Kelet-Magyarország, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-18 / 15. szám

1959. JANUAR 18. VASÁRNAP RELETMACiYARORSZAU 7 A Központi Statisztikai Hivatal jelentése a népgazdaság fejléd isiről, a lakosság anyagi és kulturális ellátottságáról 1958-ban A jelentés többek között így hangzik: A hároméves tervben kitűzött céloknak megfelelően a tervidő­szak első évére vonatkozó 1958. évi népgazdasági terv az ipari termelés szerkezeti átalakításának megkezdését és ezzel egyidejűleg az állami ipar termelésének az 1957. évi színvonalát 7 százalék­kal meghaladó növelését írta elő. A külkereskedelemben a terv ki­viteli többlettel, a kivitel 22 szá­zalékos növelésével és a behoza­tal 13 százalékos csökkentésével számolt. A terv a beruházások összegének 3 százalékos, a kis­kereskedelmi eladásnak 7.5 szá­zalékos növelését írta elő. Mind­ezen feladatokat olymódon kel­lett megvalósítani, hogy emellett az 1957-ben nagymértékben meg­növekedett reálbérek és reáljöve­delmek színvonala stabilizálódjék és a hároméves tervben a terv­időszak végére előírt 6 százalékos reálbéremelkedés elérhető le­gyen. 1958-ban a népgazdasági terv­ben előírt ezen főbb fe1 adatok megvalósultak, sőt a legtöbb te- rürleten a tervezettnél nagyobb mértékben valósultak meg. Az állami ipar a teljes ter­melési tervét 4 százalékkal túlteljesítette, a külkereske­delmi forgalom kiviteli több­lete jóval meghaladta a terv­ben előírt mértéket. A beruházásokra fordított összeg — a beruházási keretek évköz­ben! felemelése folytán — 5—7 százalékkal több volt, mint amennyit a terv előírt. A kiske­reskedelmi forgalom meghaladta az előző évit, de nem érte el a tervben előirányzott mértéket. A munkások és alkalmazót ink egy keresőre jutó reálbére — az elő­zetes számítások szerint — 1957. évi szinten moágott, mivel azon­ban a foglalkoztatottság nőtt és a béreken felül 900 millió fo­rint nyereségrészesedést fizet­tek ki, a munkás és alkalma­zott családok reáljövedelme több volt, mint 1957-ben. 1958-ban a népgazdaság, az egészségügy és a kulturális élet alakulását részleteiben a követ­kezők jellemzik: Ipar 1958-ban az egész ipar teljes termelése 12 százalékkal, ezen be­iül a szocialista iparé 11 száza­lékkal, az állami iparé 12 száza­lékkal volt több, mint 1957-ben. Az ipari termelés szerkezeti át­alakulása 1958-ban megkezdő­dött. 1958-ban az alapanyag- és energiatermelő ágazatok tizen­nyolc százalékkal, a gépipar tizen­hét százalékkal, a könnyűipar tíz százalékkal, az élelmiszeripar négy százalékkal termelt többet, mint 1957-ben. A híradástechnikai ipar 29 szá­zalékkal, a műszeripar 18 száza­lékkal termelt többet, mint 1957- ben. A könnyűipar termelésének 10 százalékos növekedése mellett a textilipar 9 százalékkal, a ruhá­zati ipar 12 százalékkal termelt többet, mint 1957-ben. A termelés növeléséhez hozzá­járult, hogy az egész ipar 1958- ban mintegy hatvanezer dolgozó­val többet foglalkoztatott, mint 1957-ben és hogy a egy munkásra jutó terme­lés az állami iparban nyolc százalékkal volt több, mint az előző évben. A termelé­kenység a nehéziparban 12 százalékkal, a könnyűipar­ban és az élelmiszeriparban öt százalékkal nőtt. Az ipar anyagellátása az évfo­lyamán kielégítő és egyenletes volt. 1958-ban valamelyest javult az ipari termelés minősége, techni­kai színvonala, bővült a termé­kek választéka. 1958-ban általában csökkent az ipari termékek önköltsége és a termelési költségszint alacso­nyabb volt, mint amennyit a terv előírt. Beruházások — építkezések 1958-ban a termelési és a kül­kereskedelmi terv túlteljesítése lehetővé tette már az év folyamán a beruházási keretek felemelését. Ennek folytán 1958-ban — az előzetes szá­mítások szerint — 8—10 szá­zalékkal volt több a beruhá­zásokra fordított összeg, mint 1957-ben. Előzetes adatok szerint az év folyamán mintegy 35.000 lakás épült. Az új lakásoknak több, mint a fele két és több szobás. A beruházási és a fejújítási építkezéseket kivitelező építőipari vállalatok termelési értéke 1958- ban öt százalékkal, ezen belül az állami építőiparé hét százalékkal volt nagyobb, mint 1957-ben. Az állami építőiparban öt százalékkal kevesebb építőipari munkás dolgo­zott, mint egy évvel korábban. Mezőgazdaság A növénytermelés eredményei az 1958-as késői kitavaszodás és an­nak következtében, hogy egyes időszakokban kevés volt a csapa­dék, a legtöbb növénynél lényege­sen alatta maradtak a kiemelkedő­en jó 1957. év terméseredményei­nek és egyes növények termésho­zama nem érte el a tervezettet. A felszabadulás utáni évek átlagát azonban a legtöbb növény termés­hozama meghaladta. A vetésterület szerkezete — a terveknek megfelelően — az 1957 —58. gazdasági évben kedvezően változott: a kenyérgabona-vetésterület terhére megnőtt az ipari nö­vények, az evelő pillangósok és az abraktakarmányok ve­tésterülete. A szőlő- és bortermés mennyi­ségben és minőségben is kiemel­kedő volt. A növénytermelési eredmények­hez nagymértékben hozzájárult az, hogy 1958-ban 4.6 millió mázsa műtrágyát használt fel a mező- gazdaság. 30 százalékkal többet, mint 1957-ben. Az állatállomány 1958. év fo­lyamán növekedett és az ál­lati termékek termelése is meghaladta az 1957. évi szin­tet. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek és a termelőszö­vetkezeti csoportok tagjainak száma 13 százalékkal, terüle­tük 16 százalékkal emelke­dett az év folyamán. Az év végén 3.560 mezőgazdasági termelőszövetkezetben és termelő­szövetkezeti csoportban több mint 146.000 család, illetve 175.000 tag, az ország szántóterületének 13.5 százalékán folytatott közös gazdál­kodást. A mezőgazdasági termények az állatok és az állati termé­kek állami felvásárlásának terjedelme együttesen mint­egy kilenc százalékkal halad­ta meg az 1957-ben felvásá­rolt mennyiséget. Belkereskedelem A kiskereskedelmi forgalom 55.4 milliárd forint voit, öt százalékkal nagyobb, mint az 1957. évi, de 2.5 százalékkal kisebb, mint amennyit a terv előírt. A kereskedelmi kész­letek értéke az év végén megha­ladta a 17 tnilliárd forintot. Közlekedés A közlekedés összes agaiban 1958. évben 144 millió tonna árut és 1918 millió utast szállítottak. Az áruszállítás 13 százalékkal, a sze- j mélyszállítás 12 százalékkal múltai felül az 1957. évi teljesítménye-1 két. Külkereskedelem A külkereskedelmi forgalom a tervezettnél jóvalkedvezőbben ala­kult: a kivitel 40 százaikkal volt több, a behozatal 10 százalékkal volt kevesebb, mint az 1957. évi, ezzel a külkereskedelem a kiviteli tervet 12 százalékkal, a behozatali tervet két százalékkal teljesítette túl. Ennek következtében a kivi­teli többlet nagyobb volt, mint a tervezett, ami lehetővé tette a kül­földi tartozások csökkentését. Népmozgalom, egészségügy és kul­turális eredmények A népesség száma az év végén megközelítette a 9.9 milliót. A ter­mészetes szaparodoás 1958-ban kö­rülbelül azonos volt az 1957. évi­vel, 1958-ban kevesebb gyermek született ugyan, mint a korábbi években, de a halandóság kisebb volt. A csecsemőhalandóság is ala­csonyabb volt, mint az előző években. Az év folyamán a fertőző meg­betegedések száma általában csök­kent. 1958-ban az egészségügyi háló­zat 700 új kórházi ággyal bővült. Növekedett a társadalombiztosí­tásban bevontak száma is. Az általános iskolákban az 1958 —59. tanévben, közel 1,269.000 gyermek tanult. Az elméleti okta­tás mellett megindult a gyakorlati képzés is. Az 1958—59-es tanév elején 636 tanteremmel több állt a tanulóifjúság rendelkezésére, mint az elmúlt évben. Az egyetemek, főiskolák hallga­tóinak száma az 1958—59. okta­tási év elején 31.600 volt. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL. Kétségtelenül a német kérdésre vonatkozó szovjet javaslatok és ezek visszhangja van ma a világ érdeklődésének középpontjában. Annál is inkább, mert Nyugat- Németország remilitarizálása ve­szélyezteti a világ békéjét. Nyu- gat-Németországnak katonai fel­szerelése és atomhatalommá fej­lesztése nemcsak a Szovjetuniót és a népi demokratikus országo­kat, — tehát azokat, akik ellen mindez elsősorban irányul, de Nyugat-Németország jelenlegi szö­vetségeseit, a nyugati nagyhatal­makat is gondolkodóba ejti, sőt aggasztja. A londoni Times megállapítja: „Az újrafelfegyverzett és atom­fegyverekkel felszerelt Németor­szág öt, vagy tíz év alatt rette­netessé válik és ha még De Gaulle tábornok végre is hajtja az úgy­nevezett „.francia csodát”, Nyu- gat-Németországnak lesz a legna­gyobb hadserege Nyugat-Európá- ban. A lap felteszi a kérdést: „Hogyan háríthatja el ezt a ve­Mi a legfőbb gátja a megegyezésnek? A német kérdésben ez a gát eltávolítható-e, és ha igen, mily módon? — Ezek a kérdések fog­lalkoztatják a világot. A szovjet kormány Berlin státusának kér­désével kapcsolatban közzétett javaslataiban világosan rámuta­tott, hogy ha a nyugati hatalmak a Szovjetunió példáját követve, a potsdami egyezmény elvei szerint jártak volna el, ma már megol­dott lenne a német probléma, Európa szívében egységes, de­mokratikus német állam lenne, amely senkit sem fenyeget, ha­nem az európai béke biztosításá­hoz járul hozzá. A Német Szö­vetségi Köztársaság megterem­tése és annak a potsdami egyez­ménnyel teljesen ellentétes poli­tikája gátolja a megegyezést. Adenauer és kormánya abból a meggondolásból indult ki, és eh­hez görcsösen ragaszkodik, hogy Németországot egyesegyedül a monopolista és militarista Nyu­gat-Németország képviseli és a Német Demokratikus Köztársa­ságnak, a béke támaszának puszta létezését is kétségbe von­ja. A német békeszerződés meg­születéséhez, Németország egysé­gesítéshez, az európai béke biztosításához elsősorban ennek a tarthatatlan álláspontnak a meg­változtatása vezet. kérdésben tett szovjet javaslatok | világvisszhangja mutatta meg ta­lán a legerzékelhetooben, hogy Adenauer Nyugat-Németországot a diplomáciai Sztálingrád felé vi­szi. A berlini kérdés felvetése lehetetlenné tette a nagyhatal­mak elzárkózását a német kér­dés egészében hangoztatott állás­pontjuk felülvizsgálatától, és megnyitotta az utat az új és több eredménnyel kecsegtető tárgyalá­sok felé. A Joumál De Génévé című svájci lap is kijelenti: „Az ajtó nyitva áll, hogy újra kezd­jék a tárgyalásokat.” A Die Tat című svájci lap még arra is rá­mutat, hogy a szovjet politiká­nak erős oldala a német kérdés­ben az, hogy a dolgokat a maguk nevén nevezi és felveti „a leg­kellemetlenebb és legégetőbb problémákat is.” A nyugati ha­talmak politikájának gyenge ol­dala viszont — teszi hozzá, — hogy „gyakorlatban még soha efélét nem tettek, viszont azt a látszatot szeretnék kelteni hogy a német probléma jelenlegi álla­pota határozatlan időre fenntart­ható és ez semmiféle súlyosabb következményekre nem vezet.” t Uj momentumok — új lehetőségek „Az ajtó nyitva áll4* A Szovjetunió békeoffenzívájE egyre-másra méri a csapásokat as Adenauer-féle katasztrófa diplo­máciára. A Berlin státusénak A haladó sajtó világszerte hang­súlyozza a helyzet megmerevedé sének súlyos veszélyét és köve­teli, hogy a nyugati hatalmak is tegyék meg a megoldás felé a szükséges lépéseket. Ezért is fo­gadták széles körben nagy érdek­lődéssel Dullesnak azt a legutób­bi kijelentését, hogy §5 Egyesült Államok véleménye szerint Né metország egyesítésének ne«i az úgynevezett „szabad választások” az egyetlen útja. Az úgynevezett „szabad válasz­tások” hamis tétele már hosszú évek óta lehetetlenné tette, hogy a megegyezésre irányuló törekvé­sek kijussanak a kátyúból. Ha Dulles szerint is van a megegye­zésnek más módja, akkor ez r.em kevesebbet jelent annál, minthogy a Nyugat hajlani látsziK arra, hogy most már ne zárkózzék el teljességgel a két Németországgal való tárgyalás elől. Mint egy an­gol külügyi szóvivő ezzel kap­csolatban kijelentette, Anglia tárgyalni fog szövetségeseivel ar­ról a lehetőségről, hogy a Német­ország jövőjéről tartandó négyha­talmi tanácskozásokba a német nép képviselőit is bevonják. Mikojan amerikai látogatása része a szovjet békeoffenzívának Ezzel tehát megvan a lehetőség, hogy mindkét Németország kép­viselői ott legyenek a tárgyaláso­kon. Waiter Lippmann a New York Herald Tribune-ban megjelent kommentárjában írja; „Dulles- nek a sajtóértekezleten elhang­zott szavai megnyitották az ajtót a Németország jövőjével foglal­kozó tárgyalások előtt.” — Az Egyesült Államok külügyminisz­tériumának szócsöve igyekezett — elsősorban Bonn érzékenységére tekintettel — Dulles kijelentései­nek hangnemét módosítani, an­nak a hangsúlyozásával, hogy a szabad választások lenne a „leg- logikusabb” megoldás. De ugyan­akkor annak megismétlésével, hogy más megoldások is lehetsé­gesek, az amerikai álláspontban történt bizonyos módosulást item hogy tagadta volna, de még alá is támasztotta. Dulles maga is rámutatott azokra a nehézségek­re, amelyekkel kijelentései a nyugati szövetségeseinél — nyil­vánvalóan elsősorban Bonnban — találkozhatnak, de hangoztatta: létezik közös nevező is a két fél között a kérdés megoldására, mégpedig „az a kölcsönös óhajtás — az éles ellentétek ellenére, — hogy leüljenek tárgyalni,’ Dulles kijelentette azt is, hogy vélemé­nye szerint Mikojan amerikai lá­togatása a legkülönbözőbb kérdé­sekben, így a német kérdésben is „meghozza a két ország nézetei­nek kölcsönös, jobb megértéséti” Maga Mikojan egyik sajtóérte­kezletén ugyancsak utalt nehéz­ségre, de másfajta nehézségre, mégpedig arra, hogy a Szovjet­unió békekezdeményezései, töb­bek között a német kérdés meg­oldására vonatkozó javaslatai ed­dig az Egyesült Államok ellenál­lásán rekedtek meg. Mikojan mégis úgy látja, hogy az érint­kezések fenntartásával kell és lehet megtalálni a mindkét fél számára elfogadható feltételeket a kérdések megoldására. Miko­jan látogatása része a Szovjet­unió következetes békepolitikájá­nak, és bizonyára hozzájárul a vitás kérdések megoldásához szük­séges békés atmoszféra kialakí­tásához. Megvan annak a reménye, hogy, a német békeszerződés Szovjet­unió előterjesztette tervezete hoz­zásegít ahhoz, hogy a világ köz-, véleménye megadja a kegyelem-^ döfést az Adenauer-féle katasz-j trófa-diplomáciának, végre és> végképp elmozdítja a német kér-! dést a holtpontról: Felcsillanó remények A német kérdés az érdeklődés középpontjában szélyt Oroszország? És hozzáfűzi: „Ez Hruscsov problémája!” A cikk nem hagy kétséget, hogy ' „Hruscsov problémája” többek kö- ’ zött Anglia problémája is. És minden országé, amelyet a német I imperializmus újjáéledése veszé- ' lyeztet. De le is vonja a követ­keztetést ebből a Times-- „Nem szabad félni a Szovjetunióval folytatandó megbeszélésektől.” A német kérdés megoldása ter- " mészetesen éideke a Német De- mokartikus Köztársaság lakéi- • nak éppen úgy, mint a Német ■ Szövetségi Köztársaság állampol- : gárainak, hiszen az ő határukon- találkoznak közvetlenül a háború- és a béke erői Európában. Ugyan­- akkor a békeszerződés megkötése a német néppel előnyös minden : népnek, mindenkinek, aki békét- akar és gyűlöli a háborút.

Next

/
Thumbnails
Contents