Kelet-Magyarország, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-15 / 39. szám
s KELETMAGVARORSZÄG 19S9. FEBRUAR IS, VASÄRVAF Továbbra is jól kereshetnek a dohánytermelők 50 ezer kötet könyv van a mátészalkai járási könyvtárbam Az elmúlt évben termelt dohány beváltása gyakorlatilag befejeződött. Az 1957. évi terméshez képest a dohánytermelés gazdasági eredménye 1958-ban csökkent és a dohánytermelők körében ez a vitathatatlan tény igen — de javítsanak a minőségen sok esetben hibás, tévés magya-j rázatra talált. A legáltalánosabb panasz a beváltások körül mozgott, pedig a beváltási eredményok mérlegelésénél egyetlen tényező volt csupán: az átadott dohány minősége. A tavalyi hiba: túlságosan nedves volt a dohány Az 1958; évi dohány legsúlyosabb hibája volt. az anyag magán nedvességtartalma. A beváltási szabályok előírják a megengedhető 22 százalék nedvességtartalmat. Pontos laboratóriumi mérésadatok állnak rendelkezésünkre. Ezek szerint 1958. november 10—20 között — amikor a dohánybeváltás már zömmel megindult — 28,89 százalékos átlagos nedvességtartalmat mértünk. Később ez a szám méginkább emelkedett. Valóság, hogy amíg 1957. évben a nedvességtartalom szempontjából jó volt a beváltásra került anyag állapota, addig az 1958. év súlyos helyzet elé állította a termelőt, de gyúttal az átvevő-beváltó üzemeket is. — Csökkent minőség mellett természetesen csökkentek a beváltás; árak is. Az elmúlt év Időjárása mező- gazdasági vonatkozásban kedvezőtlennek tekinthető. A dohánytermelésnél még fokozta a bajt a bid,eg március—április hónap, amely a palantanevelés sikertelenségére vezetett, Ebből keletkezett a késői ültetés. Ezekből a megmérhető adatokból következik, hogy a tavaly termelt Szabolcsi és Debreceni dohány mázsánként alig 1200 forintos átlagárat ért el. Valóban kevesebb jövedelmet hozott a dohány 1958-ban, de ennek — mint fentebb is láttuk, — megvannak az okai, 1959 áj árrendszert hozott Tudott dolog, hogy 1959-től új árrendszert vezettünk be, illetve megszűnt a többtermelési prémium. Am egyes osztályok ára lényegesen magasabb lett. Az áremelés az elmaradó többterme- lesi prémium mértékének figyelembevételével történt. Egyes termelőknél e kérdést illetően merőben téves felfogás alakult ki. A dohányipar nem kívánja a termésmennyiséget csökkenteni. Változatlanul örülünk annak, ha a kát. holdanként termelt hozam növekszik, és a termésmennyiség növekedését is megfizeti a dohányipar. .4 Valamennyiünk közös célja ugyanakkor az, hogy a jó termésmennyiség mellett a minőség is emelkedjék. A magyar dohányipar igen jelentős árat biztosít továbbra is a termelt dohányért. Például a Szabolcsi világos II. osztályú anyag egy mázsájáért 1840 forintot fizet, ami 15.3 mázsa burgonya 120 forintos árának felel meg. A Szabolcsi világos I. osztályú ára 2265 forint, ami 20.6 mázsa csöves kukorica őszi, 110 forintos piaci árával egyenlő értékű. Nem áll tehát az, hogy a dohány- termelés jövedelmezősége a jövőben csökken! Nagyobb gondot a minőségrel Csupán annyit kér a dohányipar a termelőktől, hogy az eddigi mennyiségi irányzat mellett foglalkozzanak a minőség kérdésével is. A Nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat Ipari üzemeiben ebben az évben is 100.000 mázsát meghaladó nyers dohányanyagot dolgozunk fel. E hatalmas feladat teljesítése közben azt kell tapasztalnunk, hogy minden más egyéb termelési tényezőtől függetlenül a dohányanyag válogatósa hibás. Rendkívül értékes a dohányipar számára a simított szivaranyag, amelyet a termelők általában nem válogatnak külön, pedig az 1959 évi ára 2160 forint mázsánként. Szabolcs-Szatmár megye igen jó dohánytermő területekkel rendelkezik. A szabolcsi dohányoknak, továbbá a mesterséges szárítás céljait szolgáló Virginia dohánynak ez a valódi hazája! Szabolcs- Szatmár megye dohánytermelői tehát az újonnan kialakított árakkal nagy eredményeket érhetnek el, ha a minőségi feltételeket biztosítják, és ezzel lehetővé teszik az értékes dohánytermelésnek export-célra történő felhasználását is. Ez egyaránt érdeke a termelőknek és népgazdaságunknak! Grasselli Miklós; 50 ezer kötetnyi könyv és több mint 100 féle folyóirat áll a mátészalkaiak rendelkezésére a j. rási könyvtárban. A szépen festett, sötét bútorokkal berendezett könyvtárban olvasóterem is vall, ahol esténként a gyerekek is megtalálják örömüket, a dia-film vetítést. A földművelésügyi miniszter rendelete a gépintunka-díjkedvezmények megállapításáról A földművelésügyi miniszter az Országos Árhivatal elnökével egyetértésben rendeletet adott ki a 3004/1 számú kormányhatározat gépállomási díjkedvezményekre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról, s ezzel egyidejűleg a SZÖVOSZ elnökével egyetértésben külön rendeletben módosította a gépállomási szerződések megkötéséről szóló korábbi rendeletét. A rendelet előírja, hogy a megyei tanácsok mezőgazdasági osztályai minden évben február 20-ig kötelesek felmérni és az érdekelt gépállomással írásban közölni, hogy a működési területükön lévő termelőszövetkezeteket és termelőszövetkezeti csoportokat, a 3004/1-es kormányhatározat vonatkozó előírásainak megfelelően milyen csoportba sorolták be. A február 20-án alakult, illetve területileg gyarapodó mezőgazdasági termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok részére, valamint öntözőtelepekés tógazdaságok létesítésének gépi munkájával kapcsolatban a tanácsok esetenként is kötelesek kiállítani a díjkedvezményben részesítéshez szükséges igazolást. Milyen kedvezményekéi kapnak a szövetkezeti gazdaságok? A mezőgazdasági termelőszövetkezetek közül a legmagasabb díj- kedvezmény azokat illeti meg, amelyek a megyei tanács besorolása szerinti első csoportban egy kataszirális hold szántóra számítva legalább 4.5, a második csoportban legalább 3.5, a harmadik csoportban pedig legalább 2 normálhold gépi munkára, legkésőbb március 10-ig éves szerződést kötnek. Ha a fentebb említett munka- mennyiséget a termelőszövetkezet szerződésileg nem köti le, akkor alacsonyabb díjkedvezmény illeti meg. Az újonnan alakult és területileg bővülő termelőszövetkezeteket abban az esetben részesítik a legmagasabb díjkedvezményben, ha az év hátralévő részére szerződést kötnek. A földtelen ember számára a föld volt a minden. Ha munkaközben fáradtan megállt, hat útján jófekvésű földre esett a tekintete, vágyakozva felkiáltott: — Hej, ha ebből kiszakíthatnék vagy öt holdat, nem csefél- nék a királlyal sem! Ha e bátor kijelentésre megkérdezték, hogy miért nem cserélne, nem késett a válasz.) — Azért, mert akkor nekem Senki sem parancsolna! A földtelen, de még a földdel rendelkező ember képzeletében is függetlenséget, szabadságot jelentett a föld. A cselédember úgy gondolta, hogy ha neki földje volna, akkor kelne, amikor éppen akarna, akkor feküdne le, amikor tetszene, akkor hagyná abba a munkát, amikor elunná és akkor kezdene valami dologba, amikor kedve jön rá. A négy-öt holdas gazda pedig azt képzelte, hogy ha neki 10 holdja volna, akkor Igazán nem parancsolna neki senki és semmi. Az igazság azonban mindig az volt, hogy a föld parancsolt. Ezt mindenki megfigyelhette. A cselédet az ispán költötte, küld e munkába már korán hajnalban. De vele egyidőben az öt, tíz holdas gazda is felkelt és látástól vakulásig dolgozott, még talán többet, mint a cseléd. Mert amig a cseléd lopva megállt, elhúzódott, a gazdát csapta be, a saját földdel rendelkező azonban A föld és a izal^a érezte, hogy ha a munkával késik, magát csapja be. Ott van ugyan a lába alatt a földecskéje, de mégsem szabad, mégsem független, mégsem akkor kél, amikor akar, nem akkor fekszik, amikor szeretne, a szabadság, a függetlenség csak illúzió az ő számára is, csak annak tudata, hogyha akarná, akkor... De soha sem akarhatott. A függetlenség, a „magam gazdája vagyok1’ a „senkisem oaran-sol” tudata azonban mégis tovább élt az emberek fejében. A földdel rendelkező dolgozó parasztok egyrésze ma is azt hiszi, hogy neki nem parancsolnak, ő azt tesz, amit éppen akar. Pedig nem. Csak azt teheti, amit a földje, a jószágjai megengednek. Ha a föld szólít, ha az állat bőg, nem ülhet benn a meleg szobában, hanzm mozd éti ke-’ venni a kaszát, a kapát, az ásót. a villát, vagy a hajtó ostort és menni. Ezt olykor-olykor sokan be is látják, de mégis mondják ha a termelőszövetkezésről van szó: — Nem lépek be, mert ott pa rancsolnak! Való igazság, parancsolnak. A parancs azonban talán nem is egészen parancs. Először is nem olyan, mintha a gazda mondja a fiának, hogy eredj szántani. De nem is olyan, mint ahogyan a föld parancsol az egyéni gazdáknak. Ha a gazda parancsol, a parancsa felmenti a parancs végrehajtóját a felelősség alól. A parancsszóval munkábaállított ember azt mondja: Csinálom, mert parancsolták! Ilyen módon parancsoltak a cselédeknek, a napszámosoknak, a béreseknek. A legtöbb egyéni gazda ma is — magára vállalva minden felelősséget — parancsol családtagjainak, mert két gazda nem lehet egy háznál. A gazdának pedig a föld parancsol. Ez még kérlelhetetlenebb parancsoló. Nem lehet vitatkozni, alkudozni a földecske parancsa felett, mert a tennivalókat az idő, az évszak, az eső vagy az esőtlenség hozza magával, az a szabadság, az a függetlenség tehát, amit az egyéni gaz da magáénak tart, az időjárástól, az évszaktól és egyebektől . függ, és semmivel sem biztosabb •int a kár, ' s szpre ■ c. — A termelőszövetkezetben is >aran?“ol- k. a t£irm- li-^ kezeiben is parancsol a föld! — mondhatja valaki. Ez igaz, de másképp. Először is, amit a termelőszövetkezetben „parancsolnak” nem közönséges parancs, mert nem menti fel a teljesítőt a feA termelőszövetkezeti csoportok részére a rendelet a díjkedvezmény feltételeként egy katasztrális hold szántóra számítva legalább két normálhold gépimunka szerződését szabja meg. Ebben az esetben a részükre végzett szántás díja normálhold» ként 92 forint, a szállítás díja pedig, óránként és traktorral végezve 26, gépkocsival pedig 35 forint. A rendelet előírásait 1959. január 1. napjától kezdődően kell alkalmazni. Kihelyezik a gépeket a megrendelő terűidére A mezőgazdasági gépi munkák és szállítások, valamint az öntözővíz szolgáltatására és az öntözőfelszerelések bérbeadására vonatkozó éves szerződéseket minden évben március hó 10. napjáig kell megkötni. Szakszövetkezetek, termelői szakcsoportok és mezőgazda- sági társulások, valamint az egyénileg termelők a rendelet előírásai szerint gépi munkáknak és szállításoknak a gépállomással történő végeztetésére csak a földművesszövetkezetekkel köthetnek szerződést. Gépek és öntözőíelszerelések bér- letérelt gépek javítására és ön- uizővíz-szolgáitatásra v.szont ezek a megrendelők is csak közvetlenül a gépállomással szerződhetnek Részletesen intézkedik a rendelet azzal kapcsolatban is, hogy a megkötött szerződéseknek mit kell tartalmazniok. A továbbiakban előírja a rendelet, hogy olyan mezőgazdasági termelőszövetkezetekhez, amelyeknek szántóterülete 200 holdnál nagyobb, valamint olyan termelőszövetkezeti csoportokhoz, amelyeknek szántóterülete meghaladja a 350 holdat és a növénytermelés minden munkáját közösen végzik, végül az olyan más megrendelőkhöz — például a földművesszövetkezethez — amelyek évenként, vagy idényenként legalább egy gép teljes tervfeladatát képező munkamennyiség elvégzésére szerződnek, a gépet az egész év, illetőleg az egész idény tartamára a megrendelő munkaterületére a gépállomás állandó jelleggel kihelyezi és csak annak hozzájárulásával irányíthatja át más munkaterületre. Előírja a rendelet, hogy mind a termelőszövetkezet, mind pedig a földművesszövetkezet köteles a munkák átvételére meghatalmazott személy nevét a gépállomással írásban közölni. lelősseg alól. Másreszt'; amit azt elnök, vagy a brigádvezető „pa-j rancsol”, azt a tagság maga ha-j tározta el a közgyűlésen, tehát a? tagság akaratából fakad. A föld a termelőszövetkezetben :s pa- „ rancsol, de korántsem úgy, mint* a „ tenyérnyi kis gazdaságban.; Először is azért nem olyan mér-; fékben, mert a nagyüzem terű-; lete is nagyobb, tehát az időjá-: rás, az évszakok hatása is más-; képp jelentkezik. Ez ismert do-! log. De különben az időjárás'ói; való függést csökkentik a nagy-! üzemi gépek és termelési eljárá-! sok is. Mert amig az egyéni gaz-! da hagyományos módon termel,! azaz kevésbé veszi igénybe a' mezőgazdasági tudományokat ! addig a termelőszövetkezet gazdálkodását a tudomány alapján kell szervezni és folytatni. Mindezek után tehát elmondhatjuk, hogy a termelőszövetkezetben a tagság nem függ úgy a földtől, mint a kisparcellán, tehát a föld csak a termelőszövetkezetben, a nagyüzemben jelent szabadságot, függetlenséget. És ez a szabadság egyre nagyobb. Minél jobban él egy termelőszövetkezet a nagyüzem előnyeivel, a tudomány vívmányaival, annál inkább kiszélesül, biztosítja az ember felemelkedését emberré vállását. | fi—• m—)♦