Kelet-Magyarország, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-22 / 45. szám
2 KELETM AGT A KOKSZ AG 1959. FEBRUÁR 22, VASÁRNAP A Z EGYIK PARASZTHÁZ- BAN meglepő fogadtatásban volt részük a falujáró népnevelőknek. Mikor a vendégek jövetelük céljára akartak rátérni, a ház gazdája elvágta a félig kimondott gondolatot. — Van, aki engem agitáljon Megkéstek az elvtársak... A népnevelők összenéztek. Csak nem tévesztették el a házszámot? Hát ki jár ide... Tűnődésükre hamar útban volt a válasz: — Hát az asszony az én házi agitátorom... A feleség restelkedve, pironkodva, majdnem bocsánatkérően vallotta be, hogy gyakorta tartanak eszmecseréi, hol halkan, hol hangosabban. Kiderült, hogy az asszony a helybeli nőtanács tagja, résztvett már néhány termelőszövetkezeti látogatáson, két szemével látta — mint ahogy ő mondta — milyen „urasán” dolgoznak ott az asszonyok, gépek mellett, egész kicsi fáradsággal. C ZERENCSÉRE A NÉNIN KÍVÜL még jónéhány asszony fejében motoszkált a kérdés: Miért ne dolgozzam én kevesebb erővel, ha úgy még ráadásul többet is keresek?! Az asszonynép ilyenforma elgondolásait táplálja, erősítgeti mindenütt a nőtanács, ahol csak tudja, segíti a magasabb fokú, közös gazdálkodást. Kitűnő recept erre a párt irányelvei a falusi nők körében végzendő munkáról. Ez adja meg a kívánt tartalmat. Noha a nőmoz- gaieim egyik lényegbevágó, célja a nagyüzemi gazdálkodás se gitése, nem jelent ez valamilyen dszürfeülést, a nőmozgalom egyhangúságát Ellenkezőleg! A nő- tanácwnk főleg közvetett módon gyarapítják a falusi nők ismereteit, előadásokat, filmvetítéseket rendeznek a korszerű gazdálkodásról, & ebben a női munkáról, a női munka megkönnyítéséről. így nevelik a nőket A sokszínű mozaikok világosságot lopnak a nők fejébe. A nők szerelnek összejönni, minden újról tudni, hallani. Nos, Így ismerkednek meg az-, zal a gondolattal is, hogy a nők munkája, gondja, baja csak a közös gazdálkodásban enyhül, ahol olyan beosztást kapnak, amely a legjobban megfelel felfogásuknak, alkatuknak. A NŐK SZERETNEK BARÁTKOZNI. A nőtaoá- csok élnek a barátkozás lehetőségével, még jobban, mint valaha. Fonó-estek, szabó-varró tanfolyamok, tea-estek, stb. igen alkalmasak erre. Többször könyv, újság is kerül az asztalra, t frissítőül elhangzik egy felolvasás a paraszti életről, a jövő alakulásáról. Es gyakran találkoznak az egyéni paraszt- asszonyok és tsz-asszonyok hivatalos és alkalmi találkádon. Gyakoriak a tsz-látogatások, ahonnan nem jönnek el üres kézzel. Okosodnak, fejlődnek a nők. Tanulnak egymástól. Fogékonyak a* új iránt. Számtalan esetben tényleg megelőzik a falusi népnevelőket, s nemcsak megértő élettársak, hanem felvilágosítok, „agitátorok” is. Sokszor nemcsak a csa’ádon belül. Ahány nő annyi agitátor — ilyen gondolattal fejezte be a nők egyik tanácskozását az előadónő. S ez nem alaptalan feltevés. Nem helytálló az, hogy a nők nehezebben értik meg a jót, mint a férfiak, A gyakorAhúny nő9 annyi agitátor lat megcáfolta ezt. Az említett tanácskozáson 135 nő volt jelen. S a tanácskozás után közülük hatan már a szövetkezetek tagjai. Van, aki később ju*. el idáig. De eljut. Mint a csász- lói nőtanács elnöke, Karácsonyi Sándomé 23 holdas parasztasz- szony is. Karácsonyiné a megbeszélésen nem ejtett szót szándékáról. Néhány nap múlva azonban megérett az elhatározása, belépett a szövetkezetbe. Látogatói már nem találták otthon, szomszédok; agitált ... És hány szövetkezeti asszony és nő funkcionárius végzi a maga felvilágosító munkáját! Ilyen népnevelő Oláhné, a baktai járási nőtanács titkára Rohodon, s még sokan! 1/ ÉRDES AZONBAN kellő ,v segítség nélkül megbír- kóznak-e teendőikkel? A törekvés, a nőtanácsok szorgos igye kezete még nem minden. Támogatni is kell a törekvést, s jobban igényelni a női agitációt. Ezzel együtt rendet kell csinálni, ahol szükséges. Gyakran vannak olyan jelzések, hogy egyes helyeken kifelejtik a nőket a szövetkezetlátogató csoportokból. Ez káros feledékeny- ség. Egyes községekben sürgős megerősítésre várnak a nőtaVagy: a nők nem rátermettségük, hajlamuk szerint kapnak beosztást. Káros figyelmetlenség ez! A nők munkáján könnyíteni kell, megszeretteti’e velük az állattenyésztést, a baromfinevelést, amely nem megerőltető munka, — igazi női foglalkozás — és gazdaságilag rendkívül előnyös. Nemsokára jönnek a tavasa, nyári nagy munkák. Nagy könnyítői a női munkáknak a nyári napközik, gyermekmegőrzők, és sok más intézkedés. Más dologra is több gondot kell fordítani. Megkülönböztetett figyelmet kell szentelni a tea-asszonyok, lányok kulturális és politikai nevelésére, az ismeretterjesztésre, a legalapvetőbb tudományos, történelmi, művészeti, földrajzi, politikai tudnivalók megismertetésére. Mennyi lehetőség, mennyi tennivaló! Még a tisztaságot nem is említettük, pedig a tsz. asszonyok, a tsz-nőbizottságok a közös porta rendbentartói is. Amilyen a porta, olyan a lakója. S ez is agitációs érv. f/ ÉT TÉNYEZŐN MÜLIK, hogy minden nő a mi agitátorunk legyen: a nőkön és azon, hogy állami, tanácsi vezetők, a pártszervezetek hogyan segítik őket. Mindkét feltétel kis igyekezettel mindenütt megteremthető. a termelőszövetkezetekből Ma minden falut, minden embert egy kérdés foglalkoztat, a termelőszövetkezetek ügye — kezdi tudósítását Toronicza Gyula géberjéni párttitkár. Termelő- szövetkezetünk tagjai most legfontosabbnak a felvilágosítómunkát tartják. Amint a levél további soraiban írja, először a kommunisták tették magukévá a decemberi határozatot. Rozgonyi Dezső, id. Vadász Lajos és Miskolczi Zsig- mond párttagok választották elsőnek a szövetkezeti gazdálkodást Géberiéitben a földek felén szövetkezel van Az 57-es és 58-as évek zárszámadásain a szövetkezet tagjai 25—30.000 forintokat vittek haza. Elsősorban a tsz-tagok építettek házat, vettek motorkerékpárt ér tangóharmonikát. Miskolczi Zsig- mond is elmondta, 30.000 forinttól esett el, hogy egy évvel nem hamarabb lépett a termelőszövetkezetbe. Egy hét alatt 9 család 13 tagja 29 hold földdel lépett a izövetkezetbe. Géberjén földterületének 47 százaléka a termelő- szövetkezetben van. Másfélmilliós szövetkezeti vagyon Fülpösdarócról Pecséri Adám levelezőnk írja, hogy községükben működik a szövetkezetfejlesztési bizottság. A szövetkezeti tagok kérelmére egyesítették a 1 daróci és fülpösi két kis szövetkezetei. így az egyesített szövetkezet több, mint másfélmilliós vagyonnal rendelkezik. Az egyesítés óta nagy az érdeklődés mind a két helyen a szövetkezet iránt. Máris 5 dolgozó paraszt kérte felvételét. nácsok — főként ott, ahol mód és lehetőség kínálkozik a tsz- alakításra. A jó agitációí végző nőtanács, ahol a falu minden lánya, asszonya agitátor, — közelebb hozaa a közös elhatározást. Növekvő csillagok akik most ismerkednek a tánc ál»c-jével M ÁS PÓTOLNIVALÓ IS VAN. Ez pedig nem más, mint az, hogy növelni kell a nők befolyását a terme! őszo- vetkezetekben. Megyénk tsz-ve- ze tőségeiben elég csekély számban vannak nők. Kevés a beleszólásuk a dolgok menetébe, a gazdálkodásba. A fölváltban általában a választott szervekben is kevés a nő. Ezen is célszerű változtam. De maradjunk a tsz- en belül. Itt-ott megfeledkeznek a női munka megkönnyítéséről. A terhes nők nem a közelben kapják meg a háztáji földet. A hangszer mindössze két kis faiapocska, monoton csattogás telik tőle csupán, mégis érződik belőle e muzsika: ritmust, ütemet diktál. A kezek kecsesen emelkednek, lendül a láb, a test kutatja a szép formát, és olykor ha egy pillanatra is, de sikerül már a tartás. Molnárné, Maresch Lili — a tanárnő — felfigyel minden sikerült mozdulatra, megjegyzi szóval is, és míg a kis dicsért balerina helyére szalad a gyakorlat után, a fal mellett ülő nézők közül könnyű kiválasztani a mamát. Mindig a leginkább mosolygó, legbüszkébb asszony. A gyerekek hétköznapi tomaruhában gyakorolnak, a József Attila Művelődési Ház kisterme sem hasonlít az Operaház színpadjához. Minden egyszerű és puritán, csupán a fantásia-alkotta képek lehetnek mások. A mamák arcán látni, hogy a tanárnő kezében csattagó lapocskát már nagy zeTavaszi fuvallat Beszterecen Mint a sajka a homok tengeren. Ez Beszterce. , Zörgő szekerek koptatják az utat, a határban, a galy- lyazók nyesik a friss hajtásokat, hordják a téli tüzelőt. A tavasz fuvalata a kert alatt jár. Ám a napfényes napok mégis otthon találják az embereket, mióta olyan hírek járnak: Beszterec- nek a tavaszon mérföl- des lépást kell tennie előre. Előtérbe került a közösen, szakszerűen gazdálkodó falu létrejötte. A zörgő szekerek így nem eszik az utakat, bent gondolkodnak a színben, mint gazdáik a meleg szobák rej tekében, nagy töprengésükbe temetkezve. Mi is legyen hát? Már most belevágjanak? Egyik napon eldöntik, hát legyen, mindegy, most, vagy ősszel, sőt most előnyösebb. Másnap? Visszahőkölnek. Mégis csak várni kéne. Olykor, s elég gyakran, közbe szól az asszony, a család. Menjenek? Akik már voltak az Űj Barázdában, rosszkedvűen idézik íe^ áz ottani élményeket, Milyen is volt? Olyan formán néztek ki, mintha a szövetkezet közepén egy kerítés lett volna húzva, annak egyik oldalán a föld nélkül, vagy kevés földdel belépett tagok, másik felén a tíz-tizen- négy holdasok. Gyakran civódtak. Nem egyszer odakiáltották a volt kö- zépparasztnak, hogy ku- laií, pedig nem voit az, csak kövérebb alkatú a többinél. Ilyen is volt. Most? Hallották, hogy nem úgy van már. Javult a helyzet... De félnek, hu újra belépnek ők, a középparasztok, megint „kifogottak” lesznek, főleg a tíz holdon felüliek, mert ők vannak a legkevesebben. Ezer kérdés, ezer kétely. De a kis sajka, ha nem is tempósan, azért halad. Beszterec határának 49 százalékán már közösen művelik a földet, az emberek 43 százaléka már bent van a szövetkezetben. Oszlanak a kételyek, tisztulnak a fejek. S döntenek a tekintélyesebbek. Pénteken belépett Botos István és özvegy László Jó- zsefné, és még rajtuk kívül vagy négyen. Délig. Pór Ferenc, Kántor Sándor és a többiek még gondolkoznak. Lászólag az asszonyok tartják vissza a férfiakat, de ez csak részben van így. Valójában a családfők is gondolkoznak. Szerintük sok kérdésükre, kételyükre még nem kaptak tiszta és érthető választ. Ezért várnak. Meddig töprengenek? Ez csak részben múlik rajtuk, nagyrészt inkább a helyi népnevelőkön, a helyi szerveken. Mielőbb választ kívánnak azokra a kérdésekre, mi lesz a bevetett földdel, — ha belépnek, -— s a rádolgozott munkaerővel, a már kifizetett egész évi adóval, mennyi a földjáradék, s tényleg megkapják-e, nem lesznek-e kiközösített amolyan „muszáj barátok” a szövetkezetben. Ezekre nem lehet kétértelmű, vagy nem meggyőző vá’aszt adni. S arra sem, miért előnyösebb most belépni, mint ősszel. Azt a kételyt is el kellene oszlatni, hogy a község tekintélyes középparasztjait nemcsak azért szeretnék behívni a közös gazdálkodásba, hogy mint a mágnes, maguk után húzzák a többieket, az egész falut. Bár bizonyára kedvező hatást váltana ki, de a belépés elsősorban az újdonsült tagoknak lenne előnyös, mert szaktudásukat, tapasztalatukat, s végső soron tekintélyüket a közösség javára — s saját javukra — fordíthatják. Nem kedvezőtlen rájuk nézve, hogy őket tekintik a falu józan eszének, akiket érdemes és kell is követni. Beszterecen végigsöpört a tavaszi fuvalat. A beszterecieken, — a legderekabb, legműveltebb parasztokon múlik, — mennyire feszítik ki a vitorlákat, s milyen sebességgel halad a kis sajka a homoktengeren.- P, G. nekar és Csajkovszkij muzsikája helyettesíti, gyerekük már a színpadon táncol. Kinek lesz igaza? Most még ki tudja? Nyolcvanhat gyerek tanul Lili néni keze alatt, valamennyi nem kerül művészi pályára, ez biztos. Ám senki sem veszt időt, nem hiábavaló a fáradozás. A nagyobbak alakján már látszik, a mozgásukból érzik a balett hatása. Lovász Marika, László Kati szépsége, mozgásuk harmóniája már beszédes bizonyítéka annak, hogy a test-kultúra fejlesztésére nagyszerű for- ma a balettiskolai tanulás. A zene és mozdulat egysége érzik rajtuk, ha nem táncolnak, akkor is. Persze, található ígéret a színpad számára. A kis Kameinczki Károly vagy Kosztin Marianna? — Igen, lehet hogy rájuk hivatásként vár a művészi pálya. Már vizsgára készül az osztály. Alapelemeket tanulnak, a lábujjuk hegyén tipegnek, ki hosszabb ideig, ki meg csak néhány pillanatig, később majd táncolnak is. Valami kis reneszánsz tán- cocskát próbálnak. Ügyes, bohó dolog. A lányok arca a tánchoz illően merev, a fiúcskák viszont férfiasán kimértek. Bájosak, kedvesek, hiszen öt-hat-hét évesek csupán, a többség kis apró gyerek. Két éve működik á balettiskola a József Attila Művelődési Házban. Azelőtt is volt Nyíregyházám de csak szórványos és rendszertelen formában. A balettiskolának is osztályai vannak, a kilencedik osztály a legmagasabb. A nyíregyházi balettiskolások most még az első klasszikusok anyagával ismerkednek. A későbbiek során — ahogy nőnek a gyerekek — itt is less majd magasabb osztály. Emelésekről, komoly tánctudásról itt még nem beszélhetünk. A tánc ábc-jét tanulják, azonban, ha nincs is bizonyítványosztás év végén, mint az iskolában, itt is csak úgy van, hogy a szorgalom eredményeképpen a nebuló felsőbb osztályba léphet. A tánctudás mértéke határozza meg, hogy ki, hanyadikos... KISS JÁNOS.
