Kelet-Magyarország, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-11 / 84. szám
1355- APSILIS 11, SZOMBAT KELCTMAGTAKORS2AG 5 II külügyminiszteri értekezlet kilátásairól, a német kérdésról, a tibeti lázadásról és számos belpolitikai kérdésről nyilatkozott Gyáros László A kormány MZÓThöjének sajtóértekezlete Gyáros László, a Miniszterta- sacs Tájékoztatási Hivatalának elnöke, a kormány szóvivője pénteken délelőtt sajtóértekezletet — Milyennek ítéli meg a szóvivő a külügyminiszterek május li-én összeülő értekezletének kilátásait? — hangzott az első kérdés. A kormány szóvivője válaszában a többi között kijelentette: ai értekezlet rendkívül bonyolult nemzetközi helyzetben ül össze és napirendjén az emberiség jövőjének igen fontos problémái szerepelnek. Ebből következik, hogy a résztvevők felelőssége igen nagy. Azért húzom alá külön a nyugati hatalmak felelősségét, mert — amint a legutóbbi hivatalos nyilatkozatok bizonyítják — még mindig tekintélyes befolyásuk van a NATO politikájára azoknak a köröknek, amelyek az éveken keresztül meg-megismétlödö konstruktív javaslatokra a merev elutasításon kívül egyéb választ adni nem tudtak, Tudjuk, hogy a hivatalos politikán belül működnek más erők is, amelyek józanabb, a népek érdekeinek jobban megfelelő politika folytatására törekszenek, A szovjet kormány állandóan tanujelét adta és adja tárgyalókészségének, hajlékonyságának. — Könnyű volna megegyezni, ha a nyugati hatalmakat hasonló felelősség hatná át. Meg kell azt *fi jegyezni, hogy a külügyminisz— hangzott a következő kérdés. — Az ötéves terv előkészületeivel a népgazdaság vezető szervei hosszabb idő óta foglalkoznak, a Tervhivatal és a minisztériumok már eddig is több változatot dolgoztak ki. A gazdasági bizottság tartott, amelyen válaszolt a bel j es külpolitikai sajtó képviselőinek kérdéseire. A sajtóértekezlet an> agát kivonatosan közöljük. téri értekezleten adott lehetőségeket is meg kell becsülni, s bízunk abban, hogy a népek érdekeinek megfelelően a hidegháborús politika „hagyományaival” telhagyó álláspont fog felülkerekedni a nyugati hatalmak magatartásában. KÉRDÉS: — Mi a szóvivő véleménye a Német Szövetségi Köztársaságnak a Szovjetunió békeszerződés-tervezetével kapcsolatos szabotáló eljárásmódjáról? VÁLASZ: — Kormányunk több hivatalos nyilatkozatában állást foglalt a német kérdés mielőbbi rendezése mellett, s ezért támogatta és támogatja a Szovjetunió erre irányuló, nagyjelentőségű kezdeményezéseit, valamint az NDK ilyen tárgyú javaslatait. E nyilatkozatokban hangsúlyozottan rámutatott az egyes nyugati, főleg a Német Szövetségi Köztársaság kormányköreinek irreális, anakronisztikus politikájára, s határozottan elítélte a bonni militaristák Európa békéjét és biztonságát veszélyeztető, revansvágytól fütött magatartását. A Reuter budapesti tudósítója ezután megkérdezte: számos nyugati lap összehasonlítja a tibeti eseményeket a magyarországi ellenforradalommal. Van-e ezzel kapcsolatban valami megjegyzése a szóvivőnek? nemrég hozott határozata alapján jelenleg a minisztériumok — egyes helyeken a nagyvállalatok bevonásával — a saját területeire vonatkozó irányelveket dolgozzák ki. A terv realitását nagy mértékben alátámasztja, hogy a múlt év nyarától kezdve, még a tervkészítés idején egyeztetjük fontosabb tervelőirányzatainkat a baráti országok terveivel mondotta válaszában a kormány szóvivője. — Adhatna-e a szóvivő felvilágosítást arról, hogyan alakult 1958-ban a munkások és az alkalmazottak reálbére? Mennyi volt az iparban a havi átlagkereset? — szólt egy másik kérdés. VÁLASZ: — Mint ismeretes, a reálbérek 1957. évi nagyarányú emelkedése után a hároméves terv az 1958—1960. évekre a reálbér hat százalékos növekedését irányozta elő. 1958-ban á? szocialista és a magánszektorban foglalkoztatott kétmillió négyszázezer munkás és alkalmazott reálbére az előző évihez képest — előzetes fogyasztói árindexszel számolva — 1,9 százalékkal emelkedett. Ez az emelkedés nem tartalmazza a dolgozóknak kifizetett nyereségrészesedést,, amelynek összege megközelítette az egymil- liárd forintot. A nyereségrészesedés — a béreken felül — még körülbelül további két százalékkal növelte a munkabérből élők jövedelmét. Figyelembe kell venni, hogy a keresők száma tavaly tovább növekedett, s így az egy családra jutó többletkereset százalék- arányban még magasabb az említettnél. .. , k Az égy főre jutó átlagkereset a gyáriparban a múlt év utolsó negyedében havi . 1.498 forint volt, az előző év ugyanezen időszakának 1.456 forintjával szemben. A vas- acél- és fém- gyártásban 1958-ban a havi átlagkereset az előző évi 1,587 forintról 1.632 forintra növekedett, az élelmiszeriparban pedig 1.355 forint volt az 1957. évi 1.305 forinttal szemben. A szóvivőtől a továbbiakban megkérdezték, hivatalos adatok szerint a múlt év végén Magyar- országon a szántóföld-terület 13.5 százalékán termelőszövetkezetek gazdálkodtak, 13 százalékán pedig állami gazdaságok. Milyenek a mostani százalékarányok? Gyáros László válaszában elmondotta, hogy a március 31-i adatok szerint a szánlóföldterület 49 százalékán folyik szocialista gazdálkodás. Ebből a termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti csoportok és háztáji gazdaságok szántóföld- területe 35 százalékot, az állami és községi tulajdonban lévő szántóföldek területe pedig Kereken 14 százalékot tesz ki. — Ha az állami erdőgazdaságok erdőterületét, a közös legelőket és réteket is figyelembe vesszük, akkor az ország földterületének már 62 százalékát tekinthetjük a szocialista szektorhoz tartozónak. A múlt év végén 143.229 család, ez év március 31-én pedig már 439.312 család volt termelőszövetkezet, illetve termelőszövetkezeti csoport tagja. A termelőszövetkezeti községek száma 1,359. Ezekben a községekben a földterületnek 80. vagy ennél magasabb százaléka tartozik a szocialista szektorhoz. A kormányszóvivő ezután több kérdést kapott a részleges közkegyelmi rendelettel kapcsolatban. Ezekre a következőket válaszolta. Azokat a személyeket, akiknél azonnal megállapítható volt, hogy az Elnöki Tanács arnnesz- tiarendelete vonatkozik rájuk, Milyenek a külügyminiszteri értekezlet kilátásai ? Van-e közös vonás a tibeti és az 195fg-os magyarországi ellen forradalmi lázadásban? VÁLASZ: — A nyugati újságírók gyakran szeretnek történelmi párhuzamokat vonni különböző események között, még akkor is, ha azok között semmiféle lenyeges összefüggés nincs. Az 1956-os magyarországi ellenforradalom es a Tibetben nemrég kirobbantott ellenforradalmi lázadás között azonban a történelmi és társadalmi viszonyok különbözősége ellenére is fellelhető egy igen lényeges közös vonás: mindkét lázadást a belső ellenforradalmi erők felhasználásával az imperialisták szervezték és mindkét lázadás a néptömegek alapvető érdeket ellen irányult. — Az imperialisták és a Csang Kaj-sek-klikk szánalmas figurái nem tudnak belenyugodni a tajvani konfliktusban elszenvedett kudarcukba, mindenáron zavart és nyugtalanságot szeretnének kelteni a világnak ebben a részében is. Ezenkívül hasznos volna számukra az is, ha ezzel rontani tudnák az indiai-kínai viszonyt. A tibeti ellenforradalmi lázadás szerves része annak az amerikai törekvésnek, amely az ebben a térségben létező SEATO kiszélesítését célozza. — Ezt bizonyltja, hogy a lázadás leverése után az amerikai külügyminisztérium „mély együttérzéséről” biztosította a lázadókat: — Kudarcba fulladt a tibeti reakciónak az a törekvése, hogy Tibetet elszakítsák a Kínai Népköztársaságtól és megakadályozzák a tibeti nép kívánságának megfelelő nemzeti egység megteremtését és a. szolgaságon alapuló társadalmi rendszer demokratizálását és megreformálását. — A Magyar Népköztársaság kormánya és az egész magyar nép örömmel éltesült a tibeti lázadás felszámolásáról. A magyar kormány együttérzéséről és teljes támogatásáról biztosítja a Kínai Népköztársaság kormányát, a tibeti nép haladó vezetőit és az egész tibeti népet abban a harcban, amelyet az ellenforradalmi lázgdás-okozta károk leküzdéséért folytatnak. — Meggyőződésünk, hogy a reakciós tibeti helyi kormány feloszlatásával, a nép saját államhatalmi szerveinek megalakításával megtisztította a tibeti nép számára teljes felemelkedéshez vezető utat. Hogyan állnak az ötéves terv előkészületei? Hruscsov válaszai a Pravda szerkesztőségének kérdéseire (Folytatás az 1. oldalról.) namot említette. Kijelentette, hogy a szóbanforgó program célja a „szabad” Del-Vietnam” jelenlegi helyzetének fenntartása. Hruscsov itt részletesebben beszélt a dél-vietnami helyzetről, az ottani terrorról. Utalt a háromezer, kooentrációs táborba zárt. fogoly megmérgezésére, majd kijelentette: nem véletlen, hogy az amerikai elnök nem (’etette fel a kérdést, miért nem egyesült mind a mai napig egy államban a vietnami nép. Az ország kettészakítottsága azért áll fenn mind a mai «• az Egyesüli Államok napig, mert az Egyesült Államok szövetségeseinek támogatásával megakadalyozza az ország egyesítésére vonatkozó genfi egyezmények végrehajtását. Nem tenne hajlandó az amerikai kormány a Szovjetunióval es a többi erdekelt allatnmal erőfeszítéseket tenni a Vietnamra . vonatkozó genfi egyezmények végrehajtására? A szovjet kormány örömmel üdvözölné az Egyesült Államok ilyenirányú lépéséit — Az amerikai elnök beszédéből kitűnik — folytatta Hruscsov, — hogy kormánya továbbra is be akar avatkozol más országok bel ügyei be. amelyekre kiterjed az Egyesüli Államok katonai „segítsége'-’, sót teljes ellenőrzése alá akarja venni ezen országok más' országokhoz fűződő gazdasági ék kérélkl- delmi kapcsolatait. Itt a fő cél annak megakadályozása, hogy az illető országok a szocialista országokkal fejlesszenek ki gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat. — Az amerikai elnök erre vonatkozó elgondolásait Japán példájával világitctta meg. Elismerte, hogy Japán azelőtt „virágzó ke- teskedelmct folytatott ,Ázsiával, különösen legközelebbi szomszédaival” és hogy Japán gazdasági szilárdságának kulcsa a kereskedelem. Azt is elismerte, hogy igen korlátozott lehetőségek nyílnak arra, hogy Japán az Egyesült Államokkal es a kölcsönös segélyprogram más országaival fejlessze kereskedelmi kapcsolatait. Ha reálisan nézzük a dolgot, akkor el keltene ismerni, hogy a megoldás az lenne, ha Japán előnyös kereskedelmi kapcsolatokat fejlesztene ki minden országgal, köztük a szocialista államokkal is. Ilyen kapcsolatok miatt Japán nem kerülne függő helyzetbe a szocialista országokkal szemben, amitől Eisenhower minden alap nélkül fél. Ellenkezőleg, e kapcsolatok segítségével Japán újabb előnyös piacokhoz jutna iparcikkei elhelyezesere és nyersanyagok vásárlására. Kinek, előnyös. a* a politika, amelyet Eisenhower elnök védelme®? Egyes amerikai monopóliumok talán nyernek ezen, viszont azok az országok csak veszíthetnek, amelyek elől az Egyesült Államok el akarja zárni a szocialista országok piacait, azzal az iirügy- gyel, hogy az illető országok „szabadságát védelmezd”. — Az amerikai elnök G.ettvs- burg-ben a. „berlini kérdésről” is beszélt és a szovjet javaslatokról azt állította, hogy ezek kísérletet jelentenek Nyugat-Berün megszerzésére. — Nem szándékozunk senkitől sem elhódítani Nyugat- Berlini, csak egyet akarunk, hogy eltűnjék ott a feszültség é« az esetleges katonai konfliktusok veszedelmes góca. Javaslataink ismeretesek. Megállapodás van arra, hogy e kérdést megvitatjuk a közelgő külügyminiszteri értekezleten. — A dolog lényege most az. hogy türelmes tegyen mindenki és senki se tegyen semmit, ami megakadályozhatja a berlini kérdés helyes megoldását, valamint a német békeszerződés kérdésének rendezését. — Vajon milyen célt követhetett a gettysburgi beszéd — hangzott végül a kérdés — tekintve, hogy az amerikai elnök barátságtalan kijelentéseket tett népünkre vonatkozolag es külpolitikai terén az Egyesült Államok olyan akcióprogramját hirdette. meg, amely nyílván nem a nemzetközi' feszültség enyhítésére irányul. Hruscsov válaszában kijelentette: Nyugaton vannak eléggé be folyásos körök, amelyek minden befolyásukat latba vetik. hogy megnehezítsék, sőt, ha sikerül, teljesen meghiúsítsák a tárgyalásokat Azok a nyugati államférfiak, akik hasonló lépésekre hajlandók ebben a fontos történelmi időpontban, súlyos felelősséget vállalnak magukra a népekkel szemben az esetleges következményekért. — Nem szabad kiélezni a helyzetet, nem szabad fokozni az államok közötti nezeteltéréseket, hanem az álláspontok közeledésének útját kell keresni, azt az- utat, amely az elengedhetetlenül szüksége* körös megoldásokra vezet, erre van ma elsősorban szükség Egyetlen kormány sem mondhat te erről az útról, ha valóban szívén viseli a világ sorsát — fejezte be Hruscsov a Pravda szerkesztőségének kérdéseire adott válaszát. haladéktalanul szabadon bocsátották. A többiek ügyében az illetékes szervek külön-bizott- ságai a rendelet kibocsátásától számított tíz napon belül lefolytatják a vizsgálatot. Így hát a közeli napokban szabadlábra kerülnek mindazok, akikre a rendelet vonatkozik, vagyis azok, akik az ellenforradalmi vezetők hatása alá kerülve kisebb bűncselekményeket követtek el, módot nyújtunk arra, hogy bebizonyítsák: megbánták és jóvá akarják tenni bűnüket, s becsületes munkájukkal részt akarnak venni a szocialista országépités- ben. —Az ellenforradalom leverésé óta egyes külföldi fórumok, illetve sajtószervek sokszor próbálkoztak azzal, hogy nyomást gyakoroljanak ránk az 1956. évi elleníorradalmi események miatt elítélt, illetve bírósági eljárás .alá vont egyének részére adandó közkegyelem ügyében. Mi az ilyesféle próbálkozásokat a leghatározottabban visszautas! tot«, tűk, ami természetes is, hiszen belső ügyeinkbe beavatkozást nem tűrünk. —Hogy mo6t, hazánk felszabadulásának 14. évfordulója alkalmából sor kerülhetett a részleges amnesztiára, azt a gyors politikai és gazdasági konszolidáció, hazánk állami és társadalmi rendjének szilárdsága tette tehetővé.
