Kelet-Magyarország, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-21 / 68. szám
1959. MÁRCIUS ül, SZOMBAT KELETMAGYARORSZAG 9 A művelődés helyzete a Tanácsköztársaságban Büszkeség visszagondolni a régi lapok olvasása közben mindazokra a vívmányokra, amelyek a Tanácsköztársaság művelődési helyzetét jellemezték. „A kommunizÉvtizedek óta harcoltak a haladó szellemű pedagógusok azért, hogy az iskolában szüntessék meg a kötelező vallásoktatást, és mentsék fel a tanítókat a papi befolyás alól. Központi rendelet ugyan mus nemcsak gazdasági, hanem kulturális kérdés is...” mondták ki, és bámulatos gyorsasággal fogtak hozzá, hogy ezt végre is hajtsák. nem jelent meg, de saját helyi hatáskörrel megszüntették a kötelező vallásoktatást, s ezzel hatalmas lépést tettek előre a demokratikus közoktatás ügyében. lami kezelésbe kerültek. A betsg- segélyezés, öregkori ellátás, háborús rokkantak ellátása, lakásjuttatások, a munkaidő-szabályozás, a tanoncok heti 36 órájának elrendelése, a munkásegyetemek, kiállítások, s ezernyi más rendelet, intézkedés született a rövid Idő alatt. Plakátok százai hirdettek egy olyan új világot, amilyenről álmodni sem tudott a proletár, mert fogalma sem volt arról, hogy ez így is lehetne. „Az új rend művelt, tanult és egészséges nemzedéket akar. A tudást mindnyájunk közös kincsévé teszi. A legegyszerűbb munkásember is tudhatja majd mindazt, mi minden szép és jó dolog van a világon ... Kocsma nem lesz, de lesz minden faluban iskola és kórház.” Így hirdet az egyik korabeli plakát. És mi meghatottan, büszkén emlékezünk. Ez volt a Tanácsköztársaság! Sok-sok célkitűzése csali most valósulhatott meg, napjainkban. Gyermekeink számára már természetesek azok a vívmányok, amelyekért annakidején mártírok vére csordult, GyOmfllcs- és szőlömetszési bemutató A Hazafias Népfront Városi bizottsága és a városi tanács mezőgazdasági osztálya negyven nyíregyházi egyéni gyümölcstermelő gazda részére gyümölcs- és szőlőmetszési bemutatót szervezett pénteken. A szakmai bemutatót a kertészeti technikum tangazdaságában tartották meg. Művelődési osztályok alakultak A tanácsok keretében művelődési osztályok alakultak már minden faluban, ahol tanács működött. Ezeknek tagjai: szülők, pedagógusok, orvosok. A munkásönkormányzat így érvényesül az iskolákban. 18 év a tankötelezettség korhatára I Szinte megdöbbenünk ettől a rendelkezéstől. Abban az országban, ahol a lakosság egyharma- da analfabéta, s igen kevesen járják ki a hat osztályos elemi iskolát, a Tanácsköztársaság megalakulása után a tankötelezettség korhatárát 18 éves korig tolják fel! Nyolc évfolyam az általános elemi iskola, s aztán — ha más iskolát nem választ a gyerek, — négy év továbbképző iskola következik. Közöttük mezőgazdasági szakmunkásképző iskola is. Igaz, hogy megfelelő mennyiségű tanterem nem állt rendelkezésre, de ha akkor a Tanácsköztársaság nem bukik meg, ma, ilyen közoktatásügyi rendelkezések után, toronymagasan állana népünk műveltségi színvonala! tjAz oktatás ügye Legelőször az iskolák államo- ■ítását tűzték ki célul. Erről így intézkedett az akkori, március 29-én kiadott, XXIV. számú rendelet: „1. §. A Magyarországi Tanács- köztársaság az oktatásügyet állami feladatnak tekinti. Ehhez képest a Tanácsköztársaság valamennyi nem állami nevelési és oktatási intézetet kezelésébe vesz állami feladat“ át. Az intézetek céljaira szolgáló minden ingatlan és ingó ennek a kormányzótanácsi rendeletnek az alapján köztulajdonná válik.” 1919 június 13-án már ez a helyzet: „Valamennyi, nem állami nevelési és oktatási intézet államosítása a Tanácsköztársaság területének legnagyobb részén végre van hajtva..." Szabad vallásgyakorlat A Tanácsköztársaság 11. §-a így szól: „A dolgozók igazi lelki- ismereti szabadságát azzal védi a Tanácsköztársaság, hogy elválasztja az egyházat az államtól, az iskolát az egyháztól. Vallását mindenki szabadon gyakorolhatja.” Eltörölték a kötelező vallásoktatást 1919-es plakát ZENEI HÉT Miskolci leánykórus, vegyeskor és zenekar hangversenye A zenei hét utolsó eseményének lesz színhelye a József Attila Művelődési Ház március 22-én este fél hat órai kezdettel': a Miskolc! Bartók Béla Zeneművészeti szakiskola leánykórusának, vegyeskarának és zenekarának hangversenye kezdődik. A műsoron többek között Monteverdi: Scherzi Musical: Bartók: Bánat, Tavasz (énekkar) Mozart C-dur szimfónia, (zenekar) Bach: III. Motetta (énckJ kar, zenekar) szerepelnek. Óvodák létesítése, a színházak, mozik a népé! A gyermekekről fokozottan g ondoskodott a Tanácsköztársaság. ivodák létesítését határozták el, a tanácsoknak számba kellett venniük azoknak a gyermekeknek a számát, akik óvodáskorúak voltak. Megfelelő helyiségek lefoglalását rendelték el, ezek bebútorozását, és a gyermekek reggel nyolctól délután hatig való gondozását. A színházak, mozik, könyvtárak népi kezelésbe lettek véve, hatalmas agitáció indult meg, hogy a nép, a munkás és paraszt éljen is ezzel! Egészségügy, szociális helyzet Sorra születnek a rendeletek, felhívások, mind-mind egy soha nem tapasztalt emberi közösség humanizmusából fakadóan. A köztulajdonba vett intézetekben minden beteg ingyen részesül ápolásban és gyógykezelésben. A gyógy- íürdők, gyógyszertárak mind álA Megyei Levéltár őrzi ezt az 1919-es plakátot, amelyben hírül adják, hogy megalakult a Munkásbiztosító Pénztár, ahol óriási mértéltben kiterjesztették a szociális ellátást, a munkás jogait. „Bletet és hitet üzen egy halott Nektek fiatal, elhagyott testvérek, Az olvasztó Tüzet küldi a hamu S lang-ohajál, hogy ne csüggedjetek el: Március van s határtalan az Elet.” (Ady: A tűz márciusa.) Tavasz volt, március dereka. A rét sovány füvét újra, meg újra felborzolta a szellő, a nap olyan csodálatosan sütött, hogy szinte mindketten tanúi voltak a szent pillanatnak: most, talán e percben nyújtózik a világ. És senki sem tudná megmondani, hogyan jött és mi az, csak valami csodálatos érzés kerítette rabságába az agyakat, az erek a szólítőn és a kezeken nőttek, kidagadtak, olyan volt mindez, mini egy önfeledt játék. Sokáig hallgattak még. Az ember — ötvenöt éves, izmoktól dagadó kubikos — elővette a dohányzacskót, megtömte lassan a pipát. A percek múltak, hogy mennyi telt. el, nem tudták, hiszen egy láthatatlan hatalom fogta le az idő kezét. — Sokáig nehéz volt az élet fiam, nagyon nehéz. De sok március nem Ígért jót. És elgyötört, széles, vöröses arcán megjelentek a keserűség vonásai. A fiúcska, aki ott ült a nagy árok partján, nem értett meg belőle semmit. Szőke fürtjeit simogatta, s a vacsorára gondolt. A kubikos nem figyelt rá, talán nem is bánta, hogy nem talált megfelelő vitapartnert. Csontos kezével szakállát sima* gáttá. — Még itt vannak a németek — folytatta, szinte magánalt. — Hej‘ tizenkilencben, akkor azt hittük, Németország is a miénk, mellénk áll, proletárok mellé. De másképp lett ott is, nálunk is, Aztán megköszörülte torkát és dörmögő, m ily ' hangon rá- kezdte: — „Fel, fel, ti rabjai a földnek, Fel, fel, te ehes proletár., ” — Ezt a dalt énekeltük huszonöt éve. Még most is eszemben van minden sora, ez éltetett a börtönben, meg mikor félholtra vertek. Ha tudnád, milyen március volt az. Láttad volna, mikor könyörögve térdepelt előttünk az alispán. Nem bántunk el velük, pedig akkor megtehettük volna. Később meg is fizettünk érte. —Egyszer, csak egyszer vegyük kezünkbe még a gyeplőt. Minden burzsvj megkapja, amit érdemel... A nap sütött, s a kubikos már hallotta a távoli ágyuzajt. — Lesz még itt a miénk az élet, fiam — szóit halkan, — Várj csak — mondta és bement az alacsony szobába, valahonnan kihozott egy gyűrött, agyonolvasott Népszavát. Az egyik oldalán nagy, piros festékkel mázolt alapú rajz volt, s a fiú csodálkozva nézte az óriási alakot, aki meztelen testével zavarja az apró fekete émbereket. <—, Tudod, kik ezek7 — mutatott bütykös ujjúval a rajzra. — A mi ellenségeink. És megmagyarázta torban. hogy az első ember a papi nagybirtokot, a második a fér hér tisztek uralmát, a harmadik pocakos meg a óváros tőkéjét jelenti. — Ezeknél száz, meg százezer ember dolgozik, koldus, nem is ember, akinek rendes ennivaló, meg ruha se jut. A fiúcska akkor nagyon elcso^ dálkozott. Nem értette meg a történetet, de jól az agyába vés- te azt a márciusi délelőtött: ott, a Bujtoson, a nagy árok partján. Idős barátja elgyötört teste pedig nemsokára felmondta a szolgálatot. A felszabadulás után súlyosan megbetegedett. Március volt akkor is. derűs, márciusi délelőtt. A kubikos sápadt arcát csókolta a napsugár,1 amint szegényes ágyában szótagolta: „A győ-ze-lem nap-ja-i jönnek, Rab-sá-gunk-nak vé-ge már". A fiúcska csak nézett rá. Már 14 éves volt, s még mindig nem értette, milyen győzelemre gondol ez a vállas, eler- nyedt izmú, haldokló öregember. Csak most, tizenhárom év után, amikor a megyei direktórium névsorát böngészgette, s annak földmunkás tagjai között felfedezte Hasuly András nevét, csak most értette meg igazán, hogy milyen nagy akarással küzdött élete utolsó pillanatáig a mi életünkért az öreg kubikos. .. S egy szál virágot vitt a sírra, amelyet teljesen bearanyoz a március. Kopka János
