Kelet-Magyarország, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-09 / 82. szám
1939 ÁPRILIS 9, CSÜTÖRTÖK KELETM A íi T A RO R«ZAG 3 Olvassunk lökhet R szakszervezeti bizalmiak szerepe a künyvtármunkában Gyökeres fordulatot az ifjúság nevelésében Tiszabezdéden! A bizalmiaknak nemcsak béres munkaügy, valamint szociális problémákkal kell foglalkozniuk, hanem kulturális kérdésekkel is. Így azzal is. hogy az intézmény könyvtárának olvasótáborát számszerűleg is növeljék. Hogyan kezdjenek ehhez a feladathoz? A könyvtáros még kis létszámú intézményben sem ismerhet minden dolgozót, annál is inkább, mert társadalmi munkában végzi e nemes feladatot. Ismeretségi körét kell tehát bővíteni. Ennek a feladatnak végrehajtására kiválóan alkalmasak a bizalmiak. A bizalmiak csoportja 5—10—15 főből áll, és ezekkel az emberekkel naponta találkozik, közösen beszélik meg gondjaikat. Ez a kis csoport igen alkalmas a könyvek népszerűsítésére, csak valahol el kell kezdeni. Ez a „valahol" pedig általában kézenfekvő, nevezetesen a bizalmiak megbeszélése, melyet havonta egy-két esetbe hív egybe a szakszervezeti. bizottság elnöke. Ezen a megbeszélésen kell gyakran megjelenni a könyvtárosnak és a könyvek olvasására felhívni a bizalmiak figye'mát. A bizalmi sokmindenben a dolgozók tanácsadója, legyen tehát az olvasásban is. Igen hasznos, ha a bizalmiak dolgozó társaiknak beszélnek az olvasott könyvekről, annál is inkább, mert az összes propaganda- munkából legjelentősebb a szóbeli agitáció. Emelheti az olvasótábort az a módszer is, ha a könyvtáros a bizalminak átad 6—8 db könyvet azzal, hogy a munkatársai között kölcsönözze ki elismervény ellenében, azonban a könyvet már ne a bizalminak adják vissza, hanem a könyvtárba vigyék be. Ezzel a módszerrel be tudjuk szoktatni a könyvtárba a dolgozót és rendszeres olvasóvá válik. Kiss Elek SZMT könyvtáros. /' ondolkodóba ejti az embert ^ az, hogy Tiszabezdéden, ahol közel kétszáz fiatal él, alig van húsz tagja az ifjúsági szervezetnek. Nyilván itt valami nincs rendben. Ennek az okait keresve, a vezetők csak addig jutottak el, hogy megállapították: nincs a KISZ-szervezetnek helyisége. Ezzel, no meg azzal magyarázzák a fiatalok távolmaradását, hogy nem találták meg eddig a módját, hogyan foglalkozzanak velük. Ezek lennének a valódi okok? Nem! Valóban igaz, hogy a KISZ- szervezetnek nincs helyisége, de ez nem jelentheti azt, hogy teljesen elhanyagolják a fiatalokkal való foglalkozást. Ugyanis mi a helyzet? Az, hogy Varga Zsigmond, a KISZ-titkár nem is emlékszik arra, mikor foglalkozott a párt- szervezet vezetősége a KISZ, a falusi ifjúság problémáival. Annyi volt a tevékenységük, hogy kitessékelték a fiatalokat a tanácsteremből — ahol a múltban gyűléseket tartottak —, da arra már nam gondoltak, mi lesz velük ezután. Igaz, betörtek egy ablakot, ez azonban nem azt jelenti, hogy most már vegyék lé kezüket a fiatalokról. Sőt, még inkább emsl- ni kell őket. Nem lehet azt mondani, hogy mindig ilyen volt itt a helyzet. Hiszen hetenként tartottak zeneesteket, ahol tájékoztató jeTgű előadások is elhangzottak. Szép számmal látogatták is a fiatalok, sokszor ötven, hatvan is részt vett ezeken. A tanácselnök azzal magyarázta ezek elmaradását, hogy sablonossá váltak, s megún- ták a fiatalok. Nem mondjuk azt, hogy ez lehetetlen. De azt állítjuk, hogy ezeket a zeneesteket változatossá, érdekessé lehet tenni. Ügy gondoljuk, szívesen hallgatnának előadásokat itt a fiatalok a szerelemről, a házasságról, a helyes viselkedésről, a társadalmi együttélés szabályairól stb. Jó néhány pedagógus van Tiszabez- déden is, akik foglalkozhatnának az ifjúság problémáival egy kicsit alaposabban, s behatóbban seg.t- hetnék a KISZ-szervezet munkáját. Ezen a területen azonban sok kívánni való van. Bár igaz, hogy Péter Irén, Kálmán Mária, B. Kői Ferencné pedagógusok sokat tevékenykednék a színjátszóknál. Az is dicsérni való, hegy Filep Károly, a kultúrotthon igazgatója a tél folyamán megszervezett egy énekkart. A ..Bujócskával" be is neveztek a járási kultúrversenyre, de az énekkar elfogyott, mint a hó. Keresik az ckát és nem találják, miért is következett' ez ba. Az egyik az, hogy nincs megfelelő egységes irányítás-, a másik: a pártszervezet, a Hazafias Népfront bizottság és a tanács sem adott megfelelő segítséget eddig a kulturális élet kibontakoztatásához a faluban. Hiba, hogy a kul- túrház színjátszó csoportja csak ideiglenes. Nincs megfelelő kapcsolat a KISZ-szervezet vezetői, tagjai és a kultúrház vezetősége között. Pedig a kultúrháznak második otthonává kellene lennie a fiataloknak. Ez sajnos, nincs így. Nem egy csapásra, de néhány hét alatt gyökeresen lehetne változtatni a helyzeten, ha a párt- szervezet vezetősége felelőssége teljes tudatában kezébe venné az ifjúság ügyét, s megbeszélnék az illetékesekkel együtt a tennivalókat. Ehhez azonban arra van szükség, hogy őszintén, elvtársi módon tárják fel a hibákat, s változtassanak azon a kritikátlan, a hibákat eltakaró és kendőző légkörön, amely még ma is tapasztalható ebben a pártszervezetben. Bodnár István párttitkór, Makkai Béla és a többi pártvezetőségi tag üljön le egy alkalommal a KISZ-szervezet vezetőivel és határozzák meg közösen a tennivalókat. Egy oka van annak, hogy csak alig húsz tagja van a KISZ-szervezetnek Tiszabezdéden. Az, hogy nem foglalkozott sem a KISZ-szervezet, de a többi szerv sem megfelelően a falus: fiatalok ügyével, problémáival. Ha az összefogás meg lesz, s a pedagógusok szívvel-lélekkel segítenék, hamarosan olyan ifjúsági élet virágzik ebben a kis faluban, amely példa lehet mások számára is. Vannak tervei Varga Zs.’g- mondnak. Jó KISZ-titkár is, ?sak kicsit határozottabbnak kell irnnie. A megvásárolandó pingpong felszerelés és a sakkok is vonzzák majd a fiatalokat. E mellett azonban meg kell tenni mindent, hogy sürgősen és gyökeresen megváltozzon a helyzet, s megerősödjön a KISZ-szervezet. Társadalmi ügy, mely minden vezető étdeke. (f. k.) Antarktiszi tudományos megfigyelések Osztrekin, a harmadik szovjet antarktiszi expedíció geofizikai részlegének vezetője nemrégen kijelentette, hogy az antarktiszi kutatások kezdeti elemzése is már számos érdekes felfedezésre vezetett. A szovjet geofizikusok több rendkívül erős, mágneses vihart ügyeltek meg. A leghevesebb mágneses és ionoszféráis viharok idején (1958. július 7—10). amikor minden rádióösszeköttetés megszakadt, a „Mirnij” állomáson vették a harmadik szputnyik jelzéseit. A vételt az ötpontos skála szerint 1-3 pontosnak értékelték. Ez az adat azért fontos, mert következtetni lehet belőle a viharos icncszfréban lezajló jelenségek fizikai tulajdonságaira. Az expedíció megállapította, hogy a legnagyobb mágneses viharokat és a legintenzívebb Sarki Fényt akkor észlelik, amikor a naptevékenység fokozódik. Ez a megállapítás igazolja azokat a tudósokat, akik a mágneses viharok és az atmoszféra felső rétegeiben lezajló ritka jelenségek okát a Napból kisugárzó elektromos részecskékben keresik. Tibetben dörögtek a fegyverek. Aranyfülbevalós földesurak, apró lovakon nyargaló martalő- cok, néhány napra a figyelem középpontjába állították ezt a „világ tetején" elterülő vidéket. Néhány s*ó Ti beiről Közép-Ázsiában a tengerszint fölött többezer méter magasságban hatalmas hegyláncoktól körülzárva feliszik ez a hazánknál tízszer nagyobb területű, de lakosaiba^ a 2 milliót alig elérő terület. Ha nagy hazánkfia, Körösi Csorna Sándor, aki 1819-ben álnak indult, hogy megkeresse az ősmagyarok nyomait és Tibetben ösz- szeállította az első tibeti nyelvtant és szótárt, több mint száz év múlva feltámadott volna, bizony nem sok változást tapasztalt volA tibeti kérdésről na búvárkodásainak és szenvedéseinek színhelyén, A hatalmas hegyláncok közé ékelődve, mintha megállt volna a történelem. Az időszámítás utáni VII. században fénykorát élte a tibeti királyság. .Még Kína is sarcot fizetett neki; Tibetnek erős volt,India felé is a kapcsolata. Onnan kapta vallását a buddhizmus egyik megjelenési formáját, a lámaizmust. A lámaista vallás feje Buddha élő földi megjelenése a dalai láma. Kína mindvégig fenntartotta igényét Tibetre, míg végre a kínai győzelmes forradalom után két évvel 1951. májusában Pekingben egyezményt írtak alá Tibet visszatéréséről. Egyezmények Kína és Tibet között Az 1951-ben megkötött egyezmény egyik pontja előírta, hogy Tibet területi autonómiát kap és a kínai központi népi kormány nem változtatja meg Tibet politikai felépítését és belső közigazgatását. Ez gyakorlatban azt jelentette, hogy Tibetben egyelőre érintetlenül fennmarad a feudalizmus, a láma-uralom, vallási, po.itikai és közigazgatási síkon. Az egyezmény másik pontja arról rendelkezett, hogy a kínai központi népi kormány elismeri és tiszteletben tartja a dalai láma pozícióját, azonban meg kell engednie az elűzött pancsen láma visszatérését az országba és helyre kell állítania annak vallási és politikai jogait. Pancsen láma a dalai láma tulajdonképpeni helyettese. Ez a helyzet már hosszú idő óta vetélkedést okozott a két főméltóság között. A pancsen láma elődjét még a XIII. dalai láma űzte el az országból. Meg kell jegyezni azt is, hogy a dalai lámák szélsőséges kon^ervatizmusa mellett a pancsen lámák rugalmasabb irányzat és a kínai orientáció hívei voltak, aminek főleg a kínai népi forradalom győzelme után nőtt meg a társadalmi és politikai jelentősége. Az egyezmény a továbbiakban intézkedett arról, hogy Tibet külügyiért Kína felelős, s a tibeti hadsereget beolvasztják a kínai hadseregbe, melyek így együttesen látják majd el a tibeti terület védelmét. Az egyezmény egyik legfontosabb pontja kimondotta, hogy a tibeti területi kormány önkéntesén gondoskodik megfelelő reformok végrehajtásáról és a kínai központi népi kormány segíteni fogja a tibeti nép gazdasági, politikai, kereskedelmi és kulturális fejlődését. Az egyezmény végső fokon biztosította, hogy a feudalizmus és babonáit mocsarában é'ő, imperialista járszalagra vont ország lassan-lassan meginduljon a fejlődés útján. A kínai segítség érezhetően megmutatkozott az ország éledében. Majd kétmillió jüan értékben térítésmentesen, mezőgazda- sági gépekkel látták el Tibetet. 1956-ig 36 új elemi iskola nyílt meg. Igen sok orvos, állatorvos és más kínai főiskolákon kiképzett tibeti szakember kezdte meg munkáját. Megnyitották az első klini- j és más. fontos létesítmények épül- kákat és kórházakat. Hosszú utak | tek viszonylag rövid idő alatt. A lázadás okai Tibet békés felszabadítása és a megkötött egyezmények ellenére a tibeti uralkodó rétegek érezték, hogy anakronisztikus uralmuknak, történelmileg rövid időn belül vége fog szakadni, még akkor is, ha a kínai központi népi kormány nem avatkozik, bele- konkrétan Tibet vallási és társadalmi életébe. A mindjobban felvilágosuló és a szocializmust építő, kínai fejlődést látó tibeti néptömegek, jobbágyok maguk akarják majd előre vinni az idő kerekét. Abban is kiegyeztek. volna már a reakció egyes fő képviselői, hogy valamiféle fejlődés meginduljon, azonban természetszerűleg nem a szocialista, hanem a kapitalista fejlődést szerették volna biztosítani. Ebben a törekvésükben pedig csak az angol és amerikai imperialistákkal való szövetkezés segíthette őket. Világos tehát, hogy ez a törekvésük találkozott az imperialisták elképzeléseivel, akik Tibet felszabadulása után sem akarták felszámolni jól kiépített ügynöki hálózatukat. Ugyancsak, megmaradtak a kuomintang kapcsolatok is. — Annak ellenére, hogy a kínai forradalom győzelme után 19.49-ben eltávolították a kuomintang diplomáciai missziót az országból, az együttműködés a reakciós .rétegekkel továbbra is fennmaradt. Ezek büntetlenségüket arra használták fel, hogy titokban szervezkedjenek a központi, népi kormány ellen. A szervezkedők taktikája az volt, hogy kifelé jó arcot mutattak, részt vettek az autonómiát előkészítő bizottságban, látszólag egyetértettek bizonyos reformok bevezetésével, ugyanakkor mindent elkövettek fennálló feudális privilégiumaik védelmében. — A vallási fariatizmus sötétségében tartott tibeti lakosságot azzal agitálták, hogy a reformok magát a vallást fenyegetik. így igyekeztek aláaknázni a fejlődés és a reformok tömegbázisát. A felkelés katonai erejét az évszázadok óta rabló hadjáratot folytató kamba törzs adta, amelyet vallási vezetői régi életmódjuk fenntartásának és a , vallás védelmének” ürügyével a végsőkig fanatizáltak. A kambák te- .vékenységére jellemzően írja a Neue Züricher Zeitung című svájci tőkés lap, hogy a tibetiek a kínaiaktól kértek védelmet ,.a fosztogató szabadságharcosok'’ ellen. A* imperialisták céljai Az imperialista célok világosak. Az imperialista és kuomintang ügynökség segítségével kirobbantott lázadásnak egyik nyilvánvaló célja a népi Kína gyön- gítése. Nem kevésbe lényeges azonban az a cél, hogy a hosszú idő óta előkészített lázadás segítségével éket próbáljanak verni Kína és India közé, sőt megkíséreljék komprimittálni Kínát az ázsiai népek előtt. A harmadik célja az imperialistáknak, hogy eltereljék a figyelmet a német imperializmus és militarizmus feltámasztásáról, a „tibeti kérdés”-t állítsák a világ figyelmének középpontjába és mintegy űj „magyar problémát” tálalják az emberek elé. Igen jellemző, hogy még az imperialista sajtó sem merészelte kezdetben ilyen beállításban megközelíteni a problémát, hanem arról írt, hogy a tibeti konzervativizmusban és haladás-ellenességben kell keresni a lázadás okait. A kérdés megoldása ■ ■ A végtelen hegyek, a járhatatlan terep lehetővé teszi, hogy egyes lázadó csoportok rövidebb, hosszabb ideig elrejtőzzenek, vagy nyugtalanítsanak egyes vidékeket. A fejlődést azonban, mely a világnak ezen, talán egyik legjobban elhagyatott, legsötétebb részén is megindult, nem tudja semmi sem feltartóztatni. A feudalizmus feloldását Tibet-1 ben ma már nem a tőkés rendszer, hanem a szocializmus fogja biztosítani. ★ Lhaszábau bankcííct rendezlek u pauesen láma lisztelclérc Legújabb hír szerint a Kínai Kommunista Párt tibeti bizottsága, a tibeti autonom terület előkészítő bizottsága cs a tibeti katonai parancsnokság április 7-én Lhasszában díszvacsorát adott abból az alkalomból, hogy I.ha- szába érkezet a pancsen láma, a tibeti autonom terület előkészítő bizottságának ügyvezető elnöke. A pancsen láma a banketten beszédet mondott. A többi között kijelentette: „a munka minden területén nagy eredmények születtek Tibet békés lelszabadiUsa a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának és Mao Ce- tung elnöknek nagyszerű vezetése alatt. Ezek az eredőién f«ek a kínai nemzetiségi politikának, a I népi felszabadító hadsereg egységeinek és a széles néplömegek együttes erőfeszítéseinek köszönhetők. Ezt a munkát a tibeti nép melegen támogatja és megbecsüli. A tibeti felső rétegek reakciós klikkje szemben állt a tibeti ncp akaratával, elárulta országunk érdekeit és meg hon toli a anyaországunk egységéi. Remélem, bogy a Kínai Kommunista Párt és Mao Ce-tung elnöknek, továbbá a párt tibeti bizottságának közvetlen vezetésével még szorosabban egyesíthetem Tibet népét.
