Kelet-Magyarország, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-08 / 6. szám
2 K ÜL FT MAGVAKOK»/. AG 1959. JANUAR 8, CSÜTÖRTÖK Ankéttől indult A „KELETMAGYARORSZÁG“ szervezési mozgalma Január b-an délelőtt 9 órai Kezdettel sajtóterjesztési ankétot tartottak a József Attiia Művelődési Ház kistermében a megyei sajtó terjesztésében érdekelt szervek képviselőinek részvételével. ür. Deák Ignác/, a debreceni postaigazgatóság kiküldötte beszámolójában ismertette a megyei pártbizottság és a megyei tanács lapjának, a Keletmagyar- ország olvasottságára és elterjedtségére vonatkozó tapasztalatokat és azokat a feladatokat, amelyek a további eredmények érdekében megvalósításra várnak. Többek között ezeket mondotta: — A Keletma gyár ország, •— mely az utóbbi hónapokban igen sokat javult mind tartalmában, mind szerkesztésében — nem jut el kellő példány számban azokhoz a dolgozó rétegekhez, amelyeknek számára elsősorban hasznos lehet: a falu állami és tőmegszer- vezeti vezetőihez, pedagógusokhoz^ mezőgazdasági üzemek dolgozóihoz, a városi lakossághoz stb. Az a célunk, hogy ezen változtassunk, minél többen fizessenek elő tartósan a megyei lapra és minél többen vásároljanak naponta áruspéldányokat a dolgozók. Ennek érdekében szükséges » lap terjesztésbe» érdekelt hivatalos és társadalmi szervezők felvilágosító munkájának őssaeh angolása A továbbiakban Deák elvtárs javasolta, hogy a falvakban sajtószervezés legfőbb irányítói a köztsgi párttitkárok legyenek, A minőségében, színvonalában és olvasmányosságában előnyösen megváltozott megyei lap megismertetése és megszerettetése érdekében figyelmes egyéni agitá- cióra van szükség. Az előfizetések szervezésénél ügyelni kell az önkéntesség betartására és mindenféle kényszer mellőzésére. így lehet elérni legjobban azt, hogy az előfizetők nem mondj ált fel a lapot egy hónap múlva, hanem szívesen megtartják, mert érzik, hogy munkájukat segíti, érdeklődésüket kielégíti, szórakoztat és nevel. Az ankét résztvevői nagy érdeklődéssel vitatták meg a sajtóterjesztés problémáit, A felszólalók valamennyien elismeréssel nyilatkoztak a megyei lap örvendetes javulásáról nemcsak saját maguk, hanem számos újságolvasó nevében is, akiket hallottak nyilatkozni lapunkról. így például Sz Kováes Sándor (Debrecen) elmondotta, hogy utoljára 9 hónappal ezelőtt volt Nyíregyházán, amikor kissé szürke és unalmas volt a Kelet ma gyarország. Mostanában pedig sok rövid és érdekes cikk, tetszetős tördelés jellemzi a lapot. A témák változatosak és minden jelentős réteg problémáival foglalkozik. Ilyen lapot szívesen lehet ajánlani a dolgozóknak. Hasonló szellemben nyilatkozott Pf«X Béta is (Nagy- kálló), aki ismertette a nagy- kállói dolgozók véleményét. E szerint a Keletmagyarország a tartós javulás útjára lépett és szinte önmagát propagálja. helyi problémákról es eseményekről. Az ő példáját sok járási és községi vezető megszívlelhetné. Különféle problémák Többen szóvátették a tsz-tagok' előfizetési problémáit. Kardosné elvtársnő (Nyíregyháza) elmondta, hogy a tsz-tagok általában meg vannak elégedve a megyei i lappal és szeretnék azt rendszeresen járatni. Több tsz-ben azonban a korábbi évek gyakorlata szerint szeretnék, ha a lap előfizetési díját a tsz. előlegezné és zárszámadáskor levonásba hozná. Tamavölgyi elvtárs (Nyíregyháza) szerint ebben az ügyben központi irányelv kiadására volna- szükség, mert a tsz-elnökök (pl. a tiszadobi Táncsics esetében is) elzárkóznak az előfizetési díj előlegezésétől; Bódi elvtárs (Nyíregyháza) arra hívta fel a szervezők figyelmét, hogy a régi rossz kényszerítő módszereket kerüljék el és ne legyen kampányszerű a szervező munka a társadalmi szerveknél, hanem folyamatos. Több felszólalóval egyetértve javasolta, hogy a községi, üzend, hivatali pártszervezetek és a járási pártbizottságok rendszeresen értékeljék a sajtóterjesztés helyzetét. Vett azonban olyan vélemény is az ankéton, hogy a dolgozók egyrészében különféle előítélet él a megyei lappal kacsolatbon Podreeski András bírálta azokat a postai kézbesítőket, akik nem hívják fel a dolgozók figyelmét a lap éj szellemére és tartalmára. Ezek a kézbesítők maguk sem olvassák a lapot, még ma is rossznak tartják azt, holott ezma már helytelen nézet, mert a lap igenis egyre jobb, Számos postahivatal-vezető — mint Nagy Domonkos (Nyíregyháza), Felhős elvtárs (Vásárosnamény) stb. — hangoztatta, hogy először a postahivatalok saját portájukon csináljanak rendet. Neveljék politikailag is az elmaradott kézbesítőket, értessék meg velük, hogy a lap hangos árusítása hivatalos kötelességük, amellett, hogy ez a munka anyagilag is javukra válik. Többen foglalkoztak' ti községi vezetők és a megyei sajtó viszonyával. Podreezki András példákkal igazolta, hogy több községben a vezetők — sajnos, nemcsak tanács vt>- elnökök és titkárok, üzemi és tömegszervezeti vezetők és pedagógusok, hanem egyes párttitkárok — sem járatják a megyei sajtót. Ezek a veaetök — amint Serflelt István, a megyei pártbizottság agit-prop osztályának helyettes vezetője rámutatott — gondoljanak a megyei sajtó fontos szerepére, A Keletmagyarország a megyei pártbizottság és a megyei tanács lapja, fontos szerepet tölt be a párt megyei politikájának tolmácsolásában, a jó módszerek terjesztésében, a tájékoztatásban, jó dolgoztát népszerűsítésében, a hibák feltárásában, művelődési és szórakoztatási igények kielégítésében stb. A sajtó fontos szerepéből következik, hogy terjesztése politikai feladat, amelyre nevelni kell a lapszervező dolgozókat. Az a vezető, aki maga sem mutat példát a megyei sajtóhoz való jóviszony tekintetében, képtelen a helyi lapterjesztőket és társadalmi szervezőket helyesen nevelni. Néhol arra hivatkoznak, hogy a lapunk nem foglalkozik egy-egy község, üzem, gazdaság életével, ezért nem fizetnek elő rá. Ebben a bírálatban van igazság. A lap szerkesztősége ezen a hiányosságon úgy igyekszik javítani, hogy részben az elhanyagolt területeket számba veszi és törődni fog velük, részben pedig a szervezés alatt lévő levelező és tudósító hálózatának segítségével igyekszik felszámolni a fehér foltokat. Az ankét egyik résztvevője Mátrai Károly (Tiszátok) ígérte, hogy rendszeresen tájékoztatni fogja a megyei lapot az aktuális Kása elvtárs (Budapest) és Farkas Pál (Nyíregyháza) egyaránt hangoztatták, hogy a különböző szervek a sajtóterjesztés tekintetében is tartsák a kapcsolatot a pártszervezetekkel és pártszervekkel, mert ahol ez a kapcsolat jó, ott sikeresen halad a terjesztés munkája is, amelyben egyébként a postahivatalok vezetőit és kébesítőit terheli a legnagyobb felelősség, főleg az előfizetések megtartásában. Ebben érdekeltté teszi őket, valamint a szervezőket a kitűzött szép jutalom is, amelynek odaítélésében szerepet játszik az is, hogy a február végéig beszervezett előfizetőket a június 30-i értékelés időpontjáig meg tudják-e tartani. Megvan a javulás reális feltétele Az ankét megállapította, hogy a megyei sajtó példányszám emelésének megvannak a reális feltételei. A választások idején megnőtt a dolgozók politikai érdeklődése, emelkedett életszínvonala, kulturális igénye és a fokozott . követelményeknek megfelelően a megyei sajtó is képes a dolgozók különböző rétegeinek problémáival érdeklődést keltőén foglalkozni. A lap munkatársai azon vannak, hegy a lehetőségekhez mérten még jobbat, hasznosabbat és szebbat nyújtsanak a megye dolSegélyt kapnak ax öreg sxaksxervexeti tagok A szakszervezetek egyszeri segélyben részesítik azokat az öreg szakszervezeti tagokat, akik tagsági könyvükkel 20 éves tagságot tudnak igazolni. A segélyezés feltétele csupán az. hogy az illető nyugdíja nem haladhatja meg a 700 forintot. Az SZMT elnöksége néhány napja tett az újságba egy üyen felhívást és máris jelentkeztek a segélyért a városból többen is: A 250 forintot a szakszervezeti tagsági könyv és a legutóbbi nyugdíjszelvény bemutatásakor azonnal kifizetik. Az SZMT elnöksége ismételten felhívással fordul az érdekeltekhez, hogy jelentkezzenek segélyért a szakszervezetek székhazában (Nyíregyháza, Zsdánov utca 24. szám.) A vidékiek levélben jelenthetik. '» igényüket, gozóinak. Az ankét fő jellemzője volt a I lényeges problémák alapos tisztázása, az egészséges kritkai szellem, a célok és módszerek világíts kijelölése és az egyre lelkesebben kibontakozó versengés a jobb és nagyobb eredményért. — Helyes és jó versenyvállálások születtek, amelyek teljesítésével joggal számíthatunk megyei lapunk példányszámának emelkedésére és ezzel együtt a dolgozók nagyobb tömegének olvasottságára, megelégedettségének gyors növekedésére. Antal, fiai Lingner M ax Linger professzor a kiváló német festő és grafikus a szocialista realizmus optimista és népies művészetének úttörője, november 17-én ünnepelte 70. születésnapját. A harmincas években külföldön fejlődött azzá a nagy művésszé, akit ma a német nép és a nemzetközi munkásmozgalom jól ismer és szeret, A „modern” művészet keresése vonzotta őt 1928-ban Franciaországba. Ott találkozott a francia munkásmozgalommal és világhíressé lett, mint a „Hu- manité1’ rajzolója, A fasizmus letörése után 1949-ben visszatért hazájába, és ott az új német művész generáció tanítója lett. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya áldozatteljes és példaszerű munkájáért, amit a nép érdekében végzett, Nemzeti díjjal jutalmazta. A következőkben átadjuk a szót magának a mesternek, amint az önéletrajzában leírta; Hogyan éltem é* dolgoztam Pályám elején a polgári társadalom tipikus művészalakja voltam, aki csak a társadalom szegélyén és annak luxus ösztöneiből tudtam megélni. Amikor ennek a társadalomnak rosszabbul ment, akkor a művészet és a művészek voltak azok, akiknek akiknek legelőször szenvednie kellett emiatt. Semmisem sikerült nekem Párizsban, kétségbe voltam esve. Kimerülve a hoszszas eredménytelen járkálástól egy ízben leroskadtam egy pádra. Valaki ott felejtett egy újságot. Egy abban lévő cikkből egyszerre világos lett előttem, hogy a művészetnek itt egyenlőre semmi jövője nincsen. Ekkor hirtelen mintha egy fátyol hullott volna le1 a szemeimről. Művészetnek muszáj lenni! Hogyan lehet egy új, jobb társadalmat felépíteni, kultúra, művészet nélkül? Hazaérve azonnal egy cáfolatot írtam az olvasott cikkre az újság főszerkesztőjének. Az ö neve Henri Barbusse volt. Egy nap megjött a válasz:.„Ha ön így gondolkozik, akkor jöjjön hozzánk és dolgozzon velünk a „MONDE” újság Szerkesztőségében. Ez fordulópontot jelentett életemben. Politikai légkörben dolgozva egyre többet kezdtem foglalkozni politikával. Eközben megfigyeltem, hogy . a. gyűlések leg70 éves többnyire dohányfüstös, ízléstelen termekben zajlottak le és eszembe ötlött, olyan függönyszerű selyem vékonyságú dekorációt készíteni, amit a szónok kényelmesen magával vihet aktatáskájában és amit könnyen fel tud bárhol néhány szeggel a falra erősíteni, hogy ezáltal a terem hangulatosságát emelje. Amint egyre jobban megismerkedtem az újságírással, fokozatosabban egyszerűbbek és jobbak' lettek rajzaim is. Külföldi lapok kezdték azokat másolatban közölni. Sőt még a portugál Fe- gyenc-szigeteken is, ahol Sala-, zár diktátor az antifasisztákat fogva tartotta, utána rajzolták képeimet. Láttam egy rendkívül, megrázó dokumentumot. Egyik rajzomat lemásolták és azon á vörös zászlót vérrel színezték. Hogyha valaki azt a néhány ezer újságból kivágott rajzott, amely az én grafikai művemet legnagyobb részben képezte, időrendi sorrendbe rakná, úgy abból a francia munkásmozgalom két évtizedes fejlődését képekben rekonstruálhatná. A népfront egységéért, az öregekről és. anyákról való gondoskodásért, a jobb életért és a békéért folyó harcot. Szeptember első vasárnapján a Humanité nagy ünnepet ült. Ezúttal először kellett csak kisebb munkákat végeznem. Amikor g^onban Garchesba mentünk, nekem kellett „A Humanité olvasóit” ábrázolnom. A 30 méter szélesre és 6 méter magasra tervezett, részemre egészen szokatlan nagyságú kép eleinte nagyon nagy íjedelemmel töltött el. Hat évig tartó ránk kény- szerített szünet után ünnepeltünk Vincenesben, A ,képem” 23 méter magas és 22 méter széles volt. Habár olyan fáradt voltam ezen az ünnepélyen, hogy alig álltam a lábaimon, ezeket a’ munkálatokat igazi lelkesedéssel végeztem, főképpen azért, mert úgy találtam, hogy az óriási méretű dekoráció, vagy akár egy freskó és egy kisméretű újságban készült rajz között lényegében véve szoros rokonság áll fenn. Mindkettő a nagyközönség számára készült. Az egyik százezrek előtt látható egyetlen egy napon, a másikat talán csak százan látják, de akár ezer napon kérészéiül. Utolsó párizsi kiállításom alkalmával így írt rólam egy francia riporter. „Bizonyos, hogy Max Linger életét és idejét jobban is felhasználhatta volna. Vásznakat készíthetett volna, amelyeket általában értékesebbnek tartanak, de ezek sem lehettek volna időt állóbbak". Lehet, hogy akkor művészi körökben jobban ismert lettem volna, de a nép előtt kevésbé ismert és én nem hiszem, hogy így a tehetségemet jobban hasznosítottam volna, amint én azt a munkás- osztály érdekében tettem. Ha mégegyszer visszapillantóit és művészi pályafutásom átgondolom, akkor bizonyosan tudom, ha mégegyszer fiatal lennék és választás előtt állnék, újra ugyanígy cselekednék. 4 postai kézbesítés hiányosságai
