Kelet-Magyarország, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-01 / 101. szám
2 KELETIM AOVARORS7AC tőso. MÄJTTS ), PÉNTEK Készlet Selmeczy János készülő életrajz regényéből FELEDHETETLEN RÉGI MÁJUSOK 1919. május elseje 1918. május 1. Becsben 1917. márciusában, 18 éves koromban sorozásra kerültem és bevonultam a szegedi 5. honvéd gyalogezredhez. Akkor a tanítóképző második osztályába jártam. Kikaptuk a másodikos bizonyítványt és megkezdődött a háborús szenvedés. 1917 szeptemberében az olasz frontra kerültem, átéltem egy szörnyű telet a déltiroli hegyek mocskos kavernáiban, majd 1918. tavaszán híre terjedt, hogy akik nem érettségizettek, áprilisban négyhetes tanulmányi szabadságot kapnak. Reszketve számláltuk a napokat. Végre sikerült és újra az iskola falai között lehettem. A tanfolyam végétért, eredménnyel levizsgáztam a harmadik osztályból és április 29-én elindultam vissza a frontra. A zsúfolt szabadságos vonaton alig jutott hely. Pesten átszálltunk a bécsi katonavonatra, ahol még nagyobb volt a tülekedés egy kis helyért. A katonai rendőrség ott szimatolt a kocsikban, egy-egy elégedetlenkedőt leszállítottak, majd összeverve bezárták őket a vonat végén lévő néhány marhako- csiba. Április 30-án este indultunk Vác, Érsekújvár, Pozsonyon át Bécsbe. A tisztek első- és másodosztályú kocsikban utaztak, alig láttuk őket. Csak a tiszt.szolgáK futkároztak, amikor egy-egy állomáson megállottunk. Pozsonyba hajnalban érkeztünk. A szörnyű utazástól összetörve ki sem mertünk szállni, hogy az újabb tülekedők helyeinket el ne foglalják. A peronon hatalmas tömeg tolongott, civilek, asszonyok, de főleg katonák nyüzsögtek mocskos egyenruháikban. Az ablakon bámultunk kifelé, nézegetve a bábeli zűrzavart, amikor egy szakasz katonarendőr szuronyt szegezve tolakodott a vonat vége felé. Az utolsó kocsik egyikéről vörös zászlót téptek le és a kocsiban lévő katonákat agyba-főbe verve lökdösték le a lépcsőkön. Zúgott az egész állomás, a tömeg közül innen-onnan kiáltások hangzottak: „Ne menjetek a vágóhídra, szálljon le mindenki a vonatról!” A peronra újabb karhatalom zúdult, csendőrök, kihízlalt katonarendőrök, tisztek pisztollyal a kézben. Az állomást kiürítették, a tömeget kiszorították a pályaudvar elé. A szerelvény hirtelen megrándult. Elindultunk! Vonatunk Bécsig meg sem állott. A mi kocsinkban volt orosz hadifoglyok is utaztak. Először hallgattak, majd elbeszélték, hogy így kezdődött Oroszországban is. Egy őrmester le akarta inteni őket, erre az emberek ordítva nekiestek, hogy fogja be a pofáját, hallgasson, mert kirepítik a robogó vonatból. Ebben a forró hangulatban érkeztünk Bécsbe. Ott is katonarendőrök sorfala fogadta a vonatot. Az őrmester megint fészkelődni kezdett, de lefogták: — Megdöglessz, kutya, ha egyet is nyíkkanni mersz! — kiáltott rá egy szikár, őszülő katona. Az őrmester sápadtan hallgatott. Mindenki az ablaknál szorongott. A kordonon belül csak vasutasok mászkáltak. Kalauzaink azokkal beszélgettek. A vizsgáló lakatosok hosszú kalapácsaikkal a kocsik kerekeit kopogtatták. Az egyik megállóit a kocsinknál: — Magyarok vagytok? — kérdezte tördelve a magyar szót. — Pleni jeszt? — folytatta oroszul. A szikár, őszfejű, aki az őrmestert megfenyegette, odaszólt: — Jeszt, jeszt! — Nem menni frontra! — azzal öklét felemelve lassan továbblépett kalapácsával. A kocsiban még nagyobb lett a nyugtalanság! Az őrmester alattomosan figyelte, dü pisszen- ni sem mert. Az őszfejű széttekintett, az emberek elhallgattak. — Én nem akarok megdögle- ni, elég volt a szenvedésből! Mindenki komoran nézett maga elé, visszaemlékeztünk a szörnyű megpróbáltatásokra, a halálfélemre, a piszokra, a tétVilág formáló erő A budapesti alagút bejárata 1919 május elsején. „A vörös katona bem proleiártestvérei, hanem a nemzetközi tőke ellen harcol’ — hirdeti a felirat 1919. május eleején a budapesti Andrássy-úton felállított diadalke.pun. Ssép kirakat a városban — De hogyan? — kérdezték néhányan. — Nem az orosz, a la lián az ellenség! Azok a fényes urak, a, tisztek kergetnek bennünket a halálba! /Vzokat kell e.lpuszt - tani, ahogy az oroszok csinálták! Tudjátok, hogy ma van május elseje? Láttátok, hogy mi történt Pozsonyban? Ha tovább türürik, így. hajszomak bennünket a végtelenségig! Közben a kordont rohamsisakos császárvadászok érősítették meg. Pozsonyban nem kaptunk a sürgős indulás miatt reggelit, a vonat ablakából kiáltoztak a katonák:. — Se kávé, se ebéd! Adjatok enni! — hangzott a vonaton végig. A tisztek a kocsik mellett szaladgáltak, próbálták lecsendesíteni a katonákat, de ha itt- ott cl is hallgattak az emberek,, a másik kocsiban újra felhangzott az ordítozás. Végre ki tolattak bennünket a rendezőbe, ott kenyeret osztottak, de megint nem volt szabad kiszállni senkinek, csak a felvételezek cipelték sál.alapok .an a töredezett kukoricás kenyeret. A vonat parancsnoka, egy pattogó szavú ezredes végigment a kocsisoron. Előtte és mögötte tisztek, katonarendőrök. — Emberek, jelentkezzenek a volt orosz hadifoglyok! —kiáltott be mindegyik kocsiba a segédtisztje. Néhány kocsiból ki is emelték azokat. Az őrmester megpróbált jelenteni, de leintették. Végre elindult a hosszú vonat, Linzben, Amestettenben hasonlóképpen fogadtak bennünket. Harmadnap ismét a fronton voltunk, de szívünkben elyetve a forradalom magja, mely 1918. októberében elseperte a monarchiát. Sokan szívesen állnak meg a Szabadság-téren nézni a szép kirakatot, mely magára hívja a figyelmet. Rózsaszínű hortenziák, tarkabarka cineráiiák, piros muskátli és pelargónia virítanak d szes kosarakban. A vázában piros szegfűk, egy másikban tulipánok pompáznak. Csupa virág és Szépség az egész kirakat és a bolt. Gyönyörködtető a virágüzlet, mely esténkint ki van világítva, és arról tanúskodik, hogy a bolt dolgozói jóízléssel és 'tudással készítették el a kirakatot május elsejére. Hirtelen azt sem tudtuk, mit csináljunk! Sokan a csomagjaikat fogták, mások apatikusan üldögéltek tovább. vekre, melyek véresre marták sovány testünket. — Ennek véget kell vetni! — folytatta. Utolsó „simítások“ Jiszalökön Befejezéshez közeledik a Tiszalöki Erőmű hármas turbinájának szerelése, A dolgozó emberek gyakran hivatkoznak a szőlővenyige példájára: egy szál venyigét a gyermek is kettétörhet, de a legerősebb ember tehetetlennek bizonyul egy egész köteg venyigével szemben. Igen: az egyedüli ember meglehetősen gyámoltalan. De ha összefognak ezrek és milliók, olyan új erő születik, amely képes hegyeket elmozdítani, a Föld arculatát megváltoztatni, sőt: túlcsap a földgolyón is alkotó tehetsége, mint a szovjet szputnyikok bizonyítják. Az emberi társadalomban a munkásoGZtály ereje, összefogása az a szpütnyik, amelyet a történelem szült és amely nyílegyenesen, feltartóztathatatlanul tör előre a tőke poklából a munka menyországába, A társadalom termékeny méhében jónéhány társadalmi osztály kelt már életre. Az őskommunizmus felbomlása után mindig volt egy-egy uralkodó osztály, például a rabszolgatartók, a feudális urak, a tőkésék, akik kegyetlenül kizsákmányolták a népet. Az elnyomottak között végigvonul a történelem országűtján a lázongás, a felkelés az elnyomók ellen. Tudunk Spartacus hős rabszolgáiról, akik a félvilágot uralmuk alá hajtó vitéz római katonákat is földre tép érték. Hallottunk Dózsa György és más parasztvezérek félelmetes jobbágyairól, akiktől rettegtek a feudális urak. Ezek az osztályok jöttek, mentek a történelem színpadán, de az elnyomást és a szolgaságot, a másokon való uralkodást, és. a kizsákmányolást egyik sem tudta levenni az elnyomott, milliók válláról. Csak a keret és a forma változott időnkint, de a lényeg, a kizsákmányolás három társadalmi renden keresztül megmaradt. Mígnem a tőkés rend meg nem teremtette saját sírásóját, a munkásosztályt, amely marxista- leninista tudományos elméletével, kommunista pártjának vezetésével nemzetközi méretekben megszervezte a munkásosztály osztagait, sikeres előnyomulását a tőke ellen. Marx és Engels emelték először magasra á nemzetközi niun- káscsztály harci zászlaját és kiadták a jelszót: „Világ proletárjai egyesüljetek!” A nemzetközi munkásosztály összefogása, ereje már a munkásmozgalom első szakaszában sok tapasztalatot szerzett, sok dicsőséget aratott. 1847-ben alakult meg a Kommunisták Szövetsége, amelyet követett az I. és II. Internacionálé, mint a világ kommunistáinak vezető szerve és létrejöttek a munkáspártok, szakszervezetek a legcivilizáltabb országokban. A munkások szolidaritását, összetartozását igazolja május elsejének 70 évvel ezelőtt nemzetközi ünneppé való nyilvánítása is a II. Internacionálé alakulásának kongresszusán. 1889-ben Párizsban. Május elseje megünnepléséről ezt írta Lenin 1904-ben: „Munkások, elvtársak! Közeleg május elsejének napja, amikora világ, munkásai azt ünnepük, hogy öntudatos életre ébredtek, hogy egyesültek abban a harcban, amelyet minden erőszak cs az embernek ember által való mindenféle elnyomása ellen, a dolgozó millióknak az éhségtől, a nyomortól és a megaláztatástól való megszabadításáért folytatnak. Két világ áll egymással szemben ebben a nagy küzdelemben: a, tőke világa és a munka világa, a kizsákmányolás és a rabszolgaság világa, a testvériség és a szabadság világa... A világ munkásai azért harcolnak, hogy felszabadítsak a munkát a bérrabszolgaság alól, a nyomor és a szükség alól.” Lenin tanításai új irányt mutattak a munkásmozgalomban, amely az I. világháború előtti időszakban a jobboldali szociáldemokraták opportunizmusa- következtében elsekélyesedett. Másfelől a tőke a múlt század utolsó évtizedeiben a monopóliumok alapján imperializmussá fejlődött, s ebben az új helyzetben a munkásosztálynak is másként kellett harcolni. Lenin tanításai nyomán a bolsevik párt vezetésével sikerült megdönteni a cári Oroszországot és a Nagy Októberi .Szocialista Forradalomban megszületett a történelem során az első
