Kelet-Magyarország, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-01 / 51. szám

1959. MÁRCIUS 1, VASÁRNAP KBI,FTMAGTA*rmS7AC Újítások segítségével gépesítik a nehéz fizikai munkát a dohányfermentálóban April» 4 tiszteletére értékes rmmkafelajánlásókat tettek a do- hányiermentálógyár dolgozói. A termelési bizottság legfrissebb je­lentése szerint a mechanikai üzem a vállalt 105 százalékkal szemben február 25-ig 109.6 százalékot tel­jesített a minőségi követelmények betartásával. .. A . .karbantartó lakatosok hat újítás kikísérletezését, illetve be­vezetését vállalták. Ezek között van á láncátrakó tökéletesítése, rri • J > ■•]«• ) y 1 civciszi készülődés a gégényi Ady TsZ’ben A, gégényi Ady Termelőszövet­kezetben minden azt mutatja, hogy jól felkészülnek a tavasz fogadására.. Az udvaron az utolsó simításokat végzik az ekék, vető­gépek és á többi szerszám javítá­sán, rendbetételén. A 35 holdas fiatal gyümölcsösben végzik a metszést, mások az erdösávot tele­pítik, A tavaszi vetőmag, zab, árpa, kender stb. már kitisztítva, készen áll a vetésre. Befejezték 35 hold föld istállótrágyázását és folyik a tavászi műtrágyázás is. Az előcsíráztatóban 505 láda bur­gonyagumó csírái már kibújtak, s Várják, hogy földbe kerüljenek, ..Az utóbbi időben 12 családdal megerősödött Ady Tsz nagy bi­zalommal készül az idei felada­tokra, gőzenergia-takarékossági újítás és a nehéz fizikai munkát gépesítő újítás bevezetése. A karbantartók jelentették, hogy vállalásukat tel­jesítették és ezzel egyidőben ápri­lis 4-ig még újabb újítások beve­zetésre tetek felajánlást. Másfél havi fizetéssel egyenlő nyereségrészesedést fizettek ki a nyíregyházi textil ktsz-ben A Nyíregyházi. Textilruházati Ktsz. a megyében elsőnek tartot­ta meg évi mérleg és alapsza­bály-ismertető közgyűlését. Az ünnepségen a ktsz. 130 tagja je­lent meg családjával. A műsoros megnyitó után Csut­kái László, a ktsz. kitüntetett el­nöke mondott beszámolót. Meg­állapította, hogy a ktsz. betöltötte feladatát. A ktsz-nek 2 millió 800 ezer forintot kitevő vagyona van. Közös gondok, közös tervek — Lesz-e egységes határ? — Két hét alatt 60 család lépett »ziiveilíesctbc BERKESZI JELENTES Berkeszen, ebben a kis nyíri faluban már évek óta viaskodik az új á régivel; kinn, a hómok- rónás határban, de méginkább az emberek fejében. Kemény csont­ból, faragták itt is az emberek koponyáját, a ma kézzel fogható valósága nehezen tör utat ma­gának. Pedig az itteni szövetke­zet, a Bajcsy-Zsüiriszky éveken át nyomós érvekét szolgáltatott az új életrevalóságának bizonyí­tására. ■ ­Sokmindenre kell válasz Az egykori nágybirtok árnyé­kában sínylődött tudat lassan kezdi levetkőzni korlátjait Ber- keszén is. Az egyéni gondok, ba­jok tekeryényei bői mind többén jutnak egyenesbe, A tisztánlátás kibontakozásában sokat segít a felvilágosító szó. A jövőtől való félelem lassan lekopik, a viták tetté érnek. Az öregek gondja, a gyümölcs- és szőlőtelepítések, a K isgyermekek „váltott műszakja“: nem megoldás! Bölcsőde-gond Záhonyban Azt mondja meg a kedves olva­só, 10 széken hogyan fér el 24 gyerek? Ugye nem tudja? Nos, forduljanak a záhonyi bölcsőde vezetőjéhez, Hercegfalvi Ilonához, hátira ő tud válaszolni. Nagy gondban van a vezetőnő, mert bizony a bölcsőde nem so­kat, jóformán semmit nem válto­zott, mióta az idénybölcsődét ál­landónak nyilvánították. Eredeti­leg 20 férőhelyes, de 24 gyerek-; ről gondoskodnak itt. Már ahogy tudnak, mert a huszonnégyből: csak tíz gyermeknek van fektető-: je, asztala és széke. Így aztán, kénytelen kelletlen „váltott” mű-' • szakban ülnek le az ebédet elfo­gyasztani, pihenni stb. Szóval nem a legkellemesebb megoldás sem a gyermekeknek, sem a böl­csőde dolgozóinak. Nem beszélve arról, hogy nem higiénikus nem egészséges. De mit lehet esi nálnl akkor, amikor nem futja í „keretből”, nincs érré1 pénze i tanácsnak? S bizony Hercegfalv Ilona hiába üti a vasat, a tanács­elnök csak az üres tenyerét mu tatja. Nem is beszélve arról, hogj dilemmában van a tanács is, hi­szen a bölcsőde magánházbar van,- s így nem költenek rá. Mióta Záhony termelőszövetke­zeti község lett, azóta ez a gönc mégcsak fokozódott. Szükség vol­na egy 40 férőhelyes bölcsődére Erről beszélgetnek az emberek i tanácsülésen. A tavasz közeledik s az asszonyok dolgozni akarnak No, de hová tegyék gyermekei­ket? A bölcsődei felvételre jelent kezók száma egyre szaporodik. K a tanácsnál, ki- pedig a vezetőnő­nél jelentkezik. Már most van bi­zonyos.. zsúfoltság, s a napokbar újabb 15 szülő jelentkezett.-gyer­mekével. Sürgősen cselekedni kell. Űj bölcsőde építéséhez a falu össze­fogására, támogatására, társadal­mi megmozdulásra van szükáég. A záhonyiak, a termelőszövetke­zeti község lakói képesek erre, s biztosan támogatják majd őket a felsőbb szervek is. vetés sorsa és számtalan egyéb van, amire választ várnak, mi­előtt végleg határoznak az embe­rek. - ■ Terv, amelyik mindig felborul A Bajcsy-Zsilinszky TSZ terve az idén néhányszor már felbo­rult. Újabb belépők, újabb föld­területek másítják meg a részle­teire elkészített tervet. Ez persze nem gond, vagy ha úgy vesszük, szívesen vállalt gond. Minél na­gyobb darab földön terveznek, annál biztatóbb. A nagy elgondo­lások azonban megvannak, és vonzóak. Egyik a gyümölcsterme­lés fejlesztése a meglévő — igen szép termést ígérő — idős és a fiatalos mellett. Birtokba szeret­nék venni a szeszgyárat (ez nem­csak kívánság, hanem hamar meg is valósul) és mellette, az idei tapasztalatok alapján nagy sőrehizlaldát létesítenek. Folya­matban van a tyúkfarmépítés s az idősek foglalkoztatását szol­gálja majd a mentatelepítés ísj Egyszóval kedvező kilátás van a jövőre. Akik látják a holnapot Az emberek, közép- és Lispo- rasztok, látják is ezt a holnapot. Egymással meghányják-vetik, al­szanak rá egyet-kettőt és néha még meglepetést is csinálnak, A múlt hét elején, egyik reggel, korán, még hivatali idő előtt ál­lított be a tanácsházára Juhász Sándorné. Nagy lelkendezve ér­deklődött, hogy M. Nagy Lajos bácsi járt-e már a tanácsnál. Nem? Akkor ide azzal a belé­pési nyilatkozattal, hadd írjam alá. Nem hült ki a szék utána, amikor megérkezett Lajos bácsi is: 18 hold földet jegyzett be a saját nyilatkozatára. És így jöt­tek sorba Pócsi Mihály 10 hold­dal, Papp Bertalan(né) 8 holddal (itt az asszony a gazda t), Nagy Károly 7 holddal, összesen tíz család írta alá aznap a belépési nyilatkozatot. Nap, mint nap töb­ben lesznek, akik így döntöttek. Vannak, akikben az elhatározás még nem érett meg, mint pél­dául Nagy Ferenc 11 holdas gaz­dánál, de ezek is látják az utat, a kibontakozás lehetőségét, s ügy lehet, holnap már a nagy család­ban üdvözölhetjük őket, Hatvan család nyilatkozata Az elmúlt két hét alatt hatvan család nyilatkozott a szövetke­zetbe lépés mellett. Szombaton 21 család kérelméről dönt a szö­vetkezet közgyűlése; A község határának 2290 holdjából csak 420 hold föld van a kívülállók kezelésében. Ügy lehet, mire a kikelet kibontakozik, a ma még kívülállók apró parcellái is be- sorakoz.nak a gazdagabb jövőt ígérő berke szí határba. 8, A. A tagság jól dolgozott és jól ke-' resett. A jó munka több mint egy­millió 100 ezer forint nyere­ség elérését tette lehetővé, amiből a tagoknak nyereség- részesedés címén 360 ezer fo­rint jut. A beszámoló a ktsz: tovább! feladataival, felvirágoztatásával foglalkozott. A hozzászólók is rá­mutattak arra, hogy a ktsz. tag­jainak fokozni kell szaktudásukat és nagyobb gondot kell fordítand­ók a tanulók szakmai képzésére. A lakosság szebb és jobb ru­házati cikkeket vár a klsz- től is. A közgyűlés meghallgatta a fő­könyvelő beszámolóját a mérleg és eredménykimutatásról és el­fogadta a jövedelem felosztásá­nak tervezetét. Ezután kiosztották a nyereség- részesedést. A dolgozók végzett munkájuk arányában részesedtek. Búr Sándor 5183 forintot, Aux József 3800 forintot, Győri István­ná 4000 forinton felül, Kovács Sándor és Hucmann András szin­tén 4000 forinton- felül kapott. De a nagyobb összegek mel­lett a legtöbben Z—3 ezer fo­rintig kaptak és az átlag 2800 forint volt. Az ünnepség a Kossuth-étte­remben közös vacsorával és tánc* mulatsággal folytatódott Megyei sportvezetők kitüntetése A Magyar Testnevelési és Sporttanács a közelmúltban kitün* tetősben részesítette megyénk több. sportvezetőjét A kitünteté­seket Mester Gyula, az MTST et« nöke osztotta ki ünnepélyes kére* tek között. Az ünnepélyen Egressy Pál, 8 Megyei Labdarúgó Szövetség főtit­kára a „Testnevelés és sport ki­váló dolgozója” jelvényt, Soltéea István, a Megyei Kerékpáros Szö­vetség elnöke pedig a „Testneve­lés és sport érdemes dolgozója” jelvényt kapta. Ezen kívül Tóth József, a Megyei Labdarúgó Szö­vetség gazdasági vezetője díszok­levelet, dr. Görgey Árpád, a Lab­darúgó Szövetség fegyelmi bizott­ságának elnöke pedig értéke« Ju- talomtárgyakat kapott. Áfa már ott tartunk, hogy mindent súlymértékkel és hossz- mértékkel kell mérnünk. Ha va­laki sokat dolgozik, nagy mun­kát végez, akkor este arra a kérdésre, hogy „fáradt vagy,” azt feleli: — Bizony, mert dolgoztam egy mázsát. A múltkor meg arról olvas­tam, hagy Angliában méterhossz­ra árusítják a gombokat is. A gombokat celofán „bélbe" rak­ják, mint a kolbászt és méter­rel mérik. Csodákra képes az emberi elme. Erre kedves olva­sóink is rádöbbennek, hogyha elmondom, hogy más egyebet is lehet méterrel, illetve centivel mérni A napokban bementem egy könyvesboltba. Elég sokan vol­tak. Várnom kellett, mig rám került a sor. Már éppen én kö­vetkeztem volna, de előttem volt egy köztiszteletnek örvendő fér­fiú, nagy könyvbarát hírében álló ember. Egymásra pillantot­tunk, majd köszöntöttük egy­mást. — Szervusz! — Szervusz. Könyvet vásá­rolsz, könyvet? —, kérdeztem egy szuszra. — Korhelykodok, korhelyko- dok... — felelte. — Hát igen, igen, nagy szen­vedély... de inkább 'tízszer' itt korhelykedjen valaki, mint a A könyvbarát' kocsmában — dicsértem fino­man, majd megkérdeztem: — És mond már... ne haragudj, hogy ilyen kíváncsi vagyok, mennyit költesz havonta köny­vekre? A köztiszteletben álló férfi sokatmondóan mosolygott. — Éppen a felét annak, amit a feleségem rámfog — felelte. — És mennyivel vádol? •— Ezerkétszáz forinttal, kér­lek... Ha már benne vagyunk — gondoltam — még kérdezek va­lamit. — És milyen könyveket szok­tál vásárolni? — Kérlek szépen, én csak... klasszikusokat... Csak a nagyok imádója vagyok... Igen, igen... ez pedig eléggé drága mulatság... heHehe... Amikor a beszédben ideértünk, a türelmetlen eladó odafordult a „nagyok imádójához’’ és elébe ejtette a kérdést. — Mit tetszik parancsolni? Ismerősöm azonban, ahelyett, hogy válaszolt volna, hozzám fordult. — Tessék csak... parancsol­jál... Talán előbb is jöttél, mint én... Parancsoljál... mondta cs invitált az eladó asztalához. ■— Köszönöm szépen, de én később érkeztem... ■— szabad­koztam. Ahogy ismerősömre pillantot­tam, láttam rajta, hogy kis za­var festi pirosra orcáját. Vala­hogy úgy viselkedett, mint aki szégyellt kimondani, mit kér. Először arra gondoltam, talán az a baja, hogy nem férfi eladóval van szemben. Sajnáltam, bár so­hasem ismertem valami szé­gyenlős és piruló embernek. Egyszer aztán mégis elhatároz­ta magát. Odahajolt az elárusí­tónőhöz és valamit a fülébe sú­gott. — No, ez alighanem a jelen­létem miatt szégyenkezett! — gondoltam, és már bántam ma­gamban, hogy szíveskedő udva­riasságát el nem fogadva meg nem előztem a vásárlásban. Az elárusitónő térült-fordult, kétszer is végigment a magas polcok előtt, mintha valami nagy ritkaságot keresne. Végül aztán megállapodott. Kisvártat­va, mint aki egészen biztos a dolgában, visszaszaladt ismerő­sömhöz és megkérdezte: — Világos, vagy sötét? Olyan... borszín... bőrszín... — felelte g köztiszteletben át­Iá férfi. Az elárusítónő felállt « lét­rára és leemelt egy polcról vagy nyolc vörössarkú Icöny- vet. Szépen odaállította az isme­rősöm elé és szótlanul, a szemé­vel megkérdezte: —■ Eltaláltam? — Hajszálra! felelte fejbőlin* tással ismerősöm. Aztán újabb kérdés hangzott: — Mennyi legyen? — Pontosan harmine! Az elárusítónő erre bement a bolt raktárába, valamit hátrqf- tartva kihozott. Kézbevette a könyveket, odafordult egy rokba: és néhány pillanatig nwn toszkált, babrált majd válla fe­lett visszaszólt. — Harmincéin nem lehet?*. Mert akkor egy vékonyabbat kell keresnem... — Hát... — tűnődött ismerő­söm — Maradjon! Csomagolja be! Az elárusitónő becsomagolta a könyveket.- Átadta, ismerősöm köszönt, aztán kiment a boltból. Amikor az elárusítónő végre hozzám fordult, akkor láttam, hogy egy centiméter van a sa­rokban. A könyveket mérte ve­le. A köztiszteletben álló könyv­barát harminc centi vörös kö­tésű könyvet vásárolt. í— égy — l 8

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents