Kelet-Magyarország, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-08 / 57. szám

195!). MARCHJS 8, VASÄRNAI* KELETMAGYARORS/.AG 3 fl nők munkábahelyezéséröl, a női munka megkönnyítéséről A sóstói hőforrás vizével melegházat fűtenek Szombaton délelőtt Valent Sán- domé vezetésével nőküldöttség kereste fel Fekszi István elvtár­sat, a Megyei Tanács vb. elnö­két. A nőküldöttség egyebek közt arfa kért felvilágosítást a me­gyei tanács elnökétől, milyen le­hetőségek jönnek számításba az elkövetkező időszakban a nők fo­kozottabb munkábahelyezése és a női munka, különösen a „máso­dik műszak” magkönnyítése szem­pontjából. — Megyénk közismerten mező- gazdasági megye s ezért körül­ményesebb főleg a városi nők munkába állítása. A hároméves tervben különösebb ipari beruhá­zás nem lesz megyénkben, váro­sunkban, azonban ez nem jelenti az ipar stagnálását, mert meglévő iparunk tovább kor­szerűsödik, fejlődik és ez ki­hatással lesz a nők alkalma­mely sok nőnek juttatna munkát. Hasonló munkalehetőségek jöhet­nek számításba a korszerűsíten­dő, fejlődő üzemeknél, valamint a megépítendő állami gazdasági és szövetkezeti almatárolóknál. Kell a női munkáskéz a me­zőgazdaságban, ahol korlát­lan lehetőségek vannak a nők munkábahelyezésére. Főleg a nagyüzemi módon gaz­dálkodó szövetkezetekben szüksé­ges a női munkaerő, az állatte­nyésztésben, a belterjes gazdál­kodásban, a zöldségtermelésben, konyhakertészetben, a mellék­üzemekben, tejfeldolgozókban, aszalókban, stb., valamint a csúcsmunkaidőben az állami gaz­daságokban. A női gondok megkönnyítéséről is sok sző esett.; Fekszi elvtárs megjegyezte, hogy nek a falusi és városi termelő- szövetkezetek is, azzal, hogy szociális alapjukból a tagság beleegyezésével mosógéppel felszerelt mosodákat, idény napköziotthonokat és más, női munkát megkönnyítő dol­gokat hoznak létre. A baráti beszélgetésen még sok, a nőket érintő kérdés szóbake- rült, melyre őszinte és nyílt szóval válaszolt Fekszi elvtárs. A fogadás során kedves jelenetre is sor került. Fekszi elvtárs elnézést kérve a szomszéd Szobába távo­zott, majd egy tűzpiros szegfű- csokorral tért vissza és jókíván­ságok kíséretében átnyújtotta a nőküldöttség vezetőjének. Tízmillió forint értékű társadalmi munkát végeztek megyénkben egy esztendő alatt zására is. Nemrég tárgyaltunk a miniszté­riumokkal és biztató válaszokat kaptunk az élelmiszer- és köny- nyűipari minisztertől. — Amíg azonban ezek az elgondolások időszerűvé válnak, mi is törjük a fejünket, hogyan biztosítsunk több munkalehetőséget a nők­nek. Ilyen ötlet a háziipari és népművészeti szövetkezet bedolgozó rend­szerének kiszélesítése, a hároméves tervben 70 mil­lió forintot költenek a me­gyében iskolákra, óvodákra, bölcsődékre és hasonló jel­legű szociális létesítményekre. De a családi gondokból igyekez­nek elvenni az üzemi étkeztetés fejlesztésével, , valamint azzal, hogy a megüresedett munkahe­lyeken, ahol női munkaerő szá­mításba jöhet, előnyben részesítik a dolgozó nőket, közülük is azo­kat, akik leginkább rászorulnak a keresetre. De a. női munka és női gondok megkönnyítői lehét­Szemüvegpróba A 10 éves OFOTÉRT forgalmának nagy részei adja a lát- szerész osztály, — Képünk: Szemüvegpróba. Kilónként egy forintos felárat fizetnek a közösen értékesített baromfiért A föld művesszövetkezetek szer­ződéses rendszerben kívánják megoldani a baromfi-húsellátást. Egyéni termelők, szakcsoportok és társulások csirkére, pulykára, li­bára éá kacsára köthetnek értéke­sítési, illetve nevelési szerződést. A szerződő tenyésztők a gép-kel- tetesű naposbaromfi elosztásánál előnyben részesülnek és a napos­baromfit kamatmentes előlegként kapják. A saját keltetésű barom­fira szerződők nevelési előleget kapnak a szerződés megkötésekor. Az átvételi árat az átadás idő­pontja és az állat súlya határozza meg. Termelői szakcsoportok és mezőgazdasági társulások a közös tenyésztésből származó valameny- nyi baromfi után kilónként egy forintos felárat kapnak, abban az esetben, ha legalább száz kiló csirkét, százötven kiló tyúkot, vagy kacsát, kétszázötven kiló li­bát, vagy pulykát értékesítenek egy tételben. Jutalom a legjobb hí rlapterj esz tők n ek Hétfőn délelőtt 10 órai kezdet­tel tartják meg a TIT klubban a megyénkben január és február folyamán, lezajlott hírlapterjeszté­si kampány értékelését. Ez alka­lommal osztják ki a hírlapterjesz­tésben legjobban kitűnt postás dolgozóknak és társadalmi aktí­váknak a jutalmakat. Az ankéton részt yesz Király Zsuzsanna • a Debreceni Postaigazgatóság veze­tője és az igazgatóság illetékes osztályvezetője is. A nagy siker­rel zárult kampány — amely több mint 3000 új „Keletmagyarország” előfizetést eredményezett — mél­tán vívta ki az illetékes szervek elismerését. Megjutalmazták a község fejlesztésben élea járókat Közel félszáz dolgozó, Szabolcs- Szatmár legjobb társadalmi mun­kásai jöttek össze tegnap délelőtt a Hazafias Népfront megyei bi­zottságának ankétjára, amelyet a TIT Bessenyei-klübjában rendez­tek meg Nyíregyházán. Vala­mennyi meghívott ezer forinton felüli értékben végzett az elmúlt évben társadalmi munkát községe, városa fejlesztéséért. Az ankéton megjelent és felszólalt Bihari László, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának titkára is, s hangsúlyozta a társadalmi munka fontosságát, egyúttal az országos tanács köszönetét fejezte ki a megjelenteknek. Az ankéton Fodor elvtárs, a megyei tanács képvise­lője tartott beszámolót. Elmon­dotta, hogy az állami támogatás mellett megyénk községei az elmúlt esztendőben 10 millió forint értékben járultak hozzá a köz­ségek fejlesztéséhez. Ebből 7 millió forint értékű társadal­mi munkát és 3 millió forint értékű anyagot adtak. Munkájuk nyomán számos műve­lődési ház, művelődési otthon, park, többezer méter villamos- hálózat, orvosi rendelő, tanterem és más fontos, létesítmény épült. Külön említette Gnáp János és Szidon Mihály példáját, akik egyenként tíz­tízezer forint értékű tár­sadalmi munkát végeztek Nyirlugosou, az iskola és óvoda építésénél, fogatos és kézi munkával. Nagy Károly nyíregyházi kőműves ötezer forint értékű munkával se­gített a Sóstó fejlesztésében. Emellett megyénkben még mint­egy 100 dolgozó ért el kiemelkedő eredményt ezen a téren. Kokas Ferenc, a Hazafias Nép­front megyei titkára arra hívta fel a tanácskozás résztvevőinek figyelmét, hogy az 1959. évi községfejlcsztési tervek végrehajtásából is ha­sonló szorgalommal vegyék k> részüket. Ezután került sor a jutalmak ki­osztására. Gnáp János és Szidon Mihály, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának oklevelét és jutalmait kapták. Száz dolgozó­nak a megyei tanács végrehajtó bizottsága és a Hazafias Népfront megyei bizottsága köszönő levelét' juttatják el. (—k -i.) PAPRIKÁS KRUMPLI Tegnap találkoztam egy bará­tommal. A mindig ráérő, nyu­godt ember most sietett, mi több. rohant. Alig tudtam visz- szatartani néhány szóra. — Csak nem történt valami baj? — kérdeztem. — Nem tudok főzni...— mond­ta csaknem sírva. Szánakozva néztem rá. Az arca sárga volt, szája széle kéken re­megett, mint akit nagy bú nyom, vagy idegesség gyötör. — Főzni... Hát tud a felesé­ged, nem? — Az tud, de képzeld... — kezdte. Elmondta, hogy miután békes­ségben felkeltek, azt mondta a felesége: „Édes apikám, tudod-e milyen nap lesz holnap?” — „Hát hogyne tudnám, nőnap!” — felelte. „Nos, ha örömet akarsz nekem szerezni, akkor holnap te főzöl ebédet.” A ba­rátom tiltakozott, hogy arról szó sem lehet, hiszen nem tud főzni, ilyen jelentős napon pedig illő volna valami ünnepi ebédet ké­szíteni. A felesége azonban ki­jelentette, hogy neki az egysze­rű paprikás krumpli is megfelel, mert neki mindent pótol az a tudat, hogy az esztendő ezen a napján a férje főzte. Ezután a barátom arra hivatkozott, hogy úgysem férnek meg egy konyhá­ban a mamával, hiszen már hó­napok óta haragban vannak, de különben is nem teheti magát nevetségessé az anyósa előtt. Biztos, hogy minden sikertelen mozdulatán, igyekezetén a mami csali gúnyosan mosolyogna és talán nem is a megbecsülés je­lének venné azt, hogy ö főz, ha­nem annak tudná be, hogy pa­rancsra kötött szakácskötőt. Ezt pedig már a férfihiuság nem képes elviselni. — Semmi baj. apikám — .szólt ekkor a felesége. — Egy kis paprikás krumlit rezsón is meg lehet főzni... .Behozzuk a szobába a rezsót és idebenn fő­zöl, itt nem lát majd a mama... — Úh édes angyalkám, én inkább elviszlek valami étterem­be ebédelni... Ott ünnepélye­sebb is, szebb is, hangulatosabb is, mint itthon, az immár meg­szokott környezetben és méghoz­zá az én elrontott, odakozmált főztömet enni... — próbálta le­beszélni a feleségét a barátom. Az asszony azonban azért asz- szony a barátom mellett is, hogy ha valamit egyszer megkíván, akkor meg is kerítse magának. Most a paprikás krumpli lévén a megkívánt csemege, határo­zottan kijelentette: — Édes fiacskám, az lesz a sze­relmed próbája, hogy fűzöl-e nekem ebédet vagy sem! Punk­tum! Ezzel az asszonyka öltözködni kezdett, aztán szépen elment a hivatalába. A barátom is felöltö­zött, beszaladt a főnökéhez, kért egy napi szabadságot, hogy gya­korolhassa a paprikás krumpli­főzést. Délután találkoztunk, de addigra még nem hozott sikert a próbálkozás, pedig a barátom szerint egyszerre két lábasban csinálta. Az egyik lábas az egyik, a másik a másik gázlángon me­legedett. A krumplit nem győz­te fölfelé hordani a veremből, háromszor szaladt el paprikáéit a boltba, de semmi kecsegtető perspektíva. Végső kétségbeesé­sében arra határozta el magát, hogy vesz egy szakácskönyvet, egy mérleget és este öt óráig a könyv előírása szerint a pontos mérleg alapján fog kísérletezni. —■ De hidd el, nem fog sikc-l rülni... — mondta kétségbeesve, majd hozzám fordult segítségért. — Nem tudnál valamit ajánlani, hiszen te mindig ötletes ember voltál... — Én sem tudok főzni —ti mondtam. — De most a családi életem, forog kockán, most segíts, ha barátom vagy — rimánkodott. — No gyere — karoltam bele és bementünk egy apák boltjá­ba, mert asztal mellett, poharak társaságában jobban fog az em­ber esze. Alig gondolkoztunk egy féU órácskát, felderült a barátom arca, mert észrevette, hogy én már lcapisgálok valamit. — Vart termosztok? — Van kérlek három is — fe­lelte szolgálatkészen. —No, aklcor meg vagy ment-. ve. — Igazán, hogyan? — Ügy cimborám, hogy múl este a húgoddal paprikás krump- lit főzetsz, belerakod a termo­szokba. Holnap délelőtt sétálni küldöd a feleségedet és mire ha­zajön feltálalod a krumplit. Semmi dolgod nem lesz csak a terítés és a mosogatás. Először úgy nézett, mint aklt nem hisz a fülének, aztán a.i vállamra csapott. — Mindig tudtam, hogy okos ember vagy, de erre igyunk...1 — mondta. S most, most amikor a házak-i ban a nőnapi ebédhez ülnek a családok, most amikor én is oda­ülök, eszembe jut a barátom. Szegény ember vajon hogy tá­lalta fel szerelme bizonyságát aj termosz-paprikás krumplit?! (—ogy--il

Next

/
Thumbnails
Contents