Kelet-Magyarország, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-31 / 26. szám

1959. JANUAR 31, SZOMBAT RfcLfc Í MAliV AK«>KV£Ati 5 NEGYVENÉVES Már a kilincsen volt a kezem, hogy siessek be a kedves isme­rőshöz, Bandi bácsihoz, az ud­vari egyszobás lakásba, amikor a kilincs hidegét felfogta az ér­telem: vajon...? Hiszen olyan régen hallottam felőle... És né­hány pillanat múlva eloszlott a feltevés: él Bandi bácsi, Ré- pánszki András, mégha nehezen is szedi már a levegőt. Csak nagynehezen ismer meg —hiá­ba, tompul az emlékezés — mert, akit megkérek a negyven év előtti napok újraidézésére, Ban­di bácsi túllépte már a nyolcva­nadik életévét is. Néhány szál csupafehér haját minduntalan simogatja reszkető kezével, mert túl vastag már az évredőny, ami kettejük, Bandi bácsi és Tizen­kilenc közé ékelődött Mégis megpróbálja... Embererdő a főtéren Amikor idáig is eljutott a for­radalom híre, Bandi bácsi a szakszervezeti vezetőkkel együtt lépett az események színterére. Ügy mondja: a mostani Be­loiannisz téri étterem emeletén kezdődtek meg a tárgyalások, melyeket az első időkben Nyír­egyházán a polgárság képviselői irányítottak. Már akkor látták, hogy a kommunista vezetőket igyekeznek mellőzni, mert az akkori rendőrfőnök már az épü­let kapujában útjukba állt. De az egyenruhás szerencsét­lenül járt, mert abban a perc­ben dördült el az első lövés a városháza előtt. Megkezdődött. Félóra sem telt el, már ott áll­tak a jelenlegi tanácsháza er­kélyén s a téren egymás hegyén hátán morajlott a tömeg. Még tartott a beszéd, zúgott a taps, meg az éljenzés, amikor egyné- hányan felsiettek a padlásra, előkerítették az 1905-ös évben elkobzott vörös zászlót, s még NAPLOSOROK! Gyümöicsfaoltvány-termelő szakcsoport alakult Petneházán aznap nagy tömeg és dal kísé­retében végighordozták a város utcáin... fl közélelmezö Miután a második direktórium átvette a város vezetését, Ré- pánszki Andrást a munkások a közélelmezés intézőjévé válasz­tották. Ügy emlékezik rá: „Fel­ért az akkor a fegyveres kato­naszolgálattal”. A háború után kenyér és hús nélkül fagyosko- dó várost ki kellett elégíteni. Milyen öröm volt látni az újra felvidult embereket — idézgeti negyven év múltán. Ebből az időből való az egyik legszebb élménye is. Hirtelen jött a hír, hogy Szamuely beszé­det tart, és ő a hivatalból késve tudott csak elmenni a gyűlés színhelyére. Ott állt az ajtóban — már nem juthatott beljebb — onnan nézhetett végig a hallgatóságot. Akkor látta csak, milyen varázsa van a kommu­nisták igazának... Egy éjszaka emlékei A menekült direktóriumok — így a nyíregyházi is — az or­szágházban székeltek, Pesten, amikor megtámadták a Tanács- köztársaságot. Ekkor Bandi bá- csiékra azt a feladatot bízták, hogy — mint jónéhányan — a nép körében végezzenek felvilá­gosító munkát, és kérjenek se­gítséget a lakosoktól a vörösök támogatására. így került, újból megyeközeibe, Tokaj mellé. Egy éjszaka emlékeit idézi... A ro­mán fehércsapatok már behatol­tak a Tiszán túlra és a vörös egységek át akarták törni az idegen állásokat. Nagyfalu mel­lett vertek pontonhidat a sötét éjszakában és így jutottak el egészen Nyíregyháza alá, Gáva környékére. Kidolgozták már a bevonulás részleteit, amikor jött a parancs: „Visszavonulni!” Elő­ször bosszankodtak, csak később értették meg: gyűrűbe futottak volna... flz utolsó percig Nem adták fel a reményt, pe­dig az idegen hatalmak több­irányból támadtak. Agávaivisz- szavonulás után hamarosan Pest­re érkezett Bandi bácsi is, és a központ mellett dolgozott, az utolsó percig. Több nyíregyházi — Bökönyi, Beregi, Mezei, Simonies — is ki­tartottak. Együtt maradtak az­tán is, amikor a parlament előtti téren nyilvánosságra ju­tott a köztársaság bukása. Ré- pánszki bácsit néhány nap múl­va megrendítette a hír, ahogy hazaérkezett szállásukra: rövi­debb távolléte alatt a nyíregy­házi rendőri szervek elfogatták harcostársait... Sokáig bújdosott, míg családjával együtt vissza' tért a régi, nyíregyházi otthon­ba. Elvtársaival is találkozha­tott — a börtön cellájában... Hat hónapi vizsgálati fogságom volt, csalással(l), lopással, haza­árulással vádoltak. — Mosolyog, ahogy idézgeti a tárgyalásokat Egy ízben, amikor az ügyész ki­ejtette a hazaáruló szót, így vá­laszolt: — Tudomásom szerint nem tárgyaltam egyetlen külföldi dip­lomatával sem „üzleti ügyben”, ám ha tettemet, — hogy kenye­ret, és sót adtam a csonttá so- ványodott városnak, — hazaáru­lásnak minősítik, úgy sajnálkoz­nom kell Önökön, és vállalnom kell a „hazaárulással” járó fej­vesztést... (angyal) lés során született egy igen jó és hasznos ötlet. „Létesítsünk gyü­mölcsfaoltvány telepet” — mon­dotta Dárdai András dolgozó pa­raszt. Másnap a tanácsházán ül­tek össze. A tanács elnöke örült1 a gazdák javaslatának. A szak-1 csoport tagjai — bár valameny- nyien szövetkezeti tagok — újabb; részjegyzésből 17 ezer forin-j tot adtak össze, amiből vad­alanyt szereznek. ÉS AZÖTA már készül is a kerítés a föld körül. A szövetke­zet pedig harminchatezer darab vadalanyt szerzett az új iskolá­hoz. E szép kezdeményezést a szövetkezet is támogatta 20 ezer forint hitellel. A szakcsoport el­nökévé Dárdai András ezüstkalá­szos gazdát, régi gyümölcster­melő szakembert választották meg. Néhány éven belül a petneházi szövetkezeti faiskola fogja ellátni csemetékkel a helyi igényt és a környező községeket. Dörögd Mihály. Rövidebb idő alatt és főbb minőségű burgonyaszedőgépeket készítenek a nyíregyházi gépjavítóban Nem minden brigád tudja tel­jesíteni a tervet és a minőséggel is előfordulnak problémák a nyíregyházi Mezőgazdasági Gép­javító Vállalatnál. Januárban je­lentős javulást értek el azzal, hogy a brigádok versenyt kezdtek a gyorsabb és jobbminőségű mun­kavégzésért. „Ki teljesít többet, és ki csi­nál jobb minőséget; Ez a lé­nyege a brigádok versenyének. Nagy Sándor brigádja Bede Zsigmond brigádjával van páfos- * versenyben. Mind a két brigád j azonos munkát végez, burgonya- j szedőgépeket gyárt. Nagy Sándo- •réknak több tapasztalatuk van már a gépgyártásban, ami meg is látszik a brigád teljesítmény- százalékán és a munka minősé­gén is. Bedéék nagyobb igyeke­zettel dolgoznak, de kellő gya­korlat és tapasztalatok hiján ed­dig még nem sikerült legyőzniük Nagy Sándor brigádját. Leg­alábbis a legutóbbi versenyérté­kelés szerint úgy látszik, hogy Nagy Sándorék még hosszú ideig legyőzhetetlenek maradnak és ha továbbra is tartják az első he­lyet, akkor nemcsak a párosver­senyt, hanem valamennyi bri­gád versenyét megnyerik és áp­rilis 4-én ők nyerik el a „vállalat legjobb brigádja” címet. MÉHPEMPŐS PROFESSZOR A PÁPA MELLETT A háziorvosok legtöbbje ismeretlen marad a nagyközönség előtt, mert elfedi őket a páciensek árnyéka, vagy fénye. Vannak azonban esetek, melyekben a háziorvos éopen páciense révén lép ki az ismeretlenségből és teszi ismerté magát. XII. Pius pápa háziorvosa is nagy pá­ciense révén vonta magára a világ figyel­mét. Talán nem is nagy szaktudásával érte el ezt a közismertséget, hanem kü­lönféle szerepek vállalásával, olykor pe­dig meg nem engedhető cselekedetek elkövetésével. A legtöbb olasz újság úgy ír róla, mint azok egyikéről, akik „jelen­tős szakértői szerepet" játszottak a vati­káni udvarban. XII. Pius pápa háziorvosának — Riccardo Galeazzi Lissi — professzornak a neve legelőször a méhperr.pővel kapcso­latban került ki a Vatikán bronzkapuján. Abban az időben a nyugati lapok jól ér­tesült forrásaira hivatkozva arról cikkez­tek, hogy a már 80 esztendőn fe’üli pápán Lissi professzor méhpempős kúrával fia­talító kezelést hajtott végre — sikerrel. A szépülni, fiatalodni vágyó nők és az ezek szolgálatában álló lapok felkapták Lissi nevét. Csakhamar azt is kiderítet­ték, hogy a méhpempőnek, .mint „csoda­szernek" Lissi professzor az egyik legelső alkalmazója a gyógyászat területén. Pá­rizsban, New-Yorkban csakhamar arc­krémet, borotvaszappanokat, parfümöket és harisnyákat neveztek el a pápai orvos­ról a hálás nyugati hölgyek. A Lissi név tehát a krémek és kölnik címkéin meg­kezdte szárnyalását a világhírnév felé. Másodszor akkor került ismét a világ érdeklődésének középpontjába a proíesz- szor neve, amikor XII. Pius pápa halála után az olasz és amerikai újságokban ar­ról jelentek meg cikkek és képek, hogyan haldoklóit a pápa. A Vatikán erős nyomo­zásba kezdett annak felderítésére, hogyan kerültek ki a belső természetű dolgok és hogyan váltak hozzáférhetővé a világi emberek és lapok előtt. Csakhamar kide­rült, hogy Lissi professzor készített titok­ban feljegyzéseket és fényképeket a pápa betegségének lefolyásáról és a pápa hal­doklásáról. Mindezeket súlyos milliókért az olasz, majd az amerikai lapok rendel­kezésére bocsáj tóttá. Amikor pedig ezért felelősségre vonták, nevetve azzal szabad­kozott, hogy szerinte csak addig kötelez az orvosi titoktartás, amíg a páciens él, a pápa viszont meghalt, tehát kedvére be­szélhet. Ez a már „világhírű" orvos kissé karvalyképű ember. Fekete keretes szem­üveget visel és gondosan stuccolt bajsza van. A Vie Nouve című olasz lap szerint Lissi egyike „annak a sokféle laikusnak, akik a vatikáni udvarban főként a térd­hajtogatásban játszottak jelentős szak­értői szerepet és végül is piszkos tízei­méinek szálait a Vatikán bronzkapuján túlra is kiterjesztette.” Ez a je'lemzés ta­láló: Lissi professzor valóban ilyen. Kicsi, mozgékony ember, aki visszafojtott léleg­zettel várta páciense halálát, hogy aztán „amerikai stílusban” lesújthasson rá: nyilvánosságra hozza jó pénzért a pápa legintimebb dolgait. Az olvasó megkérdezheti: á házi­orvosi megbízás még nem ad alkalmat arra, hogy egy orvos a legtitkosabb dol­gokról is tudomást szerezzen, mi segítette hát Lissi professzort e titkok kifürké- szésében? Lissi professzor nemcsak háziorvos volt. Sokkal több annál. Bizalmas barát­ság fűzte a pápai udvar legbensőbb sze­mélyiségeihez, többek között a pápa há­rom mindenható unokafivéréhez. A há­rom fivér ugyanis sokféle tisztséget töl­töttek be a pápa mellett a Vatikán költ­ségére. Noshát Lissi professzor ezek se­gítségével dolgozott. A pápai titkok meg­örökítésében a nyugati reklámtechnika legfejlettebb fogásait alkalmazta. Még­hozzá oly tökéletesen, hogy ezek úgy hat­nak, mintha a pápa utolsó napjairól tele­víziós felvételeket készítettek volna. Egy olasz lap a professzor e tevékenységével kapcsolatban megjegyzi: „Lissi profesz­szor a Cippico- és Giuffré-szerű emberek csoportjába tartozik és így egyszemélyben főszereplő és statiszta, hófehér és áldozat, védett és üldözött volt egy olyan utánoz­hatatlan világban, amely a korrupció és a cinizmus legmagasabb fokára emelke­dett.” A Vatikán, amely a megbocsájtásra oly sokszor buzdította már az emberisé­get, most ezt a keresztényi erényt nem gyakorolta. Nem fogadta el a professzor védekezését és lemondásra kényszerítette, ezzel egyidőben megtiltotta neki a Vati­kán területén való tartózkodást, majd a vatikáni csendőrségnek és a svájci gárdá­nak parancsba adta, e határozat végre­hajtásának rendszeres és éber ellenőrzé­sét. Nemsokkal később összeült a Körzeti Orvosi Tanács és megvitatta ezt az „or­vosi hivatás méltóságára annyira káros" esetet és javaslatot tett a professzor bíró­sági felelősségrevonására, mert hiszen az orvos tette kimeríti a büntető-kódex 278-as cikkelyét, amely a pápát sérthetet­lennek írja elő. A Vatikán kérésére összeült a Nemzeti Sajtószövetség is és súlyos megrovásban részesítette azokat az olasz lapokat, amelyek á1 szent bevezető szólamok kíséretében leközölték a pro­fesszor naplóját és elmulasztották a kö­telező „önellenőrzést". Ezzel aztán Lissi ellen megindult a lavina. Voltak prelátusok, akik tudtak Lissi más félrelépéseiről is. Most, hogy a Vatikánhoz való hűségüket igazolják és bűnelhallgatással ne vádol tathassanak, egymás után hozták nyilvánosságra a méhpempős professzor más hibáit is. Még azokat is, amelyekről XII. Pius is tudott és megbocsájtott az orvosnak. Elmondták például, hogy ez az orvos titokban fény­képsorozatot készített a pápáról, amikor az szokásos néhány perces reggeli torná­ját végzi félmeztelenül. E nagyétékű fényképsorozatot eladta egv amerikai folvóiratnak. Az pedig megállapodást kö­tött egy nyugatnémet képesújsággal a képek közlésére, amint a pápa meghal. Az újság igazgatósága azonban nem merte a képeket közölni, hanem átadta azokat a bonni külügyminisztériumnak,; az pedig továbbította a képekét a Vati­kán német követségéhez. Ezen az úton aztán visszakeriitek a képek magához a pápához. Az orvos dolga tehát a „La Stampa” című lap vezércikke szerint ép­pen a „megmételyezésre” legalkalmasabb pillanatban robbant ki, azaz olyan lég­körben, amelyben a lap szerint „a leg- zsiványabb kezdeményezések, bűnbánat-l tál palástolva nyugaton továbbfejlődhet-1 tek”, (Folytatjuk.) Szabó György í AZ UTÓBBI ÉVEK során me­i gy-eszerte igen sok új gyümölcsöst Í telepítettek. Ez nem újság, mert Szabolcs homokja kiválóan al- | kalmas a világhírű Jonathán és ► más nemes gyümölcsök termesz- ► tésére, melyek Európa-szerte is- [ mértté tették megyénket. De hogy !a hírnév tovább nőjön, tovább > kell fejleszteni, növelni és ujitai i t a gyümölcsösöket. Persze, az { újak telepítésénél sokezer facse- { metére is szükség van. Nagy a {kereslet a csemeték iránt, de az { igényeket csak kis részben tud- {ják kielégíteni. t NEM IS OLYAN RÉGEN a ► petneházi gazdák, — akik új gyü- \ mölcsöst szeretnének telepíteni > — felkeresték Vajda Ferenc szö- l vetkezeti agronómust, hogy cse- S metek iránt érdeklődjenek nála. ! Az igaz, hogy Vajda elvtárs sem t tudott biztosítani csemetéket, „de lázért valamit tenni fogunk” — F mondotta. ► ÜGY IS LETT. Az igénylőket [ a szövetkezet összehívta, hogy {valamit kisüssenek. A megbeszá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents