Kelet-Magyarország, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-15 / 39. szám

1959. FEBRUAR 15. VASÁRNAP KELFTMAOYAWORSZAG 7 •« Összehívták az országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsának ülése A kttlogpiiiiiszter beteg, vagy a politikája ? Két hét leforgása alatt a nyu­gati sajtó immár másodszor szen­teli főcímeit John Foster Dulles amerikai külügyminiszter szemé­lyének. Meglepetésszerű nyugat­európai villámlátogatás után most Dulles „ideiglenes visszavonulásá­nak” még váratlanabb híre keltett szenzációt a Nyugat politikai ber­keiben. A hírt a találgatások és a kom­mentárok özöne követte. Ezek majd mindegyikéből az csendül ki, hogy bíznak ugyan az ameri­kai külügyminiszter gyors felépü­lésében, viszont politikájának „ál­lapotát” reménytelenül gyógyítha­tatlannak tartják. A nyugati meg­figyelők összefüggést keresnek Dulles nyugateurópai kőrútjának eredményei és „újabban kifejlő­dött sérv-megbetegedése” között, amelyről kezelőorvosa egyébként megjegyezte, hogy nem igényel sürgős beavatkozást. A Dulles londoni, párizsi és bonni látoga­tása alapján összeállított diagnó­zis viszont — a jelekből ítélve — arról győzött meg bizonyos was­hingtoni vezető köröket, hogy „agonizáló” német politikájuk na- gyonis rászorul a sürgős „orvosi” beavatkozásra. A nyugati politika „doktorai” most aggodalmaskodva konzultál­nak, s abban a legtöbben egyet­értenek, hogy itt már csupán az operáció segíthet. Egyesek még azt a véleményt is megkockáztat­ják, hogy legokosabb lenne el- hantolni a voltaképpen már elha­lálozott német politikájukat „Mi­vel a Nyugat felfegyverzése nem segítette elő, hogy a nyugati kö­vetelésekkel szemben megtörjön a szovjet ellenállás, a zsákutcá­ból csak kölcsönös engedménye­ket magában foglaló egyezmény­nyel lehet kijutni” — állapította meg a napokban a La Libre Bel­gique című tekintélyes belga lap. A nyugati sajtó szerint éppen az lett volna Dulles európai uta­zásának célja, hogy valamiféle új nyugati terv mögé felsorakoztas­sa széthúzó NATO-partnereit. És ezúttal nem egyszerűen arról volt szó, hogy Dulles ismét Európába utazik. Az amerikai külpolitika irányítója azért szánta rá magát erre a döntő, sőt tulajdonképpen kétségbeesett vállalkozásra, hogy a szilárdság és az egység megte­remtését ajánlja a Nyugatnak, mert ezen a téren eléggé sötét jelek mutatkoztak az utóbbi idő­ben. Macmillan kitáncolása a só­ból — moszkvai látogatásának be­jelentése — arról győzte meg az amerikai külügyminisztert, hogy egy pillanatig sem várhat tovább. De erre az útra ösztönözte őt az a mindinkább élesedő hazai kri­tika is, amelynek — a New-York Times szerint — „Dulles ezért vált célpontjává, mert a legki­sebb rugalmasságot sem tanúsítja a német kérdésben”. Dulles kétségbeesett vállalkozá­sa Európában kevés támogatásra talált Londonban bele kellett tö­rődnie abba, hogy Anglia nem óhajt „kellő szilárdságot” tanúsí­tani a berlini kérdésben. A vá­lasztások elé néző angol minisz­terelnököt ugyanis erős hazai nyomás szorítja, hogy felkutassa a Moszkvával való tárgyalások új ösvényeit Dullesnek megértő­nek kellett lennie Macmillan moszkvai útiterve iránt, hiszen maga sem kívánja túlzottan, hogy egyik legtüzesebb bírálója, Bevan kerüljön az angol külügyminisz­teri székbe. Az egyre hevesebb hazai bírá­latokon kívül tehát London „szi­lárdságának hiánya” is arra kész­tette Dullest hogy megpróbálja Adenauert rávenni néhány régi, tarthatatlan „hittétel” módosítá­sára. A vonakodó „indián“ Dulles újkeletű „rugalmassága” azonban — enyhén szólva —nem bizonyult elég lendületesnek ah­hoz, hogy megmozdítsa esökönyös barátját — Adenauer kancellárt. Egy nyugatnémet lap karikatúrá­jában a következőképpen ábrázol­ta a két államférfi találkozóját: Dulles és Adenauer indián öltö­zékben kúszik a prérin. Dulles hátraszól a tétovázó Adenauernek: „Na, most már te is kússzál egy­szer előre!” A találkozót követő nyilatkoza­tokból és kommentárokból azon­ban világosan kiderül, hogy Ade­nauer — nem „kúszott” egy ta­podtat sem. Mindazonáltal a ha­ragos ellenzéki bírálatoktól tartó Washington, (AP—AFP): Az AP jelentése szerint pénteken az esti órákban befejezte tanácsko­zásait a német kérdéssel foglal­kozó négyhatalmi munkacsoport. Az Egyesült Államok, Nagy-Bri- tannia, Franciaország és Nyu- gat-Németország küldöttségei pén­teken reggel ültek össze utolsó washingtoni megbeszélésükre, majd március elseje táján Pá­rizsban folytatják tárgyalásaikat. A csoport kedden fejezte be a Szovjetunió január 10-én kelt jegyzékére adandó nyugati vá­Adenauer igyekezett úgy tenni, mintha valamicskét mégis „előre­kúszott” volna. A „Semmiféle en­gedményt!” formulája helyett az „új” tételt Adenauer és Dulles így fogalmazta meg: „semmiféle engedményt a másik fél enged­ményei nélkül!” Ez az „új” elv azonban olyannyira semmitmon­dó, hogy szinte már „megszólal.” A Szovjetunió ugyanis soha nem követelt „engedményeket” a nyu­gati hatalmaktól. Mindenki, aki elfogulatlanul tanulmányozza a szovjet javaslatokat, megállapít­hatja, hogy azok a kölcsönösség elvén nyugszanak. A berlini kér­désben pedig a Német Demokra­tikus Köztársaság, s nem Bonn az, aki engedményeket tesz, hi­lasz megszövegezését, amelyet azután a NATO elé terjesztettek. Az AFP washingtoni tudósítója a munkacsoport tanácskozásának befejezésével kapcsolatban azt írja, hogy a .Nyugat eddigi irány­vonala” a német kérdés egészé­nek tekintetében semmiféle alap­vető változáson nem ment át. Az újraegyesítés alapja nyugati ál­láspont szerint továbbra is „sza­bad választások” megtartása. A munkacsoport mindössze arra tö­rekedett, hogy ezt az irányvona­lat „formájában" és alkalmazásá­ban hajlékonyabbá tegye.” szén Nyugat-Németországnak nincs semmiféle jogalapja Nyu- gat-Berlinre. Végeredményben tehát Dulles nyugat-európai tárgyalásaiból nem született meg semmiféle új nyu­gati terv. Nem sikerült egyetér­tést teremtenie abban a kérdés­ben, hogy a nyugati hatalmak és Nyugat-Németország terjesszen-e ellen javaslatokat a Szovjetunió elé, vagy sem. Ez volt hát Dulles nyugateurópai missziójának siral­mas mérlege, s ebben a helyzet­ben következett be szenzációt kel­tő bejelentése „átmeneti vissza­vonulásáról”. Ilyenformán érthe­tő, hogy a nyugati fővárosokban Dulles ideiglenes szabadságolásá­ban sokan végleges lemondásnak előjelét látják. „Mozgás“ vagy haladás? Egy valamiben mégis megegyez­tek a vezető NATO-hatalmak. Nevezetesen, hogy javasolják a Szovjetuniónak a négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet össze­hívását még május 27-e előtt. Ez a dátum, amikor a Szovjetunió átadja berlini ellenőrzési jogait az NDK hatóságainak, már nincs messze. Az pedig ma már vilá­gos, hogy Nyugaton csak nagyon kevesen hajlandók meghalni amiatt, hogy vajon a Nyugat- Berlinbe vivő útvonal ellenőrzési pontjain szovjet tiszt, vagy az NDK hatóságai vizsgálják-e meg az útleveleket. A tárgyalások órája tehát kö­zeledik, s a Nyugatnak még nincs semmiféle határozott terve, ame­lyet szembeállíthatna a reális szov­jet javaslatokkal. Most, Dulles háttérbevonulásával egyidejűleg, lázas diplomáciai tevékenység kezdődött a nyugati fővárosok­ban. Egyes megfigyelők ered­ményt várnak attól, hogy Dulles helyettese, Herter, állítólag főnö­kénél „rugalmasabban” kívánja megközelíteni a német kérdést Sok szó esik mostanában új nyu­gati „hajlékonyságról”, „dinami­kusabb vonalvezetésről”, arról, hogy a nyugati hatalmak német politikája egyre inkább „mozgás­ba lendül”. Igaz ugyan, hogy a haladás mindig mozgás, de a „.mozgás” nem mindig haladás, s egyelőre a Nyugat „mozgásba len­dült” német politikájából még semmiféle épkézláb terv sem bontakozott ki. Két lényeges változás mégis megfigyelhető a nyugati állás­pontban. Először is annak hiva­talos elismerése, hogy az úgyne­vezett szabad választásokon kívül „elméletileg” más lehetőségek is nyílnak Németország egyesítésé­re”. Ha ez egyértelmű lesz an­nak elfogadásával, hogy formális többségi szavazás útján nem lehet bekebelezni az NDK-t a NATO- hoz kapcsolt Nyugat-Németor- szágba, akkor ez jó kiindulópont­nak bizonyulhat. Másodszor: Bi­zonyos nyugati vezető körökben — egyelőre nem hivatalos formá­ban — mindinkább számolnak vele, hogy az NDK-t egyenjogú partnerként be kell vonni a né­met békeszerződés kidolgozásába, s minden Németország jövőjét érintő kérdés megvitatásába. Ha ez a nézet a hivatalos nyugati álláspont rangjára emelkedik majd, akkor megteremtődnek a gyümölcsöző tárgyalás feltételei. Sok jel mutatja, hogy ez a nap rohamosan közeledik, s a hideg­háború mohikánja, Adenauer sem állhat sokáig ellent Dulles látvá­nyos kudarcai, s kényszerű hát- térbebonuiása drámaian aláhúzza a Stockholmes Tidningen című svéd lap minapi megállapításá­nak helyességét: „...Bonnban egy halálraítélt politika felett zúgnak a vészharangok...” A Népköztársaság Elnöki Taná­csa ülést tartott, amelyen elhatá­rozta, hogy az országgyűlést az alkotmány 12. §-a 2. bekezdése alapján 1959. február 18-án, szer­dán délelőtt 10 órára összehívja. A dicsőséges Magyar Tanács­köztársaság megalakításának 40. évfordulója, 1959. március 21. al­kalmából az Elnöki Tanács — a Minisztertanács előterjesztésére — törvényerejű rendeletét alkotott tanácsköztársasági emlékérem ala­pításáról. A kitüntetést az Elnöki Tanács és a Magyar Tanácsköz­társaság kivívásában, erősítésé­ben és védelmében kifejtett tevé­kenység elismeréséül adományoz­za. Az emlékérmet a Vörös Had­Hazai mezőgazdasági gépgyártó iparunk nem készít minden mun­kaművelethez használható gépe­ket, és egyes típusokat külföldről szerzi be külkereskedelmünk. A mezőgazdasági gépimportban leg­jelentősebb helyet foglal el a traktorok behozatala: az 1959-es terv csaknem kétezret ír elő. A mezőgazdasági gépek zöme Cseh­szlovákián kívül a Szovjetunió­ból és a Német Demokratikus sereg, a Vörös Őrség és a Ma­gyar Tanácsköztársaság egyéb fegyveres alakulatai azon tagjai­nak, valamint a Tanácsköztársa­ság azon tisztségviselőinek ado­mányozzák, akik a Tanácsköztár­saság szerveiben, működésében és védelmében resztvettek, és azóta is hűséget tanúsítottak a magyar néphez, a munkásosztály­hoz, a Népköztársasághoz. Az Elnöki Tanács — a Minisz­tertanács előterjesztésére —- úgy határozott, hogy m Magyar Nép- köztársaság felveszi Ceylonnal a diplomáciai kapcsolatot. Az ülésen ezután személyi és folyó ügyeket tárgyaltak. Köztársaságból érkezik, míg a nyugati országokból általában egyedi gépeket vásárolunk. A! mezőgazdasági gép- és alkatrészt import az idén általában kétsze­rese a tavalyinak. Közülük sók­féle speciális gép, például fűka­sza, nádvágó, lennyűvő, komló­művelésre szolgáló gép, gyümölcs­fapermetező, fejőberendezés, nyí­ró- és tisztítógép lesz. Lemondott a kubai kormány Fidel Castro az új miniszterelnök Havana, (AP—Reuter): Pénte­ken este lemondott a kubai kor­mány és Urrutia ideiglenes elnök Fidel Castrot nevezte kl minisz­terelnökké Jose Miro Cardona he­lyére. Castro hétfőn veszi át új hivatalát. Cardona újságíróknak kijelen­tette, hogy a lemondást pénteken délelőtt nyújtották be és azt pénteken este elfogadták. Mint mondotta, a kormány azért mon­dott le, hogy lehetővé tegye Castro hivatalos bekapcsolódását a kormányzásba* De Gaulle és a francia szélsőjobboldal összecsapása Párizs, (MTI): A múlt év tava­szán, Franciaország sú.yos politi­kai válsága idején a szélsőjobb­oldal az elsők között sürgette De Gaulle tábornok hatalomra-jutá­sát. De Gaulle hatalomra kerülése után a szélsőjobboldal jobbára csak kommunista ellenes helyi jellegű akciókkal vétette magát észre, a népszavazás idején és a képviselőválasztások előtt tovább­ra is De Gauelle árnyékába hú­zódott. Guinea elvesztése, az algériai amnesztia bejelentésé, egy esetle­ges liberálisabb algériai politika lehetőségének kirajzolódása azon­ban De Gaulle ellen fordította a szélsőséges elemeket. A hivatalos francia politikát a francia nagy­bankok, az ipari nagytőke egy bi­zonyos csoportja irányítja, ezek elgondolásai pedig nem mindig vágnak egybe szükségszerűen sem az izgága szélsőjobboldali elemek, sem az algériai gyarmati birtoko­sok elképzeléseivel. Így magyarázható, hogy Fran­ciaországban néhány hete kibon­takozott a szélsőjobboldali ellen­zék, amely sajtójában és több ki­sebb szélsőjobboldali csoport szer­vezkedésében nyíltan az ötödik köztársaság és De Gaulle szemé­lye ellen fordult. A múlt szombaton a „francia Algéria" mozgalom gyűlésén, hét­főn pedig Michel Debré algíri lá­togatásakor De Gaulle-ellenes ki­jelentések, kiáltások hangzottak eL Az államfő megsértése címén töb. bek ellen bűnvádi eljárást indíta­nak. A kormány a csütörtöki mi­nisztertanácson hozott határozat­tal feloszlatta a francia naciona­lista pártot, székházában házku­tatást tartottak, az újdonsült párt vezetőit kihallgatta a rendőrség és hárman közülük még a rendőr­ségen vannak. A Monde szerint a nacionalista párt székházában, kijelentették: „Ez az intézkedés törvénytelen. A zsarnokság rend­szerében élünk. Folytatni fogjuk tevékenységünket...” A Rivarol e heti számát elko­bozták Algírban és elkobozták a radikális Express e heti számát is, amely arról ír, hogy az Algírban elkövetett legutóbbi merényletek ellenterrorista „ultra"-csoportok művei voltak* A nyíregyházi rádió műsora a 223.8 méteres középhullámon Vasárnap: Vasárnapi tárca. — 40 évvel ezelőtt. — Mesél az öreg juhász. — A mama; Sóskúti Julia írásai — Perzsavásár. — Szív küldi. Hétfő: Napi krónika. — Vidám far^ sang Szabolcsban: közvetítés aj József Attila művelődési háabótJ Befejezte washingtoni tanácskozásait a námst kérdéssel iogialkozá négyhatalmi munkacsoport Szövetkezeti község tett Tiszaszalka Lapunk korábbi számaiban közöltük, hogy a szövetkezeti moe- galom szélesítéséről szóló párthatározat valóraváltása érdekében széleskörű felvilágosító munka indult Tiszaszalkán. A régi szövet­kezeti tagokhoz csatlakozva, tegnap estig 96 család 121 taggal és 510 hold földdel lépett a közös gazdálkodás útjára. A község dol­gozó parasztjainak döntő többsége a szövetkezeti gazdálkodást vá­lasztotta. Így Tiszaszalka is szövetkezeti község lett. Az átszervezéssel összefüggő kérdések részleteire lapunk keddi számában visszatérünk. Kétszerannyi mezőgazdasági gépei hozunk be külföldről, mint tavaly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents