Kelet-Magyarország, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-05 / 54. szám

% KELETMAGT A RORSZÄG 1959. MÁRCIUS 5, CSÜTÖRTÖK Nagyobb less as SZMT hatásköre Tegnap délelőtt tíz őreikor kez­dődött meg Nyíregyházán a ma­gyar—szovjet mezőgazdasági na­pok ünnepi ülése, amelyre a me­gye mezőgazdasági szakemberei közül mintegy 200-an jöttek el. Az ünnepi ülés elnökségében doktor Szelényi Ferenc, a Deb­receni Mezőgazdasági Akadémia tanára, Westsik Vilmos Kossuth- díjas tudós és Lakatos József me­gyei főagronómus foglalt helyet. Az ünnepi előadást doktor Sze­lényi Ferenc tartotta Talajjavítás és talajművelés címmel. Az elő­adó ismertette a Szovjetunió sok­irányú segítségadását a magyar mezőgazdaság számára, s kifej­tette a nagyüzem jelentőségét, amely egyedül képes csak meg­oldani egyre növekvő szükségle­teink kielégítését. A talajvédelem terén az előadó kiemelte a ta­lajerőgazdálkodási koplexum együttes alkalmazásának nélkü­lözhetetlenségét és részletes elem­zésekbe bocsátkozott a legfonto­sabb talajerőgazdálkodási ténye­ző, az istállótrágya kezelésével kapcsolatban. Rámutatott, hogy az istállótrágya mészkarbonátok- kal, műtrágyákkal és termőföld­del elegyített erjesztése a gyakor­lati tapasztalatok alapján milyen kiaknázhatatlan forrás a termés- eredmények fokozására, A talajművelés terén hivatko­zott Viljamsz és Malcev munkás­ságára, és kifejtette, hogy ezeknek az elveknek az összekapcsolása ha­zai — Keybig és Manninger pro­fesszorok által kidolgozott — ta­pasztalatainkkal, Westsik Vilmos és Egerszegi Sándor talajjavítási és talajerőfenntartási módszerei­vel, a termőzóna mélyítése ered­ményeként hathatósan befolyásol­hatjuk termelési eredményeinket. Westsik Vilmos, megyénk nagy tudósa elemezte, ha alkalmazzuk talajerőgazdálkodásunkban a hal­lottakat, rövid időn belül képesek vagyunk megyénk 550 ezer hol­das homokterületéből 200 ezer holdon a lucernát meghonosítani. Majd taglalta ennek általános gazdálkodási kihatásait. Az ünnepi értekezleten számos hozzászólás hangzott el, amelyek­ben állást foglaltak az új mód­szerek mellett szakembereink. A mezőgazdasági napokat meg­nyitó ünnepi ülés után megyénk járásaiban, községeiben szintén előadásokat tartanak, ahol megis­merkednek a szovjet mezőgazda­ság eredményeivel és a tapaszta­latok hazai alkalmazásával. A szakszervezeti mozgalomban egészséges fejlődés tapasztalható. A megnövekedett feladatok azon­ban még jobban szervezett irá­nyítást és ellenőrzést követelnek a szakszervezeti munkában. A kö­zelmúltban már történtek olyan intézkedések, amelyek változtatá­sokat eszközöltek a szakszerveze­tek átszervezésével. Szakmaközi bizottságok és szakosztályok ala­kultak. Megyénkben is létrehoz­ták — Ibrányban — az első ösz- szevont szakszervezeti bizottsá­got. Nem kielégítő a szakszervezeti alapszervek és a központi veze­tőségek közötti kapcsolat. Annak érdekében, hogy a határozatok végrehajtása minél gyorsabban és kielégítőbben történjék, a Szakszervezetek Megyei Tanácsát nagyobb jogkörrel ruházzák fel. A szakmák területi bizottságait eddig Budapestről irányították. A jövőben az SZMT feladata lesz a területi bizottságok munkájá­nak irányítása és szervezése. Az SZMT jogköre minden területre kiterjed a megye szakszervezetei­nél. Többek között összehangolja működésüket a propaganda mun­kában, a kulturális, sport, szo­ciális és gazdasági tevékenység­ben egyaránt Ez azonban nem je­lenti a területi bizottságok szak­mai sajátosságainak megsértését. Erről tartott értekezletet a szak- szervezetek megyei tanácsa a te-' rületi bizottsági elnökökkel. Ál-; talános lelkesedéssel és egyetér-J téssel fogadták azokat sfz elgon-; dolásokat, amelyeket a SZOT el-l nöksége a szakszervezetek átszer­vezéséről már határozattervezetbe' foglalt. Azáltal, hogy az SZMT-t nagyobb hatáskörrel ruházzák fel, cselekvöképessebbé válnak a te­rületi bizottságok. Kevesebbet kell majd e bizottság tagjainak Buda­pestre, a saját szakmai központ­jukba értekezletre járni, levelez-, getni, és bizonyára be fog követ­kezni a szakszervezeti mozgalom­ban egy olyan fellendülés, ami­lyet politikai és gazdasági fejlőJ désünk megkíván. A náfhaláz — korunk utolsó járványa? Gazdatanácsadó Itt a barsonyacsíráztatás ideje Sürget az idő és meg kell kez­denünk a korai termelésre szánt burgonyagumók előcsiráztatását. Azokban a községekben, ahol nagyban termelik a korai burgo­nyát, a termelők nagyon jól tud­ják, hogy a bnrgonyagumót nem el eg korán elültetni, mert addig, míg a talaj 8—10 fokra fel nem melegedett, a gumók nem kezdenek csírázni és az így elültetett burgonya so­hasem hoz olyan termést, mint az, amelyiket előcsiráztattak. A burgonya csiráztatásáyal az a célunk, hogy amikorra a talaj felmelegszik annyira, hogy a fiatal burgonya növény fejlődhet benne, már olyan gumót ültes­sünk el, ami 3—4 héttel hama­rabb hoz fogyasztható termést. A burgonyát gyümölcsreke- ezekben, hűtőházi ládákban, erre a célra készített lapos kosarak­ban homok, nedves fűrészpor, tőzeg között, vagy anélkül, sza­badon szoktuk csíráztatni. A csi- ráztató ládákba 3—4 sorjával he­lyezzük el a burgonyát s szellős, 12—20 fokos hőmérsékletű, fél­árnyékos helviséeben kezdiük meg a csíráztatást. Túl világos helyiség, főleg a csiráztatás má­sodik felében nem jó, mert a gumóban végbemenő életfolya­matok az ilyen csírázásnál rossz hatással vannak a termésered­ményre. A túl sötét helyen vagy vastag rétegb-m csiráztatott burgonya pedig hosszúra nyúl, fehér, törékeny, értéktelen, úgy­nevezett pincecsirát hajt. Igen elterjedt módszer az is­tállóban való csiráztatás. Nem kell fűtésről gondos­kodni, a pára nem árt a gu­mónak és 2—3 soros rétegben igen egyenletes a csira fejlő­dése. Hátránya, hogy nem tudunk így nagyobb mennyiséget előcsiráz- tatni. Bárhol is csíráztatjuk a burgo­nyát, mindig gondosan ellenőriz­zük. Forgassuk meg, hogy egyen­letes csirákat nyerjünk minden gumón. Ellenőrzés alkalmával távolítsuk el a beteg, cérnacsirás gumókat. Ha a zömök, lilászöld csirák 1.5—2 centiméter nagyra nőttek és még az időjárás miatt nem lehet elültetni, akkor 4—6 fokra hűtsük le a csiráztató he­lyiség hőmérsékletét. A nedves. réteeezö anyag között történő csiráztatáshoz 15—20 nap elegendő. Ezeknél a gumóknál a gyökérzet is kifejlődik és beszövi a tőze­get, vagy fűrészport. Az ilyen gumókat óvatosan, a gyökerek által körülvett rétegező anyaggal emeljük ki és ültessük el. Rétegező anyag nélküli csi­ráztatáshoz 5—6 hét szükséges. Ez utóbbi módszer különösen az idő; előrehaladottsága miatt hátrá-: nyos s az export újburgonya tér-: melésénél pár nap késés is nagy: jövedelemkiesést jelent. Kisebb esők, helyenként erős szél Várható időjárás csütörtök es­tig: a felhősödés a keleti megyék­re is átterjed. Holnap erősen fel­hős idő, több helyen esővel. Élénk, helyenként erős déli, dél­nyugati szél. Enyhe éjszaka. A nappali felmelegedés kissé gyen­gül. Várható legalacsonyabb éj­szakai hőmérséklet általában 4-7, az északkeleti megyékben 1-4, leg­magasabb nappali hőmérséklet csütörtökön 11-14 fok között. Távolabbi kilátások: felhőátvo­nulások, kisebb esőkkel. Emelkedijt a föld hőm érsékie te A Déli Sarkon végzett hőmér­séklet mérések igazolják a tudó­sok véleményét, amely szerint az egész Földön tartós felmelegedés észlelhető. Kiszámították, hogy a felmelegedés 100 évenként körül­belül 1-2 fok Celsius. Okát még nem sikerült megállapítani, de kétségtelen, hogy például Alasz­kában a gleccserek az elmúlt 50 áv alatt zsugorodtak, az Északi Sarkkörön lévő jégréteg már csak fele olyan vastag, mint a század elején, s például a Spitzbergákon a kikötők jégmentes időszaka két­szer Olyan hosszú, mint 1912-ben volt Az utóbbi hetekben a gyógy­szertárak látogatóinak 70 százaléka hűlés, nátha vagy láz elleni ké- izítményeket vásárolt. A nátha nem is betegség, csak a természet kellemetlen, idény­szerű gonoszikodása, — vélik egye­sek. Pedig az igazi náthaláz sok­kal veszélyesebb, mint a legtöbb ember gondolná. Csodatevő por varangyos békából Érdekes, hogy a krónikások a történelem folyamán mindig pon­tosan leírták az influenza-járvá- nyokat. így ismeretes például, 66 Ülés Genf, (AFP): James Wadsworth amerikai küldött elnökletével március 3-án tartották meg az atomfegyverkísérletek megszünte­téséről tárgyaló értekezlet 66. ülését. A vita tovább folyt az ér­tekezlet előtt fekvő okmányokról. hogy 1387-ben Firenzében nátha- ’áz-járvány tört ki, amely annyi áldozatot szedett, hogy az orvosok azt hitték, hogy a pestis eddig ismeretlen válfajáról van szó. A gazdagok elmenekültek a város­ból, a szegények meghaltak. A visszamaradt néhány orvos füstö­lőkkel járta az utcákat és felke­reste a betegeket anélkül, hogy bármit is segíthetett volna rajtuk. Kuruzslók is működtek, akik va­rangyos békákból készült „csoda­tevő port” árusítottak a „pestis lehellete" ellen. 1387 és 1945 között 125 infulenza- járvány terjedt el az öt földrészen. 1510-ben például Málta nagy terü­letét tette néptelenné. 1830—31- ben és még 1832-ben is Németor­szágot sújtotta az influenze-jár- vány. 1889—90-ben a járvány a hálál széles útját vonta meg Kí­nától Szibérián és Európán át egészen Amerikáig. A XIX. század végén egy né­met professzor Pasteur módszeré­vel dolgozva azt hitte, hogy sike­rült kitenyészteni a kórokozót, a „hemphilius influensae”-t. Pfeif­fer professzor tévedett, de meg­adta ' a jelt az influenza elleni világoffenzívához. flz igazi vírus Csak 1933-ban sikerült három angol orvosnak — jobbára vélet­len folytán — kitenyészteni a ví­rust. Kísérleteikhez egy vadász-' görényt használtak fel. A most már helyes útra tért kutatás óriási haladást tett. Ha­marosan ismeretessé vált, hogy a kórokozó nem egy vírusfajta, ha­nem legalább két nagy csoport különböztethető meg, ámenek rosszindulat tekintetében is erő­sen eltérnek egymástól. Ezért A-típusról és B-típusról beszél­tek, a többi, nem egységes vírus- törzset pedig az Y-típusba foglal­ták össze. Minthogy ma már ismerjük a kórokozót, bizonyos jelekből fel­ismerhetők a járványok. Rossz­indulatú influenzánál a megelőző védelem oltás formájában törté­nik, a jelenleg rendelkezésre álló gyógyszerek mellett azonban a betegség túlnyomórészt enyhe le­folyású és minden következmény nélkül néhány nap alatt lezajlik. így szeretem, amilyen ... — Meg háromszor alszom ad­dig — veti oda nevető, gyerekes szólással, s hangját suttogóra fogja. Még komolytalannak, éret­lennek gondolják, holott már fel­nőtt, komoly lány. A-s-s-z-o-n-y l-e-s-z-e-k! Asszony, — s ízleli a szót az új jogaimat, amelynek valódiságáról még most jog meg­győződni. És Sós Gizella, a 22 éves sza- bolesveresmarti parasztlány eltű­nődik. A váratlan párbeszéd, s a kíváncsi kérdezősködés visszaper­geti előtte az előző évek állomá­sait. Itt született Veresmarton a homokdombokkal szegett jalucs- kában. Innen lépett magasabb osztályba, Kisvárdán érettségizett. A kis „városka” vonzotta, s olyan valamivel lengte be napjait, amit a jóval kisebb falu nem adott meg számára. Az Iskola után a kis- várdai Kísérleti Gazdaságba ke­rült és két évig ismerkedett, fog­lalkozott a kísérleti adatokkal, — munkájával. Két év múltán né­hány napja végleg búcsút vett Kisvárdától. Valaki az ő számí­tását is keresztül húzta: Ámor. Gizi felmondta az állását, haza­jött édesanyjához és ahhoz, aki miatt ott hagyta a nagyobb „ér­vényesülési” lehetőséget. Hazata­lált. Hazahozta a szíve, amely mégis csak itt az ismerős homok dombok oldalán dobog a leghe­vesebben, otthon az egyszerű tiszta házakban, az egyszerű és tisztalelkű falusi emberek között. — Ügy szeretem a falut, ami­lyen... S ez a tömör mondat magába- joglalja azt is, hogy őt is legalább úgy szeretik, mint .6 a gyermek­kor, a szülőföld kitörülhetetlen emlékeit. Ide köti az az érzés is, amely négy évvel ezelőtt kezdő­dött és megszépíti Sós Gizella napjait, megszépíti őt magát is. — Ez elég az üdvösséghez, nem cserélném el ezt a kis falut Bu­dapesttel. Mert ha akarom egy­kettőre ideparancsolom Budapes­tet, a nagy világot, — mutat a világvevő rádióra és az újságok­ra, melyeknek rendszeres előfi­zetője. A színház is ellátogat ide, ha pedig erről megfeledkezne, nem sokba tellik beruccanni Kis- várdára, vagy Nyíregyházára. „Ügy szeretem a falut, amilyen...” — véletlen, vagy nagyon is meg­gondolt szavak? Alig ha lehet véletlen, mert mindig több falu­si fiatalról hallani mostanában ilyesmit. A falu fiai, lányai, akik előzőleg elpártoltak, elcsábította őket a város, a nagyvilág, józa­nodnak, komolyodnak és vissza­térnek a faluba. S ezek a várost látott felvilágosult fiatal emberek már nem ugyanazok, akik elmen­tek. Szélesedett látókörük, meré­szebb az elhatározásuk. Fiatalos erejük sokat formálhat az elha-i nyagoltabb falvakon, az ősi tel­keken, barázdákon. Az egyik faluban olyan kijelentés ütötte meg a fülem: „Ha így haladunkj olyan lesz már a mi községünk is mint Pest.” A kijelentés de­rűlátó, vidám, túlzó, de van ben­ne mondanivaló. Mindenkinekj ott van a szépség és a kényelem, ahol él, ahol dolgozik. Tegyéki ilyenné a falusi emberek. Közü-i lük is a fiatalok, főként a nagy­világot járt, művelt parasztfiata­lok. Talán utólag megbocsájtja a kis Sós Gizella, hogy a jövő képét rajzolgató beszéde közben eszem­be jutottak az előbbiek. Mert az iméntiek várnak Sós Gizire és a leendő ifjú férjre, hogy végleg jól érezzék magukat Szabolcsúé- resmarton és soha ne vágyjanak el szebb vidékre. Mert lehet-e szebb vidék a szülőföldemnél...? — P. G. -a. II talajmüvelési komplexum nagy távlatokat nyit a mezőgazdasági termelés előtt Megtartották a magyar-szovjet mezőgazdasági napok ünnepi ülését

Next

/
Thumbnails
Contents