Kelet-Magyarország, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-24 / 46. szám
1959, FEBRUÁR 24, REDO firT.FTM ^Ci\ íültl!«» líi.l :v Segítettek a pedagógusok, színvonalas volt a kultúrversenv a nyíregyházi /órásban A. nyíregyházi járás legjobb Öntevékeny színjátszó csoportjai február 15-én, ■ vasárnap teljesítményversenyen vettek részt Nyírbogdányban. Az Olajfinomító Vállalat üzemi kultúrház színpadán a Virányos-tanyai, a nyírszőlős!, a kótaji, a kéki, a napkori, a demecseri és a nyír- bogdányi öntevékeny színjátszó csoportok versengtek az elismerésért, a lelkes közönség tápjáért. A résztvevő csoportok délelőtt 10 órától délután 5 óráig Változatos, 'színpompás műsort adtak. A legkiemelkedőbb teljesítményt a kótaji és 'a napkor! KISZ-szervezek a ijyírbogdányi kultúrház és a demecseri népfront színjátszói nyújtották. A nyírpazosnyi és a nyírszőlős! úttörő, valamint a demecseri KISZ-szervezeti énekkarok jó műserszámai emelték még a szép kultúrműsor színvonalát. A verseny 'jó ázeévézese, a színművek és énekkarok előkészítése, betanítása mögött igen lelkesen dolgozó, nyíregyházi járási népművelő . pedagógusok munkája áll. Termésíetj áieó vasutasok Záhonyban már két év óta működik a sportkör természetjáró szakosztálya. Az utóbbi időben egyre többen csatlakoztak a szakosztály, tagjaihoz. Nem- js; csoda, mert így megnyílt a lehetőség a vasutas dolgozok előtt a sportszerű túrázásokra, ' hazánk legszebb tájainak megismerésére. S a szakosztály tagjai a földrajzi és történelmi ismeretük bővítése közben megismerkedtek hazánk szocialista építményeivel is. A természetjárás megkedvelése életre hívott egy foto-szakosztályt is. A fotósok felvételeikkel és saját ■ előhíváséi képeikkel megörökítették a túráit egyes, megkapó jeleneteit,, valamint a bebarangolt tájak panorámáit is, A záhonyi- vasutasok, illetve természetjárók a közeljövőben sem lesznek hűtlenek kedvenc szórakozásukhoz. Huszonhat változatos mű holt látogató a Benczúr Gyula emlékkiállításon Amíg „szuperálni kezd” a televízió, jó szolgálatot tesz a könyv is — mondja a két 69 éves „öreg fiú“» Belinszki János és Herceg Lajos, a nyírkarászi Május 1. TSZ két nyugdíjasa. Fásítás, új sportpálya- építés Barabáson Hasznos kezdeményezés indult el a barabási dolgozók részéről. Vállalták, hogy minden utcát be* fásítanak. A fákat saját pénzükön vásárolják meg és ültetik , el. Hasonlóan fogtak össze az új sportpálya építéséhez is, amelyhez a tanács a községfejlesztési alapból 4 ezer forintot biztosított. Ügy ;ervézik, hogy modern futópályául ellátott sporttelepet létesítelek, amely nagyobb, és több verseny lebonyolítására is alkalmas t Vasárnap délelőtt nyitották meg a Jósa András múzeumban a Benczúr Gyula emlékkiállítást, s inár eddig is többszáz látogatója volt. Benczúr Gyula műveit a fővárosban állították ki nemrég és a képanyagot a budapesti kiállítás bezárása után először Nyíregyházára küldte a Nemzeti Galéria — a művész szülővárosába. A művész életének legkorábbi időszakát töltötte »•. városunkban, már 1846-ban, két éves korában Kassára került, azonban mint azt a művei iránt tanúsított nagy érdeklődés mutatja, a nyíregyházi nép magáénak érzi Benczúr Gyula művészetét. A művész az 1860-as években, a kiegyezés korában vált népszerűvé és az impresszionista 'irányzat élretörésének idejéig, az 1900-as évekig az egyik legnépszerűbb festőegyéniség. Tanulmányait Münchenben végezte és itt az alza- démista stílusirányzat követője lett. Éppen ezért Benczúr Gyula művészi formáiban nincs forradalmi előretörés. Ám így is értékes számunkra a művészete. A nagyszabású történelmi képeinek, az arcképeinek és vidám hangulatú klasszikus témájú festményeinek színei, a rajzi tökéletességük ragadja meg a mai nézőt. Rendkívül nagy figyelmet, tanúsít az anyag iránt. A ruhák részleteit káprázatos elevenséggel, termé- ézetszerűséggel festi és a külsőségeknek az alakokkal való tökéletes összhangját teremti meg. A Jósa András mxizeum kiállítása a művész munkásságának egy részét igyekszik vázolni. A tárlaton iiúndössze 26 Benczúr mit szerepel, azonban a kiállított képek változatosak és a művész munkásságának különböző korszakaiból valók. A kiállításon szerepel többek között a Vajk megkeresztelése című híres történelmi képe, több portré, négy gyermekéről készült festménye, Erzsébet kirá1yné című portréra. A páni félelem című mitológiai témájú, derűs, bohókás alkotása. Tizennégy rajzot is kiállítottak, Benczúr Gyula művészetében alig találunk szociális témát. Talán azért is kevés a mindennapi élet ábrázolása a művész munkássága sorári. mert a stílusirányzat, amit követett, inkább alkalmas a klasszikus témák feldolgozására. Mindenesetre Benczúr Gyula munkásságának értékeit megtartjuk, magunkénak érezzük, művészete nagyságát elismerjük. A művésznek kijáró csodálkozás sál szemléljük alkotásait és művészettörténetünkben a méltó helyre soroljuk. — KISS — Boldog négyesben Qd Lftití/ijlLtizüfö l—SztáLuwárösiif a.) Egy-egy kiránduláson, vagy j hosszabb úton a résztvevők mindig nagyon hamar összebarátkoz- mak. így volt ez a Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztálya, az IBUSZ 'és a TIT által rendezett országijáró kiránduláson is. Az út végcélja Sztálinváros volt. A kirándulás résztvevői termelőszövetkezeti elnökök és agronómusok voltak a megye minden tájáról. N.eip is csodá, ha az indulás után ‘néhány perccel már meghitt ismerősök voltak. Nagy megelégedéssel nyugtázták, hegy a háromnapos „kiruccanást” egyben tapasztalatszerzéssel kötik össze. D§ ne vágjunk az események elé. Próbáljuk változatosan végig követni a túrát, a történeteket. V Bükk és a Máira lábánál A múlt hét szerdán reggel egy hatalmas pótkocsis Ikarus kocsival indult el a mintegy hetven főnyi csoport. Tiszavasváriban V%lt az első „lélegzetvétel”. Jól jött, hogy a korszerű szálloda büféje reggeli előtt nyitva volt. Néhány perc után továbbrobegott a busz. Polgárt elhagyva fér-e-ett a kocsi, hogy a műút baloldalán füstölgő tiszapalkonyai erőművet megszemlélhessék az utasok. Majd « Bükk lábánál végig Mezőkövesd volt a következő megái’ó, ahonnan rövid pihenő után tovább ko- csikáztunk, s Gyöngyösön —• a Mátra kapujában — állapodtunk meg újból. A gyönyörű helyen fekvő, s rendezett szép kis városban mintegy félórás „szabad foglalkozás’’ következett. Ezt aztán ki-ki saját kedvére töltötte el. Voltak, akik ,, rövid kis városnézésre indultak, mások vásároltak, de olyanok is bőven akadtak, akik bekaptak egy-két pohárka gyöngyösi vöröset. (Úgymond: ha már tapasztalatszerzésről van szó, azt Is meg kell vizsgálni, hogy van-e különbség a mátrai és a szabolcsi borok között?) Gyöngyösről megszakítás nélkül' ment tovább a csoport az első hosszabb tartózkodás színhelyére — Gödöllőre, a Kisállattenyésztő Kísérleti Gazdaságba. Itt, ebéd után a táesz-szakemberek megtekintették a gazdaság korszerű, s hata'mas baromfitelepét. A gazdaság emberei készségesen megmutattak mindent, s válaszoltak az érdeklődők kérdéseire a Gödöllőn látottakról. Mindenki azt latolgatta, hogy az ő téesz-ében is még lehetne valósítani a nagyüzemi baromfitenyésztést, hiszen adottságok is vannak. Egyszóval tervek születtek. Majd később átterelődött a szó az egyéb termelőszövetkezeti dolgokról, a mezőgazdaság szocialista átszervezésére. Közvetlen, tréfás hangon valóságos kis beszámolók hangzottak el, úgy, ahogy az történni szokott a „szakmabeliek” között. Éjfél felé járhatott az idő, mire elcsendesedtek a szobák, lesz. (Bézi) Esti séta ÍV*fen Kezdett alkonyodni, mikor a gépkocsi maga mögött hagyta Gödöllőt, s mire beért Budapestre, a főváros már teljes esti pompájában fogadta az érkezőket. A Nyugati-pályaudvar mellett úlit meg a busz, vegigrebogva a Nép- köztársaság útján, majd a Nagykörúton. Vacsorázásra, s egy kis „esti pesti sétára’1 egy óra hossza állt rendelkezésre, s utána' megállás nélkül futott a busz Sztálin- városba.-Imponáló lakóházak, reprezentatív középületek, egy üj, nagyszerű város fényárban úszva. Ez volt az első benyomás az esti Sztálinvárosról. Városnézés a következő napra volt beiktatva, s így egyenesen kikccsizott a csoport a Vasműhöz, ahol a „Radarban“ és a Déli Városban kaptunk szállást. Munkásszálláson . helyezkedtünk el. Nem is csoda,, hegy a hosszú autózás után mindenki lepihent. Persze, alvásról szó sem volt még egy-két óra hosszáig. Á szobatársak megbeszélték a hosszú úton látottakat. Különösen sok szó esett A -fiam szerelmes, méghozzá nagyon. Annyira, hogy nem ismer akadályt, nem követi a jólen ácsot, ne n tekinti a bölcsességet. Én is hiába mondtam neki, hogy korai lesz és a szomszéd kilenc éves fia is hiába ■ értett velem egyet és jelentette ki; „Majd ráérünk tizenkét éves korunkban is udvarolni’’,. nem használt. A fiam csak legyintett, aztán elment ábrándozni az utcai . szobába. Egy óra múlva kijött és könnyes szemmel vallotta be az anyjának: — Annyira szeretem a kislány, hogy sírhatné- kom van... Amikor a feleségem nekem megmondta, legyintettem: Akkor ez a fiú már menthetetlen! Hiába is próbálnám útját állni, nam sikerülne. De különben sem vagyok ez az ember, aki fia boldogsága elé akár csak egy szahnaszálat is tenne. Ha intem■ is, csak a Mint hírül adtuk, a megyei kórházban Bakos Jánosné, sóstói asszony három fiúgyermeknek adott életet. Az ikrek immár betöltik életük második hetét. Fotóriporterünk meglátogatta a mamát és a fiukat. Jó egészségben találta őket és vidáman foglaltak helyet valamennyien a fényképezőgép előtt: a mama, József, Mihály és László.' (Foto: Hámmá) jött vissza. Az anyia megsajnálta és adott neki fügére két f> rintot. Este félóra késéssel ért haza. Tudván, hogy u fmmnak mái ilyen felnövő s dolgai vannak, nem vontam atyai szigorral felelősségre, csupán megkérdeztem: — Hol voltál eddig7 — Hogyhogy hol? — kérdezte csodálkozva. —Igen, hol? — Hát hazakísértem a kislányt — felelte. — Ja, az más! — hagytam rá — És mi történt? — kérdeztem. — Meg akart verni két fiú! — Mikor? — Amikor jöttem visz- szafelé... De én elbújtam, megvártam amíg megúnnak várni és aztán szépen hazajöttem,.. — mondta, majd felnőttéi bölcsességgel kijelentette — Hiába, akit az ember szeret, azért mindent megtesz! (Mit szólhat erre egy apa?) (£ , n nyaltkendőt váltottam. Mégis, jobb lesz megelőzni a megjósolt bajt, gondoltam. A fiam azonban annyira biztos volt hódító tudományában, hogy nem mosdott meg. Helyette inkább elment a csemege boltba és vett öt deka fügét. Természetesen a kislánynak. Hazafelé jövet eldugta a kapualatti kapcsolótábla mögé — nehogy négy éves kis öccse megegye. ’Ügy tervezte, hogy elviszi magával at iskolába és tanítás után, amikor hazakíséri a kislányt, átadja az ajándékot. A füge azonban másra volt ítélve. Megtalálta a házmester bácsi és megette. A fiam éppen akkor érkezett oda, amikor már csak egy szem volt belőle. A házmester mit . sem sejtve megkínálta vele a fiamat. Szegény gyermek köny- r.yckre fakadt és sírva szerelemmel járó veszedelmektől akarom megóvni. Tanácsaimat igyekszem inkább a tapasztaltabb férfi, mint az apa hangján és jogán elmondani. Tegnap például így szóltam hozzá: — Fiam, mosakodj meg, mert a lányok nem szeretik a maszatos férfiakat! Csodálkozva megnézett. — A te nyakkendőd Is 'maszatos! — felelte. — Igazad van — hebegtem zavaromban — de én már nem akarok a lányoknak tetszeni! — Én sem! — jelentette ki férfias elhatározottsággal. — Elhiszem, de ha a kislány maszatosan lát, kiábrándul belőled! Belőled nem ábr&n- dui ki édesanyám, azt hiszed?! Erre nem tudtam mit felelni, hanem gyorsanK órai szerelem
