Kelet-Magyarország, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-21 / 68. szám
2 KELETIM AO V \nwi«7*r; 1959. MÁRCIUS 21, SZÓMBA! LEGYŐZHETETLEN ERŐ 1919. március 21. az első olyan történelmi dátum, amikor a magyar nép megszabadult a kizsák- mányolók hatalmától és megszületett saját államhatalma: a Tanács- köztársaság. Ilyen nagyhorderejű történelmi tett addig csak egyetlen eset volt a világon: a szovjetek köztársasága. Honnan származott az az eró, ameiy képes volt ilyen minőségileg új hatalmat, a munkások, parasztok katonák hatalmát megteremteni? Oroszországban a Lenini Bolsevik Párt Volt ilyen erő, amely a marxizmus—leninizmus fényénéi győzelemre tudta vezetni a munkásosztályt a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban. Nálunk is szükség volt olyan munkásosztályra és olyan pártra, ame’y képes volt a szocialista forradalom győzelmének kiharcolására az I. világháború időszakában, amikor a magyar nép az osztrák nemzeti elnyomás és saját kizsákmányolóinak kettős rabságában sínylődött. A forradalmi helyseiben forradalmi pártra vo.t ssukség A magyar munkásosztály az 1. Világháború idejére már országos politikai erőt képviselt a munkásmozgalom félévszázados munkája nyomán. A szociáldemokrata párt cs a szakszervezetek átfogták a munkásosztály többségét. Szervezettségét illetően képes lett volna a polgári forradalom befejezésére és a szocialista forradalomba való átfejlődésre. Azonban ideológiáját, eszmei színvonalát tekintve, alkalmatlan volt erre a történelmi feladatra. A Bernstein-féle revizionizmus leszerelte a szociáldemokraták többségének forradalmiságát, kiszolgálták a liberális burzsoáziát és megelégedtek apró reformokkal. Csak a számbelileg kisebb balszárny (Alpári Gyula csoportja) vallotta önálló osztálypolitika szükségességét, de eszmeileg ez is zavaros volt. A forradalmi helyzetben azonban érlelődött és erősödött a szociáldemokraták balszárnya (Hamburger, Landler, Szántó, Rudas stbf) és a forradalmi szocialisták vegyes csoportja, amely szindikalistákból, a Galilei-kör értelmiségi tagjaiból és haladó szellemű munkásokból tevődött össze (Szabó Ervin, Mosolygó Antal, Korvin Ottó, Sallay, Révay stb.). Ez a két csoport a munkások mind nagyobb körét neve,te az új helyzet feladataira: sztrájkokra, tüntetésekre, forradalmi követelésekre. Az 1917-es Októberi Szocialista Forradalom óriási lökést adott e két forradalmi irányzat terebélyesedésének. A forradalmi áradat egyre nőtt s október 31-én — a monarchia katonai vereségének hírére — tetőfokát érte el. A budapesti munkások és a forradalmi katonák segítségével győzelmes felkelést szerveztek, mely az egész országra kiterjedt. Győzött az őszirózsás forradalom. Munkástanácsok és katonatanácsok alakultak, megdöntötték a Habsburgok hatalmat, hazánk független köztársaság lett. Elérkezett az ideje, hogy a polgári forradalmat átfejlesszék szocialista forradalommá, de a kormányhatalomba jutott szociáldemokraták erre képtelenek voltak. A forradalmi helyzetben új, forradalmi kormányzó pártra volt szükség. Csak a kommunista párt talált kiutat Ezt a szerepet töltötte be az 1918. november 20-án megalakult Kommunisták Magyarországi Pártja, amely tehát törvényszerűen, a történelmi szükségszerűség folytán jött létre. Három ágból egyesült egy erős egésszé: 1. a szociáldemokraták balszárnyából, 2. a forradalmi szocialistákból és 3. az Oroszországból hazatért magyar hadifogoly kommunistákból, akiket a Moszkvában 1918. március 24-én alakult Bolsevik Párt magyar szervezete nevelt forradalmárokká (Kun Béla, Szamuely Tibor, Münnich Ferenc Stb.). A kommunisták pártjának létrejötte uj szakaszt jelent a magyar munkásmozgalomban. Megjelent a küzdőtéren a marxista— leninista párt, amely a munkásosztály harci szövetségeseivel együtt győzelemre tudta vinni a szocialista Tanácsköztársaság ügyét. A marxizmus—leninizmus eszméje .eremtett egységet és olyan szilárd erőt, ameiy megfelelt a magyar munkásosztály céljainak és valamennyi dolgozónak. Egyedül ez a párt tudott kiutat mutatni abból a tarthatatlan helyzetből, amelybe a háború sodor la az országot. A szociáldemokraták a liberális burzsoázia képviselőivel ültek a kormányban, de tehetetlenek voltak a bajokkal szemben. Végül is a koalíciós kormány kénytelen volt lemondani. A szociáldemokraták nem merték egyedül vállalni a kormányzást és átadták s hatalmat puskalövés nélkül a ‘or- radalmi munkásosztálynak és pártjának. A szociáldemokraták és a kommunisták egy partba egyesültek és 1919. március 21-én kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Dicsőség a Tanácsköstár sasig emlékénekí volna elsötétülnie 25 esztendőre a magyar szabadság napjának. JVpiii volt hiábavaló első szubadsiguak, mert értékes tapasztalatokkal gazdagította a munkásmozgalmat. Nyilvánvaló lett például, hogy a proletariátus kedvező történelmi helyzetben véres harc nélkül is győzhet. Nem a szocialista forradalom kívánt véráldozatot, hanem az ellenforradalom terrorja. Horthy negyedszázados uralma, kakastollas pribékjei kegyetlenül gyilkolták és pusztították a kommunistákat, a munkásosztály legjobbjait. Rágalmazták, pocskondiázták a Tanácsköztársaság dicső emlékét, de a reményt nem tudták kiölni a dolgozókból, hogy egyszer majd nem 133 napra, hanem örökre bel:őszönt a szabadság fénye. A Szovjetunió pé'dája táplálta ezt a reményt a magyar munkások szívében és 1945-ben a remény valóság lett. A szovjet nép az idősebb testvér szeret étéből eredően felszabadított bennünket vére hullatásával, sőt a nagy bajban ismételten védőpajzsul állt mellénk. De ma már nemcsak a Szovjetunió, hanem a világrendszerré vált szocialista tábor ereje övez bennünket védő- leg, sziklaszilárd bástyaként. A KMP-vezette Tanácsköztársaságnak ma o’yan örököse van, mint az MSZMP által vezetett Magyar Népköztársaság, amely erős baráti országok támogatásával építi a szocializmust. A magános és fiatal Tanácsköztársaságot megdönthette a fehér terror, a kommunistákat föld alá kény- szeríthette Horthy fasiszta rendszere, de az egységes szocialista tábor erején — melynek hazánk is tagja — ma már semmiféle erő nem tud győzedelmeskedni. Ezért azzal a boldog perspektívával adózhatunk a dicsőséges Tanács- köztársaság emlékének, hogy a pártunk-vezette munkásosztály hatalma ma már legyőzhetetlen erő, ZAJTAI ANTAL. A Tanácsköztársaság 133 napig élt csupán, mégis töobet valósított ' meg a dolgozó nép javára, mint a kapitalista rendszer egész fennállása óta. Éppen ez fájt legjobban a hazai és külföldi reakciónak. Nagy erővel támadtak a fiatal munkásállamra minden irányból, A vészes napokban a kommunisták pártja forradalmi honvédő háborúba szólította a munkás- osztályt, a dolgozó parasztságot és minden becsületes hazafit. A magyar vörös gárdisták hősiesen harcoltak. Ez nem csoda, hiszen, most már valóban a nép tulajdonát és államát védték. A véres harcok közepette internacionalista kötelességükre is gondoltak es 1£19. júliusában segítséget adtak a Szlovák Tanácsköztársaság megalakításához, ősi földünket bőven öntözte a dicső honf.ak piros vére. A munkáshatalom elvesztése mégis elkerülhetetlen volt az ellenséges túlerővel szemben. A Tanácsköztársaság e.bukását előmozdította az is, hogy az egyesült párton belül és az államapparátuson belül az osztályáruló jobboldali szociáldemokraták bomlasztották az egységet, szabotáltak, elárulták a hadműveleti terveket az ellenségnek. A föld azonnali nacionalizálása sem volt helyes. Ezek a hibák később kijavításra kerülhettek volna, de már nem volt rá idő. 133 nap csupán, de felejthetetlen napok! Az akkori idők eseményei aranybetűkkel íródtak a magyar nép történelmébe. Felemelő cmlck cs gazdag erőforrás a ma nemzedékének. Felszabadulásunk 14 esztendeje ízelítőt adott abból, hol állhatnánk már, ha 1919. augusztus 1-én nem kel ett I Xt I Győri tl'.é'i György: ft | I'ELKÖSZÖmÖ í I I p Régi fény gyűl újra most e korban s emleget a gond sok volt csatát. .0, ! Magyarország szive visszadobban: |jj üdv Néked, Tanácsköztársaság! V Fehérhajó, megpróbált elvtársak ^ üdv nektek — és néked is, apám! •A- • Élni tanult tőletek a század. ^ s zászlót festett véretek a Mán. * x Életünkkel bomlott drága selyme, ú s belengi a terhes földeket. Akaratunk csillaga ég benne, küzdve győz és munkálva teremt. Holnap hálánk virága az ország, öletekbe rakjuk a jövőt, kacarászó, víg unokák sorsát, • csillagos egekbe felnövőt. Udv nektek! Köszöntsön most az élet; a tavaszi tájak illata, a csattogó, diadalmas gépek és maga az ifjúság — a Ma. Villanjon a lányok szőkesége a perelő szövőgép előtt! Rontson a pilóta fel az égrel Fialok az, nézzétek meg őt. Rezdüljön jój az ecset a vásznon, s jó helyre hasítson az eke: több reményt, s még jobb világot szántson, messzi csengjen népünk éneke! Köszöntőnk így lesz méltó hozzátok, így telnek meg vérrel a szavak, s nem hagyjátok ti el e világot: proletárszívetek itt marad . f. — önéletrajz.,. A középmagas, csontosarcú ember maga elé mered. Összefont ujjait ölébe csúsztatja, s a mennyezeten elidéző pillantását egy mély sóhaj rebbenti meg. Egy akaratlanul kibugy- gyanó sóhajtás .., * B. Nagy Gábor a neve, negyvennégy éves, húsz esztendeig volt szolgalegény, s a nősülessel is megkésett: harminc év keliett ahhoz, hogy eljuthatott a karikagyűrűig ... Dióhéjban ennyi a múlt. Persze a legnagyobb dióhéj is kicsi ahhoz, hugy a sok emlőkből parányi képet kapjunk egy ember sorsáról. B. Nagy Gábor eseta- ben pedig kettős gond e vázlat megvonása: olyan emlékeket csokorba rakni, amelyek köny- nyet csalnak még most is a szemébe — csak etcsuk.ó szavakkal lehet... Mégis erőt vesz magán. És kibontja élettörténete batyuját. Tiszaladányba visznek az első képek. Alig tizenötéves a Gábor gyerek, amikor hét testvére szájába kevés az apa á tál keresett kenyér. Szolgának szegődik a nagygazdákhoz. — Hej, azt csak a magunkfajta emberek tudják, mit jelenteit ez a szó, boieüa. A bolel- tás világ. Szavai reszkető forrósággal idézik a harmincas éveket. A gazda egy hónapra mázsa rozsot adott — amiért egy bakancsot is nehezen lehetett kapni — és hozzá boletta-papírt. Ez földadó- fizetésre volt jó. — De mi az istennyilát kezdhettünk mi a botettával, ha egy dekányi föld se volt... Amikor a gazda kérte, hogy adjam neki a papírt, ott a szeme láttára téptem szerteszét... Megpofozták, mint az állatot, úgy hajtották. Egészen negyvenötig. Tizenöt év alatt sorra járta a gazdákat, hogy éhen ne vesz- szen a család. És jöttek a harcok. Törött lábbal érte a háború, hát a németek munkaszolgálatosként dolgoztatták ... Gumibot mellett félig fagyosan árkot ásni... Nehéz gerendákat emelni gipszelt lábbal!.. , B. Nagy Gábor sorsa nem fordult nagyon sokat negyvenöt után sem. Napszámos maradt, mert mint az ujjam, úgy lépett át az új környezet küszöbén. Gazdától gazdáig kilincselt — a feleségével. Igaz, ez már nem egészen cselédség volt, mert jó szőlőmunkás hírének örvendett, hát valóságos kishaszonberlő lett belőle. Negyvenhétben már a Sóstón van és amikor egy évvel később híre érkezik a szövetkezetek alakításának, nem szalasztja el a naav lehetőséget. — Így kezdtem az új élethez. A Dózsában. Alapító tagja volt a nyíregyházi termelőszövetkezetnek, ahol azóta is — lassan tíz éve — megbecsült tagja a közösségnek. Es Lét éve erősen tartja a fegyver markolatát. — Az ötvenhatos ellenforradalom idején együtt maradt a közős. A vihar csak egynéhány „hibás gyümölcsöt’- sodort ki a szövetkezetből. Akkor törtért, hogy a kisfiam egy este elém állt, és azt mondta: — Apukám, miért nincs neked puskád? Én már idehoztam a kisbabát, mert a kulák, akié a gyümölcsös volt, itt ját kait" a kornyéken. Azt akarja, hogy megint az övé legyen a kert . B. Nagy Gábor akkor értette meg, mit jelent a szó: munkás- és parasztemberek hatalma. — Háború idején születtem, amikor az apám a gorlicej ütközetben állt élet és halál között ... Negyvenötben majdnem en pusztultam el... ötvenhatban meg a szövetkezet volt veszélyben, ahol két és félezer forint volt egy-egy tag átlagos havi jövedelme az idén is ... Tekintete komoly, elszánt, ahogy hozzáteszi: — Kérdezni kell-e, hogy miért lettem rnunkásőr? Kell már végre a nyugalom mindany- nyiunknak. Meg ott a gyerek. Azt mondja, ő tengerészkapitány lesz . . . Nem akarom, hogy neki is olyan önéletrajza Egyen, mint az apjának! Nem akarom, ezért öltöztem be az első századba .. * — angyal —
