Kelet-Magyarország, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-04 / 53. szám

1959, MÁRCIUS 4, SZERDA KELETM AGY ARORSZ AG 5 ü világ népei a nagyhatalmaktól olyan közös intézkedéseket várnah, amelyek a béke megszilárdítását szolgálják Hruscsov és Macmillan beszéde a szovjet kormány fogadásán Moszkva, (MTI—TASZSZ): A szovjet kormány hétfőn este a moszkvai nagy Kreml-palotában fogadást adott Harold Macmillan, Nagy-Britannia miniszterelnöke tiszteletére. A szívélyes hangulatú fogadá­son Hruscsov és Macmillan be­szédet mondott, Hruscsov beszéde elején kife­jezte azt a reményét, hogy a« angol vendégek saját sze­mükkel győződhettek meg a szovjet nép jószándékairól, vendégszeretetéről, valamint arról az erős vágyáról, hogy békében és barátságban él­jen Nagy-Britannia, valamint a világ többi országainak népeivel. — Hálásak vagyunk önnek, mi­niszterelnök úr, azért az elhatá­rozásáért, hogy ellátogatott a Szovjetunióba, bár hazájában, valamint szövetségeseinek orszá­gaiban voltak bizonyos előítéle­tek azzal kapcsolatban, hogy hasznos lesz-e az Ön utazása és a szovjet vezetőkkel való talál­Moszkva, március 2. (TASZSZ) Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter március 2-án jegy­zéket nyújtott át Llewellyn E. Thompson amerikai nagykövet­nek. Ebben a jegyzékben a szov­jet kormány válaszol az amerikai kormány február 18-i jegyzékére. A jegyzék megállapítja: Az Egyesült Államok kormá­nyának jegyzéke nem ad választ arra a szovjet javaslatra, hogy kössék meg a német békeszerző­dést és ebből a célból hívják ösz- sze a Németország elleni háború­ban részt vett államok békekon­ferenciáját, továbbá, hogy ren­dezzék a berlini helyzetet, Ma még megvan a lehető­sége, hogy a négy hatalom visszatérjen az együttműkö­déshez Németország problé­májának, e fontos kérdés­nek megoldásában. Ezt a le­hetőséget a német békeszer­ződés megkötése adja meg. A békeszerződés szerint az NDK és az NSZK egyforma kötelezett­ségeket vállalna. E kötelezettsé­gek kizárnák a német militariz- mus újjászületésének lehetősé­gét; ez biztosítaná mindkét né­met állam békés fejlődésének feltételeit, s megszabadítaná a népeket a háború nyomasztó ve­szélyétől. Németország egyesítésének problémájáról szólva a szovjet jegyzék ismételten hangsúlyozza: a szovjet kormány nem te­kinti lehetségesnek és meg­engedhetőnek a beavatkozást a két német állam ügyeibe, sem azt, hogy az egyesítés problémájának megoldásakor bárki helyettesítse őket. Ezt a problémát maguk a néme­tek oldhatják csak meg, s nekik is kell megoldaniok. A szovjet jegyzék hangoztatja: Nyugat-Berlin demilitarizált sza­bad város önállóságának nemzet­közi biztosításában a nagyhatal­mak teljes súlyukkal és tekinté­lyükkel részt vehetnek. A szov­jet kormány kifejezi 'készségét, hogy megvitassa más érdekelt ál­lamokkal való együttes bizosíté- ek kérdését, hogy az érdekelt ál­kozása. Jó, hogy ön felül emel­kedett ezeken az előítéleteken, s az a jó szándék vezérelte, hogy megtalálja az utat azokhoz a megoldásokhoz, amelyek meg­tisztítanák a légkört és elháríta­nák az új háború kitörésének le­hetőségét — mondotta Hruscsov. — Elégedettek vagyunk a véle­ménycserékkel. Eszmecseréink különböző légkörben, s külön­böző körülmények között folytak le. De a legutóbbi évek folya­mán kapcsolataink úgy alakul­tak, hogy nem is lett volna reá­lis, ha azt reméltük volna, hogy nagy erőfeszítések nélkül meg­tisztíthatjuk a légkört — hang­súlyozta Hruscsov, — Reméljük, hogy szövetsé­geseikkel való találkozásuk­kor olyan megoldásokra tö­rekszenek majd, amelyek el­fogadhatók mindkét fél szá­mára, s előmozdítják a „hi­degháború” megszüntetését. Mi ugyanerre fogunk töre­kedni. lamok kölcsönösen elfogadható megegyezésre jussanak. A szovjet jegyzék foglalkozik az amerikai jegyzéknek azzal a kijelentésével, hogy az amerikai kormány kész „minden megfelelő eszközt” felhasználni Nyugat- Berlin megszállásának fenntartá­sára. Ezzel kapcsolatban emlé­kezteti az Egyesült Államokat, hogy azok, akiket „minden eszköz” felhasználásával fenyegetnek, minden szükséges feltétellel rendelkeznek ahhoz, hogy méltóképpen helytálljanak ön­magukért, s visszaverjenek bármely agressziót, Ha a Nyugaton hallható fenye­getőzések mögött valóban az a törekvés húzódik meg, hogy fegy­verhez folyamodjanak, akkor bári, aki erre szánja el magát, súlyos felelősséget lesz kénytelen magára vállalni az emberiséggel szemben az új háború kirobban­tásáért. A szovjet jegyzék rámutat: inkább, mint valaha, sürgős és hathatós intézkedéseket kell tenni az események ve­szélyes menetének elhárítás sara. Ezért a szovjet kormány újra visszatér ahhoz a korábbi javas­latához, hogy az államférfiak a legmagasabb szinten találkozza­nak. A szovjet kormány abból in­dul ki — hangoztatja a jegyzék, — hogy a kormányfők megvitatják a német békeszerződésre vo­natkozólag eléjük terjesztett javaslatokat, valamint azt is, hogy milyen közös intézkedé­sek szükségesek a Nyugat- Berlin idegen megszállása miatt kialakult abnormális helyzet megszüntetésére. A szovjet kormány úgy véli, hogy az értekezleten a négy nagy­hatalmon kívül részt kell venniök olyan érdekelt országoknak is, mint Lengyelország és Csehszlo­vákia. amelyek szomszédosak Né­Beszélgetéseink és álláspontunk kölcsönös megvilágítása után önök is, mi is jobban előkészül­tünk erre. Az ily találkozások hasznosságát igazolja már az a tény is, hogy most már jobban ismerjük egymás nézeteit. A népek természetesen többet várnak. Olyan megoldásokat vár­nak, amelyek eloszlatnák azokat a felhőket, amelyek megakadá­lyozzák, hogy a nap sugarai me­lengessék bolygónkat, s olyan fel­Ha tekintetbe vesszük, hogy ez a találkozás — amint ezt maga Macmillan miniszterelnök úr Angliából való elindulásakor mondotta — felderítés célját szol­gálta, nem lehetett várni nagy kérdések megoldását. De remél­jük, hogy ez a felderítés az adott esetben végső soron olyan ered­ményekre vezet, amelyeket Nagy- Britannia, valamint a Szovjetunió népei egyaránt örömmel fogad­nak. — Eszmecseréink során kifej- fejtettük elgondolásainkat, ho­metországgal és a hitlerista ag­ressziónak első áldozatai voltak. A szovjet kormány úgy véli to­vábbá, hogy a német békeszerződés, vala­mint a Nyugat-Berlin kérdé­sével foglalkozó legmagasabb szintű értekezleten képviselve kell lennie az NDK-nak, va­lamint az NSZK-nak is. A szovjet jegyzék megemlít ko­rábban már felmerült más kér­déseket is, amelyeket a legmaga­sabb szintű értekezlet megvitat­hatna. A szovjet kormány rámutat jegyzékében: ha a nyugati hatal­mak kormányai még nem készek rá, hogy részt vegyenek a legma­gasabb szintű értekezleten, ak­kor a német békeszerződés és Nyugat-Berlin kérdésének megvi­tatása végett össze lehetne hívni a Szovjet­unió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaor­szág, Lengyelország és Cseh­szlovákia külügyminiszterei­nek értekezletét. A szovjet kormány ezzel össze­függésben kijelenti: Egyetért az Egyesült Államoknak, Nagy-Bri- tanniának és Franciaországnak azzal a javaslatával, hogy ezen az értekezleten az NDK és az NSZK is képviselve legyen. A szovjet kormány célszerűnek lát­ja, hogy a külügyminiszteri érte­kezlet munkájának időtartamát legfeljebb két-három hónapban állapítsák meg. A szovjet kormány lehetséges­nek látja, hogy a kormányfők ér­tekezletét ez év áprilisban Becs­be vagy Genfbe hívják össze. Ha azonban az Egyesült Államok kormánya még nem kész a kor­mányfők találkozójára, akkor a szovjet kormány javasolja, hogy az említett időben és az említett helyen hívják össze a külügymi­niszterek érekezletét — hangoz­tatja a szovjet jegyzék. A szovjet külügyminisztérium­ban ugyanezen a napon hasonló jegyzéket nyújtottak át Sir Pat­rick Reilley angol, valamint Mau­rice Dejean francia nagykövetnek is. tételeket teremtsünk a Földön, amelyek közepette gazdagon vi­rulnának a béke virágai, a vi­lág népeinek örömére. — Hadd mondjam meg, hogy megbeszéléseinken angol vendé­geink egyes kérdésekben helye­sen értelmezték álláspontunkat. Sok éWekes gondolatot vetettek fel, különösképpen az atom- és hidrogénfegyverkísérletek meg­szüntetésének kérdéséről. gyan kellene megoldani a német kérdést. Olyan megoldásokat kerestünk és keresünk, ame­lyek nem csorbítanák egyik fél tekintélyét sem, s egyformán megfelelnének mindkét félnek. Nézetünk szerint ezt úgy érhet­nék el, ha mindkét német aljammal bé­keszerződést kötnénk, meg­szilárdítanánk az országaink közötti együttműködést a bé­kés együttélés, az egymás dolgaiba való be nem avat­kozás elvei alapján. Ezután megemlítette, hogy a szovjet kormány ezeket a néze­teit újólag kifejtette a nyugati és más kormányokhoz intézett jegy­zékeiben, majd így folytatta be­szédét: — Javasoltuk, hogy a Szovjet­unió és Nagy-Britannia kössön megnemtámadási szerződést Ügy vélj ülr, hogy dk nemcsak a mi népeink szempontjából volna hasznos, hanem az egyetemes bé­ke megszilárdítását is szolgálná. Ebben a szerződésben kötelez­hetnénk magunkat, .hogy köl­csönösen tartózkodunk a táma­dástól, nem folyamodunk fegy­veres erő alkalmazásához, s nem is fenyegetőzünk fegyveres erő használatával. Helyes volna olyan kötele­zettség vállalása is, amely szerint nem engedjük meg újabb külföldi katonai tá­maszpontok létesítését álla­maink területén s intézkedé­seket teszünk a fennálló kül­földi támaszpontok megszün­tetése végett, Hruscsov kifejezte a szovjet kormánynak azt a meggyőződé­sét, hogy minden vitás kérdést tárgya­lások útján, az Egyesült Nem­zetek Szervezete alapokmá­nyával összhangban kell megoldani. — Meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió, valamint Nagy-Bri­tannia népei egyaránt helyeselnék azt az eljárást. A jószomszédi kapcsolatok és a jobb kölcsönös megértés megteremtése nemcsak né­peink, hanem más népek szá­mára is hasznos volna, mert megszilárdítaná az egyetemes biztonságot. Amikor Angliaoan jártunk, lát­tuk, hogy az angol nép nem akar háborút, békére s a népek közötti barátságra törekszik. Ügy vélem, Macmillan úr a Szovjet­unióban való tartózkodása alatt meggyőződött róla, hogy a szovjet nép baráti kapcsolatok létesítését kívánja az angol néppel, vala­mint minden más néppel is. A békeszerető szovjet nép fejlesz­teni akarja gazdaságát, növelni jólétét, kultúráját, s az a vágya, hogy békés munkáját semmiféle háború ne zavarja meg. Hruscsov megemlítette: — Örömmel fogadjuk azt a tényt, hogy az angol államférfiak érdeklődést tanúsítanak a kölcsö­nösen előnyős kereskedelmi kap­csolatok fejlesztése iránt. Ez nem­csak a Szovjetuniónak, hanem Angliának is hasznára volna — állapította meg, majd kijelentette, hogy megegyezést értek el a tu­dományos és műszaki, valamint kulturális csere bővítéséről, s ki­fejezte reményét, hogy a két or­szág képviselőinek további meg­beszélései elősegítik az elért meg­egyezés konkretizálását az összes kérdésekben. Megemlékezett a Szovjetunió és Anglia sikeres együttműködéséről a fasizmus el­len vívott közös harcban, s kije­lentette: — Az őszinte együttműködés korábbi szellemének helyre- állítása különösen fontos volna ma, mert a világ népei a nagyhatalmaktól olyan közös intézkedéseket várnak, ame­lyek a béke megszilárdítását, s az újabb világkonfliktus megelőzését szolgálják. Az angol miniszterelnök válasza Hruscsov beszédére Macmillan válaszolt. Kijelentette nézete sze­rint látogatásának „szélesebb körű nemzetközi tárgyalások hasznos előkészítésének kell bizo­nyulnia, a tárgyalásoknak el kell következniük“. Hálás köszönetét fejezte ki a szovjet kormánynak és a szovjet népnek a szívélyes fogadtatásért és vendégszeretetért, majd meg­állapította: erős hatást tett rá az az épít­kezés és gazdasági fejlődés, amelyet a Szovjetunióban lá­tott. A Szovjetunió és Anglia meg­nemtámadási egyezményével kap­csolatos szovjet javaslatról szólva az angol miniszterelnök kijelen­tette, hogy egyetért a követke­zőkkel: Mindkét országnak vala­mennyi vitás kérdésben az ENSZ alapokmánya szellemé­nek és betűjének megfelelően kell eljárnia. Egyik kormánynak sem szabad megkísértenie, hogy egyoldalúan csorbítsa a másik fél jogait, köte­lezettségeit és életérdekeit. A vitákat tárgyalások útján, nem pedig erőszak alkalmazásá­val kell megoldani. Az angol mi­niszterelnök azonban mindjárt hozzáfűzte: ez semmiképpen sem érinti az angol kormánynak azt a szilárd elhatározását, hogy ra­gaszkodik katonai szövetségeihez. Kijelentette: bármilyen nagyok legyenek is Anglia és a Szovjet­unió nézeteltérései, változatlanul az a meggyőződése, hogy „közös célunk egy és ugyanaz: elhárítani a harmadik világháború kitörésé­nek veszélyét”; Macmillan megállapította, hogy Moszkvában nyílt véleménycsere folyt. „Nem próbáltuk eltitkolni nézeteltéréseinket, hanem arra tö­rekedtünk, hogy megértsük e né­zeteltéréseket és okait" — mon­dotta az angol miniszterelnöki A német békeszerződés megszabadítaná a népeket a háború nyomasztó veszélyétől A szovjet kormány jegyzéke a nyugati hatalmakhoz A német kérdés megoldásáról

Next

/
Thumbnails
Contents