Kelet-Magyarország, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-12 / 36. szám
KELETMAGY ARORSZAG 1959. FEBRUAR 12, CSÜTÖRTÖK HÍREK 1959. február 12, csütörtök Lídia 1 ijabb 12 belépő Robodon Január 4—8-ig bezárólag 23 oigozó paraszt jelentkezett a helyi üj Élet Termelőszövetkezetbe íel ételre. Február 9—10-én két nap alatt újabb 12 dolgozó írta alá a belépési nyilatkozatot: H. Éles Bertalan, U. Elés Balázs, Szatm. I Lászlóné, Minik István, ifjú Gergely Sándor, Tresku Károly, S ücs Béla, Gergely József, Gergely Imre, ifjú Sáfrány Istán, Ba csa Andrásné és Éles Elvira. VALAMENNYI HAZAI ÜJSAGOT MEGRENDELI A MÁTÉSZALKAI járási könyvtár A mátészalkai járási könyvtár Tervbe vette, bpgy ebben az évben valamennyi napi és szaklapot, idegen nyelvű újságot megrendeli és a könyvtár olvasóinak rendelkezésére bocsátja. *r BÁTYUS BAL A KIOSZ-BAN A hagyományos „öregek bátyus bálját“ rendezte meg vasárnap este a KIOSZ járási szervezete, az iDarosszókház nagytermében. ★ 43 EZER FORINTOT OSZTOTTAK SZÉT A SZÁLKÁI CIPÉSZEK KÖZT 130 ezer forint nyereséggel zárta az 1938-as esztendőt a Mátészalkai Cipész Ktsz., melyből 43 ezer forintot osztottak ki a tagok között. Ez az összeg megfelel cgy-egy tag egyhavi fizetésének. ★ NEGYVEN ÜJ VÉRADÓT szerveznek az év első felében a nyíregyházi járás vöröskeresztes alapszervezetei. A közelmúltban titkári értekezleten beszélték meg a járás vörüskeresztes vezetői a véradó mozgalom további fellendítését es az Időszerű feladatokat. A titkári értekezleten dr. Kardos Endre járási főorvos ismertette az 1959 első félévi munkatervet. BANKETTEL zárják a közeljövőben Sényőn a jól megrendezett és színvonalas elsősegélynyújtás! iskolát, A sé- nyől Vöröskereszt több sikeres rendezvénnyel segíti a község egészségügyi kultúrájának kibontakozását. ÍÓL SIKERÜLT ELŐADÁS VOLT VASÄRNAP JÁRMIBAN Jól sikerült előadást rendeztek vasárnap az úttörők Jármiban. Az .Égigérő fa" című háromfelvoná- sos mesejátékot adták elő. Délután három órakor külön gyermekelőadást is tartottak, ★ HÁZI BETEGAPOLASI TANFOLYAM működik Kcmecsén. A tanfolyamnak tizenöt hallgatója van, jórészt fiatalasszonyok, és lányok, akik Paulinszki Magdolna védőnő vezetésével sajátítják el a betegápolás házi módszereit. A hathetes tanfolyamon szemléltető eszközök segítik a résztvevőket az anyag megértésében, ★ RONGÁLÓDIK A VAJAI VÄR A községi tanácstól vett értesülésünk szerint rongálódik a vajai — műemlékként kezelt várkastély. Plafona beázik, s így a mennyezeti freskó épsége is veszélyben forog. A tanács kérte, hogy javítását vegyék az országos műemlékvédelmi tervbe. NYÁRI SZÍNÉSZSZALLAS LESZ A SÓSTÓM A megállapodás még végleg nem történt meg, de valószínű, hogy a Déryné Színház vendégtársulata, mely megyénkben túrnézik egész évben nyári szállásul Sóstón telepszik meg a szállóban. Hír szerint alkalmilag itt előadást is tartanak. Túl nagynak sem jó lenni . . . A túl hosszúra nőtt németek kongresszusra gyűltek össze Hamburgban. „.Elnökük ’, Werner Schneider követelte, hogy a katonaságnál külön alakulatokat létesítsenek a hosszúak számára, hogy ne legyenek mindig nevetség tárgyai a „pygmeusok’’ előtt, vagy legalább is hozzájuk hasonlóan hosszú kiképzők „keze alá’’ osszák be őket. De ez még nem minden. írtak Schaffer pénzügyminiszternek (1.57 méter, 51 kg.), hogy adjon 30 márka adókedvezményt az 1.90 méteren felüli férfiaknak és az 1.80 m-en felüli nőknek. — Ugyanis „szakértők” szerint a túlmagas férfiaknak 15, a nőknek 10 százalékkal több táplálékra van szükségük, mint a „normális” embereknek. Állandó a nehézségük a ruházati cikkek beszerzésénél, amelyek ráadásul még többe is • kerülnek. „Csak nem kívánják, hogy továbbra is mi fizessük a különbözeiét? 1” <-r'. .rta Schneider. (A „Journal de Genéve”-böl.) Hogy nyújtottak segítséget a román munkások a magyar forradalmároknak 1919-ken? A Jósa András Múzeum Könyvtárának legutóbbi rendezése során előkerült Vértes József: Egy ember a forradalomban (Nyíregyháza, 1930.) című könyve, mely az 1919. évre igen sok, eddig ismeretlen adatot tartalmaz. — A Horthy-fasizmus idején megjelenő munkájában — érthető okokból — a Tanácsköztársaságról keveset és nem sok jót mond, ellenben az imperialisták zsoldjá- ban álló királyi román hadsereg megszállásával kezdődő fehérterrort annál részletesebben és reálisabban írja le. Ugyancsak a Jósa András Múzeum őrzi a fehér katonai paKÖZLEMÉNY A Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat Üzemvezetősége értesíti Nyíregyháza város érdekelt lakosságát, hogy a Kemecsci úton az ún. Oncsa-lakiisok részére megépített kisfeszültségű villamoshálózatot f. hó 16-án feszültség alá helyezi. A vezetékek érintése életveszélyes, azokhoz és tartozékaihoz hozzányúlni tilos! TITÄSZ V. Nyíregyházi Üzemvezetőség. (x) ANNA NÉNI Ibrányban mindenkinek ismerőse a kedves, fehérhajú néni. Ismeri a tanácselnök — de jól ismerik és szeretik a faluszélen is. Ö az, akiről olyan kedvesen, annyi melegséggel beszélnek, ahogyan csak az édesanyákról lehet szólni: — Megkérdem Anna-mamát, 6 biztosan tud tanácsot adni... — Megyek a mamához a patikába... Mért Kálmán Anna mama, Ibrány patikusa, az egész falu mamája. Hozzá járnak az asz- ezonyok és az emberek tanácsért, ha valami baj Van otthon, ha beteg a kicsi. Szívesen segít, minden szaván érezni, hogy szereti az embereket, éltető eleme, hivatása a segítségnyújtás. Most is olt találom a ragyogó pult mögött, a tiszta tégelyek, üvegek között, ahol már ötven esztendeje, egy fél évszázada ke- vergeti a vegyszereket, a gyógyító, életet adó medicinákat. Minden olyan ragyogó fehér körülötte, mint a haja. — Tessék parancsolni— villantja rám jóságos szemeit — írni szeretnék Anna néniről az újságba... Leírhatatlan meglepetés, majd pirulós, gyermekes zavart látok rajta. Félszegen betessékel a laboratóriumba, ami éppen úgy ragyog a tisztaságtól, mint az üzlet. — Ugye, csak keveset tetszik frni? Lassan gombolyodik a beszéd. S a kérdések nyomán, a halk szavakra kitárul előttem egy dolgos, szorgalmas emberöltő. A kis Kálmán Anna, valamikor, nagyon régen, mikor a negyedik polgárit végezte, elvesztette édesapját. Nagy csapás volt a szegény postai altiszt halála, mert amíg élt, összegüreölte a gyermekek tanításához szükséges pénzt Hárman voltak testvérek, egy húga, meg egy öccse is volt. Az idősebb nővér nyakába szakadt az egész család gondja. Neki kellett gondoskodnia beteges édesanyjáról, testvéreinek taníttatásáról, s ő maga is minden áron tovább akart tanulni. Gyógyszgrész akart lenni, s egyszerre dolgozott és tanult. 1909 augusztus 1-én lett gyógyszerészgyakornok, s azóta mindig a szakmájának, hivatásának él. öccse, aki szintén gyógyszerésznek készült, 18 éves korában meghalt. Nehéz körülmények között végezte Kolozsváron és Szegeden az egyetemet, közben segé- deskedett, hogy a tanuláshoz szükséges pénzt előteremtse. 1927-ben Záhonyban kapta meg az első jogot az önálló gyógyszertárra. Előtte 13 esztendeig dolgozott Nyíregyházán, a Török-patikában. 1951-ben került csak el a záhonyi patikából, ide Ibrányba. Elhanyagolt, gyatra állapotban volt a gyógyszertár, még kályhája sem volt. Anna néni eleinte maga takarított, aztán kedves, okos szavaival beférkőzött az ibrá- nyiak szívébe. Segített mindenki, s szépen rendbehozták, átalakították a patikát. Anna néni pedig ma már három beosztott technikussal dolgozik — mindegyiküket ő nevelte. Nappal dolgoztak, este tanított, öt ' asszonyt képezett ki gyógyszerész-technikusnak, még a takarítónő is sikeresen tette le a vizsgát. Anna néninek nem voltak gyermekei, húgával él együtt, aki a háztartást vezeti. Elhagyott gyermekeket vett magához, azokat nevelte fel. Egyik neveltjéből minisztériumi dolgozó, a másikból katonatiszt, a harmadikból pedig főagronómus lett a megyében. De gyermeke neki az egész falu, mert úgy szereti az. embereket, mintha mindnyájuk édesanyja lenne. Tavaly kitüntették: „kiváló gyógyszerész” lett. — Csodálkoztam, hiszen semmit sem csináltam, egyszerűen végeztem a munkámat, s nem is tudtam elképzelni, mivel érdemeltem meg ezt a megtiszteltetést — meséli Anna néni. Az ibrányiak viszont megér- tettJk, hogy Anna néni becsületes, önfeláldozó munkájáért nemcsak ezt a kitüntetést, hanem az egész falu szeretetét, háláját is megérdemli. , Sok mindent lehetne róla megírni, nemcsak egy cikket, de egy regényt is, amely mind a 67 éves, galambősz gyógyszerészasszonyról szólna és ez lenne a címe: „A szeretet és a hivatás regénye.” Azonban Anna néni arra kért, hogy keveset írják róla az újságban. Eleget kell tennem a kérésének, de a tisztelet és szeretet, amit iránta mindenki érez, bennem is két kívánságot fakaszt: azt, hogy Kálmán Anna mamát még sok évig egészségesen lássák az ibrányiak a tiszta pult mögött és azt, hogy sok ilyen Arma-né- nink, sok hozzá hasonló „mamánk” legyén... Győri Illés György. rancsnokság által 1919 májusában letartoztatott és Debrecenbe elszállított 58 szabolcsmegyei forradalmár névsorát, melyben szerepel Vértes (Weisz) József neve is. Ez ideig tisztázatlan maradt az a kérdés, nogy mi történt az elhurcolt forradalmárokkal? Vertes — mint az egyik résztvevő — részletesen leírja meghurcoltatásuk történetét, s így könyve igen fontos dokumentumot képez a megye történetének megismeréséhez, 1 szemtanú feljegyzései Vértes József újságíró a polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság idején a Nyíregyházán székelő V. hadosztály mellett hírlaptudosiloáenl működött. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a megszálló csapa tok, mint kommunistát, őt is letartóztatták. A fiatal, ezer sebből vérző Tanácsköztársaság nem tudott ellenállni az imperialisták együttes támadásának, s így azok csapatai 1919 április 27-én bevonulhattak Nyíregyházára. A Város urai, a tőkések lelkesen fogadták őket, azonban örömmámorukból csakhamar kijózanodtak. Vértes József elmondja, hogy április 28-án Izsák Mayer tamto egy román katonával, annak anyanyelvén társaígótt, s többek között szóba került a román csapatok nagysága is. Ezt a beszélgetést egy román hadnagy meghallotta, ki mindkettőjüket letartóztatta és Izsák tanítót aznap délután a huszárlaktanya mögött agyonlövelte. Pár nappal később, ugyancsak a huszúrlaktanyáüan, négy gávai lakossal megásatták sajat sujukat; a sír szélén agyonlőtték és elföldelték őket. Nagyobb tömegmészárlások történtek Baktalórántházán, Nyírmegy- gyesen és egyebütt is. A nyíregyházi fogház csakhamar zsúfolásig megtelt letartóztatott forradalmárokkal, kik közül 58 foglyot május 22-én Debrecenbe szállítottak. A nyíregyházi foglyok három napot töltöttek Debrecenben, a Kossuth-utcai rendőrkapitányság pincefogdájá- ban, majd elindították őket Brassó felé, ahová óriási nélkülözések között 1919 május 28-án érkeztek meg. A foglyokat a brassói fellegvárban helyezték el. — Vértes megemlíti, hogy ugyanott helyezték el a vörös katonák lágerét is, hol sokkal szigorúbb volt a bánásmód. Hogy kik voltak ott, az ország melyik részéről, sajnos arról nem ír. Nyíregyháziak a brassói íeüepárban A brassói fellegvár lakóit néhány nappal később a haditörvényszék repülőkülönítménye elé állították, s különböző fenyegetésekkel az alaptalan vádak elfogadására akarták őket rábírni. Mivel fáradozásuk eredménytelennek bizonyult, a tárgyalásokat végérvényesen megszüntették. A nyíregyházi foglyok is — a legnagyobb bizonytalanság közepette — ebben a fellegvárban tartózkodtak több mint két hónapon keresztül. A környező lakosság — nemzetiségre tekintet nélkül — élelemmel igyekezeti? enyhíteni a hadifoglyok nélkülözéseit. A brassói fellegvárból augusz. tus 3-án útnak indítottak egy nagyobb csoportot a vulpasesti-i munkatábor felé. Ebbe a csoportba kerültek a nyíregyháziak is. innen a közeli piszkuruszului tölgyerdű lágerébe kerültek. Scr-j suk itt már elviselhetőbbé vált; dolgoztak, s így szerény keresetről tettek szert Kapcsolatba kerültek a szomszédos békéscsabai láger lakóival, közöttük Achim András parasztvezér fiával; Achim Miklóssal is. A környező községek, továbbá Jassy várcs polgári lakossága, a román nacionalista propaganda" ellenére — akárcsak Brassóban! — élelem és ruhafélék ajándéko-j zásával sietett a hadifoglyok segítségére. A nyíregyházi hadifoglyok, 1919 október 7-én a piszkuruszului < lábcrból a bukaresti Seidemann lágerbe kerültek. Innen különböző munkahelyekre vitték őket dolgozni. Szenvedéseik talán sohasem értek volna véget, ha közbe nern szól a proletárinternacionalista román munkásosztály. A bukaresti munkásság december eleji megmozdulásáról Vértes József a következőket írta: A bukaresti tüntetés A Bratianu-kormány megbu- kott, Bratianu Vintilla miniszterelnök rongyból kitömött maszkját hatalmas teherautomobil hurcolta keresztül a városon. A bukaresti szociáldemokrata párt egyik csoportja hatalmas tüntetést rendezett lágerünk és a Saite Frere láger előtt, követelték a szabadon bocsátásunkat, s arra az esetre, ha követelésüket nem teljesítik, kilátásba helyezték, hogy\ a kotrocseni és az obori rabolt-] áru barakokat pádimentumtól- jundamentumig felégetik. A forró levegőben mint a puskapor hullottak szét a fenyegetések. Aznap éjjel 12 órakor mintegy ezer főből álló szocialista tömeg jelent meg a Seidemann- láger előtt és a Marseilles, valamint az Internacionáló hangja mellett táboroztak szállásunk előtt a reggeli órákig. A bukaresti rendőrség teljes mértékben.' tehetetlen volt az egyre nagyobb tömegű tüntetőkkel szemben. Másnap, december 8-án reggel 6 órakor egy század katonaság vonult ki a Seidemann-lágcr elé. A századparancsnok százados magához kérette a tüntetők vezetőit és tudomására hozta, hogy a Seide- mann-láger foglyait még aznap déli 12 óráig elszállítják az állomáshoz és este hat órára minden egyes embert megindítanak hazája felé. Valóban így is történt. A testvéri román munkásosztály kiharcolta a Bukarestben fogvat.artott magyar forradalmárok szabadon- bocsátását, s így a nyíregyháziak is mindannyian hazatérhettek 1919 karácsonya előtti napokban, több mint félévi szenvedés után. ERDÉSZ SÁNDOR. 4
