Kelet-Magyarország, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-25 / 21. szám
2 KKLCl'MAU V A 1(»»KSZ AG 195a. JANUAR 25, VASÁRNAP Holdrakéták és gazdasági szputnyikok Amikor e sorok megjelennek, Moszkvában már gyülekeznek öt világrész kommunista- és munkáspártjainak vezetői, a végtelen szovjet föld minden sarkából érkező küldöttek, vagy pártonkívüli meghívottak. Január 27-én, kedden megnyílik a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresz- szusa. Előkészítésében mintegy ötvenmillió ember vett részt és többmillió javaslatot nyújtottak be a kongresszus legfontosabb napirendi pontjához, a kommunista építés hétéves tervéhez. A szovjet pártkongresszusokról eddig is megemlékezett a világ- közvélemény, a világsajtó. De az SZKP-nak még egyetlen kongresz- szusát sem várták olyan feszült érdeklődéssel, mint a soronkövet- kezőt. A XX-ik és a XXI-ik kcngresz- 8zus közötti éveket a Szovjetunió nagy politikai, és gazdaságitechnikai sikerei jellemezték. Növekedett a szocialista országok politikai tekintélye, befolyása nemcsak a gyarmati, és félgyarmati országokban, hanem Nyugat-Euró- pában, sőt az amerikai földrészen is. Szovjet műholdak keringtek és keringenek Földünk körül, szovjet tudósok vágtak elsőként ablakot a világűrbe, a Szovjetunió zászlajával száguld örök pályáján naprendszerünk első mesterséges bolygója. A holdrakéta, a műbolygók mellett pedig ott vannak a Szovjetunió „gazdasági szputnyik- jai”, a hétéves terv lenyűgöző számai, amelyek vasba, acélba, vagy éppen vajba formálódva hirdetik majd a szocializmus embereinek leírhatatlan erejét. \ kongresszus és Mikojan utazása A nyugati sajtó előszeretettel hozza összefüggésbe Mikojan látogatását a Szovjetunió küszöbönálló pártkongresszusával. Mikojan már befejezte amerikai körútját, s hazaérkezett, de látogatását még most is bő terjedelemben kommentálják az amerikai, angol, francia, nyugatnémet, stb. lapok. Amikor Mikojan Amerikában tartózkodott, mindenhová elkísérték a rádió, a televízió, a sajtó fürge riporterei. Sokat írtak a „kaukázusi sas” (ahogyan a londoni Times nevezte) útjáról, „Mikojan személyes varázsáról.” Nos, Mikojan útja az Egyesült Államokban, találkozásai a háziasszonnyal, a taxisoffőrrel, a gyári munkással, az üzletemberrel, fél- hivatalos tanácskozásai a külügyminiszterrel, az alelnökkel, az elnökkel, tényleg jó alkalmul szolgáltak arra, hogy repedések keletkezzenek az előítéleteknek, gyanakvásoknak a világ két leghatalmasabb államát elválasztó falán. És ebben van a szovjet miniszterelnökhe- lyettes útjának igazi varázsa. Ez a látogatás olyan folyamatot indíthat meg a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolataiban, amely kihathat a nemzetközi élet igen sok területére. Mikojan útját egyes nyugati körökben kezdetben úgy könyvelték el, mint egyszerű üzletszerző látogatást. Annál meglepőbb volt az Associated Press amerikai hírügynökség minapi híre, amely szerint „Mikojan miniszterelnökhelyettes teljes közömbösséget tanúsított a szovjet—amerikai kereskedelem fokozása iránt'’. Ez persze nem egészen így van. A Szovjetunió akar kereskedni Amerikával. Akar azért, mert az egyenlőségen és a kölcsönös előnyökön alapuló kereskedelem mindkét országnak hasznára van. Akar azért is, mert a kereskedelmi, a gazdasági kapcsolatok virágzása magával hozza a tudományos-technikai, kulturális érintkezés fellendülését is. Mindez pedig elkerülhetetlenül elősegíti az államok és népek egymás iránti bizalmának, megbecsülésének szilárdulását, az egész nemzetközi légkör javulását. Vi szont az is igaz, hogy az önellátásra képes szocialista tábor országainak nem olyan sürgős a kereskedelmi egyezmények kötése, mint a nagy eladatlan árukészletekkel rendelkező, túltermelési válsággal és nagyarányú munka- nélküliséggel sújtott Egyesült Államoknak. lent Európa népeire, ugródeszkául szolgál a szocialista országok elleni esetleges esztelen kalandokhoz. A barométer deríti! időt mutat A nemet kérdésben előterjesztett szovjet javaslatokhoz az európai országok egész sora csatlakozott. Most Nyugaton is mind több szó esik arról, hogy a zsákutcába torkoló politikát alaposan át kell értékelni. Magában Németországban is egyre többen belátják, hogy a bonni kalandorpolitika nem visz el az egyesítéshez, csak arra alkalmas, hogy továbbra is ébren tartsa, táplálja a revanshá- barú szellemét A szovjet pártkongresszuson a kommunista építés gigászi tervei mellett nyilván előkelő helyet kapnak majd a világpolitika kérdései is. Ügy látjuk, a nemzetközi légkör barométere most, a kongresz- szus idején derült időt mutat. 1959. a XXI, kongresszus éve még igen fontos nemzetközi tanácskozások, s talán jelentős eredmények éve lesz. A jóakaraté emberek ezt várják, s azt szeretnék, ha a barométer mindig derült időt mutatna, és a nemzetközi viszályok, a nukleáris, vagy hagyományos, elszigetelt vagy általános háborúk sö tót felhői örökre eltűnnének az emberiség horizontjáról. Épül a kisvárdai Baromfikeltető Állomás Másfélmillió forintba kerül a kisvárdai Baromfikeltető Állomás, melynek építését a Megyei Építőipari Vállalat dolgozói végzik. Mire a hó leesett, tető alá került az épület. A tél folyamán fedél alatt folytathatják a belső építési munkákat. A terv szerint júliusra adják át a Baromfikeltető Állomást. (Hammel J. felvétele.) Rajkózenekar alakult a Ságvári telepen A napokban a Ságvári telepen zenekar alakult a helyi cigány- gyerekekből. A zenekar legfiatalabb tagja hat éves, a legidősebb tizenkét éves. összesen tizenketten vannak a rajkók, egyelőre valamennyien hegedűn játszanak, amelyet az Úttörőház bocsájtott rendelkezésükre. A próbákat csütörtökön kezdik. Ha szorgalmasan próbálnak és eredményt mutatnak fel,-az XJttörőház egyenruhát is csináltat számukra. Dicsőség üti* la 17 literes iejési átlag A nyírmeggyesi Petőfi Termelőszövetkezetnek 13 darab fejőstehene van. Már a korábbi években is szép eredményt értek el a tejtermelésben. Tavaly sem szégyenkeztek. Például az elmúlt év utolsó hónapjában 17 liter volta fejési átlag. Takarmányszabvány szerint etetik a' jószágokat. Bevezették az egyedi takarmányozást. Az érdem szerint adagolt abrak- és szálastakarmányféleségeken kívül szeszgyári moslékból is any- nyit kapnak a tehenek, amennyire szükségük van. Terv teljesítési A vállalat neve “tnufr Szabolcs-Szatmár megyei Q Tejipari Vállalat Tiszavasvári Alkaloida , 4 Vegyészeti Gyár Dohánybeváltó és Fermentáló _ Vállalat 102-6 Nagyhalászi Kenderüzem 101.Mezögazdasági Gépjavító 100.5 (noudolatok egj gyűlésen Adenauer és a Murphy-terv Hogy pontosan mit tárgyalt meg Mikojan Eisenhowerral, Nixormal, és Dullessal, természetesen nem tudjuk. De a nyugati politikusok és sajtóorgánumok a megbeszélésekről úgy beszélnek és ' írnak, hogy azok elmozdítják a holtpontról a német kérdést. Többen úgy vélik, hogy tavasszal külügyminiszteri értekezletet és talán még az idén csúcstalálkozót is tartanak a nagyhatalmak. Közben Dulles ködös nyilatkozatot tett arról, hogy az Egyesült Államok esetleg nem tekinti az úgynevezett szabad választásokat a német újraegyesítés egyedüli -útjának. Ezt a nyilatkozatot az amerikai külügyminisztérium nagysietve kimagyarázta. Dulles kijelentéseihez hasonlóan nagy port vert fel a napokban a „Newsweek” című amerikai lap közleménye, amely arról szólt, hogy „történelmi változás” várható az amerikaiak németországi politikájában, bár az Egyesült Államok álláspontja Németország és Berlin kérdésében „hivatalosan változatlan marad”. A lap szerint washingtoni kormánykörökben a következő megoldását fontolgatják, mint olyant, amelynek segítségével kijuthatnak a jelenlegi zsákutcából: 1. A két Németország átmeneti konföderációja, amely az újraegyesítésig állana fenn. 2. A nyugatnémet főváros áthelyezése Bonnból Nyugat-Berlinbe és ezzel hivatalos kapcsolat létesítése Nyugat- és Kelet-Németország között. A Newsweek cikke erről az elgondolásról, amelyet Murphy külügyi államtitkárnak tulajdonítanak, újabb zavart keltettek a nyugati fővárosokban. A párizsi jobboldali lapok, így az Aurore „Európa-ellenes fenyegetésnek1’ nevezik ezt az elképzelést. Arról írnak, hogy ütött az engedmények órája. Hasonló szellemben cikkeznek Olaszország és más nyugateurópai országok lapjai is. Bonnban azonban mindezideig hallani sem akarnak a német és a berlini kérdés ésszerű megoldásáról. Persze Adenauer és a militarista körök is akarják az egyesítést — a maguk módján. Olyan egységes' Németországot akarnak, amelyben felszámolják a népi hatalom politikai és gazdasági vívmányait. Olyan NATO Németországot akarnak, amely atom- és rakéta-fegyvereivel, a rájuk mért vereségért, bosszúért lihegő militarista tábornokaival, állandó fenyegetést jeA FIATALOK mosolygós arccal, érdeklődve hallgatják a velük csaknem egyidős KISZ- titkáruk beszámolóját szervezetük múlt évi munkájáról a tanácsháza nagytermében, Nyír- kátán. A fiúk néha-néha rápillantanak a lányokra. Azojv huncutkodva visszanéznek, egykét pisszegés — majd ismét helyreáll a „családi béke”. Ki is tudná elkívánni tőlük, hogy perceken keresztül faarccal, arcizomrándulás nélkül üljenek a lócákon még a meleg szobában is. Egyik fiatalabb, mint a másik. S a beszámolót tartó iskolai igazgató, az idős párttitkár, a középkorú tanácselnök és még néhány szervezetből „kinőtt” vendég sem haragszik meg érte. A pedagógus azért is a vezetőjük, mert közülük való, nem deres-edő fejű. nem zord ember. Bizalmukból lett titkáruk, tanácsadójuk, barátjuk és mit mondjak még? A vendé- gek emlékeznek, hogy nemrég még ők sem csinálták másként. AHOGY OTT ÜLÖK köztük, nem is a szép szavak csengésére, értelmére figyelek. A koraifjúságom filmszerű pergését igyekszem megragadni, mely megelevenedik a látottak és hallottak nyomán. Abban a korban, vasárnap délelőttönként, vagy szombat délutánonként, esőben, sárban, télen, nyáron — a falubeli fiatalokkal és később másokkal — vertem a jobbra-bal- raátot, a hátraarcct, a feküd- jÖt, a békaugrást, másztam a jegenyenyárfákat. Leventéajit „játszottunk” a poros dűld- és kövesutakon, a legelőkön a jószág szomszédságában. És ha valamelyikünk elvétette a vezényszót, hamar közibük küldték. „Legeld ki magad, te marha — ordított a szakaszparancsnokunk — s ha jóllaktál, szólj! Futás!” Szégyenpirral az arcán, önérzetében megsértve kellett rohanni az illetőnek a marhák közé. Volt, mikor megbokrosodtunk. Gúnyosan nevettünk nyomorúságunkon. Ilyenkor megvillant a szeme a szakaszparancsnoknak, végigfutott a sorok előtt és könyökével mellbevert bennünket. Olykor egy-egy fiút kifogott a sorból és kékre- zöldre verte. Az áldozat általában a legszegényebb, a leggyámoltalanabb volt, mert a szegényt az ág is húzta. EMLÉKSZEM JÖL egy esetre, Megsértett társunk jogtalannak tartotta a szakaszparancsnok által történt megverését és a leventefőoktatóhoz ment panaszra. Az iskolában nagyon szerette, mint jó tanulót. Iskolaigazgatója volt. Gondolta, hátha orvosolja panaszát. Társunk katonás léptekkel verte szét az út porát, tisztelgett és hivatalos cikomyázás- sál hozzáfogott jelentéséhez. — Alit, mint a feszület, a kissr- kedő vért sem merte letörülni arcáról.... A fellebbvaló előtt nincs mocorgás, „még ha ménkő üt is bele a leventébe”. Mi feszült figyelemmel vártunk, mi lesz. „Takarodj a szemem elől! —• tört ki magából nemrég tiszteletben tartott volt tanítónk. — Még árulkodni mersz a felettesedre? Fuss a szakaszodhoz, mért...” S kis barátunk menekült, mint valami vadállat elől, nehogy felfalja az. Megszégyenülve vegyült el közöttünk szája szélén szivárgó vérét és könnyét nyeldesve. A szakasz- parancsnok pedig gúnyosan-, hosszan kacagott. JOGORVOSLÁS? örülhetett, hogy ilyen simán megúszta. — Könnyen megismerkedhetett volna a csendőrök „vendégszeretetével” is, ha okoskodik... A jogát kereső szegényve köny- nyen rásütötték a „kommunista” bélyeget. S akkor megitta a levét. Gondolataimból felriadva nézem a mai nyírkátai fiatalokat. Ma más a viszony a pedagógusok és a fiatalok közt. S nem csolálkczom azon| hogy a taggyűlésen hét ifjú — fiú és lány — kéri felvételét a szervezetbe. Bennünket kötéllel —• főleg a kakastoll lengetésével — húztak a leventébe. A ma fiatalsága önszántából lép be az ifjúsági szervezetbe. Míg mi szívünkből gyűlöltük a leventés- dit, ők mindjobban magukénak érzik és szeretik a KISZ-t. — Mert van értelme. A KISZ céljai az ifjak szívéből fakadnak,' s partunk őrködik felettük. Varga Gyula.
