Kelet-Magyarország, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-12 / 85. szám
1959. Április 12, vasárnap K ELETM AG Y A RORSZ A G 7 Magyar párt- és kormányküldöttség utazott az ázsiai népi demokratikus országokba 1 A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága és a Kínai Nép- köztársaság Államtanácsa, a Koreai Munkapárt Központi ßizoti- sága és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága és a Mongol Népköztársaság kormánya, valamint a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya meghívására szombaton reggel magyar párt- és kormányküldöttség utazott baráti látogatásra az ázsiai népi demokratikus országokba. A küldöttség vezetője dr. Mün- nich Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Miniszter- tanács elnöke. A küldöttség tagjai: Kis* Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, dr. Sík Endre külügyminiszter, Incze Jenő külkereskedelmi miniszter, Csergő János kohó- és gépipari miniszter, Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a művelődésügyi miniszter első helyettese. A párt- és kormányküldöttség tagja Nógrádi Sándor, a Magyal’ Népköztársaság rendkívüli cs meghatalmazott nagykövete a Kínai Népköztársaságban és a Vietnami Demokratikus Köztársaságban, Práth Károly, a Magyar Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban és Garasin Rudolf, a Magyar Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a Mongol Népköztársaságban. A küldöttség búcsúztatására a ferihegyi repülőtéren megjelent Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Marosán György, Rónai Sándor és Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Nemes Dezső, a Politikai Bizottság póttagja. Jelen volt az MSZMP Központi Bizottságának, a Miniszteri tanácsnak és az Elnöki Tanácsnak számos tagja, a politikai, gazdasági és a kulturális élet sok vezető személyisége. Résztvett a párt- és kormányküldöttség búcsúztatásán a budapesti diplomácai képviseletek számos vezetője és tagja. I járási kultúrversenyen első dijat nyert a turricsei tánccsoport Tarr Gyula termelőszövetkezeti tag, tánccsoportvezetö irányítása mellett kiváló munkát végeztek a tánccsoport tagjai. A tizenhat tagból álló együttes több hírneves tánccsoport előtt szerezte meg az első helyet hagyományos népi táncával, a fonó tánccal. A próbák most tovább folynak, készülnek a megyei versenyre, ahol szintén meg akarják állni a helyüket. — Lelkesedésben nincs hiány, mert úgy a fiúk, mint a lányok szorgalmasan próbálnak esténként Tarr Gyula vezetése mellett, aki maga is tagja az együttesnek. AZ ORVOSFELESÉGÉK TANÁCSA JÁTÉKOKAT AJÁNDÉKOZOTT AZ ÓVODÁKNAK A közelmúltban kellemes baráti találkozót rendezett a Bessenyei klubban a városi nőtanács és az orvosnők, orvosfeleségek tanácsa. Az összejövetelen nyolcvan munkás, paraszt és értelmiségi asz- szony és lány ismerkedett egymással. Ezen a találkozón adták át az orvosnők és orvosfeleségek ajándékait a nyíregyházi óvodáknak. Többek között 25 gyermeknapozót, 16 méter pelenka-anyagot ajándékozták a Bessenyeiién óvodának, kötszereket, 25 játékbabát és más játékokat kaptak a Körte utcai óvodások. Jobb holnap egy elnök9 mint ma egy kancellár ? Az újságolvasó és politizálgató emberek többsége napjaink valamennyi jelentősebb nemzetközi jellegű történését önkéntelenül is abból a szemszögből ítéli meg, vajon közelebb visz-e a nagyhatalmi találkozó eredményességéhez, vagy sem. Ez a jogos, nagyon is helyes szemlélet néhány napja nem kis jelentőségű híranyaggal gazdagodhatott. Az ismert hír röviden ennyi: Adenauert, a nyugatnémet kancellárt, a hidegháború megtestesítőjét és jelképét saját pártja, a kereszténydemokrata párt köz- társasági elnöknek jelölte, s ezzel Adenauer néhány hónapon belül megszűnik a nyugatnémet politika legfőbb, s szinte kizárólagos irányítója' lenni. Németek és angolok Anélkül, hogy el akarnánk túlozni Adenauer jövendő pozíció- cseréjének jelentőségét, kétségtelen, hogy az utóbbi évek egyik legérdekesebb személyi változása játszódik le a szemünk előtt, s e változás hatása hosszú távra fontos lehet. A politikai okokon és lehetséges hatásokon túl, hogy úgy mondjuk, generációs szempontból is érdekes ez az esemény. Már az amerikai választások eredményének elemzésekor több komoly nyugati közíró, így Walter Lippman is rámutatott, hogy az új kongresszus összetétele abból a szempontból is érdekes, hogy általában új erők törtek a felszínre, a háború előtti generáció ismert nevei pedig sorra elvéreztek a porondon. Valószínűnek látszik, hogy ez a folyamat a következő amerikai elnökválasztásnál véglegesen befejeződik, s ahogy Dulles ma már félig visszavonultnak tekinthető, ugyanúgy letűnik majd az amerikai közélet színpadáról Eisenhower is, s mindazok a kortársai, akik a háború előtti szemlélettel nézik gyorsan változó korunk eseményeit. Adenauer „felfelé való buktatása’1 részben ugyanennek a folyamatnak az eredménye. Politikai síkra vetítve ezt a folyamatot, nem arról van szó, hogy a feltörő A SEATO Délkelet-Azsia békéjét fenyegeti Április elején tartották meg a SEATO (Southeast Asia Treaty Organization) — délkeletázsiai „védelmi’1 szövetség tanácsának ülésszakát az új-zélandi Wel- lingtonban. Az amerikai vezetés alatt álló agresszív katonai szövetség tagjai az ázsiai • kontinensen Pakisztán és Thaiföld (utóbbi az egyedüli délkeletázsiai ország), Ausztrália, Űj-Zéland és a Fülöp-Szi- getek, valamint Délkelet-Ázsiá- tól több ' ezer kilométerre fekvő Nagy- Britari nia, Franciaország és az Amerikai Egyesült Államok. Az agresszív katonai tömb a délkeletázsiai térség békéjét fenyegeti, célja, hogy segítséget nyújtson az antiimperialista népek szabadságmozgalmának leverésere, valamint támaszpontjain keresztül -a Szovjetunió es az ázsiai népi demokráciák ellen felvonulási területként szolgáljon. Jelmagyarázat: I. A SEATO tagjai. II. Az Amerikai Egyesült Államokkal katonai szövetségben lévő ázsiai országok. TV. Ázsiai antiimperialista országok; III. Egyéb országok. 1. Német Demokratikus Köztársaság, 2. Lengyelország, 3. Csehszlovákia, 4. Magyarország, 5. Románia, 6. Bulgária, 7. Albánia, 8. Vietnami Demokratikus Köztársaság, 9. Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, datalabb nyugati politikusok kevésbé kapitalisták, vagy kevésbé jobboldaliak, mint azok, akik mindenütt visszavonulóban vannak, csupán arról, hogy ezek az „új emberek" jobban értik koruk problémáit, s talán reálisabban látják a világ megváltozott erőviszonyait. Adenauer félreállításában egyéb, ként valószínűleg két ok játszott döntő szerepet. Az egyik saját pártjának és a nyugatnémet nagytőke bizonyos csoportjainak egyre nyíltabban felszínre kerülő elégedetlensége a kancellár szerintük „túlzottan" merev és hajlíthatat- lan politikájával. E körök melyeknek képviselőit különben is sértette Adenauer zsarnoki makacssága, attól tartottak, hogy az Adenauer-féle konok „erőpolitika’1 elszigetelheti Nyugat-Német- országot az atlanti szövetségen belül is és elszigetelheti a kereszténydemokrata pártot a nyugatnémet közvéleményen belül. A másik valószínű ok — és ez nem áll távol az elsőtől — az angol—nyugatnémet versengésben kereshető. Az angol uralkodó körök az utóbbi időben látható idegességgel figyelték Nyugat-Német- ország gazdasági, politikai felerősödését és az egyre szorosabbá váló francia—nyugatnémet együttműködést. Nem lenne tehát különösen meglepő, ha egy szép napon kiderülne, hegy Adenauer eltávolításában az angol érdekek is szerepet játszottak. A tárgyalások ellen Ismeretes, hogy az angol sajtó néhány hete — s különösen a washingtoni tárgyalások óta — élesen támadja Bonn politikáját és Adenauer személyét. Ha az angol sajtó cikkeit egymás mellé állítjuk, meglehetősen világos és riasztó kép alakul ki a bonni adenaueri politikáról. A hirtelen őszintévé alakult angol polgári sajtó ma már nyíltan megírja, hogy Adenauer „partriarchális tekintélyrendszert’1 teremtett Nyu- gat-Németországban (Times), megírja, hogy Adenauer „egyszemélyi uralmat’1 gyakorolt, s hogy egyre kevésbé hallgatott minisztertársaira, s a külügyminisztérium vezető tisztviselőire, sőt annyira nem törődött munkatársaival, hogy elaludt és horkolt, miközben azok beszéltek hozzá. (Daily Express). Az angol lapok ma már azt is felfedik, hogy Adenauer és követőinek politikája a revansista szellem felélesztését jelentette, hiszen mint az; idézett Daily Express írja a káncellár „a volt német keleti tartományok visszaadását minősítette a békés rendezés legfőbb szükségletének“. Ami pedig a nagyhatalmi tárgyalások lehetőségeit illeti, a jobboldali Daily Mail bonni tudósítója elmondja, hogy Adenauer „sohasem titkolta: bosszantja Macmillan moszkvai útja. Mindig az volt ugyanis a legfőbb reménye, hogy Nyugat-Németország lesz Amerika legfőbb európai szövetségese és féltékeny volt a London ée Washington közötti rokoni kapcsolatok miatt’1. Ugyanígy a konzervatív Daily Telegraph ENSZ- tudósítója arról számol be, hogy a múlt heti washingtoni tárgyalásokon a nyugatnémet álláspont meg- keményedését Adenauer személyes, közbelépése okozta. Amikor ugyanis Adenauer úgy találta — írja a Daily Telegraph —, hogy Brentano nyugatnémet külügyminiszter túlságosan közeledik a hajlékony állásponthoz, utasította: kövessen merev irányt; Ennek kö- vetkeztébén Brentano azzal a követeléssel lépett fel, hogy „ha a Szovjetunió nem fogadja el a Nyugat által javasolt tárgysorozatot a külügyminiszteri értekezletre, a Nyugat ne vegyen részt további tárgyalásokon’1, Az európai béke és biztonság kilátásai minden bizonnyal jobbak lennének ma, ha az angol sajtó nemcsak most, az európai közös piac ügyében elszenvedett kudarc, a nyugatnémet—francia együttműködés Anglia nagyhatalmi érdekeit sértő megnyilvánulásai után kezd bele az adenaueri rendszer leleplezésébe. Az angol— nyugatnémet ellentéteknek ez a kiéleződése, az angol kormány pillanatnyi magatartása mindenképpen pozitiven befolyásolja azonban a nemzetközi feszültség enyhítéséért küzdő erők helyzetét. Mint elnök, Adenauer valószínűleg nem tud majd ugyanolyan vétójogot gyakorolni a nyugati világ politikájában, mint kancellári minőségében tette. A valódi tár-' gyalások esélyei kissé megjavultak tehát. „Az öröm azonban — írja a Tribune című angol haladó hetilap — túlságosan korai lenne. A csökönyösség és a fenyegetés erői még nagyon hatalmasak Adenauer pártjában, amely a legveszélyesebb Európában. Kellemetlen valóság, hogy ez volt Németország buzgó felfegyverzőinek műve Macmillantől Geitskellig. Ezt akarták és most megkapták . . . Akármi történik is Adenauerrel, nem szabad tűrni, hogy Németország diktáljon egész Európának“.Huszonkét öntevékeny csoport van Tiszadobon Kevés község dicsekedhet a megyében azzal, amivel Tiszadoh, Huszonkét öntevékeny csoport, tánc, ének, színjátszó együttes, szavalókórus, zenekar működik a községekben, az iskolákban, a termelőszövetkezetekben, a KISZ szervezet és a Szülői Munkaközösség keretében, valamint a kultúr- házban. A Szülői Munkaközösség Jókai „Aranyember" című darabját adta elő nemrég, olyan szín-' vonalon, hogy a községi tanács jegyzőkönyvi dicséretben részesítette a lelkes csoportot. Szovjet javaslatok az európai együttműködés fejlesztésére Genf, (TASZSZ): A. SZ. Csisz- tyaikov, a Szovjetunió képviselője az ENSZ európai tagozatánál szerdán átadta Severi Toumiojá- nak, az ENSZ európai gazdasági bizottsága titkárának a szovjet kormány emlékiratát. A szovjet kormány a bizottság munkájában résztvevő kormányok elé terjeszti javaslatait, amelyek indítványozzák: Európai regionális kereskedelmi szervezet létesítését az ENSZ európai gazdasági bizottságának hatáskörében. E szervezet megvizsgálná a kereskedelmi megkülönböztetések megszüntetésének, a vámtarifák maximális csökkentésének, vagy megszüntetésének, a kölcsön- és hitelfolyósításnak, az elszámolásoknak és fizetési átutalásoknak a kérdéseit, továbbá az európai kereskedelem fejlesztésével összefüggő más problémákat. Továbbá hosszúlejáratú kereskedelmi és más gazdasági egyezmények megkötését az ENSZ j európai gazdasági bizottságának1 tagállamai között. Az ENSZ európai gzadasági bizottságához tartozó országok külkereskedelmi miniszteri értekezletének összehívását kereskedelemfejlesztési kérdések megvitatására. A tudományos és műszaki tapasztalatcserét magában foglaló együttműködés erősítését az ENSZ európai gazdasági bizottsága keretében. A szovjet emlékirat rámutat, hogy e javaslatokat megvitathat-1 ná az európai gazdasági bízott« ság folyó év április-ma i usában összeülő XIV. ülésszaka:
