Kelet-Magyarország, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-18 / 15. szám
4 keletmagyarország 1959. JANUÁR 18, VASÁRNAP HIKE ;< 1959. január 18, vasárnap, Plroka VÁNDOR filmautót állított forgalomba a Moziüzemi Vállalat. A téli hónapokban, január 17-től kezdve felkeresik a távoli falvakat, ahol nincs állandó mozi. A Moziüzemi Vállalat azzal segíti a termelőszövetkezeti mozgalmat, hogy a játékfilmek vetítése előtt bemutatja a falvakban a korszerű mezőgazdálkodásról szóló rövid filmeket Is. A filmautót a legújabb filmekkel szerelték fék •k ÜGYESSÉGI és akadályversenyekre készülnek a téli időszakban a Magyar Honvédelmi Szövetség városi és falusi körei. A fiatalabbak részére már februárban megkezdik a honvédelmi versenyekre való felkészülést. A megye községeiben honvédelmi esteken ismertetik a dolgozókkal ja legidőszerűbb tudnivalókat. A honvédelmi jellegű előadásokat, bemutatókat kultúrműsorral és más szórakozással teszik színessé. ★ KÜLFÖLDI vendégeket várnak a Barátság Hónapja alkalmából a csengeti általános iskola úttörői. Régebben leveleznek már az egyik szovjet iskola pionír csapatával. Most a Barátsági Hónap előkészületei során jóelőre elküldték meghívásukat a szovjet pajtásoknak. A csengeti úttörők lázasan készülődnek a személyes találkozóra. ahol nemcsak jelvényeiket, hanem véleményüket is kicserélhetik barátaikkal. ★ ORVOSI rendelőt építenek ebben az évben a panyolai dolgozók. Az elgondolások szerint a jelenlegi községi tanácsi épületet hozzák rendbe erre a célra, felszerelve korszerű berendezésekkel. A községi tanács új helyre költözik. Az idei községfejlesztési tervekben 700 méter járda korszerűsítése is benne van, melyet megelégedéssel fogadtak a község dolgozói. KÖZERÖ-BRICLá DÓKAT szerveztek a megye községeiben az — árv íz.veszély elhárítására. A közerő-brigádok kiképzésében a tűzoltók is résztvesznek. A brigádok vezetői a községi önkéntes tűzoltó parancsnokok, akik a téli időkben sem tétlenkednek, hanem a tűzoltás oktatása mellett az ár- vízvédelemmel is megismerkednek. ★ JÖNNEK az új szovjet filmek a március 5—12 között megrendezendő Szovjet Film Ünnepéire. Még távol van a bemutatók napja, de máris nagy,érdeklődés előzi meg Nyíregyházán és megyeszert© a Szovjet Film Ünnepét. Eddig többszáz jegyet vásároltak elővételben a filmek kedvelői. Az új filmek között található „Az én drága párom” című film, melynek témája hasonló a „Szállnak a darvak“-éhoz, főszereplője is azonos, Batalov személyében. Vászonra kerül a „Tengerész revü“ vidám színes revüfilm, a „Botcsinálta sofőr” című vígjáték, valmint a híres Csajkovszkij balett-film a „Hattyúk tava“. Az »íj filmeken kívül számos régebbi filmalkotásban gyönyörködhetnek a megye dolgozói. KIIRTJÁK az úgynevezett „ős- dzsungelt", a régi, rosszul termő, vadgyümölcsösöket a szatmári részeken. Panyolán már falu-gyűlésen is foglalkoztak a nagyszabású munkával, melyet hasznos, nemes gyümölcstelepítés követ többszáz holdon a Tisza, Szamos és Túr környékén. Uj korcsolyapályát avatnak ma Nyíregyházán A Nyíregyházi .Városi Testnevelési és Sporttanács intézkedése nyomán elkészült Nyíregyháza első, komolyabb korcsolyapályája. A .Stadion melletti teniszpályát építették ki erre a célra. Az átadás ma délelőtt nyolc órakor lesz és ezzel kezdetét veszi városunkban is a kórcsolyaidény. Ma és minden nap a következő időpontokban tart nyitva a pálya: reggel nyolctól 13 óráig és 14 órától 20 óráig. A belépődíj a délelőtti, illetve délutáni nyitvatartási időre egységesen 3-3 forint Az esti világítást 6 darab nagyteljesítményű égő biztosítja, míg egész napon át zenéről is gondoskodnak. A ruhatár a Stadion épületében van, ahol egyben a belépőjegyeket is meg lehet váltani. A büfében melegítő italokat és~ felvágottakat árusítanak. VIDÄM SOROK a múlt színházi évad nyíregyházi emlékkönyvébe Hiába, csak fejlődik Nyíregyhaza szmhazi kuiturá a. rr.crt hm már adomák is születtek. Ha nem is olyan klasszikusak, mint amit a vonatban hallottam. Mit hallottam? íme: Ez aztán a rögtönzés! Egy középkort felelevenítő darabban volt egy jelenet, ahol a hőst — halála után, — eltemetik. Olyan élethűségre törekedett a színház, hogy egy süilyesz.ett kamrát létesített a színpadon, ahová a koporsót beleeresztve, valóságos földet lapátolnak a „sírba". A koporsót persze a színpad alatt, a pincében előbb eltávolítják, s kieresztik belőle a sz neszt. Hogy a s.r-su-jeienat döbbenés erejű legyen, két valódi sírásót is szerződtettek, akik jó pénzért lapátoltak a közönség előtt. Egy este, nem tudni mi okból, nem vitték el a koporsót a gödör fenekéről, hanem ahogy beleeresztették a színésszel együtt, az ottmaradt. A két sírásó csak nézi, nézi... persze, nem merték hányni a homokot. A közönség pisszeg, türelmetlen. Mi lesz?! A súgó, hogy mentse a helyzetet, utasítja a sírásókat: beszéljenek már valamit, az istenért! A két középkori lapátos ösz- szenéz. Aztán az egyik belevágja lapátját a földbe, rákönyökölt es szólt mi gj en: — Na, jól fellőtték azt a holdat az oroszok! A jós De ez már Nyíregyházán történt. A Dada volt műsoron. A kis cselédlány, az úri társaság karmaiban vergődve, gyufamérget iszik, megmérgezi magát. A nagy drámai pillanatra összegyűlik az úri társaság, a lány szülei, s mások. Haldoklás, s a lány meghal. Erre megszólal egy Izgatott hang a nézőtéren: — Mondtam, ne igya meg, mert meghal, a2 istenit! A színészeket nevetőgörcs fogta el, s kis híjjá, hogy a nagy drámai pillanat harsogó nevetésbe nem fúlt. Csak természetesen A Dulszka asszony erkölcseit játszotta a Miskolci Nemzeti Színház. Dulszkiné hevesen vitázik gyönyörűséges vendégével, a kapós asszonnyal. A vita hevében meglegyinti a feketés csészét. A mozdulat túl jól sikerült. A szép fiatal asszony fess ruháján csorog a lé! Döbbent ijedség egy pillanatra, de milyen természetes ijedelem! Oda a szép ruha! Aztán kitör a k^ca gás a színészekből. De Dulszka asszonynak helyén az esze: — JÍJost nem tudom, sírjak, nevessek?! — sikoltja, és kicsit összerántva a szemöldökét, alaposan kikacagja magát Ki ez az ember ? A darabban a címszerepet a színház igazgatója játszotta. Hordágyon viszik a bíróságra, s mindenki menteni igyekszik, a szövegkönyv szerint. Csak a felperes ágál, ismerve kétes jellemét. A bíró kérdezi: Ki ez az ember?! Az egyik szereplő mellé térdel, s hevült, drámai hangon kijelenti: — Ez? A világ legjobb igazgatója! Mondanom sem kell, hogy ez nem volt a szövegkönyvben. De ugyan, ki vette észre? A hozzáértő Latabár egy itteni szereplése lkaiméval a szünetben történt. \ Lelkes Néző lépett hozzám, megkínált cigarettával, s nyugalmat erőltetve magára kijelentette: — Ha végre megszületik a nyíregyházi színház, akkor a Latabárt oda szerződtetni kell! y—b. JLwél eíf if i((á / ai'átőnik&z EGYETLEN BARÁTOM) Már többször kerestelek hivatalodban Nyíregyházán, de amint Te is tudod, amikor a Kiss Mari esküvőjéről hoztam a hírt, fontos dolgod akadt, nem tudtunk beszélgetni. Utóbb, mikor anyád kóstolóját adtam át, hivatalos voltál valami „fogadásra”. Így, ha zokon is veszed, kénytelen-kelletlen a nyilvánosság előtt sorolom papírra mondókámat. Ne csodálkozz és ne pirulj el, mert amit írok, jóllehet Neked címeztem, azoknak is szól, akik véletlenül magukra ismernek a sorok olvasása után. Először is egy „vallomással’’ tartozom. Az igazmondás arra int, kertelés nélkül mondjam el. Meg is mondom, már csak így papíron. Mi nem is olyan régen, alig egy hete találkoztunk. Igen, mi ketten. Megjegyzem — nehogy félreérts — a találkozásunk, úgy mondva, egyoldalú volt. En láttalak, majdnem megérintettem a kezed, de Te biztosan nem láthattál. Ha nem csap be az emlékezetem, egy kis mellékutcán, a Szabolcs utcán lépkedtél nem kis meglepetésemre, nem is egyedül, hanem anyáddal. Láttam a munkában meggörnyedt, kis vézna, fehérfürtű öregasszony milyen boldog, hogy szép szál, jólöltözött, „jóállású” fiával kettesben róhatja az idegen város aszfaltját. Te akkor jobb karodat anyád karjába fűzted s a messzi semmit kémlelve baktattál, míg a falusi kis házakhoz szokott anyád csodálkozva hordozta végig tekintetéta szembetűnő emeletes házak jégvirágos erkélyein. Te olykor elejtettél egy-egy megjegyzést lassan, közömbösen, unottan... Mikor kiértetek az egyenes sugárútra, a Széchenyi útra — váratlanul kihúztad a kezed s „nagy kalapot” emeltél valamelyik ismerősödnek. Ez még többször megismétlődött, s Te valahogy elfelejtetted a forgalmas utcákon, tereken, —a város szivében — újra megkarolni öreg édesanyádat. Én észrevétlen utánatok szegődtem és nem titkolom, először élveztem, hogy tudtotok nélkül tanúja vagyok a rövid sétának. Édesanyád talán semmi jelentőséget nem tulajdonított ennek, hogy felhagytál a karolással s olykor egy-két lépéssel megelőzted őt; szegény, változatlan csodálattal bámulta a fényképészet díszes kirakatát, a mértékutáni ruhák pompás elrendezését. És Te, Te érthetelen idegességgel az egyik szép kirakatnál megrántottad a kabátját: ,,Menjünk, anyám, ez nem magának való”. Ekkor én egyszerre úgy láttam — talán csak gondoltam — valami halovány felhő ereszkedik anyád ránccal borított arcára, szemére. És én tovább mentem, nem szólítottalak meg. A szokatlan emberi forgatagban váltig azon gondolkoztam, mi babo- názott meg; a város, az előkelő társadalmi élet, vagy a hivatal, melynek fiatal fejjel teljhatalmú vezetője vagy? Nem találtam meg a nyitját, de a sok kavargó gondolat eszembe juttatott egy régi kis epizódot. Talán már nem is emlékszel rá, én igen. Az internátusbán — ahol együtt ettük a sovány kosztot — egyszer meglátogatott anyád. Kopott barna fatáskában hozta a „kalóriapótlékot”, abban, amit apád eszkábált téli estéken. Mi, az első osztály, reggelizni mentünk. Amint a harmadik emeletről leértünk a jegenyékkel szegett udvarra, a kapunál megláttad öt. Megpillantottad és úgy tettél, mintha nem vetted volna észre. Társaid, barátaid előtt röstellted a kis kopott fatáskás mamádat. Nem szaladtál hozzá, elvegyültél a többi fiúk között, csak az első szünetben ugrottál le pár percre hozzá. Talán tőlem, Vagy magadtól szégyellve a dolgot. Akkor azt hittem, véletlen volt... Az is eszembe jutott, mikor egyetemista voltál, a szüleid hetenkint küldték a csomagot és az összekuporgatott pénzecskét, hogy ne legyél „alábbvaló” a többinél, legyen pénzed egy pohár sörre, mozira. Milyen szép leveleket írtál haza akkor! Édesanyád könnyezve olvasgatta a szomszédoknak. Valami olyasmit is írtál, ha megkapod a diplomát, és állásba kerülsz, sohasem feledkezel el a szüléidről, támogatod, segíted őket. Szerencsére azóta jóra fordult a világ. A szüleid nem | szorulnak támogatásra, apád a termelőszövetkezetben meg- | keresi a kenyeret, anyád varrogat, segít a ház körül. Megvan mindenük, most vásárolnak rádiót. Te sem panaszkodhatsz, havi 2600 forintos állásba kerültél, elérted a célodat, önálló, független, jólke:z-5 ember vagy. De már bocsáss meg, kitolakszik belőlem a kérdés: megháláltad-e csak az ezredrészét a szüleid jóságának? Nem, ne válaszolj nekem erre. Legfeljebb önön-magadnak. Én csak annyit tudok, 3 év óta kétszer látogattad meg az „öregeket”, levelet „nem érsz rá” írni, pedig úgy várják, mint a száraz föld a záport. Semmit nem kérnek, nem kívánnak az „öregeid” csak. annyit: írj gyakrabban, hogy élsz, mint élsz, nem vagy-e beteg, nincs-e valami bajod. Csak ennyit kívánnak, és hogy sűrűbben látogasd meg őket, legyél egy kicsit az övék is. Ne haragudj, hogy zsúfolt munkádban pár sorommal zavarlak. Lehet, nem is jut időd arra, hogy elolvasd, de ha valahol egy fekete mellett, vagy egy kártyaparti szünetében elibéd kerül, szentelj neki pár percet. És ha elolvasod, talán utána felébred benned valami. Valami, ami hiszem, hogy megvan benned, csak szunnyad és elfátyolozták a sikerek, „a programok”, a zajos élet s megfeledkeztél arról a két munkáskézről, amely ringatott, dajkált, nevelt, óvott a széltől is. Óvd őket Te is, a megrázkódtatástól, a kétségektől, írj nekik hosszú, őszinte levelet, mert ha nem jön a postás, anyád éjszakákon át sír. Szóval látogasd meg a kis falut, ahol születtél; nem is gondolod mennyi mindennel várunk, mennyi újságot tartogatunk Neked. Most tehát búcsozom, kívánom, hogy levelem jó egészségben találjon. ölel barátod: PÁLL GÉZA. INeontények árnyékában ti Nemrég megírtuk, hogy az idén kigyullad a neon-fény a S város főbb pontjain. Nem akarunk ma sem tiltakozni ellene, o sőt annak örülnénk a legjobban, ha ez a nap már holnap len- £ ne. A neonokat említve csupán az jutott eszembe, milyen ß furcsa versengés szemtanúi leszünk a petróleumlámpák és az D ostornyél neon-cső „hadrakelésénél”. Mert ha így megy, elér- S jük, hogy a bőfényű neonok árnyékában továbbra is mara- □ dandó lesz Nyíregyházán az a néhány „petróleumos do- Ej hányáruda”, amely a Zsdánov utca, a Dózsa György utca, a q Rákóczi utca, a Kossuth-tér s más főbb hely egyes pontjain □ csodáitatja magát, enyhén pislákoló petróleumlámpáival. Bi- Q zony, elpirul a nyíregyházi ember, ha elhalad a kis bodegák rj előtt, különösen, ha ráemeli szemét a fénylő neon-csövekre, □ a modern arcú városra. Legfőbb ideje lenne már villanyra □ cserélni az árván bóbiskoló lámpákat B (Pg) Q
