Kelet-Magyarország, 1958. december (15. évfolyam, 281-312. szám)
1958-12-16 / 302. szám
4 * FI .FTM Ml YAKORM>'/A a 195*. DECEMBER 19, REED UJ CSILLAG egy szép, kis fekete lány Hunyadi Sándor, aki' anyja révén családi kapcsolatok tűznek a Nyírséghez, a harmincas évek közepén cs 1912-ben járt Amerikában. Először a „Eckcteszárú cseresznye” című színmüvének megfilmesítése vei kapcsolatban tárgyalt Hollywoodban. 1912-ben pedig a háborús helyzet folytán ott maradt a rövid riportra kiküldött írö, egy ideig Ellis Islandon volt fogoly, majd súlyos betegen new- yorkl kórházba kerül' Ekkor irta terjedelmes amerikai naplóját, melyben éles megfigyeléssel, a kisemberek iránti érzéssel mutatja be, hogyan nyomorítja meg a töke vasmarkában vergöuö amerikai kisember életét az ottani embertelen rendszer. A rendkívül becses irodalmi felfedezésként ható naplót Csabai L. Ernő fiatal kul- turtörténész. az első magy ar nyelvű irodalmi és kulturális szociográfiája szerzője /erezte meg. Nemes István netr-vork', Magyarországról a huszas évek végen kivándorolt könyvkiadó irodalmi gyűjteményéből. Az értékes iro dalmi dokumentumokból adjuk közre az alábbi részletet: Nemrégen idehaza járt látogatódban "7y Amerikában élő magyar hu vészbarátom. Sok érdekes dol- Igot beszólt. Az egyik történetét megpróbálom a nyomán én is elmesélni. „Néhány évvel ezelőtt új csillagot fedeztek föl Hollywood gyé- viántköszörüsei. Szép kis fekete lány volt. Délamerikai. Alig tizenhétesztendős. Játszott egy félstatiszta szerepet egy másodosztályú filmben. Feltűnt. Kapott egy nagyobb feladatot, abban is sikere Ivolt, „Hohó! ebben a lányban pénz van!” — mondták a tudósok. És a gyár, amelynek kötelékébe tartozott, elkezdett különös 1gondot fordítani rá. „Egy kicsit kövér!” állapították meg a kondíciót'-nárok. Erre leolvasztottak róla néhány kilót. Megoperálták a bokáját, átültették a. szemöldökét, kikósloltálc, hogy ttem volna-e jobb platinaszőkének? Végül egy rendezőzseni észrevette, hogy a kislánynak a filmen „nem elég jó a mosolya”. Mégpedig azért mm jó, mert a foga nem szép. Illetőleg kedves foga volt. Csak aprócska, mint a rizskása. — Az ilyesmi öröklött dolog, a lusta délvidéken, ahol a sok édességevés évszázados gyakorlata rossz terméseredményeket produkál fogban. Na, dehát ezen könnyű segíteni a technikai civilizáció csúcspontján lévő Amerikában. A fiatal művésznőt kezelésbe vették a leg- lciválóbb sztomatológusok és fog- túdorok. Megállapították, hogy a lány apró rizs fogának gyökerei gyöngék, nem kaphat úgynevezett csapokat. A hátsó fogak is lazák. Az iny piorrhea gyanús. Nem nagy dolog az egész, normális esetben, normális nőnél harminc évre rendbehozható lenne ez a száj konzervatív kezeléssel is. De igazán szép mosolyt csak olyan módon lehet vele elérni, ha a páciens belemegy, hogy kihúzzák az egész felső fogsorát és beletegye„Tó liír a szőlőtermelőknek H úszmillió hazai sima -vesszőt gyűjtöttek továbbszaporí tágra A felújítási tervek szabta ütemnek megfelelően a szőlőtermelők 1958. őszén körülbelül húszmillió hazai vesszőt gyűjtöttek be to- vábbszaporítás céljára a Szőlő és Facsemete forgalmi Vállalat köz- jvetítésével. Á kiváló élettani tulajdonságokkal rendelkező szelektált kadarkából mintegy másfél millió, a szelektált furmintból pepiig 300.000 vesszőt gyűjtöttek. A [begyűjtött vesszők nagy részét gyökereztelő iskolákba rakják, kisebb részét oltványkészítésre használják fel. A tavaszi ültetési idény végéig a SZÖLFA Vállalat központi készleteiből négymillió gyökeres oltványt, továbbá hárommillió gyökeres hazai vesszőt kapnak a célgazdaságok, a termelőszövetkezetek, a szakcsoportok és az egyéni gazdák. A törzstelepek létesítéséhez a szőlő és gyümölcsfa szelekciós felügyelőség mintegy 00.000 furmint és 150.000 kadarka gyökeres oltványt, továbbá 60.000 gyökeres kadarka vesszőt ad át az Állami Gazdaságoknak. Jobb és több kiflit, kenyeret fogyasztanak a kisvárdaiak Nincs ma már különösebb probléma a kisvárdai járásban a sütemény és a kenyérellátás terén. A Kisvárdai Sütőipari Vállalat ez évi munkája igazolja ezt. Az idén napi átlagban mintegy lő ezer darab sütemény és 110 mázsa kenyér került a boltokba, az üzemrészekből. Nagyfontosságú tény a minőség ' javítása tekintetében, hogy 1958-ban 500 ezer forint értékben egészítették ki a- sütőipari vállalat berendezéseit. Énnek keretében új épületrészek, gépek és modern olajfűtésű berendezések kerültek a vállalat tulajdonába. Fekete zászlóalj A sssonyoknak lányoknak Sok mÓ9 a tennivaló a békesség terén Ha ez a kérdés létezik — márpedig létezik — akkor bizonyos. hogy nincs kanál csörgés nélkül. Éppen azt igyekszik e kérdéssel felderíteni az ember, hogy van-e olyan szerencsés állapot, a sok megszokott közt, amelyben nem csörög a kanál. Hiszek abban, hogy van kanál csörgés nélkül, de az életet, a valóságot figyelembe véve. általánosan mégis az az igazság, hogy nincsen. A7az a csorrenés nélkül levő kanalak száma oy kevés hogy jó hírük ki sem jut a köztudatba. Természetesen az általános emberi törekvés mégis az, hogy ne legyen csörgés, azaz mindig békesség, egyetértés uralkodjon a házasfelek között. Azt hiszem, nem fogják rám, hogy pesszimista vagyok, ha kijelentem: soká jutunk mev, cl oda. hogy az újságban azt a kérdést olvassuk: Van-e kanál csörgéssel? Addig ki. ki sokat tehet a családi békesség, az egyetértés mezején. ■ Váradi Béla. N v íresv h n za. „...egyszer szokott mondani valami! M Én nem azt vitatom. hegy van-e, vagy nincs kanál csörgés nélkül, mert ezt eldönteni úgysem tudnám. Inkább arról írok, hogy miből adódik leggyakrabban az, hogy a kanál odakoccan a tányérhoz. Az én házaséletemben legtöbbször férjem büszkesége, rátartisága miatt történik szóváltás. Kemény, akaratos ember, aki csak •„egyszer szokott mondani valamit“. Azaz, ha valamit kimond, akkor elvárná, hogy áthághatatlan legyen, hogy az ő szavát örök igazságnak vegyem. Még akkor is, ha nem a legszerencsésebb állapotokat idézné fel a családra. A kimondott szóhoz való ragaszkodás tekintély tartás kérdése. Azt hiszi, hogy d férfinek, ha igazán férfi, mindig böb csebbnek, mindig okosabbnak kell lennie az asszonynál,. Ebből következik, hogy férjem vitát nem ismer a családiban. Ha vitatkozni próbálok, akkor már egybe veszekszünk, mert durván felel kimondott szava helyességét első kétségbe vonó szóra. Ügyhiszem, hogy legtöbbször más családok is a büszkeség miatt osztoznak. Sokszor a „csak azért is“ elv érvényesül, pedig a megbeszélésnek lenne helye. Máskor az Önzés, az egyéni látásmód jut érvényre. Ezek emberi hibák. Hiszek abban, hogy az ember nevelhető, hibái lefaraghatók *— bár nekem legkisebb sikerem éppen ebben van. GÖNC SÁNDORNÉ, Kisvárda, A békcssÉii és as ünmeyjtagadún Veszekedni senki sem szeret — Igaz? Nos, mégis veszekszünk! Miért? „Mert bennünk az ördög!“ — hallom a szellemes feleletet. Ördög, vagy nem ördög, most mindegy, de valami mindig van, ami &z össze- f,7Ólalkozásra előkészíti vagy ösztökéli a házastársakat. Én nem ördögnek nevezném, hanem többféle nevet adnék neki: büszkeség, ingerlékenység, önzés, makacsság, haragra való hajlam, stb. Magam is vagyok úgy, hogy munkámból hazatérve — pedig nem bántott, ingerelt senki — okot keresek szóváltásra. Ahogy mondani szokás — a kákán is göböt keresek. Miért? Nem tudnám magyarázatát adni. Egyszerűen ingerült vagyok. Ez azonban — én nagyon jól tudom — az önmegtagadás hiánya, önmegtagadás, áldozatvállalás nélkül pedig gyakran vannak bajok. Ha ingerült vagyok, nem tudom megtagadni magam. Ha áldozatot kell hozni — akár az étkezésben, akár ruházkodásban — én kész vagyok, minden zokszó, minden szemrehányó szó vagy tekintet nélkül, de ha indulatomat, ingerlékeny beállílolt- ságemat kell megtagadni, képtelen vagyok. Bár sokan vannak ilyen természetű emberek, ez mégis egyéni dolog. Ennek ellenére leírtam, hátha akad, aki majd megmondja, leírja, hogy .mi erre a „betegségre“ a gyógyszer, Cs. K-né. Nyíregyháza. Veszekedünk, de csak okkal Én roppant nagy ellensége vagyok a veszekedésnek — bár magam is veszekedek olykor. Persze mindig okkal. — Ezt mindenki mondhatja, de ném fontos elhinni — hallom a megjegyzést. Ném vFázom, annyit azonban mondok, hogy én valóban csak okkal veszekszem. Mégpedig nem minden ok elegendő ahhoz, hogy veszekedéssé fajuljon, Az ok legtöbbször azonban nem a megtörtént hibában van, hanem bennünk. Bennem és a feleségemben. Ebből aztán követkéz' emi lehet arra is, hogy veszekedéskor lényegében az ember belső lelki tulajdonságai indulatai kapnak szót a józan megfontoltság rovására. Olykor pedig a szokások késztetnek veszekedésre. Mert el kell hinni, hogy a veszekedést — bármily rossz is — meg lehet szokni, annyira meg, hogy később egy, egy hosszabb békeállapotban szinte hiányzik. Jó lenne, ha egy lélekbúvár egyszer már ezzel is foglalkozna, KOZMA:... Mátészalka. Nagysikerű csehszlovák f ilm. A Sóbálvány című filmünk Karlovy Vary-i kitüntetésekor csak néhány mondatot írtak lapjaink a vele együtt díjazott fűmről, a Fekete Zászlóaljról. A történet napjainkban játszódik. Hősei az idegenlégióba szegődött, megtévedt, szerencsétlen fiatalok. Nem halmozzák a. képeket, amelyek az idegenlégió borzalmait örökítenék meg, nem hallunk elítélő szavakat a fiatalokról, a nézők formálják meg ezt, maguk mondanak ítéletet, A film újszerűségével, igazmondásával került a filmfesztivál legjobb alkotásai közé. Nemsokára bemutatásra kerül meavénkben is. nek a szájába az élő fogai helyett egy teljes protézist. Nincs olyan nő, aki rajóngana a hamis fogért. A kis délamerikai csillag is elájult, amikor először hallotta, hogy mit terveznek vele. Elájult. De fölmosták és lassan- kint megagitálták, hogy menjen bele ebbe a dologba is, ahogy belement a szemöldökátültetésbe és a bokaoperációba. Hisz mindez csak az Ő érdekében történik. Persze, hogy belement, hiszen annyi mindent kínáltak neki. Gázsi emelést, sstárszerepet, hosszú szerződést, világhírt. Mindenki főzte, pártolta és puhította. Még az a fiú is rábeszélte az ügyre, akibe a kis csillag szerelmes volt. Ez a fiú nagyon okos, vicces, erőszakos, wiskitől és rózsadohány-, tói szagos, hosszúlábú legény volt. Filmzeneszerző, vagy filmkosztiim- tervező, tudja az isten! így aztán egy nagy éterkábulat és hetekig tartó keserves kezelés után a leányka megkapta a filmgondviseléstől az új fogakat. Pazar fogak voltak, akár a gyöngy. Káprázatosán lehetett velük mosolyogni. De akármilyen gyönyörű lett a kis fekete csillag mosolya, a következő filmje mégis megbukott. Sőt megbukott a második és harmadik is. Nem rajta múlt a, dolog. A filmek megbuktak volna a maguk erejéből is, mert unalmasak voltak és ostobái:. De az mindegy, ő is „benne volt”. Ami elég. Kígyóit nevén a lidércláng, amelyet pechnek neveznek. És ugyanaz a szeszély, amely a kezébe vette, hogy „megcsinálja” most habozás nélkül leejtette a mélybe. A lány még nem volt több 19 évesnél és már kikezdte a moly. A szerződése lejárt, vem újították meg. Kicsi gázsikért dolgozott itt, ott. Aztán rákerült a minden reményt elnyelő slatisztalistára. És a tetejébe még tudtak is a titkáról. Összeröhögtek a háta mögött. Részeg férfiak célzásokat tettek előtte. Ha valakinek ilyen gyenge pontja van, annak nem kellemes élni egy primitív erkölcsi ) világban. A hosszúlábú fiút megkérdezte j egyik barátja: — Mi van azzal a fekete lánynyal? Régóta nem láttalak együtt vele? A filmzenész kivette szájából a rózsa pipát.-— Óh! — felelte — Édes kis nő! De én nem. bírom. Rossz rágondolni, hogy éjszakára vizespohárba teszi a fogacskáját, mint csokor virágot.” Eddig tart Hunyadi amerikai naplójának egyik legérdekesebb része, mely megdöbbentő képéi leplezi le a hollywoodi „sztá~- gyár”-nak, ahol kivetkőztették eredeti egyéniségéből az oda került művészeket, kihasználták, aztán eldobták őket. Ez a mohó profithajhász szellem embereket tett tönkre, kíméletlenül céljai érdekében. Ezt fedte fel naplójának itt közölt részletében Hunyadi Sándor. (Kiss Tsfvönf
