Kelet-Magyarország, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-15 / 63. szám
é KELETM Av' Y A RORSZ AG 1959. MÁRCIUS 15, VASÄRNAP 14.02 pare. A szolgálattevő' zöld tárcsája magasba lendül, Zsák Rudolf, a 424-es gép parancsnoka meghúzza a „görbe vasat”, — sZaknyelven szabályzót — bezárja az üres járatot. Az acélparipa szusszant egyet, s a szerelvény lassan kigördül a pályaudvarról. Néhány percen belül már a nyílt pályán robogunk. Az ember érzi a kazán melegét, látja a sok sistergő, csillogó csapot, feszmérőket. Egyenletes, ritmikus lüktetés. Suhanó távírópóznák, így fest a mozdonyon való utazás. Igaz, ezt csak „civiP* mondhatja el, mert a mozdony személyzetének nincs ideje ilyesmire gondolni. Zsák Rudolf, a fiatal mozdonyvezető biztos kézzel tartja a hatalmas gép „zabláját”. Egyik fűtője — Varga János — a gép túlsó oldalán figyeli a pályát, a másik — Kovács Pál — pedig gyors, szakszerű mozdulatokkal eteti a kazánt. Jóformán be sem mutatkoztunk egymásnak, máris a sóstói strand mellett suhanunk el. A „vezér” mosolyogva jegyzi meg: — De sokat fáj a szívünk nyáron, mikor látjuk a vízben fic- kándozókat, mirólunk pedig szakad a víz a nagy hőségben. Csak legalább építenének már egy jó kis strandfürdőt. Fizetjük mi szívesen a téglajegyet, csak csinálják — neveti el magát. — zül halálpontosan ki kell választanok a zöldet, mely nagy előszeretettel olvad bele a sötétbe. Az egész délután oly jókedvű emberek most elszótlanodnak. Fel- ötlik-e bennük, hegy minden kilométer veszélyeket rejthet? Nem! De kettőzött erővel vigyáznak. Újra itthon •f Sétakocs'zás* A gépéről érdeklődöm, s véletlenül megjegyzem, hogy bizony nehéz lehet ezt a hosszú kocsisort ilyen sebességgel vontatni. Erre a három „kormos ember” jókedvűen felnevet. Ismét a vezér világosít fel. — Ez a mostani út sétakocsikázás. Ekkora terhelést a szájában is elvisz egy ilyen masina. A tehervonat! Az igen! Olyankor aztán dolgozik a gép. Mondjuk ha 2000—2200 tonna van a mozdony után, és tartani vele a menetidőt. Az az érdekes! Lassan, ahogy a munkájuk engedi, megindul a beszélgetés. Kiderül, hogy ez a markánsarcú, fiatal .mozdonyvezető mindössze huszonnyolc éves, s már másfél éve lesz, hogy a legkomolyabb gépét, 424-est vezeti. Kiválóan érti a szakmáját s mindig útrakész, akár szolgálatban van, akár nincs. A múlt év szeptemberében megjutalmazták éberségéért. Helytelen vágányra akarták bejáratni a szerelvényét, s megállt, látva a hibás váltóállást. Két társa, Varga János és Klepács Pál, a jókedvű fűtők szintén méltó társai. Hosszú idő óta együtt járnak, ismerik egymás természetét, s nagyon szeretik a gépet. (Attila szerint — ez a Klepács beceneve — a mozdony a második feleségük) A beszéd félbeszakadt, mert a gép túlsó oldaláról jön a jelzés:' — Nyírbogdány nem adja!! — — Nem adja — válaszol a vezér is, máris megállunk a főjelző előtt. Várnunk kell, mert Záhony felől egy tehervonatnak van bejárása. Ez bizony hét perc késést jelent. Bogdányban ellenőrzést kap a 424.330-as gép személyzete. Kopjári Károly utazófelvigyázó kapaszkodik fel, s Pátroháig meggyőződik, hogy mozdonyukkal nincs baj. Deimecserhe érve már nincs késésünk. Kisvárdán udvariasan utat engedünk a nemzetközi gyorsnak, majd vágtatunk tovább, s menetrend szerint percnyi pontosan érkezünk Záhonyba. Masiniszta-lebbencs Masinánk lekapcsolt a szerelvényről, s kipöfögött a fűtőházhoz. Itt aztán rájöttem, hogy a mozdonyvezetés nem annyiból áll, hogy az állomásokon fogadják a tisztelgéseket. A három ember munkához látott, s a gép elkezdett sisteregni, bömbölni. Tisztították, olajozták, kenték a gépet. A vezér még alá is bújt egy kalapáccsal a hatalmas alkotmánynak, hogy a „lábát” is megnézze. Végül a fordítón visszafordították a 424-est Nyíregyháza felé. Mikor bejárásra készen állt a gép, a főnök kiadta az ukázt: — Főzzünk lebbencset! — Egyikük vizet körített, a másik krumplit pucolt, a harmadik szalonnát aprított, s máris főtt a leves. Mostanában nem ettem ilyen finom lebbencset.. Alig vacsoráztunk meg, máris indulni kell a szerelvény elé, mert még az indulásig meg kell „melegíteni” a kocsikat, s a fék- próbákat is meg kell tartani. Mikor ezek mind megvannak, irány — Nyíregyháza. A szerelvény belefúrja magát a sötét estébe. Ilyenkor a mozdony személyzete csak a szemébe bízhat. Zsák és társai egy pillanatra sem fordítják el tekintetüket a pályáról. A messze csillogó fények köEste, tíz óra előtt pár perccel érkezünk vissza Nyíregyházára. Ezzel a 424.330-as gép személyzetének lejár a szolgálata. Elköszönünk egymástól. Az állomás felől még látom, hogy a gép lekapcsol és sietve húz a fűtőház felé. Ott még szerelik a* gépet, tisztítják, s mire mindezzel elkészülnék, úgy éjfél felé jár majd az idő, vagy talán még későbbre. De a gépet nem adhatják át rendetlenül a váltótársaknak. Ezt tiltja a szabály is. De ők nem azért szorgoskodnak munkaidőn túl is. Azért, mert vérbeli masiniszták, s nagyon szeretik foglalkozásukat Bé2i László. Sikert arattak a magyar gyártmányok Nyíregyházi szemmel a lipcsei vásáron Fried Andor elvtárs, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője a Belkereskedelmi Minisztérium küldöttségével részt vett a lipcsei vásáron. Hazatérve elmondotta, hogy a régi vásárvárosban minden évben megtartják a hagyományos tavaszi és őszi nemzetközi mintavásárt. «A mintegy 700 ezer lakosú öreg város kereskedelmi gócpont, régi épületei és üzletei mellett sok helyen szembetűnnek a modern építkezés korszerű remekei, az állami kereskedelem új áruházai és bcltegységei. Megmutatkozott a kirakatokon, hogy sokat fordítanak az áruk reklámozására, a propagandára. A boltokban a berendezés köríhyen áttekinthetővé teszi az árukat, ami megkönnyíti a választást. Általában a modern eladási formákkal, önkiszolgálás, önkiválasztás &tb. árusítanak. Feltűnő volt, hogy az eladással foglalkozó dolgozók rendkívül figyelmesek és udvariasak a vevővel szemben és segítenek a vételben.' A vásár megtekintése több napot vett igénybe. Különösen kiemelkedő és legjobban látogatott volt a Szovjetunió, a Kínai Nép- köztársaság és Csehszlovákia pavilonja. A magyar pavilonnal sem kellett szégyenkezni, nagyon sok látogatója volt. Elismeréssel nyilatkoztak főleg mérőműszereinkről, gépeinkről, motorcsónakjainkról, rádióberendezéseinkről a sok más kiállított áru között. A világ valamennyi országának kereskedelmi szakemberei találkoztak itt és kötöttek szállítási szerződéseket a vásáron kiállított árucikkekre. Jó volt tapasztalni azt, hogy ez a vásár is hozzájárult a nemzetek közötti kereskedelmi kapcsolat további fokozásához, a békés egymás mellett élés politikájának további következetes megvalósításához — mondotta Fried elvtárs, és azt ígérte, hogy a szakmai tapasztalatokról majd egy értekezleten be fog számolni a kereskedelmi dolgozóknak. Méreg, gáz, kutya, vadászgörény a nyíregyházi patkányirtó „légióban** A patkány Brehm nagykönyvében a gerinces állatok közt szerepel, de csupán az alkata miatt. A viselkedés szerinti osztályozás alighanem a „gerinctelen alattomos férgek” rendjébe sorolná, mert még elmondani is sok, mi mindenre képes ez az állat. Előfordult, hogy lyukat rágott egy élő hízó hátába, összefurdalta a ház alapzatát, s összedőlt az épít- riény, csúfos betegségeket cipeli egyik helyről.-a másikra, amitől az egész falka háziállat elhullott. Mindig a piszokban, a szennyben mászkál, egyszóval fertőz és rombol. A méreteit meghatározni nehéz volna, hiszen egy-egy SER- NKVÁL-telepen elhíznak másfél kilósia is, a számukról sincs pontos statisztika, egy azonban biztos, előfordulnak a megyénkben szép számmal. A Nyíregyházi Városgazdálkodási Vállalat egész légiónyi embert foglalkoztat, irtják a patkányt méreggel, gázzal, kutyával és vadászgörénnyek Mitől dögllk a patkány ? A vállalat Árok utcai telepén valóságos konyhát állítottak fel a mérgek keverése céljából. Amolyan ,hidegkonyha“ ez, mert bár igényesek a csúf kártevők, főzni azért mégsem kell nekik. Persze a mérget azt nem eszik meg olyan egyszerűen, ehhez valami finomság is kell. El sem hinné az ember, ha nem látná, hogy valódi csokoládés nápolyit törnek össze, azt megkeverik dióbéllel, maid az egészre étolajat öntenek és ehhez a tartalmas masszához adják hozzá a mérget. Másutt viszont kis gázbombákat gyártanak, ez már kevésbé kellemes halálnem lehet a patkányok számára. A legeredményesebb munkát azonban a kutyákkal és a vadászgörényekkel végzik. A Baba többet ér, mint egy tebén Brezni Pál már vagy harminc esztendeje foglalkozik az ebek • ídomitásávaí. Tőle tudjuk, hogy a jó patkányfogónak fekete a szájpadlása, meg hogy erre a szakmára a kutyának is „születni Negyven gyerek új utakon Látogatás a nemrég megnyílt nyíregyházi leány-szakiskolában Melyik az a kislány, amelyik ne szeretne tökéletesen főzni? Vagy éppen szép ruhát szabni, varrni, virágot nevelni, babával játszani, de ezúttal „komoly” játékot? És különösen, ha mindez az iskolában történik? Bedig ezeket is csináljak azok a gyerekek, pontosan negyvenen, akik Nyíregyházán az V-ös számú iskolában megnyílt leányszakiskola növendékei. A szakiskola február 16-án kezdett munkához, egyike azoknak, amelyek ebben az évben kezdték meg működésüket megyénkben, s az általános iskolából kinőtt, 14—18 éves fiatalok nevelésével, képzésével foglalkoznak. Egy gazdasági szaktanár, egy orvosnő, egy, aki a szabás-varrást tan.'tja, és az általános iskola pedagógusai tartanak előadást a gyermekeknek, illetve vezetik a gyakorlati munkát. Mert hetenként három nap az elméleté, három pedig a munkáé. Hogy melyiknek van nagyobb sikere? Nehéz lenne eldönteni. Történelmet, magyar irodalmat, helyesírást, számtant, egészségtant, háztartástant és gazdasági ismereteket tanulnak, aztán a gyakorlatban ismerkednek a szabás-varrással, a mezőgazdasággal, kertészettel, most a zöldségtermesztéssel, de jövőre a virágkertészetteB is, megtanulnak kitűnően főzni, csecsemőt gondozni, gyermeket nevelni, s még olyan aprónak tűnő munkát is, mint az asztal szép, ízléses megtérítése. Ezekben két varrógép, egy gáztűzhely, melegágy, és a megfelelő föld segítik őket. — igaz, még most csak kevés föld, de a tervben 10 hold szerepel, ahol aztán társadalmi munkával tantermet is építenek. A negyven gyermek között a rövid egy hónap alatt akadnak máris kitűnő tanulók. Borza Ilona a gyakorlati munkában mutat példát, de a felelete is négyesötös. Kiss Juliánná ötös tanuló. Merő Mária, Orács Erzsébet és :nég többen kiválnak szorgalmukkal. — Jó közöttük lenni — vélekedik Hertelendy Sándorné igazgatónő, — valamennyi gyereken érzik, hogy komolyan veszik a tanulmányaikat, Most az • általános iskolásoknak varrnak egyenkö- ténykéket, ami kettős haszon. Egyrészt szépek lesznek a kisiskolások a világoskék kötényekben, másrészt ezért a munkáért pénzt kapnak a szakiskolás lányok, amelyért kirándulást tervezünk a pallagi szakiskolába, és Debrecenbe. Megalakítjuk a KISZ-szervezetet, tánccsoportunkat, egyszóval az új iskola munkája kiteljesedik. Két esztendeig tart az iskola. Vizsga után, — akik akarják, — gyakorlati munká következik, amely után szakmunkások lesznek. De annyi bizonyos: ezeket a lányokat nem kell majd félteni: jövendő családi otthonukban sem, mert felkészülnek és alaposan készülnek — magára az életre, kell”. Amelyik fenn hordja az orrát, az már nem patkányfogó. Hogy honnan lehet felfedezni a tehetséget? — Egyszerű ez — mondja Brezni bácsi. — Az ember jól meg- szagoltat egy „vadat” a* kutyával, majd leássa a földbe, valahova eldugja, és ha a kutya elkezd nyomozni, akkor lesz belőle valami. Brezni bácsi Baba névű tacskó kutyája szerinte többet ér egy ■tehénnél, viszont a vállalat kutyái, a Picur és a többiek ugyancsak értékes állatok. A vadászat akkor eredményes, ha akcióba lépnék á vadászgörények is. Ezek a kis állatok megkeresik és kiüldözik fészkükből a veszélyes kártevőket. Nagyon érdekes a vadászállatok együttműködése és nagyon eredményes. Megyénkben keveset törődnek a kártevők pusztításával A Városgazdálkodási Vállalat féregirtó részlege bejárja az országot. Varga Mihály, a részleg vezetője megmutatta az utóbbi hetek statisztikai kimutatásait és bizony többszáz kilométer távolságra is elmentek a vállalat „vadászai” a kimutatás tanúsága szerint. És van itt egy másik tanulság is, mégpedig az, hogy a megyéből egyetlen hely sincs feltüntetve. Varga Mihály elmondta, hogy a Csengerl Állanti Gazdaságban, valamint a Nagykállói Célgazdaságban évek óta tenyésznek a kártevők, azonban mind a két gazdaság tiltakozik az irtásuk ellen. Nem hajlandók segítséget nyújtani a vállalatnak, inkább vállalják a károkat, ami a felületességükből ered. De igen sok hasonló helye van a megyének, ahol szintén nem fordítanak gondot az alattomos férgek irtására. A kártevők irtása pedig állampol. gári kötelesség. Rendeletet adtak ki, amelyben kötelezővé teszik az egészségre veszélyes, nagy anyagi károkat okozó állatok pusztítását. Meggyőződtünk róla, hogy a rendelet végrehajtására jól felkészült ä Városgazdálkodási Vállalat, most már csak az hiányzik, hogy azok, akiknek szükségük van rá, igénybe is vegyék, (Kiss)
