Kelet-Magyarország, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-13 / 61. szám

Xfläfl. MÁRCIUS 13. PÉNTEK KELrTMAGTARÍ1R,«'/^f3 3 Uj szelek fújnak a székelyi Búzakalász Tsz-ben — Megveszett ez a márciusi április — cifrázta Lóczi János brigádvezető, ahogy betaszította az iroda ajtaját. Bajuszán, kucs­máján gyöngyharmatként ültek az apró esőszemek. — Reggel süt a nap, az ember vére csak úgy bizsereg, most meg egy szutyok az egész határ, a mák megint a zsákban maradt. Nem lehet rámenni a földre ... Lágy, az istenit neki, nagyon lágy... Bosszúsan vetetté le magát a hosszú lócára, ami úgy megcsi­kordult, mintha nem bírná el az öreg bánatát. Elmesélte aztán hogy reggel kiment határt nézni, merre lehetne az ekét nekieresz­teni a földnek. Vár a mák, a csillagpaszuly, meg a többi, de legfőképpen ők maguk szeretné­nek mindent idejében megcsi­nálni. Mert más világ járja már a székely! Búzakalász Termelő- szövetkezetben, mint amilyen ta­valy volt. Igaz, ezt a ma't úgy lehetett megteremteni, hogy néhány szájhős munkarestet el­küldték a két szövetkezet egyesü­lése után. A közgyűlés kilátásba helyezett néhány munkaegység- levonást azok, részére, akik meg­feledkeznének a közösség érde­keiről. ősz óta nem is fordult elő, csupán egyetlen eset az egyik kocsissal, akinek ügye annak rendje szerint a fegyelmi bizott­ság elé került. Szorgalomban nincs hiány — Nem kenyerünk a dicsek­vés — mondja Hliva Ferenc, a szövetkezet elnöke, — de azt kell mondanunk, hogy szorga­lomban nincs hiány. Ebben a változó időben is sikerült elvé­gezni a 19 hold termő gyümöl­csös metszését, rakják a meleg­ágyakat a dohány vetéshez. Káté György tehenészre egyenesen büszkék vagyunk: hajnaltól estig nagy szeretettel gondozza a jó­szágot. Tóth Sándor juhász 102 százalékos elletési eredményt ért el, és nyíráskor is meg lesz a hat kilós gyapjúátlag.-— Nagy feladatot vállaltunk magunkra az idén — veszi át a szót Kertész János községi gaz­dasági felügyelő, aki idejének legnagyobb részét a szövetkezet­ben tölti. — Száz holdanként 193 ezer forint az áruértékestési tervünk. Ezt feltétlenül el kell érni. Minden a munkán múlik, a szorgalmon. Abban az idén eddig nem volt hiány. Szerződéses nö­vényekből — a gyümölcsön kívül — 350 ezer forint jövedelemre számít a szövetkezet. Gyümölcs­ből, ahogy mutatkozik, és nem lesz elemi kár, a tervet megdup­lázzuk. Állattenyésztésből (eddig alig jött számításba) az idén 172 ezer forint a tervezett jövedelem. Terv szerint a jövedelemnek egynegyede lesz a természetbeni és a többit pénzben kapják a tagok. Persze, ha sikerül. .; ■— teszi hozzá gyorsan az agronó- mus, amiből azonnal ért az el­nök. Nem is hagyja szó nélkül. Sok fillér sokra megy — Egyszóval, elvtárs, — fordul felém az elnök —, én ötödik hó­napja vagyak elnöke a Búzaka­lásznak, de még egyetlen fillért nem kértem a banktól. Pedig kérhettem volna; a Dózsa TSZ ősszel alakult, a régi Búzakalász meg nem a legjobb úton haladt. így egyesültünk novemberben. — Hogy mit csinál az elnök? — kapják el emezek a szót. — Ha jön egy levél, amit sikerül jól felbontani, a borítékot kifor­dítja és másik levélhez használ­ja fel. Az ittyre-füttyre való te­lefonálgatás is megszűnt — köz­pénzből. — Itt van Pista bácsi is — ugratja Kertész a 69 éves idős Sipos Istvánt — ősz óta hogy be­lépett, úgy belejött könyvelőskö- dé&e közben a takarékosságba, hogy cigarettapapíron végzi a levelezést. — Könnyű neked beszélni — morgott az öreg a bajusza alatt — nekem 20 ezer forintot húzott ki a zsebemből az ötvenhatos ki­lépés. Nem gyerekjáték a közös, so-k fillér sokra megy, ha ösz- szerakjuk is, ha szétherdáljuk is. Megtudom még, hogy a nö­vénytermelésben átlag 23 mun­kaegységet terveztek holdanként és a szövetkezet összes munka­egység-ráfordítása az egész évben 14.400. A kedvezmények 6.50 fo­rinttal növelik meg minden mun­kaegység értékét, ami terv sze­rint 44 forint pénzben és termé­szetben. Ez a terv erejükhöz mérten reális, a vezetésen és a tagok további szorgalmán múlik, hogy valóra váltsák s ezzel meg­teremtsék további fejlődésük alapjait. S. A. Fekete Józsefné, a nagyhalászi Kendergyár mafcracüaemében dolgozik. Szerény, közvetlen, víg kedélyű asszonyka. A munkaver­senyben kiváló minőséggel is erősíti helyét az elsők között. Haogleitiezparádé Kisvárdán Hanglemezparádét rendez a Szabolcs-Szatmár megyei Nép­bolt Vállalat 1959. március 14-én, szombaton este hat órakcr Kis­várdán. A bemutató keretében a magyar és külföldi hanglemeze újdonságok nagy részét hallhat­ják majd a vendégek. Az estet a' Magyar—Szovjet Barátsági Hó-1 nap keretében rendezik. Vasútépítők kost Demecserhen Mit fogyaszthatunk a nyíregyházi éttermekben tíz forinton alul? Gyárból kikerült új sinek nyúj­tóznak egymás mellett. Kátrá- nyos-olajos talpfák sorakoznak többszáz méter hosszan, katonás rendben. Kavics és zúzott kőhal­mazok domborodnak, mint óriás vakondtúrások. Emberek földet ásnak, kavicságyat készítenek a sínpárnak. Izmos karok merítik a villát a kavicsba és szórják, tö­mik a talpfák közé. Huszonné­gyen fognak közre egy negyed­százméternyi hosszú sínt, be­fogják a sínfogóba és a brigád­vezető vezényel, hogy „Fogd meg!”..: „Emeld!”... Görnyednek a hátak, hiszen 50 kiló jut egy-egy emberre a 12 mázsás sínből. Óva­tosan viszik és helyezik a ka­vicságyon pontos0*1 beállított talpfákra. Aztán egy szuszantás- nyi szünet után fordulnak a másikért. Arrább már ilyen utasítások harsogják túl a krampácsolást: „Jobbra az elejét!... Még jobb­ra!... Elég!...” A műszaki irá­nyítja a sínpár pontos beállítását a műszerekkel. Nyomában dolgo­zik a fúrós brigád. A talpfákba lyukat fúrnak, hogy a sínpárt rá­juk lehessen erősíteni. Kip-kip-kop. -. Csattog a kram- pács ritmikusan. Kötszerre a helyére igazítja a kavicsot s a harmadik csapásra teljes erővel lesújt a csákány, a talpfa alá veri, hogy szilárdan és vízszin­tesen feküdjön a sín. -ő- félkilo- máter hosszú vasútvonal-szakasz egyik végén, a két új vágányon már gördül a vagon, a másik vé­gén pedig még a gyárba vezető két iparvágány lefektetésén dol­goznak. Terjeszkedik a vasútállomás Nemrég látott napvilágot az a rendelet, amely kötelezővé tette az éttermekben tíz. forinton aluli ételek árusítását. A Nyíregyházi Vendéglátóipari Vállalatnál is na­gyobb figyelmet fordítottak az olcsó adagok készítésére. Két he­lyen: a Kossuth-szálló kis éttér-1 méhen és a „Dolgozók étterme- j ben” érdeklődtünk, s kérdéseink­re megnyugtató választ kaptunk. Fehér István, a Kossuth-étte- rem vezetője elmondotta, hegy naponta 10—12 tíz forinton aluli ételféleséget tudnak feltálalni. Közkedveltek például a kolbá- s/os paprikás-burgonya készítmé­nyeik 3 forint 65 fillérért. — A „Zóna” féladagok közül különö­sen a marhapörkölt iránt nagy az érdeklődés, amely öt és fél forintba kerül. Kitűnő bogrács- gulyást adnak mindkét étterem­ben 7.85-ért. Népszerűek a „kis” adagok is: a flecken, a párizsi és bécsi szeletek — hét-nyolc fo­rintért. Új vágányokkal szélesítik, hogy alkalmas legyen hosszabb szerel­vények fogadására és keresztezé­sére. Felújítanák régi vágányokat, kicserélik a régi kavicságyat, a kopott talpfákat és síneket, ami lehetővé teszi, hogy nagy. gépek is biztonságosabban közlekedhetnek. Mindezzel Nyíregyháza vasútállo­mást tehermentesítik a zsúfolt forgalomtól. A báfori „gólyanéni" Dísz-szakasz gyermekekből Mándokon megizmosodott az úttörőélet. A csapat szervezete megerősödött, kitűnő ének- és ze­nekaruk rendszeresen próbál. — Most dísz-szakaszt alakítanak a csapaton belül, hogy az egyes ünnepségek fényét emeljék. Valami nagy dolog történik a fehér falú szobában. Az ablakon beszűrődik a szaladó kocsik zaja, a szél tavaszi koncertje. Bent éles jajkiáltás vág a levegőbe. Aztán kínos csend. A lélegzet gyorsul, az arcizom feszül, az ajak cserepesedik... S ekkor is­mét belekarcol a levegőbe egy egy síró hang, egy csecsemő hangja. Egy ifjú emberpalánta jelzi: él, megszületett... És a fe­hér köpenyes madám megtörli tüzelő homlokát. Ez is jól van... — Eddig mindig jól volt — emlékezik vissza egy lélegzetvé­telnyi szünetben özvegy Megy- gyesi Mihályné szülésznő a nyírbátori szülőotthonban. —Élő gyereket szeretek „szülni”. Ha már sivit, én mosolygok. És az anya is. Mi van, ha nincs benne élet? Akkor mi sírunk. Napokig szomorú vagyok ilyenkor. Saj­nálom. Sokat vivődöm, csak nem én vétettem valami hibát...? De a fehérköpenyes ,.madá- mot”, *—■ aki több mint tíz éve cselekvő munkása az élet házá­nak — még nem kapta mulasz­táson a felettese, sem jómaga. Pedig sok a szülés. Éjjel-nappal jönnek a szülő nők a bátori ott­honba. Fiatalok, idősebbek, akik maguk mögött hagyták a falusi babonát, idegenkedést. Jönnek, s bíznak Rétháti doktorban, a fehérköpenyes „madámokban.” Bár még nem teljesen fájda­lommentes a szülés, de minden nap gondos kezek enyhítenek a szülő nők vajúdásán. És sze­rencsére Nyírbátor „kinövi” a korábban jól felszerelt szülőott­hont. Néhány éve még elegendő volt, ma kevés... — Tudja milyen érzés az, ha látom, hogy a kezem alatt egészséges gyermek született? De ez még nem minden. Akkor nyugszom meg, ha jól van az afiya is. Jó érzés az, ha min­den rendjén van. Nem is érez­heti ezt más. Képzelje, milyen megható. Az anya beteg, ve­szélyben van és még sem magá­val törődik. Az első kérdés az: hogy van a gyermekem? Ilyen az anyai szeretet. S ezért éjszakázik a gyógyszerillatú szü­lőszobában Meggyest néni, hogy ez a szeretet ne legyen hiába­való. Két élétre vigyáz féltőn, az anyára és az újszülöttére. Csak az elmúlt esztendőben négyszáz újszülöttet segített a világra. Munkájában, magatar­tásában aranyszabály a lelkiis­meretesség. Legutóbb is ez men­tette meg Lengyel Sándorné en- csencsi asszonyt és gyermekét. Évek múltán is visszajönnek megszorítani a kezét. A napok­ban az utcán volt találkozása, egy asszony lépett eléje: „Nézze csak milyen, akit megmentett” — mutatóit egy két év körüli fiúcskára. És özvegy Meggyesiné boldog. Az élet mostoha volt hozzá, korán elvesztette férjét, magára maradt két gyerekkel. De volt akarata megállni a vi­harban, felnevelni a két fiút. Az egyik ma tanulmányi fel­ügyelő, a másik igazgató tanító. Jómaga új és új életek felett őrködik, akik más körülmények között jönnek a világra, s akik­re más sors vár, mint Meggyesi nénire várt annakidején. Talán azért, pontosan azért vigyáz, százszoros figyelemmel... í- P. G. —)i Tíz brigád dolgozik a vasút­építésnél. —t Nehéz a munka, nehéz telje­síteni a normát! — mondja Had­házi József, az egyik brigád ve­zetője. — Nyolcvan-kilencven százalék a teljesítményünk, mert nemrég alakítottuk a brigádot 18—22 évesekből és még nem eléggé szoktunk össze a munká-’ ban. Akikéi nem haji „a tatár“ Ahogy az ember nézi a munkát, szembetűnik, hogy a 18—20 tagú brigádban egyszerre csak 5—6-an dolgoznak, a többiek a szerszámra támaszkodva beszélgetnek, néze­lődnek. Baj van itt a munkafe­gyelemmel, annak ellenére, hogy valóban nehéz munkát végeznek. Azt mondják a bírálatra, hogy „ráérünk, nem hajt a tatár’*. — Meglátszik, hogy a brigádvezetők nem fordítanak kellő gondot a napi munka jó megszervezésére, a munkaidő jó kihasználására. Pe­dig biztosan nem mindegy az így gondolkozó dolgozóknak sem, hogy 800 forintot, vagy pedig I 1200-at keresnek havonta. Brigádverseny kell! Szabó Péter ifibrigádja teljesít egyedül száz százalék felett, ma­ga roögöt hagyva a Gvőri brigá­dot, melyben régi vasútépítők is dolgoznak. Földes elvtárs. a mű­vezető dicsérte ezt a brigádot a szorgalmáért és a minőségéért is. Szabóék versenyt indítottak a brigádok között a száz százalék teljesítéséért, a minőségi követel­mények betartása mellett. Jó len­ne, ha a többi brigódvezetők Sza­bóékhoz hasonlóan minden reg­gel, a kezdéskor, megbeszélnék a brigáddal a naoi feladatot, és munka után értékelnék az ered­ményeket. A teljesítménnyel va­ló törődés is változtathat a mun­kafegyelmen. Bizony a 60-80 szá­zalékos teljesítméni’-ek lemaradást okoznak a vasútépítés tervének határidőre történő teljesítésében* és nem mindegy, hogy mikor few jezik be ezt a fontos munkát.| Reméljük, hogy a brigádok ver-l senye rövidesen a munkaidő jobbj kihasználását, a normák teljesi-J téset és összegezett sikerként «■ határidő előtti teljesítést fogjál eredményezni. O. X,

Next

/
Thumbnails
Contents