Kelet-Magyarország, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-06 / 104. szám
4 KELETMAGVAROR«57Af> 1959. MÁJUS 6, SZERDA Májusi zápor Dehát lehct-c megállni könnyek nélkül egy hálát, lan léggömb durranását? Nem! Ezt Illő megsiratni, s Katika bánata tán nem is gyógyítható ... ? No, nem olyan veszélyes eset. Vannak derék lovagok S ha két fagylalt ára bánja is, sebaj! Hiszen olyan szép az a könnyű, libegő színes labda. Nekifeszül a kis tüdő, s egy-kettőre vidám nevetésük hallik, simogatja orcájukat a meleg napsugár. Hammel József. Áprilisi totó-lottó mérleg Az Országos Takarékpénztár totó-lottó megyei szervezőjétől megkérdeztük, hogyan zárult április totó-lottó nyereményben? Azt válaszolta, hogy megyénkben a múlt hónapban sorozatosan jöttek négyes találatok. Ez az év már idáig utólérte a tavalyi nyereményeket. Április hónap pedig felülmúlt minden eddigit. Tíz darab négy találat volt megyénkben, ebből öt Nyíregyházán, Gyü- gye községben egy, Csengerben kettő, Mándokon egy és Tímáron, egy. —• Totóban: Demecser községben érte el egy szerencsés fogadó az év legnagyobb nyereményét, 436.000 forintot. Ezt követően a 16. héten a Damianics- laktanyában egy honvéd érte el a 12 találatot. Áprilisban a 10 darab négyes és a két darab 12-es találatra ösz- szesen 1,100.000 forintot fizettek ki. A kettes, hármas, valamint a tizes és a tizenegyes találatokra kifizetett összeg is közel ennyit , tett ki. Nem változik a hőmérséklet Várható időjárás szerda estig: felhőátvonulások, több helyen, főként északon esővel, zivatarral. Kissé élénkebb északira forduló szél. Talajmenti fagy nem lesz. A nappali felmelegedés nyugaton mérséklődik, máshol alig változik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet szerdán keleten 16— 19, nyugaton 12—15 fok között. Távolabbi kilátások: felhőátvonulások, kisebb esőkkel, a hőmérséklet nem változik. IV. — Hallja szomszéd, hiszen mi magához jöttünk, csak nem hagy itt bennünket! Ilon apja kezdett mérges lenni. Az istennyilának fogja meg ez az idegen a kaput, mit akadékoskodik itt a más udvarában! — De itthagyom én! — lökte oda kurtán és majdnem elsodorta a kapuszárnnyal az idegent. A hangos szóváltásra, az idegen hangokra felfigyelt a szobában Ilon is. Lelépett az ágyról és az ablakhoz sietett. Az első, akit észrevett, Jani volt. Megrándult az arca. — Kik azok? — nyöszörgött az anyja. — Agitálok suttogta a lány és kapkodva szedte magára a ruhákat. — A nyavalyások — sóhajtotta az öregasszony és jobban behúzta magát a dunyha alá. Ilonka gyorsan felöl özött és az ablakon keresztül figyelte, vajon mi történik? Látta, hogy az idegen az apjához lép, karjára teszi a kezét és ezt mondja: — Miért haragszik, Mihály bácsi? Beszélgessünk magyar emberek módjára, megértéssel. Äz apját elborította a harag, nagy indulattal rántotta el a karját és majdnem az ostort emelte. De mégsem tette, türtőztette a kezét, csak az arca remegett, amikor elordította magát: —Megértéssel? Istennyilát! Maguk miatt akasztotta fel magát a lányom tegnap este! Hát beszélgessünk magyar emberek módjára! Az isten szakítsa magukra az eget! Ilon megfehéredve rogyott le a lócára, az apja felugrott a szekérre és meglódította a lovakat az ostorral. Az idegen nem gondolkodott sokat, hanem felugrott mellé a bakra. Jani a fejéhez kapott, neltiszédült az eperfának, aztán meglódult, rohant a ház felé, kicsapta a pitvar verőcéjét és benyomta a szobaajtót. Az ajtócsapkodásra felugrott a helyéről Ilon és a lóca karjába fogózkodott. Jani beugrott és éppen szembetalálta magát a lánnyal. Megtorpant. Lihegett, kapkodva mondta ki a szavakat. — Mi van veled? Mi történt? A lány elfordította a fejét. Halkan kérdezte és a hangja nagyon idegen volt. — Mit akar itt? Jani lépett volna felé. A lány magára kapta a kendőjét, a kemence padkáról levette a sajtárt és gyorsan kibicegett az ajtón. Fejni ment az istállóba. Jani utána. A beteg öregasszony nyögve fordult meg az ágyán és sóhajtozva imádkozni kezdett. Ilon fejt, Jani nekidőlt egy állásoszlopnak és nézte a lányt. Kutatta az arcát, olvasni szeretett volna belőle. Ám ez az arc fehér és hideg volt, mint egy szobor és a szeme sem rebbent. A lány dolgozott, mintha semmi, de semmi más nem lenne a világon, csak a fejes, mintha meghalt volna körülötte minden. Jani sóhajtozva várta meg, amíg befejezi a munkát, és feláll a fejőszékről, Nem engedte el maga mellett, hanem hirtelen elhatározással eléállt. Megfogta Ilon karját és kényszerítette, hogy szembeforduljon vele. rrr Igaz volt? Ilon nem nézett rá, úgy kérdezte vissza. — Micsoda? A legény megrázta, türelmetlenség sütött a hangjából. — Hogy meg akartál halni?! Ilon megvonta a vállát és nem mondott semmit. — Szóval akkor igaz! Miért tetted? Soltéss István: larltviráj A lány eltolta magától Janit. — Hagyjál békén, dógom van... Jani dobbantott a lábával és felcsattanó kiáltással tiltakozott. — Nem hagylak! A lány újra megrántotta a vállát, s ezzel azt mondta: hát akkor nem hagysz, kit érdekel? Mintha lázrózsák ültek volna ki a legény arcára. — Nem hagylak! Mert szerettek! Hirtelen kimondta és elengedte a lányt. Ilon kiejtette kezéből a sajtárt, és a tej végig- ömlött a döngölt istállóföldön. Ránézett Janira, a szeme csodálkozó kerekre nyílt, utána, mintha arcul csapták volna, megrándult a teste, az arca. Védekezőén tartotta maga elé a kezét és úgy vágta a fiú szemébe: Jó erőben, veszteség nélkül telelt ót az állatállomány Most, a téli takarmányozási idény lezárásakor az állatállomány eróbeli állapota és termelése országszerte olyan magas szintet ért el, amilyen talán míg sohasem volt a zöldtakarmányozás megkezdésekor, visszaesés szinte sehol nem volt tapasztalható. A Földművelésügyi Minisztérium Állattenyésztési Főigazgatóságán elmondották, hogy a korai kitavaszodás és a zöld takarmányfélék gyors fejlődése révén kedvezően alakul a téli és nyári ta- kai mányozási idény közötti átmenet. A takarmánygazdálkodási szakemberek véleménye szerint a zöldtakarmányozásra való áttérésnél igen fontos, hogy a még zsenge zöld szénát, szalmát, poly- vát, esetleg silótakarmányt ke- ver jenek: ilymódon ugyanis a sok fehérjét, de kevés szárazanyagot tartalmazó, friss zöldtakarmány sokkal jobban- értékesül, mint tisztán etetve. A: legeltetés általában még kissé, korai.’ Ajánlatos megvárni, míg a fű- takaró magassága eléri a 12—15 centimétert. A legutóbbi kiadós esők nyomán megzsendült mezők, a dús- fűvű rétek, kaszálók, legelők láttán bizton remélhető a tavalyi-, nál jobb takarmány termés; való-' színűnek tartják a szakemberek,- hegy a fekozótt felhasználás mellett az idén tekintélyes takarmánytartalékokat is gyűjthetnek, mégis már most felhívják az állattartók figyelmét a takarékos, ésszerű takarmányfelhasználásra, továbbá arra, hogy ha még van bevetetlen, üres földjük, vessék be kukoricval, ugyanígy a korai takarmánykeverékek fel sza b.aduló területeit is kukoricával, silókukoricával hasznosíthatják a legjobban. Virágzik a magnólia JólsikerUH fényképfelvételt küldött Mátészalkáról F.ndrész László elvtárs, a művelődési ház igazgatója. Megörökítették a szjitmár- ököritói leányotthon udvarán pompázó magnóliáik néhány virágát. A különleges szépségű fehér és rózsaszínű virágok valamikor Németh Jenő és Béla „nagyságosurak’ ‘ gyönyörűségét szolgálták. Ma, társadalmunk felkarolt árva kisleánykáinak szépséges otthonát díszítik. A képen: néhány virág az egzotikus fáról. —Nem igaz! Hazudol! Be akarsz csapni! Csufolódsz velem! Neked nem kell a födém! Hullani kezdtek a könnyei. A legény elámálkodott: — A főded? Hogyhogy nem kell? Ilon könnyek között szipogott. — Magának nem kell a tizenhét hódam úgysem. Egyszer tegezte, egyszer ma- gázta. Jani csak bámult, hogy mit akar ez a lány a főddel, amikor ő a szerelemről beszél. — Bánom is én a fődet — fakadt ki türelmetlenül — nekem nem a főded kell, hanem te. Én téged akarlak. A szép, a dögös, a munkás Ilont. Most a lány csodálkozott el. Annyira, hogy a sírásról is megfeledkezett. Hogy ö kellene főd nélkül? Erre ö még nem gondolt. Az ő dolgos munkája? Hogy őt azért szereti valaki, mert dolgos, munkás lány? Az apja ilyesmiről sohasem beszélt neki, az apja mindig a fődet emlegette, az apja azt mondta, hogy a főd nélkül nem ember az ember, csak kódus. A föd az isten, a minden. Hát a munkát is lehet becsülni? Ilyen szokatlan, váratlan gondolatok kavarogtak benne életre kelte cs mintha szédült volna a feje, anélkül, hogy észrevette volna rátámaszkodott a legényre. Jani megsimogatta a lány kezét. — Ezt a két dógos kezedet akarom. Ilon elhúzta a kezét a fiú tenyeréből. aztán ő nézett a saját kezére. Forgatta, nézte, mintha most ismerkedne, most baráthozna vele, mintha csak most erezné a magáénak igazán. Hát szeretik a kezét? Öt? Ez igaz?! Hirtelen végignézett ytiagán és lám, most vette észre, hogy a szoknyája alja kirojtoládolt, hogy a blúza kifestett és ja), hogyan áll a kendője. Istenem! A hajához kapott. Még ma nem is Jésülködött. Zavarba jött és hirtelen indulni készült. Jani még visszatartotta. — Várj mutatok valamit. Levette a kalapját és a szalag mellől egy hervadt kicsi pirosszínű tarlóvirágot húzott ki. — Amit tegnap nem fogadtál el. Már egy kicsit elszáradt szegényke. Nesze. És nyújtotta a virágocskát Ilonnak. Ilon keze botladozva indult érte, aztán gyorsan elkapta a virágot, mintha félt volna attól, hogy elvész és óvatosan, puhán a szívéhez szorította. Ügy indult el, a szürke kis tarlóvirággal a kezében. Amint ment, libegni látszott, mintha tündér ösvényen haladna. Senki nem vette volna észre, hogy sánta, . te-. ★ Tulajdonképpen eddig tartott a történetnek az- a része, amelyet a szerző meg akart írni. Ve természetesen folytatása is van, hiszen nem kiagyalt- dologról van szó, hanem olyan esetről, amelyet maga az élet szült. a. folytatása? Ilon feleségül ment Janihoz, a termelőszövetkezet tagjához. Es eljött az idő, amikor a lány boldogsága az apát is az új felé fordította. Ámulta látta az apa, hogy a lánya valósággal kivirul. Mi tette ezt a csodát? S a csoda vele is megtörtént, belépett a termelőszövetkezetbe. ., (Vég::.)
