Kelet-Magyarország, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-13 / 37. szám
2 KBLETM AGYAUGKSZAü 1959. FEBRUÁR 13, PÉNTEK A budi gond és a megoldás útja Az egyik este mintegy 50—60 egyénileg dolgozó paraszt jött ösz- sze a büdi iskolában, hogy mezőgazdaságunk napi kérdéseiről beszélgessen. A bevezető elóauás után — amely a párt Központi Bizottsága decemberi határozatának lényegét ismertette a vita legnagyobb részé, alTszavas.á- ri büdi oldalán lévő vizes terület gondja tette ki. Föld, amit csak a „nevenapján“ lehet művelni j Az Ilonási-rész. Büdi-Reie, és a Nagylapos vízjárta területén egy-egy vizesebb tavasz alkalmával mintegy 2.500 kh. föld szokott Kárt szenvedni. Kisebb nagyobb terület azonban minden tavasszal víz alá kerül és csak hosszú hónapok múlva lehet rámenni ezekre a földekre. Akkor is csak 300—400 ölenként lehet ellópkodni, nehéz munkával elhódítani a termőföldet a víztől. Ha nem művelik azon a napon, mikor annyira szikkadt, hogy rá lehet menni, akkor mint az acél, olyanná szárad a felszín és rövid .Jár n-.p t rn- r - Ez az a föld, amire azt szokták mondani, hogy csak a „nevenapján” lehet művelni. Oláh „nagyságos“ és a hekakurutiyoló Hogyan jutottak ehhez a területhez a büdi dolgozó parasztok? Húsz-huszonöt é^vel ezelőtt Oláh „nagyságos1’ (Oláh Tibor földbir- toktís) jó üzletnek látta, hogy az elvadult, mocsaras területet eladja az életfenntartásukért kűzuo, földéhes kisoarasztoknak. Sokan az utolsó tejet adó tehenet is eladták a családjuktól, hogy egy pár holddal nagyobb darab földet trezzenek a talpuk alatt. Oláh „nagyságos” 150 pengőért mérte holdját a békakuruttyolónak. Egy jó fejőstehén 75—80 pengőt ért. Az életfenntartásukért, egy kicsivel is nagyobb darab kenyérért kegyetlen nehéz munkát végeztek a büdi parasztok. A föld sarkán lesték minden nap, hogy mikor s-ánt hatnak fel egy-egy pony- ványit. Ha szárazság jött és idejébe, nem szántották a földet, napokig pofozhatták fejszével a kenyérnagyságú hantokat, hogy valamilyen magházat tudjanak készíteni. Mire való a Keleti Főcsatorna? Sajnos — tisztelet a kivételnek — egyes emberek hajlamosak arra, hogy az ilyen természeti adottságok (föld, időjárás) miatt Is népi demokráciánkat okoljak. Amiatt a föld miatt, amiért a 30- as években a családjuktól még a falatot is szőkébbre vonták, nyilván nem helyes a jelenlegi vezetést hibáztatni. Különösen nem akkor, amikor a párt és a kormány a megoldás útját is megmutatja, Kosos erővel i nagyüzemet létesíteni. így a közösség könnyen meg tud ezzel a munkával birkózni és a hasznát egyformán élvezik mindnyájan. A múlt év őszén a Vízügyi Igazgatóság az illetékes tanácsi szervekkel megvizsgálta a terület vízgazdálkodási lehetőségeit. A terület egy részéről a vizet le kell vezetni és több száz holdas rizstelepek létesítésére lehet alkalmassá tenni. A legmélyebb részeken halastavak lesznek. Más helyeken a vizes területeket kedvelő fafé'éket és a nemes kosár-! füzet honosítják meg. Rövidesen ez a rész lehet a határ leggazdagabb szakasza. Az állami gazdaság példát mutat E vizes részből egy bizonyos terület az állami gazdaság kezén van. így nem kell példáért mesz- szire menni, sem az elképzelésekre építeni. A Tiszavasvári Állami Gazdaság fényesen igazolja, hogy itc is lehet nagy haszonnal gazdálkodni, de nem az egy-két holdas parcellákon. Az elmúlt nyá- r- n, mikor kedvezőtlen volt <íz időjárás, ezen a területen az állaim gazdaság négyszer kaszálta meg a lóherét. A büdi parasztemberek, jól tudják, hogy ,t táncrét a'.tuaoan kétszer szoktak « i«ölni, de az állami gazda»? a he- lvts v:r gazdálkodással — a folós víz el’t vetésével, valamin1: :> «'úk- ség szerinti öntözéssel — megduplázta a kaszálások számát. A terméshozamot pedig megháromszorozta, hiszen olyan rendek hevertek ott minden kaszálása or, hogy alig lehetett megszáritani. Akarják-e a hiidi parasztok ? A büdi parasztoknak a múlt szegénysége miatt nyakukba vett terhét nemcsak könnyíteni és megszüntetni akarja államunk, hanem gazdagabbá is akarja tenni őket. Az út azonban csak egy módon járna o, a sz^ve ksz-s utján, a nagyüzemben. Rövid néhány év alatt a büdi gondok büdi örömekké válhatnak. Csupán az itt élő parasztokon múlik, hogy ők is akarják-e? Cs. B. is első lépést kövesse a többi A geüzterédi kommunisták taggyűlésének tapasztalatai A PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA decemberi határozatának megjelentse óta valamennyi pán- szervezetDen pezsgő, vitázó légkör alakult ki. Arról folyik a szó, hogyan lehetne e nagyjelentőségű határozatot eredményesen végrehajtani. Ebben az szellemben ült össze Geszteréd község párttaggyűlése is. Már a beszámoló, később a hozzászólások is igazolták, hogy miyen káros, veszélyes következménye lehet annak, ha elmarad a község a fejlődéstől. Igen, mert az egyre növekvő igényeket nem tudják olyan termelési technikával megfelelően kielégíteni, amelyet jelenleg alkalmaznak. A község lakosságának túlnyomó többsége három-öt holdon gazdálkodik, és a termésátlag kenyér- gabonából 5—6 mázsa. Világos, hogy ilyen terméshozamokból nem tud gondtalan életet teremteni családjának az egyénileg gazdálkodó parasztság többsége. E.en- gedhetetlen hát a mezőgazdaság átszervezése. Ennek érdekében tovább kell fejleszteni Geszteré- den is a már megalakult term, lő- szövetkezetet. Ez viszont céltudatos felvilágosító, példamutató munkát követel a pártszervezet valamennyi tagjától. A TAGGYŰLÉS egyhangúlag határozott: az eddigieknél sokkal többet tesznek a dolgozó parasztok felvilágosítása érdekében, hogy az egyéni gazdák közelebb kerüljenek a nagyüzemi gazdálkodás gondolatához. A vitából kitűnt, hogy sokkal nagyobb eredményt érnettek volna el már erre az időre is. De sajnos, a pártszervezet nem fordított ke.lő figyelmet erre a kérdésre és így az előrehaladás lassú volt. Mély i lemzés alá vették az ellenforradalom előtti időben gazdálkodó két termelőszövetkezet munkáját. Ebből kiderült, hogy a két termelőszövetkezet — ha az elien- forradalom nem veri szét — ma már egészséges, példamutató gazdálkodást fo.ytatna. Még annak ellenére is, hogy voltak a vezetés- jen, a munkafegyelemben kisebb hibák. A pártszervezet levonta a megfelelő következtetést az eddig végzett munkából, a termelőszövetkezetek eredményeiből, hibáiból és konkrét feladatot tűzött maga elé a határozat szellemében. A DOLGOZÓ PARASZTOK véleményét ismerve elhatározták, hogy elsősorban a felvilágosítónévelő munkát fokozzák az olyan egyénileg dolgozó parasztok körében, akik — mint Kovács Sándor, Szabó Sándor is — szimpatizálnak a szövetkezeti gondolattal. És nagyobb gondot fordítanak a földdel rendelkező, de a falutól „ávol dolgozó emberek nevelésére is. Hiszen közülük többen kijelentették már, hogy szívesen vállalnák a munkát, a termelőszövetkezetben. Helyes a geszteréd! fiatalok kezdeményezése. Dicsérni lehet a KlSZ-veze- tőséget, akik a fiatalok javaslatára úgy döntöttek, hogy rövid időn belül látogatást szerveinek olyan termelőszövetkezetbe, ahol jó a munkaszervezés, és a fiatalok kitűntek a közös munkában. Ez a taggyűlés csak az első lépést jelentette a termelőszövetkezeti gondolat népszerűsítése érdekében. Ha munkához látnak, továbbra is megvan minden remény arra, hogy a termelőszövetkezet újabb tagokkal erősödik, s virágzó nagyüzemi gazdálkodás .og kialakulni Geszteréd községben is, Együd András. Gyermek, jövő és felelősség rizstelepeket, halastavakat, kaszálókat Sok millió forintos költséggel megépült a Keleti Főcsatorna. Épülnek a mellékcsatomák is. Ez e csatornarendszer nemcsak arra épült, hogy vizet szállítson a szomjas földnek, hanem veie a fölös vizet is el lehet vezetni. Megfelelő levezető árkokat, tökéletes vízgazdálkodást az apró parcellákon nem lehet - létesíteni. Lenne olyan tulajdonos, akinek a keskeny földje csupa árokoól al.- na. A szomszédoknak esetleg haszna, neki pedig csak kára lenne az ilyen vizlevezetésből. Mi tehát a kivezető út? Táblá- Sítani a földet, szövetkezés útján Sziiíök akadémiája nyiiiK A Tudományos Ismeret terjesztő Társulat, a IV. számú általános iskola nevelőtestülete és a szülői munkaközösség rendezésében február 16-án, hétfőn szülők akadémiája nyílik, melynek keretében tíz előadás hangzik el. Az előadásokat neves nyíregyházi pedagógusok tartják a IV. számú iskolában. Az első előadást hétfőn este 6 órakor tartja „Iskola és társadalom” címmel Horváth Miklós, a megyei tanács művelődési osztályának helyettes vezetője. A további előadásokat minden héten hétfőn tartják. Jól esik látni azokat a számokat, amelyek azt mutatják, hogy a népszaporodásban megyénk a legelsők közt van. Különösen azoknak öröm ez, akik számára több a statisztika, mint számok tömege. Azok számára, akik a népszaporodási számokból azt is kiolvassák, hogy ebben a megyében életerős nép lakik. Olyan nép, amely az évszázados sebeket képes volt hamar kiheverni, a felszabadulás óta megújította önmagát, teljesen visszanyerte életerejét. Természetesen tudni kell azt is, hogy e megújhodás a megváltozott társadalmi és gazdasági helyzetben gyökerezik. Növekvő népszaporaságra csak ott lehet számítani, ahol van mire családot alapítani, van miből gyermekeket gondozni, felnevelni, másrészt okos, bölcs és bizakodó életszemléletet vall magáénak az emberek többsége. Mindezeken túl a növekvő népszaporulat azt is mutatja, hogy e megye társadalma válla.ja azt a felelősséget, amit a jövő ró minden emberre, aki családot alapított és gyermekeket nevel. Mit jelent ez a felelősség? Felelősséget a gyermek jövője iránt. Egy gyermek jövendőjét megalapozni ma nem oly nehéz, mint valamikor volt. Ez azonban, ha le is vesz valamit a szülői gondokból, nem mentheti fel a szülőket a bölcs megfontolások, a fejlődés, a jövendő követelményeinek megértése alól. Mert hiszen ma még elképzelhető, hogy sok dolgozó ember gyermeke orvos, mérnök, tanár akar lenni, de vajon lehet-e minden iskolásból orvos, mérnök, tanár és elképzelheiő-e az, hogy minden fiatal elhagyja faluját? Nem! A fiatalok jelentős része azonban elvágyik a faluból, mert a megjavult és a régihez képest sokkal kedvezőbb helyzet sem képes ma még azt biztosítani az igényességre, ízlésre, kulturált életre nevelt fiataloknak, mint a városok — a nagyvárosok. Mit lehet hát tenni? Azt, hogy a falunak be kell lépni abba a társadalmi rendszerbe, amely a maga nagyüzemi termelésén keresztül biztosítani tudja a szükségletek legteljesebb kielégítését. S itt, éppen ezen a ponton jelentkezik a gyermek jövőjéért érzett szülői felelősség. Ezt már a falusi dolgozó emberek többsége érzi is. A legtöbb szülőben kérdés formájában vetődött fel: Mit tegyek gyermekem jövőjéért? A válasz egyszerű, hiszen a választ senkinek sem kell magának kitalálnia, mert pártunk, kormányunk politikája, célkitűzései felelnek rá: meg kell teremteni a nagyüzemi mezőgazdaságot, be kell lépni a termelő- szövetkezetbe. Má már nincsen olyan- dolgozó paraszt,. aki azt mondaná: Én soha nem lépek be a termelőszövetkeze .be! Nem mondja, mert érzi, hogy nem mondhatja anélkül, hogy ne vétene vele gyermekei jövője ellen. A megszokott, százszor, ezerszer megpróbált, kitapasztalt, minden részében ismert gazdálkodásból azonban nem könnyű kilépni. Még akkor sem, ha az új is erősen vonz már. A régi mód gyökerei mélyre nyúlnak, ta.án az apák, a nagyapak emlékéig. És nehéz a régi elképzeléseket, a régi szokásokat nagyrészt újakkal felcserélni. Ez tehetetlen is mindaddig, amíg a dolgozó parasztember é.etcélja, tervei magvalósításának jobb biztosítékait fel nem fedezi az új életben, az új gazdálkodásban. Természetesen erre is megvannak a lehetőségek, az alkalmak. A termelőszö vétkezés életereje közismert. A példák ezrét lehetne felsorolni. A- meglévő termelőszövetkezetekbe való belépések száma, az új termelőszövetkezetek alakulása azt mutatja, hogy a doigozo parasztság látja és tapasztalja ezeket a pé.dákat és a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit maga is élvezni akarja. Vannak azonban még sokan, akik a felelősségtől inkább szabadulni szeretnének — legalábbis egy időre — ahelyett, hogy a felelősség-diktálta mód szerint tennének. Ezek az emberek a halogatók. Ősszel arról beszélnek, hogy majd tavasszal, tavasszal azt mondják, hogy majd az őszi zárszámadás után lépnek be. Meglehet, hogy ezek az emberek ma még áltatgat- hatják önmaguk lelkiismeretét, de növekvő gyermekük szemrehányása egyszer majd utóléri őket. Mint ahogyan általában sok szülőnek mondják a gyerekek: Ha édesapám így* vagy úgy tett voina gyermekkoromban, akkor ma nem itt tanaiiekl b vajon mit íeiainek majd a gyermekeknek ezek a szaluk? Tálán azt, „na en akkor így látom, akkor m<»Skeni cselekszem, de akkor meg másként láttám!'1 bgy msszuK, nogy az ilyen válasz nem győzi majd meg a szuiók egy «.őri rövidlátását s-em- rehanyó gy elmeket, de oizony meg a felelősség alól sem menthet fel. A gyermek azt fogja válaszolni: „Nem maganak kellett kitalálni, hogy mi a joob, hanem megmondták, megmutatták, mégsem választotta és ezzel nekem tett rosszat, azon túl, hogy önmagának is ártott!” Az ilyen szemrehányás még a családban marad, de mi lesz, ha a felnövő fiatalok nyilvánosan azt vetik szüleik szemére, hogy „azért nem fejlődött a mi falunk úgy, mint a szomszéd község, mert maradiak voltatok, mert nem ismertétek fel az igazságot akkor, amikor a szomszéd falu lakói felismerték!” S mit szólnának a szülők, ha a gyermekek azt is hozzátennék: „Megfőztétek a kását, hát most egyétek meg, éljetek öreg napjaitokban, ahogy akartok, mi oda megyünk, ahol az, előbbrelátó szülők jobb életet teremtettek!” Bizony, bizony, meggondolni való az, hogy mit válaszolok arra a kérdésre: Mit tegyek gyermekem jövőjéért? És meggondolandó az is, hogy mikor mondom ki a helyes választ. Ebben az esetben is áll az igazság: Jobb előbb, mint később!
