Kelet-Magyarország, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-22 / 45. szám

4 1959. FEBRUAR 22, VASÁRNAP X ELET M AGY A RORSZ AG |Ggg£K0aK«Q|cMKScl«*C9c«<|G0c$<aGgcK9cgcf<3^^ OTOKI ILLÉS GYÖRGY: Levél anyámnak Mozdul & város és van színe már, ezernyi csillogó porszeme száll, száll a világ szaladó udvarán... — Messze vagy tőlem most édesanyám Sraem én mégis, hogy ringat öled, érzem, hogy csókod még visszajöhet. Éjszemed most is csak rajtam >.gyog, s én most is oly boldog, oly gyermek vagyok! üiyám, hadd fogjam meg én a kezed, távolban szíved csak jóra vezet Hepíto az életbe, súgjál nekem, súgd meg, hogy mi ez a nagy szerelem? írok az emberek gondjairól, a szívem is érzi, ha valaki szól. Űzöm a férget és hívom a dalt, az emberi viharok vágtája hajt. Hajlik a sorsok telt fürtje felém: magyek! Egy percre Bem nyugszom meg ért! M ászok... de mindet ki érheti el? Anyám, itt szállani, szállani kell! * Könnyedből terméke ny tengert rakok, £• iiezeid selymével simogatok. rf, % Almod világát ébresztgetem én, £ lozzá egy tégla egy jó költemény, g k Anyám, te adtad mindezt nekem, ji, hogy ezt a világot érezhetőm, '»> .ej hogy gyermek és mégis férfi vagyok. E hogy szerethetek, hogy alkothatok... ö Mozdul a város és van színe már, É ifi ezernyi csillogó porszeme száll, A la 9záll a világ szaladó udvarán... ja Ű — Közel vagy hozzám most édesanyám' || SO meséskönyv ez árva gyermekeknek Kellemes meglepetéssel láto­gattak el a nyíregyházi negyedik Magjntalnaztak kárra többszörös véradót A napokban megjutalmaztak há­rom többszörös, kiváló véradót Nyíregyházán, a Megyei Építő­ipari Vállalatnál. A jutalmazot- tak: Cserjés! András normás, Szuher Árpád kőműves és Fodor Júlia segédmunkás 200—200 fo­rint jutalmat kaptak. A három többszörös véradó hűséges tagja a véradó-mozgalomnak, több be­teg köszönheti gyógyulását Cser- jési Andrásnak, Szuher Árpád­nak és Fodor Júliának. kerületi nőtanács tagjainak kép­viseletében Listván Aladámé tit­kár és Kósa Józsefné vezetőségi tag a berkeszi gyermekottfionba. A negyedik kerületi asszonyok többször is megfordultak már Berkeszen, s most sem mentek üres kézzel, ötven meséskönyvet vittek a gyermekotthon lakóinak és több gyermekkel szóróé barát­ságot kötöttek, akikkel levelezés útján tartják a kapcsolatot. Ta­vasszal — úgy tervezik — egész napot töltenek a gyermekek kö­zött, akiknek nagyon jól esik a barátság, & gyöngéd szó, mert nagyrészük árva 0000000000000000000000 Koszorúzási ünnepség lesz február 23-án délelőtt 10 órakor a városi szovjet hősi emlékműveknél a szov­jet hadsereg fennállásának 41. évfordulója alkalmából. A pártszervezetek 3—4 ta­gú koszorúzó bizottságai délelőtt fél 16 és három­negyed 10 között gyülekez­nek és együttesen indulnak a koszorúzási ünnepségekre. A Malinovszki-szobornál és a városi tanácsháza előtt koszorúzó csoportok a párt- bizottság épülete előtt, a te­metőben koszorúzók pedig a lakatosüzem előtt gyülekez­nek. fXKxsoooooeeoooooeeooöo Kai tárház épül Barabáson Űj, modem kultúrház építését kezdik meg tavasszal Barabáson. A tanács a községfejlesztési alap­ból mintegy 300 ezer forintot ad d mozihelységgel, könytárral, ol­vasó és különböző szakköri szo­bákkal tervezett építkezéshez. A lakosság részéről közel 100 ezer forint társadalmi munká­ra számítanak, s a következő év augusztusában kívánják felavatni a kultúrházat. Ötezer látogató a partizán-kiállításon Városunkban vasárnap nyűt meg a „Partizánok a szabadsá­gért'’, című kiállítás, mely a ma­gyar szabadságharcosok bátor küzdelmét mutatja be,. A kiállí­tásnak rendkívül nagy sikere volt Nyíregyházán. Hét nap alatt töbo, mint ötezren tekintették meg és írták be nevüket a látoga­tási könyvbe. A partizán-kiállítás anyagát a megye járási székhe­lyein is bemutatják. Kedden dél­ben nyílik meg Kisvárdán az MHS járási elnösége rendezésében a nagy sücerű vándor kiállítás. KISS ZOLTÁN: ' Hadak útján Mars seregében vonuló had,al£ jártak a síró, könnyes ég alatt, i lépteik döngte szüntelen a föld, fegyverük gyilkolt, mindenütt csak ölt. í Győzelmük halmán füst, por, tér, korú virága nyílt a hősi sírokon, s fent a tejúton menetelt tova kidőlt vitézek végtelen sora. IJörgött a fegyver, hullt a drága vér, 3ír keresztfáján termett a babér, telt a királyi kincses kamara, hízott a tőke véres aranya. Szolgaság láncát gyalázat, önkény kovácsolta vert, bús, népek öklén, s égő sebére vér-üszköt vetett hazátlan, zsoldos, marsok) sereg. Vert hadak útján zászlók, címerek hulltak a porba, s rangot, hírnevet feledve futott annyi gyász-vitéz, ha láncát tépve megmozdult a nép S keleten, hol a hajnal pírja ké! új sereg támadt, mire tűnt az éj, új sereg támadt, új zászló lengett, hulltak előtte, dőltek a rendek . , . Igazság pajzsa, hőség & vértje, zászlaján népek testvérisége, fegyverét rabok kezébe adja, Szabadság: rendje, vitézi rangja. Nem hallgat Mars-ok parancsszavára, tudja, a harcnak küzdés az ára tudja hogy tiszta felhőtlen égre szállhat csak kéklő Nyugalom s Béke. Nem járt ily sereg soha a földön, melynek szavára nyílt volna börtön, s szuronya hegyén Szabadság, Béke messze-világló Csillaga égne!.,. KÉSZÜLNEK A NEMZETKÖZI 1 MILLIÓ FORINTBÓL ISKOLA NŐNAPRA A TEREMI ÉS A NYIRMIHÄLYDI ASSZONYOK A teremi és. nyírmihálydi nő­tanács tagjai készülnék a Nem­zetközi Nőnap ünnepére. A kul- túrcsaport Teremén a „Vén ba­kancsos és fia”, míg Mihálydiban a „Házasság” című színdarabokat mutatják be a község dolgozói­nak. A bevételekből ismerkedési esteket tartanak, .téesz és egyéni­leg dolgozó parasztasszonyok ta­lálkozóját rendezik meg. Felku­tatják az idős családtagokat és I azoknak is segítséget nyújtanak. ÉPÜL ÖKÖRITÖFÜLPÖSÖN Négytantermes, modern, szer­tárral, tanuló- és úttörőszobával ellátott iskola építését kezdik meg ebben az esztendőben ökö»' ritófülpösön, melynek költsége egymillió forint. Az iskolát neve­lői lakással is ellátják. Közel 100 ezer forint társadalmi munkára számítanak és az átadást az új iskolaév megkezdésére, szeptem­berre tervezik. Sipkay Barna: K i cd i föld VIII. Hogy szerette! Ügy nézett végig a hó­tól foltos fekete határon, mint fiatal anya a gyerekén. Ebből nem adhat egy rögöt sem! Miért akarják azétdarabolni, meg­csonkítani? Nem jól van ez így, hogy a fiával együtt dolgoznak? Nem jól van, hogy gyarapodik a vagyon? Hát nem az édes vére neki a gyermeke, mostohája talán, hogy szabadulni akar a háztól? Valamit nem jól csinált. Valamit nem jól csinált! Vagy bolond ez a fiú. Különben miért akasztotta volna fel magát? A szerelem. Persze, azzal nem számolt, hogy András szerelmes. Hát hozza ide azt a koldus lányát, jöjjön, vesse le a kabátját, rúgja le a selyemharisnyáját, és gyűrkőzzön neki a földnek, ahogy ők! Ha csak ez a baj. De Istóknak akkor sincs joga bele­avatkozni az ő saját ügyeibe! ö, Istók bolondítja meg a fiút, telebeszéli a fejét, nem csoda, ha a fiú megzavarodik. — Megállj — gondolta gyűlölettel. — Megkeserítem a szájad ízét, ha harapni akarsz. Ha most találkozik Istókkal, lehet hogy használja az ostorát. Hányni kezdte a trágyát, gőzölgő csomókként a szekér mellé. Annus, mióta az apja kedves remé­nyeket vetett elébe, kereste a találkozást a fiúval. Csakhogy az valósággal bújt előle, nem járt sehová, valami kétségbe­esett gőggel ült a szekéren is, ha végig kellett mennie a falun, ki a földre. Nagy­gazda lesz, első a faluban. Majd fog még sírni Répás Annus! Majd még hívná be­felé szíves szóval Répás János! Elégtétel volt ez képzeletében, de mégse tudott őrülni neki. Negyedik, vagy ötödik napra görcsök­kel ébredt az anyja. Szerencse, hogy a körzeti orvos még nem ment el más köz­ségeibe, megvizsgálta. Recepteket írt, s Andrásnak szekérre kellett ülni, hogy a szomszéd községből, a patikából kihozza az orvosságokat. Nem sietett, az anyja jobban lett az injekcióktól. Csak a falun hajtotta meg a lovakat. A posta előtt, az út közepén Annus karikázott előtte. Lefogta a lova­kat, míg a lány oldalra tért. — Hova mész, Andris? Felelnie kellett. — Nem vennél fel? Oda tartok én is. Legalább nem kell nyomni a pedált. Megdobbant a szíve. Dehogynem vette fel! Szigorú, sértődött arccal állí­totta meg a szekeret, s hagyta egy kicsit, hagy erőlködjön Annus a kerékpárral. Aztán leugrott, s beemelte a kasba. Ahogy egymás mellé kerültek, elszól- Unodott Annus is. Nem ezt várta. Egy kis mosolyt legalább, vagy a szem felvil­lanását! De a fiú keményen ült, a lovak tomporára szegezte a Szemét, meg-meg- húzta a fekete gyeplő szárát. De ha An­nus kezét becsúsztatta volna a fiú beke­cse alá, megretten talán: annyira vert a szíve. Elmaradt a falu. Már a puszta határ­ban jártak, közeledtek az erdőhöz, ami a két községet összeköti. Lilás csíkokat fes­tett az erdő a határ széleire. A jó úton alig zörgő tt a szekér, — Nem fázol? — kérdezte sokára a fiú, nem tudván tűrni tovább a szótlan­ságot. De oda nem nézett. r— Nem. — Pokróc.:: — intett hátra, — az van. — Nincs hideg. Tényleg nem fázott. A legszigorúbb télben is ki tudott szaladni az udvarra meztelen lábbal, csupasz karral. Fűtötte a vér, ami az arcát is megfestette. Újra elhallgattak. Annus figyelte a fiút, mivel az szinte behunyta a szemét, csakhogy a leányra ne kelljen néznie. S egyszerre észrevette, hogy időnként las­san, titokban nagyokat lélegzik mellette a komor ember. Mint a túlfűtött mozdony, úgy fújja ki magából a feszültséget. S er­ről ráismert Andrisra. Sokszor félt tőle, amiért ennyire vissza tudta fojtani indu­latait. Félt, hogy egyszerre robban ki. A felfedezéstől hirtelen jókedve kerekedett. Megérezte, mi dúl most a fiúban. S And­ris azt vette észre, hogy a balolda’ára egy kar szorul, a jobb vállán meg egy fej nyugszik. — Pedig azt hittem, hogy kellene a pokróc — mondta élesen a fiú. — Azt hittem, hogy beteg vagy. — Jól meg nyomta a szót. — Nem vagyok beteg — mondta nyu­godtan a lány. ...............................................—............—— •— Hamar meggyógyultál. Annus csak most értette meg. E» mondta az apja! — Én... nem is yqltam beteg. András most leráztá magáról a lány kezét. — Akkor meg mit akarsz?! Annus szépen visszafészkelte magát a fiúhoz. Nyugodtan, mosolyogva folytatta: r— Semmit. Csak olyan jó itt. — Nem vagyok játékotok! — Nem is. — Deh.át mit akarsz tőlem? Mit akar­tok tőlem?! — András szembefordult a lánnyal. — Az apád kilökött, te meg. ., — Andris ... állítsd meg a lovakat, — Minek? — Állítsd meg. — Ne játssz velem... — csikorogta, a fiú. — Nekem már mindegy... én meg­kóstoltam a halált, a falu bolondja let­tem... ne játssz velem!!! Annus megfogta a gyeplőt. A lovak felvágták a fejüket. A fiú biztos kézzel húzta vissza őket, s erre prüszkölve megtorpantak. Annus szelíden átkarolta a fiú nya­kát, s megcsókolta. Andris elvesztette a fejét, s úgy szorította magához a lányt, hogy az már fájt. —- Miért teszed ezt? — kérdezte kín­lódva. — Hát nem akarod, hogy a feleséged legyek? — Én igen. De az apád... — ő is. Most menjünk. És közben el­mondom, amit mondani akarok. A lovak szinte maguktól elindultak; CFolyiatjokJ

Next

/
Thumbnails
Contents