Kelet-Magyarország, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-15 / 39. szám

s KELETMAGVARORSZÄG 19S9. FEBRUAR IS, VASÄRVAF Továbbra is jól kereshetnek a dohánytermelők 50 ezer kötet könyv van a mátészalkai járási könyvtárbam Az elmúlt évben termelt do­hány beváltása gyakorlatilag be­fejeződött. Az 1957. évi termés­hez képest a dohánytermelés gaz­dasági eredménye 1958-ban csök­kent és a dohánytermelők köré­ben ez a vitathatatlan tény igen — de javítsanak a minőségen sok esetben hibás, tévés magya-j rázatra talált. A legáltalánosabb panasz a beváltások körül moz­gott, pedig a beváltási eredmé­nyok mérlegelésénél egyetlen té­nyező volt csupán: az átadott do­hány minősége. A tavalyi hiba: túlságosan nedves volt a dohány Az 1958; évi dohány legsúlyo­sabb hibája volt. az anyag ma­gán nedvességtartalma. A bevál­tási szabályok előírják a megen­gedhető 22 százalék nedvesség­tartalmat. Pontos laboratóriumi mérésadatok állnak rendelkezé­sünkre. Ezek szerint 1958. november 10—20 között — amikor a dohánybeváltás már zömmel megindult — 28,89 százalékos átlagos nedvességtartalmat mértünk. Később ez a szám méginkább emelkedett. Valóság, hogy amíg 1957. év­ben a nedvességtartalom szem­pontjából jó volt a beváltásra került anyag állapota, addig az 1958. év súlyos helyzet elé állí­totta a termelőt, de gyúttal az átvevő-beváltó üzemeket is. — Csökkent minőség mellett termé­szetesen csökkentek a beváltás; árak is. Az elmúlt év Időjárása mező- gazdasági vonatkozásban ked­vezőtlennek tekinthető. A do­hánytermelésnél még fokozta a bajt a bid,eg március—ápri­lis hónap, amely a palanta­nevelés sikertelenségére ve­zetett, Ebből keletkezett a késői ültetés. Ezekből a megmérhető adatokból következik, hogy a tavaly ter­melt Szabolcsi és Debreceni do­hány mázsánként alig 1200 fo­rintos átlagárat ért el. Valóban kevesebb jövedelmet hozott a dohány 1958-ban, de ennek — mint fentebb is láttuk, — meg­vannak az okai, 1959 áj árrendszert hozott Tudott dolog, hogy 1959-től új árrendszert vezettünk be, illetve megszűnt a többtermelési pré­mium. Am egyes osztályok ára lényegesen magasabb lett. Az áremelés az elmaradó többterme- lesi prémium mértékének figye­lembevételével történt. Egyes ter­melőknél e kérdést illetően me­rőben téves felfogás alakult ki. A dohányipar nem kívánja a termésmennyiséget csökken­teni. Változatlanul örülünk annak, ha a kát. holdan­ként termelt hozam növek­szik, és a termésmennyiség növekedését is megfizeti a dohányipar. .4 Valamennyiünk közös célja ugyanakkor az, hogy a jó ter­mésmennyiség mellett a minőség is emelkedjék. A magyar dohány­ipar igen jelentős árat biztosít továbbra is a termelt dohányért. Például a Szabolcsi világos II. osz­tályú anyag egy mázsájáért 1840 forintot fizet, ami 15.3 mázsa burgonya 120 forintos árának felel meg. A Szabolcsi világos I. osztályú ára 2265 forint, ami 20.6 mázsa csöves kukorica őszi, 110 forintos piaci árával egyenlő értékű. Nem áll tehát az, hogy a dohány- termelés jövedelmezősége a jövő­ben csökken! Nagyobb gondot a minőségrel Csupán annyit kér a dohány­ipar a termelőktől, hogy az ed­digi mennyiségi irányzat mellett foglalkozzanak a minőség kérdé­sével is. A Nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat Ipari üzemeiben ebben az évben is 100.000 mázsát meghaladó nyers dohányanyagot dolgo­zunk fel. E hatalmas feladat teljesítése közben azt kell tapasztalnunk, hogy minden más egyéb terme­lési tényezőtől függetlenül a do­hányanyag válogatósa hibás. Rendkívül értékes a dohányipar számára a simított szivaranyag, amelyet a termelők általában nem válogatnak külön, pedig az 1959 évi ára 2160 forint mázsánként. Szabolcs-Szatmár megye igen jó dohánytermő területekkel rendel­kezik. A szabolcsi dohányoknak, továbbá a mesterséges szárítás céljait szolgáló Virginia dohány­nak ez a valódi hazája! Szabolcs- Szatmár megye dohánytermelői tehát az újonnan kialakított árak­kal nagy eredményeket érhetnek el, ha a minőségi feltételeket biz­tosítják, és ezzel lehetővé teszik az értékes dohánytermelésnek export-célra történő felhasználá­sát is. Ez egyaránt érdeke a ter­melőknek és népgazdaságunknak! Grasselli Miklós; 50 ezer kötetnyi könyv és több mint 100 féle folyóirat áll a mátészalkaiak rendelkezésére a j. rási könyvtárban. A szépen fes­tett, sötét bútorokkal berendezett könyvtárban olvasóterem is vall, ahol esténként a gyerekek is megtalálják örömüket, a dia-film vetítést. A földművelésügyi miniszter rendelete a gépintunka-díjkedvezmények megállapításáról A földművelésügyi miniszter az Országos Árhivatal elnökével egyetértésben rendeletet adott ki a 3004/1 számú kormányhatáro­zat gépállomási díjkedvezmé­nyekre vonatkozó rendelkezései­nek végrehajtásáról, s ezzel egy­idejűleg a SZÖVOSZ elnökével egyetértésben külön rendeletben módosította a gépállomási szerző­dések megkötéséről szóló korábbi rendeletét. A rendelet előírja, hogy a me­gyei tanácsok mezőgazdasági osz­tályai minden évben február 20-ig kötelesek felmérni és az ér­dekelt gépállomással írásban kö­zölni, hogy a működési területü­kön lévő termelőszövetkezeteket és termelőszövetkezeti csoporto­kat, a 3004/1-es kormányhatáro­zat vonatkozó előírásainak megfe­lelően milyen csoportba sorolták be. A február 20-án alakult, il­letve területileg gyarapodó me­zőgazdasági termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok részére, valamint öntözőtelepekés tógazdaságok létesítésének gépi munkájával kapcsolatban a taná­csok esetenként is kötelesek ki­állítani a díjkedvezményben ré­szesítéshez szükséges igazolást. Milyen kedvezményekéi kapnak a szövetkezeti gazdaságok? A mezőgazdasági termelőszövet­kezetek közül a legmagasabb díj- kedvezmény azokat illeti meg, amelyek a megyei tanács besorolása szerinti első csoportban egy kataszirális hold szántóra számítva legalább 4.5, a má­sodik csoportban legalább 3.5, a harmadik csoportban pedig legalább 2 normálhold gépi munkára, legkésőbb március 10-ig éves szerződést kötnek. Ha a fentebb említett munka- mennyiséget a termelőszövetkezet szerződésileg nem köti le, akkor alacsonyabb díjkedvezmény illeti meg. Az újonnan alakult és terü­letileg bővülő termelőszövetkeze­teket abban az esetben részesítik a legmagasabb díjkedvezmény­ben, ha az év hátralévő részére szerződést kötnek. A földtelen ember számára a föld volt a minden. Ha munka­közben fáradtan megállt, hat út­ján jófekvésű földre esett a te­kintete, vágyakozva felkiáltott: — Hej, ha ebből kiszakíthat­nék vagy öt holdat, nem csefél- nék a királlyal sem! Ha e bátor kijelentésre meg­kérdezték, hogy miért nem cse­rélne, nem késett a válasz.) — Azért, mert akkor nekem Senki sem parancsolna! A földtelen, de még a földdel rendelkező ember képzeletében is függetlenséget, szabadságot jelentett a föld. A cselédember úgy gondolta, hogy ha neki föld­je volna, akkor kelne, amikor éppen akarna, akkor feküdne le, amikor tetszene, akkor hagyná abba a munkát, amikor elunná és akkor kezdene valami dolog­ba, amikor kedve jön rá. A négy-öt holdas gazda pedig azt képzelte, hogy ha neki 10 hold­ja volna, akkor Igazán nem pa­rancsolna neki senki és semmi. Az igazság azonban mindig az volt, hogy a föld parancsolt. Ezt mindenki megfigyelhette. A cse­lédet az ispán költötte, küld e munkába már korán hajnalban. De vele egyidőben az öt, tíz hol­das gazda is felkelt és látástól vakulásig dolgozott, még talán többet, mint a cseléd. Mert amig a cseléd lopva megállt, elhúzó­dott, a gazdát csapta be, a sa­ját földdel rendelkező azonban A föld és a izal^a érezte, hogy ha a munkával ké­sik, magát csapja be. Ott van ugyan a lába alatt a földecskéje, de mégsem szabad, mégsem füg­getlen, mégsem akkor kél, ami­kor akar, nem akkor fekszik, amikor szeretne, a szabadság, a függetlenség csak illúzió az ő számára is, csak annak tudata, hogyha akarná, akkor... De soha sem akarhatott. A függetlenség, a „magam gazdája vagyok1’ a „senkisem oaran-sol” tudata azonban mégis tovább élt az em­berek fejében. A földdel rendelkező dolgozó parasztok egyrésze ma is azt hiszi, hogy neki nem parancsol­nak, ő azt tesz, amit éppen akar. Pedig nem. Csak azt teheti, amit a földje, a jószágjai megenged­nek. Ha a föld szólít, ha az állat bőg, nem ülhet benn a meleg szobában, hanzm mozd éti ke-’ venni a kaszát, a kapát, az ásót. a villát, vagy a hajtó ostort és menni. Ezt olykor-olykor sokan be is látják, de mégis mondják ha a termelőszövetkezésről van szó: — Nem lépek be, mert ott pa rancsolnak! Való igazság, parancsolnak. A parancs azonban talán nem is egészen parancs. Először is nem olyan, mintha a gazda mondja a fiának, hogy eredj szántani. De nem is olyan, mint ahogyan a föld parancsol az egyéni gazdák­nak. Ha a gazda parancsol, a pa­rancsa felmenti a parancs vég­rehajtóját a felelősség alól. A parancsszóval munkábaállított ember azt mondja: Csinálom, mert parancsolták! Ilyen módon parancsoltak a cselédeknek, a napszámosoknak, a béreseknek. A legtöbb egyéni gazda ma is — magára vállalva minden fele­lősséget — parancsol családtag­jainak, mert két gazda nem le­het egy háznál. A gazdának pedig a föld pa­rancsol. Ez még kérlelhetetle­nebb parancsoló. Nem lehet vi­tatkozni, alkudozni a földecske parancsa felett, mert a tenniva­lókat az idő, az évszak, az eső vagy az esőtlenség hozza magá­val, az a szabadság, az a függet­lenség tehát, amit az egyéni gaz da magáénak tart, az időjárás­tól, az évszaktól és egyebektől . függ, és semmivel sem biztosabb •int a kár, ' s szpre ■ c. — A termelőszövetkezetben is >aran?“ol- k. a t£irm- li-^ kezeiben is parancsol a föld! — mondhatja valaki. Ez igaz, de másképp. Először is, amit a termelőszö­vetkezetben „parancsolnak” nem közönséges parancs, mert nem menti fel a teljesítőt a fe­A termelőszövetkezeti csopor­tok részére a rendelet a díj­kedvezmény feltételeként egy katasztrális hold szántóra számítva legalább két nor­málhold gépimunka szerződé­sét szabja meg. Ebben az esetben a részükre végzett szántás díja normálhold» ként 92 forint, a szállítás díja pedig, óránként és traktorral vé­gezve 26, gépkocsival pedig 35 fo­rint. A rendelet előírásait 1959. január 1. napjától kezdődően kell alkalmazni. Kihelyezik a gépeket a megrendelő terűidére A mezőgazdasági gépi munkák és szállítások, valamint az öntö­zővíz szolgáltatására és az öntö­zőfelszerelések bérbeadására vo­natkozó éves szerződéseket min­den évben március hó 10. nap­jáig kell megkötni. Szakszövetkezetek, termelői szakcsoportok és mezőgazda- sági társulások, valamint az egyénileg termelők a rende­let előírásai szerint gépi mun­káknak és szállításoknak a gépállomással történő végez­tetésére csak a földművesszö­vetkezetekkel köthetnek szer­ződést. Gépek és öntözőíelszerelések bér- letérelt gépek javítására és ön- uizővíz-szolgáitatásra v.szont ezek a megrendelők is csak közvetle­nül a gépállomással szerződhet­nek Részletesen intézkedik a rende­let azzal kapcsolatban is, hogy a megkötött szerződéseknek mit kell tartalmazniok. A továbbiakban előírja a ren­delet, hogy olyan mezőgazdasági termelőszövetkezetekhez, ame­lyeknek szántóterülete 200 hold­nál nagyobb, valamint olyan ter­melőszövetkezeti csoportokhoz, amelyeknek szántóterülete meg­haladja a 350 holdat és a nö­vénytermelés minden munkáját közösen végzik, végül az olyan más megrendelőkhöz — például a földművesszövetkezethez — ame­lyek évenként, vagy idényenként legalább egy gép teljes tervfel­adatát képező munkamennyiség elvégzésére szerződnek, a gépet az egész év, illetőleg az egész idény tartamára a megrendelő munkaterületére a gépállomás állandó jelleg­gel kihelyezi és csak annak hozzájárulásával irányíthatja át más munkaterületre. Előírja a rendelet, hogy mind a termelőszövetkezet, mind pedig a földművesszövetkezet köteles a munkák átvételére meghatalma­zott személy nevét a gépállomás­sal írásban közölni. lelősseg alól. Másreszt'; amit azt elnök, vagy a brigádvezető „pa-j rancsol”, azt a tagság maga ha-j tározta el a közgyűlésen, tehát a? tagság akaratából fakad. A föld a termelőszövetkezetben :s pa- „ rancsol, de korántsem úgy, mint* a „ tenyérnyi kis gazdaságban.; Először is azért nem olyan mér-; fékben, mert a nagyüzem terű-; lete is nagyobb, tehát az időjá-: rás, az évszakok hatása is más-; képp jelentkezik. Ez ismert do-! log. De különben az időjárás'ói; való függést csökkentik a nagy-! üzemi gépek és termelési eljárá-! sok is. Mert amig az egyéni gaz-! da hagyományos módon termel,! azaz kevésbé veszi igénybe a' mezőgazdasági tudományokat ! addig a termelőszövetkezet gaz­dálkodását a tudomány alapján kell szervezni és folytatni. Mindezek után tehát elmond­hatjuk, hogy a termelőszövetke­zetben a tagság nem függ úgy a földtől, mint a kisparcellán, tehát a föld csak a termelőszö­vetkezetben, a nagyüzemben je­lent szabadságot, függetlenséget. És ez a szabadság egyre na­gyobb. Minél jobban él egy ter­melőszövetkezet a nagyüzem elő­nyeivel, a tudomány vívmányai­val, annál inkább kiszélesül, biz­tosítja az ember felemelkedését emberré vállását. | fi—• m—)♦

Next

/
Thumbnails
Contents