Kelet-Magyarország, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-13 / 10. szám

1959. JANUÁR 13, KEDD KELFTM AGT A RORSZ ÁG s n Németországgal kötenüö békeszerződés szovjet tervezete (Kivonat) MOSZKVA (TASZSZ): A szovjet kormány január 10-én az amerikai, az angol és a francia nagykövet útján átnyújtotta az említett államok kormányainak a Németországgal kötendő béke­szerződés tervezetét. A szovjet kormány eljuttatta e szerződéstervezetet a Németország ellen vívott háborúban fegyveres erőikkel részt vett többi ál­lamnak, valamint az NDK és az NSZK kormá­nyának is. A tervezet szerint a békeszerződés egyfelől a Szovjetunió, Nagy-Britannia, az Egyesült Álla­mok, Franciaország és a Németország ellen vívott háborúban fegyveres erőikkel részt vett többi ál­lam (a tervezet ezeket az államokat „ szövetséges és társult hatalmaknak" nevezi), másfelől a jelen­leg a Német Demokratikus Köztársaság által kép­viselt Németország (vagy ha a békeszerződés alá­írásakor" már megalakult a német konföderáció, akkor a német konföderáció, valamint a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetsé­gi Köztársaság) között kötik meg. A szerződéstervezetnek hat része van; e hat rész 48 cikkelyt tartalmaz. Az I. rész a „Politikai és területi rendelkezése­ket”, a II. „Az egységes Németország helyreállí­tására vonatkozó rendelkezéseket", a lit. a „Katonai rendelkezéseket”, a IV. a „Gazdasági rendelkezéseket" tartalmazza, az V. rész címe: „Jóvátételek és megtérítések”, a VI. rész pedig a „Zárórendelkezésekről“ szól. Az I. cikkely szerint a szövetséges és társult hatalmak, valamint Németország megállapítják a háborús állapot megszűnését és a békés kapcso­latok létrejöttét. „Németországnak valamely formában való egyesítéséig, a Németország kifejezésen a jelen szerződésben a ma fennálló két német államot: A Német Demokratikus Köztársaságot és Német Szövetségi Köztársaságot kell érteni, s Németor­szágnak e szerződésben megállapított valameny- nyi joga és kötelezettsége egyaránt vonatkozik a Német Demokratikus Közsársaságra, valamint a Német Szövetségi Köztársaságra” — hangoztatja a második cikkely. A IV. cikkely szerint a szövetséges és tár­sult hatamak Németországgal való kapcsolataikat „Németország szuverénításának és területi integ­ritásának tiszteletben tartásának, a német bel- ügyekbe való be nem avatkozásnak, a meg nem támadásnak, az egyenlőségnek és a kölcsönös előny elveinek, valamint a jelen szerződésben foglalt rendelkezéseknek alapján építik fel. Né­metországot ugyanezek az elvek fogják vezérelni minden más országgal való kapcsolataiban." A tervezet V. cikkelye szerint Németország „Nem léphet semmiféle olyan katonai szövetség­be, amely a jelen szerződésben résztvevő bármely hatalom ellen irányul, s nem vehet részt olyan katonai szövetségben, amelynek résztvevői között nem szerepel a hitlerellenes koalíció mind a négy szövetséges hatalma: a Szovjetunió, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország”. Mihelyt a Németországgal kötött szerződés hatályba lép, Németország — az NDK és az NSZK — „mentesül mindazoktól a kötelezettsé­gektől, amelyek a varsói szerződés szervezetében, illetve az Észak-Atlanti Szövetségben és a Nyu­gat-Európai Szövetségben való tagsággal kapcso­latosak". A VIII. cikkely szerint Németország határai azonosak az 1959. január elsején fennállt hatá­rokkal. Németország határait a szerződéshez mel­lékelt térkép tünteti fel. Németországnak egy ál­lamban való egyesítéséig a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság területét elválasztó határvonalat az 1959. január 1-i állapot szerint a szerződéshez mellékelt tér­kép tünteti fel. A IX. cikkely kimondja: „Az 1945. évi potsdami egyezménynek megfe­lelően: a) Németország lemond mindazokról a jogok­ról, jogi igényekről és jogalapokról, amelyek 'a Balti-tengertől kissé nyugatra fekvő Swinemünde városig onnan az Odera folyó mentén a „nyugati” Neisse torkolatáig, majd a „nyugati" Neisse men­tén a csehszlovák határig húzódó vonaltól keletre fekvő volt német területekre vonatkoznak, bele­értve a volt Kelet-Poroszország területét, továbbá a volt Danzig területét is, amelyek a Németor­szág által elismert Lengyel Népköztársaság szu­verenitása alá kerültek. b) Németország lemond az általa elismert Szovjetunió szuverenitása alá került volt König­sberg város és környékére vonatkozó minden jo­gáról, jogalapról és igényről”. A X. és XI. cikkely szerint Németország ér­vénytelennek ismeri el a müncheni egyezményt és kijelenti, hogy a volt úgynevezett Szudéta- vidéket mindenkorra a Csehszlovák Köztársaság területe sérthetetlen részeként ismeri el. Német­ország elismeri, hogy Elzász-Lotharingia a Fran­cia Köztársaság része, a Saar-vidék pedig Né­metország területéhez tartozik. A XIII. cikkely szerint „Németország elisme­ri a független és demokratikus Ausztria helyreál­lításáról szóló 1955. május 15-én kelt államszer­ződés teljes hatályát és az Anschluss megtiltását, amely a szerződésben foglaltatik. A XVII. cikkely szerint „Németország köte­lezi magát, hogy megtiltja és büntetendő cselek­ménynek minősíti a Nemzeti Szocialista Párt, valamint a hozzátartozott, vagy ellenőrzése alatt állott szervezetek újjáalakítását, létét és tevé­kenységét Németország területén, beleértve a politikai, a katonai és a részben katonai szerve­zeteket, továbbá egyéb hasonló pártokat és szer­vezeteket, különösen azon revansista pártokat és szervezeteket, amelyek Németország határainak felülvizsgálását követelik, vagy területi igényeket jelentenek be más államokkal szemben". A XVIII. cikkely szerint Németország „kö­telezi magát, hogy feloszlatja és büntetendő cse­lekménynek minősíti bármely emigráns és egyéb szervezet létesítését és működését, amely ellensé­ges tevékenységet fejt ki bármely szövetséges és társult hatalom ellen”. A XX. cikkelyben Németország kötelezi ma­gát, hogy „semmiféle formában nem tűr meg olyan propagandát, amelynek célja, vagy amely elősegítheti, hogy a békét veszélyeztesse, azt megbontsa, vagy agressziós cselekményt robbant­son ki, beleértve a háborús propagandát, vala­mint mindenfajta revansista megnyilatkozást Né­metország határainak felülvizsgálási követelései­vel, más országok elleni területi igényekkel". A tervezet XXII. cikkelyében ez áll: „A szö­vetséges és társult hatalmak elismerik a német népnek azt a jogát, hogy helyreállítsa Németor­szág egységét és kifejezik azt a készségüket, hogy mindkét államnak minden eszközzel segítséget nyújtanak e cél eléréséhez a Német Demokrati­kus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztár­saság közeledése és megegyezése alapján”. A XXIII. cikkely értelmében a NDK és az NSZK „ünnepélyesen kötelezi magát, hogy soha­sem folyamodik erőszakhoz, s nem fenyegetőzik erőszak alkalmazásával Németország újraegyesí­tésének elérése végett és békés eszközökkel old meg minden vitás kérdést, amely kapcsolataik­ban keletkezhet". A XXV. cikkely kimondja: „Németország egységének helyreállításáig és az egységes Né­met állam megalakításáig Nyugat-Beriin demilj- tarizált szabad város, amelynek saját külön stá­tusa van”. A XXVI. cikkely szerint „Németországnak nemzeti fegyveres erői, katonai légierői és hadi­tengerészeti erői lesznek, amelyekre az ország védelmének biztosítása végett szüksége van". A XXVIII. cikkely szerint Németország nem tarthat birtokában, nem gyárthat, nem szerezhet be és nem próbálhat ki: a) Semmiféle nukleáris fegyvert és egyéb tö­megpusztító eszközt, beleértve a biológiai és ve­gyi harci eszközöket; b) Semmiféle rakétát és irányítható lövedé­ket, sem pedig ezeknek fellövésére, vagy irányí­tására szolgáló felszerelést; c) Elsősorban bombázásra tervezett, tehát bombák és lövedékek tárolására szolgáló felsze­reléssel ellátott repülőgépeket; d) Tengeralattjárókat. A XXX. cikkely szerint a Németország terü­letén tartózkodó valamennyi külföldi alakulatot a szerződés életbelépése után legkésőbb egy év alatt (vagy az érdekelt felek által egyezménye­sen megállapított más határidőn belül) ki kell vonni az országból, s a szerződés hatályba lépése után hat hónappal egyharmaddal csökkenteni a Németországban állomásozó idegen csapatok lét­számát. Ezzel egyidőben fel kell számolni a Né­metország területén levő valamennyi külföldi ka­tonai támaszpontot. A jövőben Németország nem engedheti meg, hogy területén bármilyen külföldi fegyveres erő. vagy támaszpont legyen. A tervezet XXXII. cikkelye szerint „Német­országot egyáltalán nem korlátozzák békés gaz­daságának fejlesztésében, amelynek a német nép jólétének növelésére kell irányulnia. Németorszá­got sem külkereskedelemben, sem a tengeri hajó­zásban, sem a világpiacokon való szereplésben nem korlátozzák”. A XLI. cikkely szerint a jóvátétel kérdését teljesen megoldottnak tekintik, s a szövetséges és társult hatalmak lemondanak minden ezzel kap­csolatos további igényükről. A „Záró rendelkezésekben” többek között az áll, hegy a békeszerződés életbelépésétől kezdve Németországot felmentik minden olyan kötele­zettség alól, amely az NDK és az NSZK kormá­nya által a békeszerződés előtt kötött nemzetközi szerződésekből folyik és ellentmond a békeszerző­dés rendelkezéseinek. (XLIII. cikkely.) A XLVI. cikkely szerint bármely állam csat­lakozhat a békeszerződéshez, amely hadiállapot- ban volt Németországgal, de a szerződés aláírása­kor nem szerepelt a szerződő felek között, A kubai kommunisták első nagygyűlése 9 Távozik Kubából az Egyesült Államok jelenlegi nagykövete HAVANA (MTI): Fidel Castro szombaton Havanában egy sajtó- értekezleten kijelentette. , ha a győzelmes felkelés résztvevői be akarnak lépni az új kubai had­seregbe, szívesen látják őket. Újságírók kérdésére vá'aszolva elmondotta, hogy Errol Flynn amerikai filmszínész haditudósí­tói minőségben tartózkodott a harci cselekmények színhelyén. Megjegyezte, hegy azokat az ame­rikaikat, akik a felkelők oldalán harcoltak, kitüntetik. Fidel Castro kifejtette, hogy fel­számolják „az amerikai irányítás alatt álló játékkaszinókat", de a külföldi tőkebefektetőknek a volt Batista-kormánnyal kötött megál­lapodásait továbbra is tiszteletben tartják, „ha azok megfelelnek a j törvényeknek”. A kubai kommunisták a felke­lés győzelme óta szombaton este tartották első nagygyűlésüket Ha­vanában. WASHINGTON: Eisenhower el­nök szombaton elfogadta Earl T. Smith-nek, az Egyesült Államok kubai nagykövetének lemondását — közölte Hagerty, a Fehér Ház sajtószóvivője. Mint ismeretes, a kubai felkelők azzal vádolták; Smith nagykövetet, hogy reakciós kubai csoportokkal tartott fenn kapcsolatot és működésével igye- ikezett megakadályozni a felkelők: I mozgalmának sikerét. A szovjet nép baráti kapcsolatot óhajt az Egyesült Államokkal Mikojan sajtóértekezlete San Franciscóban SAN FRANCISCO, (AP): A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának első elnökhelyet­tese szombaton Chicagóból repü­lőgépen San Franciscóba érkezett. Mikojan néhány órával később megjelent a San Francisco-i saj­tóklubban. A fogadáson a klub­nak körülbelül hatszáz tagja vett részt. Mikojan a hozzáintézett kérdésekre részletesen válaszolt. Arra a kérdésre válaszolva, hogy mit nyújthat a kommunizmus az amerikai munkásnak ezeket mondta: „Ha most erre a kérdésre köz­vetlen választ adnék, „kommu­nista propagandával” és az Egye­sült Államok belügyeibe való be­avatkozással vádolhatnának meg. Közvetve azonban válaszolhatók. A Szovjetunióban a termelés ugyanolyan fejlettségi színvonala mellett, mint az Egyeült Álla­mokban, a munkások még egy­szer olyan jól élnének, mint az amerikai munkások.” Az ezután feltett néhány kér­dés a Kínai Népköztársaságra, valamint a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió közötti viszony­ra vonatkozott. Mikojan válaszá­ban hangsúlyozta, hogy a Szov­jetuniót és Kínát a legszivélye- sebb viszony fűzi egymáshoz. Kína virágzik és rohamosan fej­lődik. A Szovjetunió a teljes egyenjogúság alapján baráti tá­mogatásban részesíti Kínát. Úgy vélem — fűzte hozzá Mikojan — Amerika helyesen járna el, ha Kínát nyitott szemmel, nem pedig olyan szemüvegen keresztül | szemlélné, amely eltorzítja a való- I ságot. Ezzel csak maga Amerika I veszít. A kínai népi kommunák meg szervezéséről hozzáintézett kérdésben Mikojan így nyilatkozott: „Bármilyen furcsán is hangzik, a kommunák megszervezése ag­godalmat kelt Nyugaton, Kínában viszont ezt lelkesen támogatja az egész nép. A kommunák meg­szervezésére vonatkozó kínai in­tézkedés végrehajtása bizonyítja, hogy a szocialista országok nem másolják a Szovjetuniót. A Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kulturális cseré­re vonatkozó kérdésre válaszul Mikojan közölté: a kultúrcsere- egyezmény örvendetes fejlemény a két ország közötti kapcsolatok­ban. „Az ebben az egyezmény­ben foglaltak — mondotta Miko­jan — megvalósulnak és jó do­log, hogy az amerikaik már nem félnek többé a szovjet táncosnők­től és nem követelik tőlük, hogy bélyegzőpárnákra nyomkodják ujjúkat ujjlenyomatok végett." Mikojan arra a kérdésre, hogy véleménye szerint a megegyezé­ses megállapodás milyen kérdés­ben a legfontosabb az Egvesült Államokkal való viszony megja­vítása szempontjából, ezt vála­szolta: „mindenekelőtt a béke kérdésében. Szükséges, hogy ne élezzék ki a viszonyt, továbbá, hogy /essenek véget a hideghábo­rúnak és mint egyenlő az egyen­lővel, tárgyaljanak anélkül, hogy diktátumhoz folyamodnának. Ak­kor közös nevezőre jutunk a vi­tás kérdések megoldásában". Január 20-ig találkozik Mikojan és Eisenkotver? Olyan konKrét kérdésként, amely­ben a megállapodás különösen nagyjelentőségű lenne, Mikojan a nukleáris fegyverkísérletek meg­szűntetésének problémáját emlí­tette. Második fontos probléma­ként a váratlan támadás kiküszö­bölésére vonatkozó intézkedések kérdésére utalt. Az Egyesült Ál­lamok képviselői — mondotta akadályokat gördítenek e két probléma megoldása elé. Mikojan hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok közötti kölcsönös előnyös kereskedelem kibővítése előmoz­dítja a nemzetközi helyzet megja- vulását és a két ország közötti kapcsolatok elmélyülését. Mikojan példaként utalt azokra a nevetsé­ges mesterséges korlátozásokra, amelyek az Egyesült Államokban a Szovjetunióval való kereskede­lem tekintetében érvényben van­nak. Mikojannak azt a kijelentését, hogy a szovjet nép baráti kap­csolatokat óhajt az Egyesült Ál­lamokkal, az egyenlőség és a bé­kés verseny alapján, az egész te­remben visszhangzó, hosszantartó tapssal fogadták. ★ Washington. James Hagerty, a Fehér Ház sajtószóvivője szomba­ton kijelentette, lehetséges, hogy január 10-e, illetőleg 20-a előtt ser kerül Mikojan és Eisenhower találkozására. A találkozás végle­ges időpontját hétfőn közük.

Next

/
Thumbnails
Contents