vulkánba került. Húsz éve lesz az idén. Hömpölyögnek az emlékek. És az évek. Negyvenötben, öitüku mar kezu-tt jooo lenni e& a világ, rászakadt egy másik bál. Meghalt a felesége. Öt gyerek maradt otthon, anya nélkül. Nem bírta egyedül, újból nősült. Közben a Iáikét is majd kidolgozta, de mitsem ért, kosár pénz kellett egy pár tojásért. — Negyvenhétben egy távirat jött a címemre. A minisztériumba hivattak, merthát a gyártulajdonos elillant, gazdát- antil voltunk. Akkor'ban alakí- ' iottam meg p szakszervezetét, meg a pártot. Képzelje, majd a székre hulltam: a miniszter azt mondta, én leszek az igazgató. Tóth Illés Pistából, a zaccivó fiúból igazgató..! — kis jóleső kacaj buggyan ki ajkán. Keserves napok következtek. Nem volt energia, álltak a gépek. az emberek. Pista bácsi segített. Traktort szerzett, kivágta a falat, szíjtárcsával hajtatta meg az öntöde gépeit. Anyag után kilincselt, az is sikerült. Csak az egészsége ment rá majdnem. Orvosi tanácsra mondott le, visszament dolgavé- geztével a satupadhoz. Most is onnan jött ki félórára. — Ennyi az egész — tárja szét tenyerét. — Dolgozni kellett mindig, hosszú időn keresztül, majdcsak szakadásig, de hígyje el, az volt a borzasztó, amikor nem volt alkalom, hogy az ember használja a két ke7-ét.. . Volt már jópár esküvő is a családban, kirepültek a gyerekek, de a ti zenkét élőből otthon van még öt. Van elég gond most is, szóba Se szereti hozni a nyugdíjazást, pedig a hatvanadikat tapossa már. Kiemelt órabért kap, a családi pótlékkal együtt kétezernégyet. De nagy családnál nem könnyű még ezt se beosztani. — Kell a píz, évente két disznóra, tüzelőre, meg ruhára. Ce más már, sokkal jobb, mint a zupás világben. Ha egy új szerszám cszkábálását bízzák rám, — nem mondom én senkinek, — de úgy ürülök, mint, egy gyerek. Megmutathatom, hogy amit beiémnevelt az élet hatvan esztendőn út. a munkát, pzt mindenkor becsületesén el tudom végezni... És mar a jutalom se késik... Nézem a szemét, ami meleget áraszt, a kezét, melyet puhán össze kulcsol negyven munkás esztendő után, néhány perc pihenőre. Kis csend telepszik koránk, a megszokott gyári zajban melyben ott motoz még Pista bácsi szava, mint egy hólaadt zsoltár: ... úgy örülök, altat egy gyerek..” Az „élet anyja”. A munka. Visszaadja Pista bácsi elveszett ifjúságát. Angyal Sándo\
