Kelet-Magyarország, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-04 / 29. szám

1959. FEBRUAR 4, SZERDA KELETMAG YARORSZ AG Myíribron,vt«I Algériáig Egy szökött légionista kalandjai (Második folytatás) Porte Vincennes egy regi vár­épület volt. Itt székelt az ide­genlégió központja, innen szállí­tották a „legionare etrangére francaise" ezreit tovább. Kelemen Jóskáék egy száza­dos elé kerültek, aki közölte velük, hogy öt évet kell aláír- niok, b a jelentkezés után mind­járt 100.000 frank felvételi ju­talmat kapnak. Alá is írták nyomban a jelentkezési lapot, azonban hiába érdeklődtek, a százados, meg a hadtáp-iroda is megfeledkezett a 100.000 frank folyósításáróL Égi kis hamisítás Fizetés helyett azonban vo­natra pakolták őket, s kíséret­tel Marseillesbe szállították a két újoncot. Itt aztán alaposan ki­hallgatták, kifaggatták mindket­tőjüket, kicsodák, honnan jöttek, s egy őrmester közölte a Kele­men-fiúval, hogy nem vehetik fel a légióba, mert még nincs 17 éves. — Ha akarja azonban, segít­hetünk a dolgon — mondta a sergeant. — Egyszerűen átírom a születési bzonyítványát... így is történt. Az 1941-ben született Kelemen Jóska szüle­tési adatát a légiós-őrmester 1939-re javította, s így Sógor és Kelemen a francia idegen­légió tagjai lettek; Térhígító injekciók Az újoncokat egy laktanyába szállították, ahol már az első nap vérhigító injekciókat kap­tak, hogy bírják majd a trópusi klímát. Az injekciótól minden légionista rosszul lett, de azért dolgoztatták őket. Naphosszat szobát kellett súrolni, laktanya- udvart seperni. Néhány nap múlva behajtózták a társaságot a légió „Sidi bel Abbes" nevű hajójára. Oranban kötöttek ki, majd vonaton szál­lították a fiatal légionistákat Sidi bel Abbesbe, Algériába. Itt volt a légió egyik központi ki­képző és elosztótábora. Két hé­tig dolgoztak, takarítottak itt Is, majd jelentkezni lehetett a kü­lönféle fegyvernemekhez. Kele­men barátjával és több magyar fiatallal együtt rohamosztagos lett, s az ainelhandjarei légiós laktanyába, majd két hét múlva Saida-ba került kiképzésre, négy hónapra; Hitler egykori tiszthelyettesei, mint kiképzők Az újoncok németek, olaszok, Jugoszlávok és magyarok vol­tak, a kiképző tiszthelyettesek németek, volt SS- és Wermach-t katonák, a magasabb rangú tisz­tek pedig franciák. Reggel ötkor volt az ébresztő. Ezután mindjárt ki is vonultak a gyakorlótérre, s kiképzés köz­ben, 7 órakor osztották a silány reggelit. A rajokat minden tiszt- helyettes másra és másra ok­tatta: volt, aki francia nyelvre, volt, aki gránátdobásra, vagy akadálypályára, vagy fegyver­ismeretre. Déli 12-ig folyt meg­állás nélkül 36 fokos hőségben a kiképzés, ebédig. Rossz volt az ennivaló, de a légionisták soha nem laktak jól, s így a gyatra kosztnak is mohón estek neki. Fél háromig, a legnagyobb hő­ség idején aludni is lehetett egy keveset, s ilyenkor mindenki holtfáradtan rogyott a vackára. 1 „politikai foglalkozás" Háromtól ötig megint kikép­zésre vonultak, ötkor pedig kez­dődött a „politikai foglalkozás”; Ezt tisztek tartották, s főleg ar­ról beszéltek, hogy miért van a légió Algériában. Elmondták, hogy a bennszülöttek piszkos elmaradottságban éltek, ők, a franciák vívták ki Algéria kul­túráját, ők emelték ki a piszok­ból az arabokat, akik lázonga- nak, a régi „sötétségbe“ akar­ják ismét taszítani Algériát. Az idegenlégió nemes hivatása az, hogy „megvédje” Algériában az európai „kultúrát” •*- vagyis (de ezt már nem mondták) megol­talmazza a francia kapitaliz­must, a gyarmattartókat a fék­telen kizsákmányolás, a meg­alázó szolgaság és nyomor miatt forradalmasodó arabságtól. S amint rövidesen be is bizonyo­sodott, a légió nem válogatott az eszközökben a „szent ügy" érde­kében. A „politikai foglalkozás" után vacsoráztak, majd az, akinek nem volt büntetése, elmehetett a légió katonamozijába. A mozi azonban csaknem teljesen üres volt mindig, mert alig akadt olyan légionista, akit ne tiltot­tak volna el valamilyen vét­ségért, illetve „gyenge előmene­teléért" a mozilátogatástól is. Aki ugyanis a kiképzés során bármilyen hibát vétett, minden „kedvezményt” megvontak tőle — s bizony ilyenre gyakran sor került. Éjjel-nappal gyötrelem Jóskáék is majd összeroppan­tak a fáradságtól, mert a nagy melegben egész nap az akadály- pályán kellett kúszniok. mász- niok, rohanniok. Alig várták már a takaródét, az esti 11 órát, de rendszerint ilyenkor sem jutot­tak fekhelyükre. Bejött valame­lyik tiszthelyettes, s megállapí­totta, hogy nem tiszta a körlet. Kifogást mindig lehetett találni, elég volt egy porszem is. Ilyen­kor aztán kefével dörzsölhették a kövezetét, takaríthattak késő éjszakáig. Jóskát is sokszor megbüntet­ték, mint mindegyik társát. A forróságban egy nagy hegyre kellett fel-le rohangálnia, majd eltikkadt a szomjúságtól. Két­szer is előfordult, hogy mert nem volt elég gyors, megverte az őrmester. Egyik alkalommal már annyira elfáradt, hogy le­maradt a többiektől. Az őrmes­ter úr erre egy követ kapott, s alaposan hátbadobta vele. Jóska káromkodott, s ezért az őrmes­ter úgy megverte, hogy alig tu­dott magához térni. Sokszor megjárta a fogdát is, amely mindig tömve volt a „fe­gyelmezetlen” légionistákkal. A fogdásoknak keserves soruk volt. Enni alig kaptak, s nap­közben, a nagy melegben 50 kilós homokzsákkal, vagy fatus- kóval szaladgáltatták őket az udvaron. Akik elestek, azokat megverték. Jóska is összerogyott, erre egy tizedes szíjkorbáccsal esett neki Lefejezés — szökés ellen A keserves bánásmód miatt sokan megszöktek a légióból. Ha egy szökött légionistát elfogtak, a felállított századok előtt félig agyonverték. Egy napon megint felsorakoz­tatták a századokat az udvaron. Három levágott fejű légionistát dobtak a földre, s kihirdették, hogy ezek szökött légionisták, akiket az arab felkelők fejeztek le, s így jár minden légionista, aki a felkelőkhöz szökik. Kelemen Jóska csak később, a felkelők között tudta meg, hogy a három légionistát a franciák fejezték le, hogy ezzel is elve­gyék a légionisták kedvét a szö­késtől. (Folytatjuk.) Győri Illés György. Benke Valéria művelődésügyi miniszter a megye párt-és állami vezetőivel tárgyalt tegnap Nyíregyházán Látogatást tett tegnap Nyíregy­házán Benke Valéria elvtársnő, művelődésügyi miniszter, a párt Központi Bizottságának tagja. Ez alkalommal megbeszélést tartotta megyei párt- és állami vezetők­kel a megye művelődésügyi kér­déseiről. A beszélgetés közvetlen hangulatban folyt le. Benke elvtársnő elismerően nyi­latkozott munkatársunknak az új évben megindult mezőgazda- sági jellegű szaktanfolyamokról. A kísérletképpen bevezetett szak­iskolákról szólva kijelentette, hogy ha rendszerűk beválik, a követ­kező évben országosan is elren­delik felállításukat. — A megye művelődési osztá­lyának és a pedagógusoknak ní­vós és lelkiismeretes munkája döntötte el, hogy ennek a kezde­ményezésnek a végrehajtására Szabolcs-Szatmár megyét kértük fel — mondotta a miniszter elv­társnő. — Színvonalas oktatási! saját iskoláik alapján megte­remtjük hasonlóan más megyék­ben is a mezőgazadsági szakisko­lákat. Pár hónapja alakult meg Nyír- bélteken az Üj Erő Termelőszö­vetkezet. Tizenöt tagja van. Nin­csenek sokan, de nagy akarattal igyekeznek mieiőob megaiapozn. gazdálkodásukat. Az * elkészített termelési tervet a járási tanács mezőgazdasági osztályán vitatják meg mégegyszer. Nagy gonddal készült a terv, hiszen megialó-i tása esetén kapnak bizonyítékot a nagyüzemi gazdálkodás mmd;n irányú fölényéről, azok a dolgo­zó parasztok, akik húzódoznak a végső elhatározástól, emlékezve az előző szövetkezetek hinyoeságaira. A növénytermelésben a jellem­ző számok között látjuk, hogy a szövetkezet 173 kiló műtrágyát szór ki holdanként a szántóföldre. A terület húsz százalékán pillan­gós ta kármán yféléket termelnek majd és a kukorica vetésterülete 17 százalékos lesz. A korai költő­pénz biztosítása érdekében öt holdon akarnak kicsiráztatott bur­gonyát termelni. Az állattenyésztést a takarmány­bázissal alapozzák meg. A tavasz folyamán vásárolnak húsz tehenet és húsz tenyészkocát. Húsz süldőt pedig még most beállítanak hiz­lalásra, amihez az abraktakar­mányt darálójuk vámkeresete biz­tosítja. Tervük alapján — akaratban, jószándék'aan nincs hiány — már az első évben 47 forintot ér majd egy munkaegység. Bebizonyítják, hogy lehet jobban is élni, mint eddig... Kiss tajosné. Hidegkonyha is cukrászati bemutati a Csemege áruházban A vásárlók körében mindig nagy népszerűségnek örvendenek a Csemege Áruház által megren­dezett étel- és süteménykülönle- gesség-bemutatók. Az őszi ilyen bemutatón egy nap alatt hideg ételkülönlegességekből 15, míg sü­teményekből 10 ezer forintot for­galmaztak. Február 5-én, csütör­tökön újabb hideg étel- sütemény­különlegességekkel kedveskednek a vásárlóknak. Lehet majd vásá­rolni hideg fogasszeletet, hideg húsokat, kaszinótojást és külön­böző salátákat. Az édesszáj úak tetszését boto­sán megnyerik a különleges tej­színes torták, krémparfék, dísz­torták, mignonok. Ezekből a süte­ményekből 60 félét vonultatnak fel a közönség örömére^ 126 hold kukorica a szamosszegi Dózsa Tsz-ben ismeretes, hogy a dolgozók nö­vekvő tej-, hús-, zsír és más ál­lati termékekből mutatkozó igé­nyét csak akkor tudjuk megfele­lően kielégíteni, ha egyre több jószágot tartunk. Ez viszont csak akkor lehetséges, ha növekszik a takarmány termesztés is. A máté­szalkai járás termelőszövetkezetei úgy határoztak, hogy a kezelé­sűkben lévő szántóterület 18 szá­zalékán termelnek kukoricát, mint a hústermeléshez alapvető takar­mányféleségct. A szamosszegi Dó­zsa TíiZ-ben például 126 holdon vetnek kukoricát, ami szántóte­rületük 21 százalékát képezi. — Ezenkívül 15 holdon silókukori­cát termelnek. Nyilvános ankét a nyári menetrendről A megyei tanács építési és köz­lekedési osztálya február 11-én a vasutas kultúrotthonban (Told utca 14) a nyári vasúti és autó busz menetrenddel kapcsolatbar nyilvános ankétot rendez a la kosság bevonásával, ahol a dől gőzök elmondhatják észrevétele, kel, javaslataikat, Ezeket figye­lembe veszik és a helyes kezde ményezéseket hasznosítják a me letrendek összeállításában. Vita- ndító előadást a KPM menet rendszerkesztőségének kiküldött­je tart. Akik az ankéton nem tudnak részt venni, február 11-ig fásban közölhetik javaslataikat ; -negyei tanács építési és közle­kedési osztályával. ^C)(ir m in ehílette esek Még gondolatban kirajzolódik a fiúk előtt a ködbe burkolózott tokaji Kopasz, a tiszanagyfalui magas torony, a kendőt lobogta­tó lányok frissre csípett arca... Alig egy órá/val előbb gördült ki velük a vonat a rakamazi, meg a nagyfalui állomásról, és íme, már itt állnak a vetkőzőben, egyszál nadrág rajtuk, s míg kí­váncsian pihentetik szemüket az orvosi szoba ajtaján, egymás fü­lébe súgják: — Hallottad, még ezt is le kell venni... — Oda se neki! — De ha nő az orvos...? A kis megszeppenést vissza­fojtott kuncogás követi. így van ez már, ha az ember elérkezik a katonaélet kapujához, össze­írásra jöttek a városba a két fa­lu legényei, hogy mutogassák iz­maikat, keménycsontú vállaikat: lássák, egyenruhára alkalmasak valamennyien... Szloboda Mihály Tiszanagyfa- luból, Ligeti László Rakamazról kísérte el — a tanács megbízá­sából — a fiúkat, s most itt to­pognak a bejárat küszöbön: iz­gulnak valamennyi sorkötelesért. Hanem amikor Kovács Ferenc százados katonás parancsára vi­gyázzba rántják magukat a gon­dosan fésült hajú „nagykorúak". a két kisérő összemosolyog: „Nem lesz itt baj bizisten!” Nemhiába „avatták be" a har­minckilenceseket már az első percekben a katonás élet „titkai­ba" — megy minden, akár a ka­rikacsapás. Méghozzá írégylésre méltó csendben! Több szobán, irodán kell megtenni az utat az orvosi vizsgálatig, de a nyíregy­házi Szabolcs utcán elhaladó ember aligha veszi észre, hogy a postásotthon termében félszázan is több húszéves legény életének jelentős pillanatai peregnek le. Tart az összeírás — már több napja ■— s most, hogy a vidékiek első „osztaga” is befutott, Balaj- ti százados elvtárs felnyitja az eseménynaplót, s elégedetten te­kint végig a napi programon: Délelőtt érdekes foglalkozások a katonaélet fortélyairól. Az el­ső: a rangjelzések „beszajkózá- sa”. Később egy kicsit „útrakel­nek" a legények, átnyargalják a világot... (Fersze, csak képzelet­ben!) Az első állomás a Kreml, a XXI. kongresszus ülésezése, majd a világvárosok katalógusá­ba tekintenek be... Ügy bizony, egy leendő honvédnak illik tudni a legelemibb dolgokat. Még * délelőtti órákban érkezik meg egy idős veterán, aki emlékéveit idézi fel a múlt könyörtelen ka­tonaéletét, s hasonlítja össze a maival... Felragyognak a tekintetek, amikor bejelentik, hogy délután a háziipari szövetkezet lányai ropják majd a táncot a színpa­don! S még a tiszt is ,jószívű” egy kicsit, nem fenyíti a fiúkat, amiért valamennyit erősödik az „ujjuzás". (Mert ezer bocsánat: repülő copfok, libbenő szoknyák, meg nő ids kacagás, ott fenn • színpadon... És félszázad sorkö­teles...!) File Tóth Laci, Stomp Jancsi, Suller Miska rakamazi, Bemáth Feri, meg Chrabák Károly nagy­falui legények egyenként állnak meg feszes vigyázzban az össze­író bizottság vezetője, Farkas Jenő parancsnok előtt, s várják a sokat mondó szót: — Megfelel... Azután úgy későn délután, ahogy újra végigzsongja daluk az állomás felé siető titat, a já­rókelők összesúgnak: — herék ' gények...! Azok. Harminckilences vala­hány. ♦ANGYAL) Bátor tépések a nyírbéltekf éj Erő Téesaben s>

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents