Kelet-Magyarország, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-07 / 56. szám
1959. MÁRCIUS 7, SZOMBAT Miért nézi közömbösen az értelmiség az üzemi kulturális munkát? Az Alkaloida Vegyészeti Gyárban szerzett tapasztalatokról Igen nagy baj az, ha valaki, tekintet nélkül, a körülményekre, a célok különbségére, két hasonló, de egészen más természetű dolog mérlegelésénél azonos mércét használ. Meglátni másutt valamit, ami tetszik, aztán felületesen összehasonlítani saját környezetünk hasonló jelenségével, megállapítani, hogy amit láttam másutt, az különb és leszólni, lebecsülni a sajátomat, a környe- zetambelit — ez igen gyakran nevetséges, mindemellett jókora baklövés is. Előfordul, hogy olyanok, akik egykor a Nemzeti Színház előadásait látogatták, vagy más, nagy színházakba jártak, vidékre, falura kerülve az öntevékenyek ügyködését egy intéssel elintézik és vagy gúnyosan mosolyognak rajta, vagy figyelembe sem veszik. A két dolog annyiban hasonlít, hogy a színház is, a vidéki csoport is darabot játszik, színpadom. Az ilyen említett felületesek ezen a hasonlóságon kívül nem is látnak mást, és az értékelésüket reálisnak tartják, mikor azt mondják: az öntevékeny együttes a művészi rangsorban a legeslegalacsonyabb szinten áll. Gyakran éppen az öntevékeny együttesek vezetői és tagjai adnak segítséget ehhez az okoskodáshoz, ilyen kijelentésekkel: „Sajnos, egyre nehezebb a helyzetünk, elmúlt a régi szép műkedvelő világ, havonta háromszor is színtársulat jön a falul» és nem bírjuk velük a versenyt "Mikor ezt hallják az öntevékenyektől, még erősödik az elmarasztaló hangulati „No, lám csak, hiszen ők is színházat akarnak játszani — mondják — pedig hol állnak ettől?” Sértő közöny A tapasztalat régebbi időkből Származik és több helyről^ Igen, a vidékre került értelmiség jórészének tulajdonsága ez a közöny, aminek nyilvánvalóan tévedés az alapja, i Tiszavasváriban' az Alkaloida Vegyészeti Gyárban igen szembetűnő példával találkoztunk, A gyárnak jól működő, kitűnő színjátszó csoportja volt, amely 1955-hen a „Szocialista kultúráért” érdemérmet is megkapta. Sok, nagyszerű darabot bemutattak, többek között a „Király nevében’’^ majd a „Róka meg a szőlő” című darabokat is, amelyek sikere megyéreszóló volt. — Tiszavasváriban egy ideig a színház szerepét is betöltötte az együttes. Tagjai közt nem egy olyan akadt, aki régebben már taposta a „világot jelentő deszkákat”, de a többség egyszerű munkás ember. Az elmúlt idők emlékeit órákig tudnák sorolni, azonban a jelenlegi helyzetről már sokkal szűkszavúbban nyilatkoznak, mert az adott pillanatban nincs miről beszámolni. Azaz, hogy van, mert ez évben már tartottak vagy nyolc értekezletet, meg új művelődési bizottságot is alakítottak, mindez persze kevés. Hogy mi történt, arról Nagy Gyula, a színjátszócsoport vezetője a következőket mondta: — A gyár értelmisége nem kapcsolódott bele a művelődési munkába és közönyük sértette azokat, akik szerepeltek. Régen probléma már, hogy az értelmiségi réteg kihúzza magát a kultúrmunká- ból. Ennyire élesen talán azért vetődött fel most ez a kérdés, mert a gyár fejlődésével megszaporodott a mérnökök, technikusok száma. Azok a munkásemberek, akik a színjátszócsoportban tevékenykedtek, nem vették jónéven, hogy a nagyszámú, magasabb iskolai végzettséggel rendelkező szellemi dolgozók közül senki sem hajlandó közéjük állni. Munkájukat — úgy érezték —lebecsüli a „szellemi fölény” és mivel a színházak is gyakran ellátogatnak Tiszavasváriba, tehát a régi privilégiális helyzetük is megszűnt, megingott az önbizalmuk és úgy látták jónak, ha maguk is abbahagyják a- tevékeny- kedést. A kultúr műn It a kitűnő talaja A Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár nagyszerű, azt lehetne' mondani, hogy ideális talaja a kulturális munkának. — Ebben a gyárban a munkafolyamatok a legegyszerűbb dolgozóktól is nagyobb műveltséget követelnek. Sok mérnök, vegyész és technikusi képzettségű ember dolgozik itt és ennek megfelelően valami egészen szép példáját tudnák produkálni annak: milyennek kell lenni egy üzemen belül a művelődési munkának. Az erők összefogása kellene ehhez, s annak a megértése, hogy szó sincs holmi színházasdiról. Az öntevékenyek a színjátszás területén nem művészekkel akarnak konkurrálni, hanem elsősorban saját magukért dolgoznak. A színjátszás elsősorban a színjátszónak jelent nagyobb ismeret- anyagot és általában az együttesek az emberek közötti kapcsolatot fűzik szorosabbra. Szórakozás, tanulás egyben. Persze az jó, Megkoszorúzzák Csályi Feren százados sírját Ma, szombaton délután három órakor megkoszor úzzák az ellenforradalmi harcokban hősi háláit halt Csályi Ferenc százados sírját az Északi-temetőben. A város asszonyai nevében a városi nőtanács, a fiatalok nevében pedig a városi KISZ-bizottság helyezi el a kegyelet virágait a hős sírján. V irágokkal ég porcelántárgyukkal kedveskedtek a fctStiLH asssunyuinak Bensőséges kis ünnepség volt tegnap, pénteken az Irodaházban. A Nemzetközi Nőnap alkalmából a KISKER pártszervezetének nevében Misák elvtárs, a párttitkár, az üzemi bizottság részéről pedig Czuczor Gézáné kösaOnt/á*^ a nőket. A KISZ-szervezet rész-rói Szoboszlai Éva és Moravecz Mária kiváló tanulók üdvözölték az asszonyokat, virágcsokrokkal és ízléses porcelántárgyakkal kedseeteadáek uekik. ha egy csoportban olyan emberek is szerepelnek, akik már művészként is tevékenykedtek valamikor. Mint például: Kiss Sándor és Zágoni Dénes, a gyár két dolgozója, ök a színvonalat emelik és a hozzáértésükkel segíthetnek. Forradalmasítani lehetne a gyári kuli ármunkát Ha azok az értelmiségiek is bekapcsolódnának a munkába, akik most talán régebbi színházi élményeik miatt lebecsülik ezt az öntevékenykedést, ha a csoporton belül inkább hasznosítanák azt, amit tanulmányaik során a városokban láttak, tapasztaltak, nagyon szép dolgokat tudnának csinálni. Saját maguk ízlése szerint szinte forradalmasítani tudnák a gyár művelődési életét. A lehetőségek között persze nemcsak színjátszás szerepel. Az Alkaloidában az üvegtechnikusok munkája képzőművészeti érzéket is megkövetel. Többen foglalkoznak festéssel. Alakíthatnának képző- művészeti szakkört. A gyárnak van foto-üzemiésze is. Nyilván sokan értenek a fényképezéshez, egy amatőr foto-szakkör kitűnő munkát végezhetne. Dolgozik a gyárban olyan ember, aki karmesteri képességeikkel rendelkezik és sokan olyanok, akik hosszú ideig szerepeltek énekkarban, mint például Tóth Gyula bácsi — huszonöt éve«" tevékenységre tekint vissza. Könnyűszerrel életre- hívhatnának egy énekkart Amit itt elmondtunk, persze csak egy kívülálló felfedezéséi, A gyárban sókkal jobban látják az adottságokat, és sokkal jobban ismerik a helyzetet. Rövidesen elkészül az üzem művelődési munkájának terve, s nyilvánvalóan sokoldalúbb, gazdagabb lesz annál, mint amit első látásra egy idegen észerevehet. Mi csupán azt szeretnénk, ha ezek a tervek meg is valósulnának. Jó volna arról írni a jövőben, hogy mit lehetett megcsinálni, ahelyett, hogy ismét azt emlegetnénk, hogy mit lehetne, — kiss — ünnepélyes keretek között nyitották meg Mátészalkán a Szovjet Film Ünnepét Csütörtökön este bensőséges ünnepség keretében nyitották meg a mátészalkai Béke-moziban a Szovjet Film Ünnepét. A magyar és szovjet himnuszok elhangzása után Gyurcsán Istvánná, a megyei Moziüzemi Vállalat munkatársa üdvözölte az ünneplőket, majd dr. Csomár Zoltán gimnáziumi tanár mondott ünnepi beszédet. Beszédében méltatta a szovjet film fejlődését, jelentőségét és sikereit. Kiemelte a tartalmi és formai szerepet és azoknak a filmezésre való hatását. Az ünnepi beszédet rövid kultúrműsor követte. A műsorból különösen M. Tóth Ilona szavalata és a Hősök-terei fiúiskola zenekara arattak nagy sikert. A mátészalkai Béke-mozi dolgozói dicséretes munkát végeztek. A szépen feldíszített csarnok és terem, valamint a könyvesbolt, árusítással egybekötött kiállítása, — melyen kiállításra kerültek a szovjet szerzők legjobb művei — nagy sikert arattak. A városi iskolák elmaradtak a hulladékgyűjtésben A tanulóifjúságnak elsőrendű feladata a tanulás, de megszoktuk tőlük, hogy rendszeresen részivesznek a papír, — rongy, — vas — és fémhulladék gyűjtésben. A MÉH-nek, a népgazdaságnak nagy szolgálatot tesznek ezzel. A papír — és rongyhulladék gyűjtésében kimagasló eredményt ért el a nagycserkeszi és tamásbokori iskola, a felsőbaduri iskola, a sóskúti iskola, a belegrádi, varjulaposi, a nyírteleki, a dó- zsaszőlői. a gyulatanyai és a bas- halmi iskola. A MÉH Vállalat négy gyűjtőnapon a felsorolt tanyai iskoláktól több, mint 130 mázsa vasat, 20 mázsa rongyot, 650 kiló papirt gyűjtött, illetve vásárolt. A nagykállói járásban is szép hulladékgyűjtési eredményt értek el. Nyíregyházán ezekhez az eredményekhez képest lemaradtak az iskolák. Legjobban a III. számú iskola tanulói foglalkoztak a gS’űjtéssel. Papírgyáraink különösen várják a hulladókpapirt. A nyíregyházi iskolásaktól azt várjuk, hogy márciusban, a nagy takarítások idején jobb eredményeket érjenek el. Negyven esztendő a gyárban---Tizenegy éves voltam, még iskolába kellett volna járni, amikor már dolgozni mentem a dohánygyárba. Édesapám nem tudott annyit keresni, hogy megélhessünk. A hulladéklevelet válogattuk, napi 30 krajcárért. Ez Siska Józsefné dohánygyári munkásasszony vallomása a múltról, melyre nem szívesen emlékezik vissza. Azt mondja, hogy gondolni se jó rá. Az akkori bánásmód csak könnyeket csal szemébe. Annál többet mond a megváltozott munka- körülményekről az új életről. —• Hat fiúnak és egy lánynak adtam életet, akik már nagyobbrészt a demokráciában nevelkedtek. Jóska ég Bandi még evett a múlt rendszer keserű kenyeréből. Álmodni sem mertem volna,' amikor megszülettek, hogy milyen tekintélyes ember lesz belőlük. Jóska Budapesten a Honvédelmi Minisztériumban tüzérszázados. Bandi hadmérnök, Laci az ózdi gyárban dolgozik. Futballista. — Sanyi? — Hej, Sanyi.. 15 éves fejjel a barátokra hallgatva, disszidált és most Ausztráliából írja a panaszos leveleket. Hívom, hogy jöjjön haza, mert csak távolléte miatt van bánatom, £oli kárpitos tanuló. Jancsi és Annuska még iskolások. A családapa előmunkás a vasúton. A keresetből már arra is tellett, hogy az alvégesi családi házat tataroztassák. Van rádiójuk és a jólétről azt mondja Siskáné, hogy „sose legyen rosszabb dolgunk!” — Ha százszor kérdeznék, százszor elmondanám szívesen, hogy milyen sokat változott a munka azon a helyen, ahol a múltban csak sóhajtoztunk és küszködtünk. Gyönyörű a gyárunk! Egészséges körülmények között dolgozunk. Van fürdőnk, öltözőnk, korszerű étkezdénk, kultúrtermünk, bölcsődénk, napközi otthonunk, a gyárnál boltunk, amikről már sokat írt az újság is, de nekünk, régi dolgozóknak mindig szembetűnik mindez, a múlttal, szemben. A gyár vezetősége kikéri véleményünket és beleszólhatunk az üzem dolgaiba. A kiválóan tei- jesítő asszonyokat és lányokat a férfiakkal egy sorban tüntetik ki és megjutalmazzák. Én is többször kaptam már jutalmat és kitüntetést is. A legnagyobb kitüntetés számomra az volt, hogy a gépifermentáló csoport- vezetőjének tettek s ezzel mintegy félszáz embert bíztak rám. Hét év óta bebizonyította, hogy a dolgozó nők is képesek vezető beosztást jól betölteni. A gépifermentáló üzem rendszeresen teljesíti tervét, és bár megismétlődő dolog, hogy előfordulnak minőségi hibák, a jó vezető úgy segít ezeket leküzdeni, hogy hosszú évtizedek óta szerzett munkatapasztalatait átadja a rászorulóknak, az új munkásoknak, akik jó munkával fizetnek érte. Siskáné negyven munkás esztendőt töltött már el a dohányiparban, a gyárban. A Nemzetközi Nőnap alkalmával büszkén viselheti a „Kiváló dolgozó" kitüntetést, melyet munkásasszonytársai a jó munka elismeréséül, és a megbecsülés jeléül megszavaztak neki« Q„ A, Hétpecsétes bizalom ? igazolásokra, mert ilyennel a szeminárium nem rendelkezik. Persze, helyes, hogy az illetékesek érdeklődnek affelől, vajon, tanulnak-e dolgozóik s ellenőrzik is ezt. Ez az eset mór túlzott bizalmatlanságot mutat és egyáltalán nem helyes. Van más módja is annak, hogy meggyőződjenek arról: tanul-e H. SZ. Péter. S ehhez nincs szükség pecsétes iga- zolásia. Nagy Sándor szemináriumvezető levele nyomán. hitték el neki, hogy rendszeresen részt vesz a szervezett pártöktatásban. Kénytelen volt hát a szeminárium vezetőjétől igazolást kérni. Nagy Sándor '-konferencia vezető ezt készséggel teljesítette is. Hiába volt azonban az írás, a MÁV Debreceni Igazgatóság szakszervezetének egyes vezetői nem hitték, hogy H. Sz. Péter tanul. Pecsétes Írást követeltek. Most azon töpreng a szemináriumvezető és a hallgató, honnan szerezzenek pecsétet az Vannak helyek, ahol nem olyan köny- nyű igazolni valamit. Mit tehet az ember, ha nem hisznek a szaván-k? Fogadkozhat égre-födre, hogy ő bizony rendszeresen részt vesz a szemináriumon, ha egyszer nincs róla „dokumentum,” Valahogy így járt H. SZ. Péter is. A Nyíregyházi Pályaépítő Vállalat de- mecseri munkahelyén mint pályamunkás dolgozik. Pátrohán lakik, s minden este haza jár. Itt iratkozott be a pártszemináriumra. Munkahelyén azonban nem
