Kelet-Magyarország, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-11 / 59. szám

2 KELETMAG V A RU RS2AG 1959. MÁRCIUS 11, SZERDA FELELŐSSÉG I ilOLlSA PERT E GY HETE SINCS, hogy megszületett a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának újabb ha­tározata. Mint tavaszi fuvallat, úgy járja át meg át az országot valami jóleső érzés, mióta tudo­mást szerzétt a nép e határo­zat tartalmáról. Nem túlzás azt mondani a határozatról, hogy alapos mérlege életünk­nek, biztos iránytű a holnap felé. A Központi Bizottság a történelmi jelentőségű XXI. kongresszus fényénél vizsgálta meg,, hogyan alakult a magyar dolgozók élete az utóbbi esz­tendők során, milyen erédmé- nyeket értünk el és hol kell még előre törnünk. Amikor megyénk népe a ha­tározat nagyszerű soraival is­merkedik,. örömmel veszi tudo­másul, hogy nagyot nőtt az SZKP XX. kongresszusa óta a szocialista tábor ereje, a kapi­talista blokk .térvesztesége pe­dig egyre nagyobb. Jóleső ér­zés tudni, hogy nem vagyunk messze a szocializmus teljes fel­építésétől, a kommunizmus ka­pujától. S amikor a párt a legjobb tapasztalatokból szűri le a véleményt,, amikor hosszú számvetés után a dolgozók, párttagok és pártonkvüliek elé viszi a helyzetet, tovább foko­zódik a bizalmunk. Vegyük ki elsősorban, ami bennünket a legközvetlenebbül érint. Ez a parasztság holnapja, a paraszti jövendő. Tudjuk, hogy megyénk több, mint félmillió lakosának túlnyomó többsége a mező- gazdaságban keresi meg kenye­rét. De nem mindegy, hogyan. Lehet nagyobb darab kenyeret és fehérebbet termelni a mai­nál. Lehet látástól vakulásig túrni a földet, de lehet kultú­rált életet élni a mezőgazdaság­ban is, ha gépekkel dolgozunk, ha gondjainkat fl közösség ereje oszlatja el, A part központi bi­zottságának decem­beri határozata helyesnek bizo­nyult, és ezt nemcsak a győri, szolnoki, veszprémi és somogyi, hanem a szabolcsi példa is bi­zonyítja1 parasztságunk felelős­sége megnőtt az ország iránt, a haladás iránt, saját maga iránt. Az a sokezer szabolcsi paraszt, aki az utóbbi két hónap alatt belépett a termelőszövetkezetek be, belátta, hogy mi drágán ter­melünk, . nagy idő-, pénz- és munka-ráfordítással a kis üzemben. Megértette, hogy § mezőgazdasági termelés szem­pontjából a kapitalista államok nagyrésze mögött vagyunk, s • elhagytak bennünket más népi demokráciák, elsősorban a szomszédos Csehszlovákia. Pe­dig a mezőgazdasági termelés lehetőségei nálunk sokkal na­gyobbak. A sokezer paraszt­család belátta és megértette, hogy nem képes a bővített új­ratermelésre, sokszor még az egyszerű újratermelésre sem. Nyírpilisen mondta el az új termelőszövetkezet elnöke, hogy nem egy olyan középparasztot ismer, aki már decemberben a boltból veszi a kenyeret, mert önellátására sem képes eleget termelni. A községben még ma is nádfedelés házikók vannak, nem tudják jól kihasználni a lehetőségeket, csupán burgonyát és. rozsot, termelnek, áruterme­lés úgyszólván nincs is. Igaz, azt is elmondták, hogy két éve itt is nagyon sok házban van már rádió, sok lakás kapott új tűzhelyet. De ez még nem min­den. Ezt a parasztság jórésze éppúgy tudja, mint a vezető kommunisták, mint az országos, a megyei, a járási és a községi szervek. A szabolcs-szatmári pa­rasztok nem mondják, nem is mondhatják, hogy a nagyüzem nem jobb, mint a kis parcella. A parasztság itt is, mindenütt kőből és téglából épült házakra, betonjárdára, magasabb kultú­rára, szórakozásra vágyik. S el­sősorban ott kapja meg a nagy­üzemben ennek a feltételét. — Dolgozó parasztjaink látják, hogy nem egyenrangú a ver­seny az elavult és korszerűtlen gazdálkodás, és az egyre fejlet­tebb technika között. S hogy tudja: a párt új intézkedéseket dolgoz ki a még eredményesebb szövetkezeti munkához, ez nagy erőt, biztatást jelent, A JELEN FÖKÖVETELMÉ- A NYÉNEK tartja a hatá­rozat a meglévő, s főként az új termelőszövetkezetek megerősí­tését, nagyüzemi gazdálkodá­suk megalapozását. Szükség van erre nagyon. Az erők Baráti összejöveteleket tartanak Mátészalkán a pedagógusok és a tsz tagok A hasznos időtöltés, a szülők­kel, dolgozókkal való kapcsolat, az ifjúság nevelése, s egyben a társadalmi munka egyik kedves formáját valósította meg a má­tészalkai Zalka Máté általános iskola nevelőtestülete. Baráti ösz- sz'éjöveteleket rendezett, ame­lyekre meghívta a helybeli Zalka Máté Termelőszövetkezet család­jait. Itt terített asztal mellett, baráságos beszélgetés közben ke­rültek elő az egymást érdeklő problémák, az ifjúság neveléséről, a téesz sajátos kérdéseiről. A legutóbbi ilyen összejövetel mindenki számára felejthetetlen marad, öregek és fiatalok ün­neplőbe öltözve hallgatták Bakó Istvánná eladását Ady Endre éle­téről, költészetéről, amit az út­törők kis csoportjának kórusa és néhány szavalat tett színesebbé. Dr. Szabó Lászlómé a XXI. kong­resszus jelentőségét ismertette. — Ezután fesztelen légkörben indult meg a társalgás, sőt a nótázás is. Itt határozták el, hogy egy fiatal korcsoport számára, amely a ké zimunka-oktatásból kimaradt, az oktatást pótlólág megszervezik. S ami nagyon fontos: a szövetkezeti dolgozók óvodáskorú gyermekei­nek nyári napközi szerint történő felügyeletét és foglalkoztatását vállalták el a pedagógusok - amint ezt Szabó Erzsébet óvónő bejelentette. Ez a néhány találkozás meg- erősti testületünket abban, hogy a megkezdett úton tovább kell mennünk Farkas Sándorn- nevelő számbavételé, a sorok rende­zése nem kis feladat. Ezen mú­lik a munkáshatalom megerősí­tése, a meggyőző szó alapos­sága. A határozat kifejti, hogy to­vábbra is bízik a párt a még egyénileg dolgozó parasztság­ban. És nemcsak azt várja tőle, hogy a lehető legmagasabb eredményeket érje el a terme­lésben, hanem azt is, hogy az erős ország láttán, az erős ter­melőszövetkezetek munkája nyomán mihamarabb felismeri az egyetlen helyes utat, felelős­séggel dolgozik a holnapért. A siker, a jobb élet ezen múlik! Kopka János. Ismét kiváló szövetkezet lett a „Fényszöv" Tavaly a nyíregyházi Fényké­pész KTSZ első lett a megyei szövetkezetek közül, s elnyerte a „Kiváló szövetkezet” címet. 1958. évi munkája alapján ismét „Ki­váló szövetkezet” lett. 1958-ban a KTSZ 1 millió fo­rinton felüli bruttó bevételt for­galmazott, s 78.800 forint nyere­séggel zárta az évet. A tagok há­rom heti jövedelmüknek megfe- felő osztalékban részesültek a 104.3. százalékos tervteljesítés ju­talmául. A szövetkezet elnökét, Kovács Istvánt a felettes szerv kitüntette a „Kiváló szövetkezeti dolgozó jelvénnyel, Kazár Endre főkönyvelő, Döme Erika rótusőr és Bánfi Árpád, a fehérgyarmati műterem vezetője oklevelet kap­tak. Számosán részesültek ezen­kívül külön pénzjutalomban is. A szövetkezet dolgozói elhatá­rozták, hogy 1959: évi munká­jukkal ismét kivívják szövetkeze­tüknek a büszke „Kiváló” címet. A szövetkezetei továbbfejlesztik, a járási székhelyeken, nagyobb helyeken új fiókműtermeket lé­tesítenek. A KISZÖV és a Nem­zeti Bank segítségével egy új Moszkvics gépkocsit vásárolnak, hógy a riport-részleg a megye te­rületén mindenütt gyorsan ki tudja elégíteni a dolgozok igé­nyeit. A nyíregyházi helyőrség szereoe a Tanácsköztársaság előkészítésében Sokak körében az a hiedelem, hogy a Tanácsköztársaság előké­szítésében csupán a főváros mun­kásainak és katonáinak volt döntő szerepe. Az történelmi tény, hogy 1918. november 20-án Budapes­ten alakult meg a Kommunisták Magyarországi Pártja, amelyet a Visegrádi utcai pártirodából irá­nyítottak. A munkásság igazi for­radalmi megmozdulását Kun Bé­la, Szamuelly Tibor, Rudas László és még számos elvtárs Irá­nyította meglehetősen kritikus körülmények között, majd 1919. február 20-án történt letartózta­tásuk után a pesti munkásság, különösen a Vörös Csepel erélyes megmozdulásokkal siettette a a forradalmi események kifejlő­dését. Ugyanakkor nem szabad el­feledkeznünk arról sem, hogy egyes vidékeken is nagy len­dületet kapott a kommunisták forradalmi tevékenysége, amely nagyban hozzájárult a proletár- diktatúra megvalósításához és a Tanácsköztársaság kikiáltásához. Vörös zászlók a bán yászházakon A nógrádi szénmedence bányá­szai például már január elején ki­tűzték a vörös zászlókat Baglyas- alján, Katalinán és más bányász­községekben a házak ormaira s ezek a bányászok agitációs köf- útjaikon a gyorsan megtanult In- ternacionálét énekelve járták be a környék falvait és városait. A nyíregyházi katonák és munkások szintén alaposan kivették részii- két e forradalmi megmozdulások­ból Szamuelly Tibor pátriájában s a párt megalakulása után nap­ról napra nőtt a kommunisták száma és jelentékeny szimpatizáns is csatlakozott a forradalmi moz- galomhoz. Köztudomású, hogy Kun Bélát a párt 44 vezetőjével együtt 1919. február 21-én, az ismeretes Conti utcai összeütközés után letartóz- ;atták és a gyűjtőfogházba szállí­tották. A párt azonban spontán jelentkező új vezetőkkel tovább harcolt a proletárdiktatúra mag- valósításáért nemcsak a rend­őrökkel megszállva tartott fővá­rosban, hanem vidéken is. mi tevékenységtől. A kommunista tanokat hirdető katonákat kikö­téssel, kurtavassal és bebörtönzés­sel büntették és hasonló megtorló intézkedésekkel1 igyekezett „ren­det tartani“ Nyíregyházán Nagy Vince akkori belügyminiszter rendőrsége is. A nyíregyházi helyőrség kato­nái a tiszti brutalitásokkal szemben erőteljes megmozdulással vála­szoltak és 1919. március 18-án ötezer teljesen felfegyverzett ka­tona vonult fél a nyíregyházi had­testparancsnokság épülete elé. A katonák egy küldöttsége erélyes memorandumot nyújtott át a had­testparancsnoknak, amelyben kö­vetelték az ellenforradalmi be­állítottságú tisztek, szám szerint 17 különböző katonai alakulat pa­rancsnokának azonnali leváltá­sát és Nyíregyházáról való eltávo­lítását. Menekülnek K. a. K. tisztek A hadtestparancsnok, látva a harci készenlétben álló katonák elszántságát, nagyon megijedt s sietett ígéretet tenni a 17 tiszt le­váltására. E tisztek, meg sem várva a félnapos terminus letel­tét, ész nélkül menekültek el Nyáregyházáról, s miután a had­testparancsnok csak annyit kért a küldöttség vezetőitől, hogy a le­váltott tisztek inzultus nélkül, hagyhassák el a várost, a helyőr­ség egy fegyveres osztaga kísérte ki az állomásra és rakta fel a Budapestre induló vonatra a be­gyulladt tiszturakat. A reakciós tisztek eltávolítása nagy lelkesedést keltett a mun­kásság körében is és még nagyobb lendületet kapott a kommunista mozgalom * egész Szabolcsban. A nyíregyházi felkelés éppen 1 úgy," mint a többi vidéki megmozdulá­sok, nagyban hozzájárultak ah­hoz, hogy a proletáriátus saját ke­zébe véve a hatalmat, -kikiáltsa a Magyar Tanácsköztársaságot. A ‘40. évfordulón illő tehát megem­lékeznünk a nyíregyházi katonák és munkások hősi helytállásáról is. Győri Illés István Kisker félönkiszol^áló bolt nyilik a városban A Gorkij-téren, a KISKER 8-as számú boltját alakítják át fél­önkiszolgáló bolttá. A kőműves és villanyszerelési munkákat már elvégezték, csak a berendezés el­helyezése hiányzik. A vállalat mintegy 70 ezer forintot íord t erre a boltra, amely előrelátható­lag március végén megnyílik­ötezer nyíregyházi katona felvonul Megtettük as első kosos lépést E vidéki megmozdulások közül talán legerősebb volt az a tünte­tés, amit éppen a nyíregyházi helyőrség mintegy ötezer főnyi katonája és a melléjük csatlako­zott munkásság rendezett meg 1919. március 18-án, a Tanácsköz­társaság kikiáltása előtt három nappal. A nyíregyházi helyőrség parancsnokainak zöme régi reak­ciós beállítású K. u. K. tiszt volt, akik Böhm hadügyminiszter tá­mogatásával igyekeztek a katoná­kat távoltartani minden forradál-i.---­Alig néhány nap telt el az­óta, hogy községünkben meg­alakult a Népakarat Termelő- szövetkezet és a következő tag­gyűlésen már meg is válasz­tották az új vezetőséget, hogy mielőbb meg tudják kezdeni a termelőszövetkezet munkáját és szakmai irányítását. A ter­melőszövetkezet kérésére An- galét Béla agfonómus elvtár­sat, a mátészalkai sertéste­nyésztő gazdaság üzemegység vezetőjét hívták haza, hogy ve­zesse a Népakarat Termelő­szövetkezetet. Ezt követőn a megyei és járási szervek segít­ségével megkezdtük a tervek kidolgozását és az általános földrendezést. A munkát befe­jeztük, a termelőszövetkezet termelési tervét már ’ be is küldtük a járási tanács mező­gazdasági osztályához jóváha­gyás végett, és a földrendező bizottság is átadta munkáját a községi tanácsnak és a ter­melőszövetkezetnek. A község területe a felmé­rés alapján 2.757 kh. A köz­ségben 204 termelőszövetkezeti család lakik és mivel a ter­melőszövetkezet perspektívája az állattenyésztés kifejlesztése, így a legelő területét 336 kh. helyett 614-re emeltük. Ma már megkezdődtek a közös munkálatok a termelőszövet­kezetben, megtörtént a jószág felértékelése, a lovakat össze is hozták a közös1 istállókba, 19 pár fogat a közösben dolgo­zik. Megtörtént a növényter­melő brigádokon belül a foga­tok szétosztása. Az első közös munka a dohány-melegágyak­hoz a trágya kihordása. A melegágyaknál Simon István, — aki már betöltötte 65. életévét és a dohány ter­melésben kiváló szakmunkás- irányításával végzik a 25 hold dohány melegágyainak elkészí­tését. Nem kell serkenteni az embereket a munkára, jön­nek maguktól, mindenki egy­szerre szeretne dolgozni a közösben. Megvan a munka­terv, az egyetértés, és fegyel­mezett magatartás is. Az istállóban a fiatal ko­csisok között nagy a szorga­lom és igyekezet. Ahogy bent jártam Herka Sándor, a terme­lőszövetkezet egyik kocsisa szorgalmasan takarította az is­tállót. Arról beszélnek, hogy ide mindenki benézhet, mert a központon van és a tanács­hoz is mindig jönnek, lássák azt, hogy itt is tisztaság van. Hogy milyen nagy a fegyelem, ezt lehet érzékelni azon is, hogy a brigádvezetők minden­kinek személyesen adták át a felszerelést, és felhívták a fi­gyelmet a szövetkezeti tulaj­don védelmére. Ezek voltak az első közös lépések szövetkezeti közsé­günk életében. Minden nap várjuk a tavasz teljes kibonta­kozását, hogy előbbre jussunk a munkában, jövőnk építésé­ben, Angalét Sándor vb. elnök.

Next

/
Thumbnails
Contents