Kelet-Magyarország, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-18 / 41. szám

1959. FEBRUÁR 18, SZERDA KELETM AGYARORSZÁG & Genf, Bécs, vagy Washington? (Jjabb fejlemények a német kérdésben Washington, (MTI): Az AFP washingtoni tudósítója szerint amerikai hivatalos körök — a Szovjetuniónak küldött válasz­jegyzékek átadása után — a kö­vetkezőképpen foglalják össze a nyugati szövetségesek jelenlegi álláspontját a német kérdésben: A külügyminiszterek tervezett értekezletének foglalkoznia kell a német kérdés valamennyi vonat­kozásával. A Nyugat nem terjeszt elő javaslatot a Szovjetuniónak a külügyminiszterek tervezett értekezletének megvalósulása előtt, hanem terveit ezen az értekezleten ismerteti majd. Az említett amerikai hivatalos körök utalnak arra, hogy a Nyu­gatnak nem áll szándékában el­fogadni a Szovjetunió javaslatát Berlin szabad város megteremté­sére. Nem zárják ki viszont an­nak lehetőségét, hogy a kérdés megoldásában a ENSZ-nek bizo­nyos szerepet kellene játszania E körök mindenesetre úgy vélik, hogy Berlin legyen az egyesített Németország fővá­rosa. Moszkva, (TASZSZ): A Szov- jetszkaja Rosszija keddi számá­ban londoni levelet közöl Gordon Schaffer tollából. Az ismert an­gol publicista szerint Angliában senki sem ellenezte Macmillan miniszterelnök és Selwyn Lloyd külügyminiszter tervezett moszk­vai útját. Konzervatív, munkáspárti és liberális képviselők meggyő­ződése, hogy a látogatás eredményei hozzájárulnak majd az angol-szovjet viszony megjavításához és általában enyhülés következik be a nemzetközi kapcsolatokban. — Sokan úgy vélik, — mutat rá Schaffer — hogy Macmillan látogatása a kereskedelem bővü­lését eredményezi. Ez pozitív ol­Fenti körök szerint a külügy­minisztereknek előbb részt kell venniök a NATO-tanács április elején Washingtonban, valamint ezt követően a SEATO Űj-Zélan- don tartandó tanácskozásán. Vé­gül hangoztatják, hogy a külügyminiszteri értekezle­tet vagy Genfben, vagy Bécsben kell megtartani. Mansfiel dn ek Dulles tanácsai kellenek Mansfield szenátor azt java­solta, hogy a Németország kér­désével foglalkozó külügyminisz­teri értekezletet Washingtonban tartsák meg, mert így lehetővé válna, hogy az esetleg betegágyá­hoz kötött Dulles tanácsaival tá­mogassa az értekezleten résztvevő amerikai küldöttséget. A külügyminiszterek értekez­letének előkészítésére a Né­metország kérdésében érin­tett nyugati országok külügy­miniszterei ideiglenes tervek szerint március közepén Pá­rizsban ülnének össze. dala lenne az utazásnak. Más je­lek viszont arra mutatnak, hogy az angol kormány nem hajlandó megoldani a német problémát, s kevés jele van annak, hogy Mac­imban kész volna megvitatni, miért jutott zsákutcába az atom­fegyverkísérletek megszüntetésé­vel foglalkozó genfi értekezlet. London, (MTI): A Yorkshire Post munkáspárti képviselők le­velét közli, akik kifejtik, az 1955-ös csúcsértekezlet kudarcá­nak az volt a fő cka, hogy Ame­rika és Anglia makacsul, ragasz­kodott ahhoz a követeléshez hogy engedjék meg az egyesített Németország belépését a NATO- ban. Ha a kormány továbbra is mereven ragaszkodik ehhez az állásponthoz, úgy Macmillannek jól kell tudnia, hogy semmire sem mehet Moszkvában és akár otthon is maradhat. Pitterman, a New-Yorkban tar­tózkodó, osztrák alkancellár új­ságírók előtt hétfőn kijelentette, Ausztria örülne, ha Bécs lehetne a német kérdéssel foglalkozó négyhatalmi külügyminiszteri ér­tekezlet színhelye. Ollenhauer londoni nyilatkozata London: A német kérdés meg­oldásának lehetőségéről nyilat­kozott Erich Ollenhauer, a Né­met Szociáldemokrata Párt Lon­donban tartózkodó elnöke is. A Daily Telegraphban megjelent levelében kifejtette, hogy Német­ország kérdését csak az európai biztonság problémájának megol­dásával összefüggésben lehet rendezni. „Ezért először meg kell kísérelni, olyan megegyezést a Németországért felelős négy nagyhatalom között, amely ren­dezné Németország későbbi ka­tonai státuszát és megoldaná Né­metország bevonását az európai biztonsági rendszerbe — mondot­ta Ollenhauer. — Megjegyezte, az egyesítés „első lépése a két német állam közötti laza együtt­működés lehetne.” Végül kiemel­te, hogy biztosítani kell Német­ország lakosságának a szabad döntést az egyesített Németország államformájáról és politikai rend­szeréről. A Times a német kérdésről A Times keddi számában meg­állapítja, Nyugat-Németországban kez­dik felismerni, ha valaha is el akarják érni Németország egyesítését, felül kell vizs­gálni a bonni kormány poli­tikáját. A Times tudósítója úgy érte­sült, hogy bár a Német Demok­ratikus Köztársaság „De facto ... elismerése még nem kerülhet szóba, Adenauer kancellár mégis késznek látszik magasabb státuszt biztosítani azoknak a szervek­nek, amelyek ma a két német ál­lam között lebonyolítják az úgy­nevezett technikai érintkezést. Ez a tény pedig — állapítja meg a Times — annak bizonyítéka, hogy Adenauer elgondolásai válságon esnek • át.” Vélemények Macmillan moszkvai útjáról Díssünnepséggel nyitják meg ma este Ny ír egy kásán a Magyar Szórjet A Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság megyei, nyíregyházi járá­si és városi elnöksége ma este ünnepélyes külsőségek között dísz­ünnepséget rendez a Magyar— Szovjet Barátság hónapjának megnyitója alkalmából. A dísz­ünnepség este 6 órakor kezdődik és a József Attila Művelődési Ház­ban lesz. Az elnöki megnyitót dr. Merényi Oszkár, az MSZBT me­Barátság Hónapját gyei elnöke mondja. Az ünnepi szónok Nagy Sándor, az MSZMP Megyei Bizottságának ágit prop, osztályvezetője lesz. Az ünnepi beszéd után műsor következik, amelyben közreműködik a József Attila Művelődési Ház központi énekkara, a Művelődési Ház szó­lótáncosai, valamint a nyíregy­házi zeneiskola tanárai. A nyír­egyházi posta a barátság hónapján alkalmi bélyegzőt használ. A szovjet orvostudomány új, hatásos gyúgyszerei Moszkva. (MTI): A szovjet or­vostudomány kutatóintézeteiben beható vizsgálatok folynak új, ha­tásos gyógyszerek előállítására. A Szovjetunió Tudományos Akadé­miájának kísérleti intézeteiben például jó eredménnyel járt az újfajta gyermekbénulás-ellenes vaccina előállítása. A kísérleti ol­tások sikerrel jártak. A tudomá­nyos kutatóintézetek jelenleg már mintegy tízmillió oltásra elegen­dő vaccinát készítettek elő le­gyengített vírusokból. M. Sosztakovszkij professzor és munkatársai újfata gyógyszert ál­lítottak elő, amely alkalmas égé­si és egyéb sérülések különleges kezelésére és ugyanakkor egyes megbetegedések belső gyógyításá­ra is. Sosztakovszkij készítmé­nyét sikerre) alkalmazzák például gyomor- és nyombélfekélyeknél és más megbetegedéseknél. Településföldrajzról lesz előadás a TIT-ben A budapesti Földrajzi Intézet­ben intenzív településföldrajzi kutatás folyik. E tudományos munka egyik legbuzgóbb művelő­je dr. Major Jenő adjunktus, feb­ruár 19-én Nyíregyházára jön. Az adjunktus a földrajztanárok, a tanulóifjúság, s minden érdek­lődő számára előadást tart a ma­gyar településföldrajz legidősze­rűbb kérdéseiről. Beszámolója az elmúlt századok településfejlődé­séből indul ki. Foglalkozik ha­zánk jelenlegi települési képével, előremutat a jövőbe, majd né­hány feladatot ismertet részlete­sen. Az előadást a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat rendezi a Bessenyei-klubban, csütörtökön délután 6 órakor. Ez alkalommal filmet is mutatnak be az előadás után. A VÁROSI LÉGOLTALMI PARANCSNOKSÁG és a TIT közli, hogy a ma estére szervezett népszerű ismeretter­jesztő előadás elmarad a József Attila Művelődési Házban és február 25-én kerül sorra ugyan­ott. A előadás az atom békés felhasználásával foglalkozik majd. A nyíregyházi rádió mai műsora a 223.8 méteres középhullámon Mezőgazdasági helyzetjelentés. — Űj belépőknek szól a muzsika. — Az 1500 éves rejtély, — Ének a barátságról. — Bemutatjuk szignál-muzsikánkat. —. Gyer­mekműsor. Sipkay Barna: Kicsi föld v. A fiú nem tudta, hogy a délután fo­lyamán már ketten is jártak Répás Jáno- séknál. Csak azt tudta, hogy amikor el­szántan benyitott a portára, és végigment a kiskert térdigérő kerítése mellett, szá­mított rá, hogy váratlan dolog történik. De reménykedett is, emlékezve a lány mosolyára, szomorúságára, hogy ha nem is szívesen fogadják, de majd csak meg­törik a jég. De még a pitvarajtóhoz sem ért, ami­kor kiállt az ajtó elé Répás, pipáját tömő- getve Ügy állt meg, hogy ezzel az utat is elzárta. Zavart volt, ezért babrált a pipával. Nem volt tiszta a dolog. A tanító csak nemrég ment haza, szinte meleg a kilincs a keze nyomán. A vénasszony, a bütykös Mari néni már a déli harangszóra el- füstölgött. Akármennyire nem hitte, mégis az a vén boszorkány tett nagyobb hatást Répásra. Kíváncsian kereste tekin­tetével Balogh Andris nyakán a kötél nyomát. „Nem az apja vágta le, dehogy az apja! — szörnyülködött a vénasszony, hányva a keresztet, — Szűzanya ne se­gítsen, ha nem éreztem a füstölő szagát, amikor a kamrába benéztem. Egész este hasgatott a lábam, pedig az utoljára ak­kor hasgatott, amikor a huncut Nagy Bandit elvitte az ördög. Pedig azt az ör­dög vitte el, mindenki tudja a faluban.” Répás kacagott, vakarta a fejét, dé a fe­lesége dühös lett. „Ne hitetlenkedjék, Jani, mert megbünteti az isten! Hogy le­het ezen kacagni?“ Családi háború lett belőle. Se, Annus, se ő nem hitte a vén bolond Mari néni hőből ygését, csak az asszony. Most mégis, elsőbb ez jutott eszébe, ahogy a fiúra nézett. De lekapta a szemét Andris kemény, komor tekintetű arcáról. — Annushoz jöttél? — Hozzá. — Annus beteg. Rosszkor jöttél, fiam. Andris várta már ezt. De azért csali kiszállt a fejéből a vér. Egy darabig szót­lanul nézte a vasnyugalommal pipáját babrálgató embert, aztán megfordult. — Értem. Megértem! Hát isten áldja, János bátyám! — Majd eljössz máskor — mondta enyhítőleg Répás, de zavarában kiborí­totta a kostököt, s a finomra vágott do­hány felhőben hullott a fagyos földre. Annus látta bentről, mint tart kifelé a fiú, haraggal, megszégyenültem Talán utoljára .járt itt, ezen az udvaron. Két­ségbeesett fájdalommal tört volna az ajtó­hoz, de az apja visszatolta. S hátával el­zárta a kijáratot. •— Csendesedj, Annus. Ne bomolj! — Tudja meg! Tudja meg, hogy sze­retem! — Jól néznék ki, — fújta a levegőt megkönnyebülten az apja —, ha még ezt se tudnám. — És a felesége leszek! — erősködöt t Annus a sírással küzdve. — Azt sem mondom, hogy nem. Annus elhallgatott. Itt valami van. — Végre is, a te dolgod, hogy hova teszed a voksod. Hogy ember akarsz e lenni, vagy cseléd? —■ Mit akar ezzel mondani, apám? Répás elégedetten nyomkodta le a pa­razsat. Okos ember a tanító. Az öreg Istóknak nincsen párja. Mi is lesz, ha meghal? — Hát csak azt, hogy ha te Balogh Andris tizennégy holdas gazdához mégysz férhez, akkor beállsz a Balogh portára cselédnek. Mert mi volt más, ha nem cseléd Balogh Mihály felesége? Hát van e asszony a faluban, aki annyira betegre dolgozta volna magát, mint ennek a fiú­nak az anyja? Aki úgy járna ma is, mint­ha semmijük se lenne? Hát azt hiszed, el­kerülnéd ezt a sort, ha azon a portán köt­nék be a fejed? Pedig, te, úgy látom, sze­retsz öltözni, moziba járni, olvasni, tán­colni . .. Ott megtanulnád, hogy hajnaltól éjfélig nincs más, csak amit az öreg Balogh mond. — Ide az a fiú ne tegye mégegyszer a lábát! — mondta határozottan Répásné, de minden borzongása mellett vigyázott, nehogy a lányát megbántsa. Évek hosszú sora óta nem veszekedett Annussal, aki szellemileg jóval föléje került. Csak azt várta el, hogy a lány se bántsa vallási meggyőződésében. És Annus szerette az anyját, ezt a vékony, beteges, puhahúsú kicsi asszonyt. Annus levágta magát a lócára. Han­gosan sírt, nem bánta, hogy kiábrándító mert úgyis csak az apja látta, meg az anyja. Előttük nincs mit titkolni. Rázkó­dott a sírástól, hangja el-elcsuklott, Répásné melléje ült. Most szentnek érezte magát, aki odavetheti saját testét a lányt támadó veszedelem elé. — Majd imádkozok, kislányom, meg­látod, megkönnyebbül a lelked! De a lány ez egyszer nem törődött az anyjával. Leseperte magáról a kezét, s fulladozva kiáltotta: — Hagyjon! Hagyjon engem!! — Mert... — szólalt meg csendesen az apja. — ... ha nem akarsz cseléd lenni, hát annak is van módja. Annus egyszerre abbahagyta a sí­rást. De a fejét nem emelte fel a karjai közül. — Ugye, például," ha a fiú kikapná a jussát... Mondjuk, öt hold földet. Nem sok föld, kicsi föld. Annyi, amennyi a mienk. De meg lehet élni belőle. Ez aztán csak rajtad múlik. Balogh Andris, hogy betette maga után Répásék kapuját, három út előtt állt. Az egyik, hogy egyenesen az állomásra menjen, már eszébe sem jutott. A másik, hogy hazatérve elbújjon az emberek elől, hogy szakadtra dolgozza magát, felvil­lant az agyában. De sokkal vadabb, kese­rűbb harag tombolt benne, semhogy ezt le tudta volna fojtani. Azt érezte, hogy a világ igazságtalanul összeesküdött ellene, hogy ismét odakergesse, a kamrába, a didergő hajnalon. Hát «ízért sem! Rohad­jon meg ez a bitang világ, ha egyszer küzdeni akar ellene, hát ő itt van! De nem ölhetett kezekkel! S a harmadik utat választotta, A kocsmába ment* «Folytatják^

Next

/
Thumbnails
Contents